SG.hu
11-11: Memories Retold
Kiadó: Bandai Namco Entertainment
Fejlesztő: Digixart
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7 3770 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 4 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 8 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Vanishing of Ethan Carter, Dear Esther
Kategória: kalandjáték
Éppen itt volt már az ideje, hogy a nagyszerű Battlefield 1 mellett egy művészi megközelítésű, és egyben befogadhatóbb videojátékos megemlékezés is készüljön az első világháborúban elesett hősök előtt tisztelegve. Bár a 11-11: Memories Retold talán nem lett egy tökéletes alkotás, de ennél hatásosabb és meghatóbb interaktív emléket talán még soha és senki nem állított a történelem egyik legsötétebb időszakának!
Meglepő módon az első világháború valamiért soha nem volt olyan népszerű a játékiparban, mint a néhány évtizeddel későbbi világégés, aminek az egyik legfőbb oka nyilván a haditechnika fejletlenségében keresendő. Így is érthetetlen azonban, hogy a történelem egyik legnagyobb konfliktusából miért nem készült eddig olyan történetközpontú alkotás, amely az akciók helyett a sztorit, a katonák szenvedéseit és megpróbáltatásait állította a középpontba? Ebből a szempontból ugyanis a világháború végeláthatatlanul sok történethez tudott volna megfelelő alapot szolgáltatni.
Nagyszerűen felismerték ezt a Digixart fejlesztői, akik az Aardman stúdiójának segítségével – ők álltak a Wallace és Gromit mögött – egy olyan sztoriközpontú kalandjátékkal szerettek volna adózni az első világégés során elesett hősök emléke előtt, amelyet garantáltan senki sem felejt majd el. Ezt a hatást pedig a 11-11: Memories Retold által több tekintetben is képesek voltak elérni, noha a legtöbben határozottan a két szálon futó történet miatt zárják majd a szívükbe a végeredményt, ami sokkal inkább lett egy filozofikus gondolatokkal teletömött dráma, mint holmi hatásvadász háborús játék.
Az alkotás mintegy két esztendőt ölel fel a száz évvel ezelőtt történtekből, így valós és fiktív események megismerésével haladunk a címben is szereplő dátumig, mely 1918. november 11-re, a fegyverszünet aláírásának időpontjára utal. A 11-11: Memories Retold két egészen eltérő nézőpontból ismerteti meg velünk az eseményeket, ezáltal ott lesz Harry, egy fotóskarrier előtt álló kanadai fiatalember – mellesleg Elijah Wood hangján szólal meg –, aki gyakorlatilag még kölyökként szakad el szeretett testvére mellől, hogy a fronton történteket fotósként megörökítse, és hősként térhessen haza.
A másik főszereplő Kurt, egy németországi léghajógyárban dolgozó középkorú apuka lesz, aki azután jelentkezik a seregbe, hogy megtudja: szeretett fia eltűnt a csatamezőn, azonban mivel nem halálhírt kapott, inkább személyesen megy a frontvonalra, hogy gyermeke nyomára bukkanjon, még ha ehhez kislányát és szerető feleségét hátra is kell hagynia. Az erős családközpontúság mindkét sztorit alaposan átitatja, ami nemcsak az eseményeket tudja közelebb hozni a játékoshoz, hanem a két karaktert is, esetlenségük és kétségbeesésük pedig csakhamar megmutatja, hogy a világháború sokkal rosszabb volt, mint ahogyan arról a történelemkönyvek bármikor is írni mertek.
A cselekményeket a két hős között ide-oda ugrándozva élhetjük át, ami nem volt ugyan rossz megoldás, hiszen így bizonyos eseményeket két ellentétes oldalról ismerhetünk meg, azonban hiába terelik gyorsan egy mederbe a cselekményt, az egész túl kapkodósra és hirtelenre sikerült. Vannak olyan helyszínek, amikor például percenként váltunk a karakterek között, ez pedig a beleélés szempontjából nem egy túl szerencsés megoldás.
Pláne, hogy bizonyos helyszíneken tényleg nem töltünk el túl sok időt, vagyis ha valamit elmulasztottunk megvizsgálni, netán szívesen elbeszélgettünk volna még a katonákkal, akkor arra legfeljebb majd egy második végigjátszáskor keríthetünk sort. Persze messze nem ez a legnagyobb probléma, amit a 11-11: Memories Retold számlájára felírhatunk, hiszen alapvetően maga a játékmechanika is túlontúl egyszerűre sikerült. Nyilván egy kalandjátéktól nem vár az ember óriási akciókat, de azért jobban örültünk volna ennél több és változatosabb interakciónak.
A végeredmény ugyanis gyakran kelt egyszerű sétaszimulátoros hatást, hiszen rengeteg helyszínen tényleg nem lesz más dolgunk, csak ide-oda szaladgálni és beszélgetni. Ha néha akad is feladatunk, az inkább érdekes, mint tartalmas lesz, ezáltal Harry oldalán például folyamatosan fotóznunk kell majd mindent, míg Kurt a különféle szerkezetek kapcsolgatásában, valamint eltűnt gyermeke fényképének mutogatásában lesz igazi nagyágyú. Persze valahol ezt a megoldást sem lehet nagy negatívumként felróni a játéknak, hiszen a fejlesztők érezhetően mindvégig azt tartották szem előtt, hogy a hatás tekintetében ne érhesse szó a ház elejét.
Hiába élhetjük át például a hajóaknák elleni elkeseredett harc izgalmait egy egyszerű minijátékban, és hiába rakhatunk össze kapcsolók mozgatásával egy nagy zeppelint, azért a 11-11: Memories Retold a szereplők személyes vonatkozásaival tudja igazán belevésni magát emlékeinkbe. Ilyen apróságok például, hogy Harry oldalán milyen fényképet küldjünk haza a családnak, de túlzás nélkül a könnyfakasztó pillanatok közé sorolhatjuk azt is, amikor nekünk kell döntenünk Kurt hazaírt levelében arról, hogy hazudjunk-e kislányunknak a karácsony előtti hazatérésről vagy sem.
Ha már szóba kerültek a döntések, meglepően gyakran állít minket választás elé a játék, azonban ezek sem olyan következetesek, mint ahogyan azt egy kalandjátéktól elvárná az ember. Bár nagyszerű érzés, hogy minden egyes választásunknak meglesz a maga kisebb-nagyobb következménye – akár azonnal, akár a későbbiekben –, azonban egy percig sem érezzük majd úgy, hogy bármiféle irányítás lenne a kezünkben, aminek az oka leginkább az, hogy a sztori alakulására nincs ráhatásunk, legfeljebb arra, hogy a fix pontokhoz miként érünk el.
Grafika:
A külföldi fórumokon is rengeteg vitát váltott ki a grafika tekintetében a 11-11: Memories Retold, hiszen tény és való, hogy ez a vízfestékkel összepacázott jelleg nagyon egyedi, azonban az esetek többségében inkább idegesíti az embert, mintsem azt a hatást keltse benne, hogy milyen különleges a látvány. Néhány pillanat tényleg egészen mutatós, azonban elég csak közelebbről megnézni a karaktereket ahhoz, hogy nagyon gyorsan nyilvánvalóvá váljon előttünk: az évszázad egyik legnagyobb átverésének vagyunk az „áldozatai”.
El lehet ugyanis adni ezt az egészet művészi megközelítésnek, de valójában ez egy olyan szűrő, amely elhiteti egy félkész játékról, hogy elkészült. Valóban egyedi, és soha nem látott dolgot valósítottak meg a készítők, azonban ha választani kellene, akkor köszönjük szépen, de nem kérnénk több ilyet, hiszen ennél még egy közepesen szép, de legalább kidolgozott grafika is többet ér. Sőt mi több, ráadásként még a hasát is szereti a program, tehát a követelményei nagyjából ugyanazok, mint egy jobb megjelenésű videojátéknak.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Bár egy kalandjátéknál nagyon ritkán problémás az irányítás és a kezelőfelület, a 11-11: Memories Retold azonban ezen a téren is okoz néhány kellemetlen élményt esetlenségével. Alapvetően külső nézetes formában terelgethetjük karaktereinket, azonban a kamerakezelés sokszor annyira rossz, hogy rengeteg alkalommal azt sem tudjuk majd, merre kellene továbbindulni, esetleg miként lehetne hősünkkel úgy mozdulni, hogy az interakciós lehetőség egyáltalán felvillanjon. Csak hab a tortán ráadásul, hogy gyakran még a menü kezelése is okozhat fejtörést!
Játszhatóság:
Bár döntéseinknek szinte egyáltalán nincs súlyuk, és a sztori is egészen kötött mederben folydogál, azonban a történet olyan elragadó, hogy garantáltan mélyen megérinti majd azokat, akik fogékonyak a témára. Nyilvánvaló, hogy a 11-11: Memories Retold soha nem lesz tömegjáték, de akinek fontos a család, vagy találkozott életében a gyásszal, az biztosan soha nem felejti el az itt átélhető élményeket.
Intelligencia, nehézség: Stílusából és jellegéből fakadóan a játékban sem a mesterséges intelligencia nem játszik különösebb szerepet, sem a nehézség nem tekinthető szempontnak az értékeléskor. Itt ugyanis nincsenek ügyességi elemek vagy olyan momentumok, amikor szükség lenne bizonyos képességeinkre, hiszen sokkal inkább egy interaktív film az egész, aminek az alakulásába van némi beleszólásunk.
Hangok, zene: Ha más szempontból nem is, a hangok és a zenék tekintetében egyenesen zseniális, amit a fejlesztők összehoztak itt. Nemcsak az effektek és a különféle háttérzajok lettek nagyszerűek, hanem a felcsendülő zenék is jól vizsgáztak, hovatovább a legtöbb karakter szinkronhangja szintén a legmagasabb minőséget garantálja.
Összegzés:
Mint a fentiekből is kiolvasható, technikai szempontból a 11-11: Memories Retold egy totális csődnek tekinthető, hiszen sem a furcsa megjelenése, sem az egyszerű játékmechanikája nem férkőzik könnyen a szívünkbe, azonban mégis van benne egy olyan báj, ami miatt több tekintetben is kötelezővé tennénk azoknak, akik kedvelik a nagyszerű sztorikat és az első világháborús drámákat. Merthogy ez itt egy kőkemény dráma, ami egy jól megrendezett filmként vagy sorozatként megannyi díjat kaphatott volna, ebben a megvalósításban azonban csak egy nagyon szűk kör értékeli majd, de nekik garantáltan életre szóló élményként marad meg az emlékeikben, hovatovább gyakran csal majd könnyet is a szemükbe. Egyedi és megismételhetetlen, de ebben a formában inkább nem kérnénk belőle többet!
Fejlesztő: Digixart
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7 3770 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 4 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 8 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Vanishing of Ethan Carter, Dear Esther
Kategória: kalandjáték
Éppen itt volt már az ideje, hogy a nagyszerű Battlefield 1 mellett egy művészi megközelítésű, és egyben befogadhatóbb videojátékos megemlékezés is készüljön az első világháborúban elesett hősök előtt tisztelegve. Bár a 11-11: Memories Retold talán nem lett egy tökéletes alkotás, de ennél hatásosabb és meghatóbb interaktív emléket talán még soha és senki nem állított a történelem egyik legsötétebb időszakának!
Meglepő módon az első világháború valamiért soha nem volt olyan népszerű a játékiparban, mint a néhány évtizeddel későbbi világégés, aminek az egyik legfőbb oka nyilván a haditechnika fejletlenségében keresendő. Így is érthetetlen azonban, hogy a történelem egyik legnagyobb konfliktusából miért nem készült eddig olyan történetközpontú alkotás, amely az akciók helyett a sztorit, a katonák szenvedéseit és megpróbáltatásait állította a középpontba? Ebből a szempontból ugyanis a világháború végeláthatatlanul sok történethez tudott volna megfelelő alapot szolgáltatni.
Nagyszerűen felismerték ezt a Digixart fejlesztői, akik az Aardman stúdiójának segítségével – ők álltak a Wallace és Gromit mögött – egy olyan sztoriközpontú kalandjátékkal szerettek volna adózni az első világégés során elesett hősök emléke előtt, amelyet garantáltan senki sem felejt majd el. Ezt a hatást pedig a 11-11: Memories Retold által több tekintetben is képesek voltak elérni, noha a legtöbben határozottan a két szálon futó történet miatt zárják majd a szívükbe a végeredményt, ami sokkal inkább lett egy filozofikus gondolatokkal teletömött dráma, mint holmi hatásvadász háborús játék.
Az alkotás mintegy két esztendőt ölel fel a száz évvel ezelőtt történtekből, így valós és fiktív események megismerésével haladunk a címben is szereplő dátumig, mely 1918. november 11-re, a fegyverszünet aláírásának időpontjára utal. A 11-11: Memories Retold két egészen eltérő nézőpontból ismerteti meg velünk az eseményeket, ezáltal ott lesz Harry, egy fotóskarrier előtt álló kanadai fiatalember – mellesleg Elijah Wood hangján szólal meg –, aki gyakorlatilag még kölyökként szakad el szeretett testvére mellől, hogy a fronton történteket fotósként megörökítse, és hősként térhessen haza.
A másik főszereplő Kurt, egy németországi léghajógyárban dolgozó középkorú apuka lesz, aki azután jelentkezik a seregbe, hogy megtudja: szeretett fia eltűnt a csatamezőn, azonban mivel nem halálhírt kapott, inkább személyesen megy a frontvonalra, hogy gyermeke nyomára bukkanjon, még ha ehhez kislányát és szerető feleségét hátra is kell hagynia. Az erős családközpontúság mindkét sztorit alaposan átitatja, ami nemcsak az eseményeket tudja közelebb hozni a játékoshoz, hanem a két karaktert is, esetlenségük és kétségbeesésük pedig csakhamar megmutatja, hogy a világháború sokkal rosszabb volt, mint ahogyan arról a történelemkönyvek bármikor is írni mertek.
A cselekményeket a két hős között ide-oda ugrándozva élhetjük át, ami nem volt ugyan rossz megoldás, hiszen így bizonyos eseményeket két ellentétes oldalról ismerhetünk meg, azonban hiába terelik gyorsan egy mederbe a cselekményt, az egész túl kapkodósra és hirtelenre sikerült. Vannak olyan helyszínek, amikor például percenként váltunk a karakterek között, ez pedig a beleélés szempontjából nem egy túl szerencsés megoldás.
Pláne, hogy bizonyos helyszíneken tényleg nem töltünk el túl sok időt, vagyis ha valamit elmulasztottunk megvizsgálni, netán szívesen elbeszélgettünk volna még a katonákkal, akkor arra legfeljebb majd egy második végigjátszáskor keríthetünk sort. Persze messze nem ez a legnagyobb probléma, amit a 11-11: Memories Retold számlájára felírhatunk, hiszen alapvetően maga a játékmechanika is túlontúl egyszerűre sikerült. Nyilván egy kalandjátéktól nem vár az ember óriási akciókat, de azért jobban örültünk volna ennél több és változatosabb interakciónak.
A végeredmény ugyanis gyakran kelt egyszerű sétaszimulátoros hatást, hiszen rengeteg helyszínen tényleg nem lesz más dolgunk, csak ide-oda szaladgálni és beszélgetni. Ha néha akad is feladatunk, az inkább érdekes, mint tartalmas lesz, ezáltal Harry oldalán például folyamatosan fotóznunk kell majd mindent, míg Kurt a különféle szerkezetek kapcsolgatásában, valamint eltűnt gyermeke fényképének mutogatásában lesz igazi nagyágyú. Persze valahol ezt a megoldást sem lehet nagy negatívumként felróni a játéknak, hiszen a fejlesztők érezhetően mindvégig azt tartották szem előtt, hogy a hatás tekintetében ne érhesse szó a ház elejét.
Hiába élhetjük át például a hajóaknák elleni elkeseredett harc izgalmait egy egyszerű minijátékban, és hiába rakhatunk össze kapcsolók mozgatásával egy nagy zeppelint, azért a 11-11: Memories Retold a szereplők személyes vonatkozásaival tudja igazán belevésni magát emlékeinkbe. Ilyen apróságok például, hogy Harry oldalán milyen fényképet küldjünk haza a családnak, de túlzás nélkül a könnyfakasztó pillanatok közé sorolhatjuk azt is, amikor nekünk kell döntenünk Kurt hazaírt levelében arról, hogy hazudjunk-e kislányunknak a karácsony előtti hazatérésről vagy sem.
Ha már szóba kerültek a döntések, meglepően gyakran állít minket választás elé a játék, azonban ezek sem olyan következetesek, mint ahogyan azt egy kalandjátéktól elvárná az ember. Bár nagyszerű érzés, hogy minden egyes választásunknak meglesz a maga kisebb-nagyobb következménye – akár azonnal, akár a későbbiekben –, azonban egy percig sem érezzük majd úgy, hogy bármiféle irányítás lenne a kezünkben, aminek az oka leginkább az, hogy a sztori alakulására nincs ráhatásunk, legfeljebb arra, hogy a fix pontokhoz miként érünk el.
Grafika:
A külföldi fórumokon is rengeteg vitát váltott ki a grafika tekintetében a 11-11: Memories Retold, hiszen tény és való, hogy ez a vízfestékkel összepacázott jelleg nagyon egyedi, azonban az esetek többségében inkább idegesíti az embert, mintsem azt a hatást keltse benne, hogy milyen különleges a látvány. Néhány pillanat tényleg egészen mutatós, azonban elég csak közelebbről megnézni a karaktereket ahhoz, hogy nagyon gyorsan nyilvánvalóvá váljon előttünk: az évszázad egyik legnagyobb átverésének vagyunk az „áldozatai”. El lehet ugyanis adni ezt az egészet művészi megközelítésnek, de valójában ez egy olyan szűrő, amely elhiteti egy félkész játékról, hogy elkészült. Valóban egyedi, és soha nem látott dolgot valósítottak meg a készítők, azonban ha választani kellene, akkor köszönjük szépen, de nem kérnénk több ilyet, hiszen ennél még egy közepesen szép, de legalább kidolgozott grafika is többet ér. Sőt mi több, ráadásként még a hasát is szereti a program, tehát a követelményei nagyjából ugyanazok, mint egy jobb megjelenésű videojátéknak.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Bár egy kalandjátéknál nagyon ritkán problémás az irányítás és a kezelőfelület, a 11-11: Memories Retold azonban ezen a téren is okoz néhány kellemetlen élményt esetlenségével. Alapvetően külső nézetes formában terelgethetjük karaktereinket, azonban a kamerakezelés sokszor annyira rossz, hogy rengeteg alkalommal azt sem tudjuk majd, merre kellene továbbindulni, esetleg miként lehetne hősünkkel úgy mozdulni, hogy az interakciós lehetőség egyáltalán felvillanjon. Csak hab a tortán ráadásul, hogy gyakran még a menü kezelése is okozhat fejtörést!Játszhatóság:
Bár döntéseinknek szinte egyáltalán nincs súlyuk, és a sztori is egészen kötött mederben folydogál, azonban a történet olyan elragadó, hogy garantáltan mélyen megérinti majd azokat, akik fogékonyak a témára. Nyilvánvaló, hogy a 11-11: Memories Retold soha nem lesz tömegjáték, de akinek fontos a család, vagy találkozott életében a gyásszal, az biztosan soha nem felejti el az itt átélhető élményeket.Intelligencia, nehézség:
Stílusából és jellegéből fakadóan a játékban sem a mesterséges intelligencia nem játszik különösebb szerepet, sem a nehézség nem tekinthető szempontnak az értékeléskor. Itt ugyanis nincsenek ügyességi elemek vagy olyan momentumok, amikor szükség lenne bizonyos képességeinkre, hiszen sokkal inkább egy interaktív film az egész, aminek az alakulásába van némi beleszólásunk.Hangok, zene:
Ha más szempontból nem is, a hangok és a zenék tekintetében egyenesen zseniális, amit a fejlesztők összehoztak itt. Nemcsak az effektek és a különféle háttérzajok lettek nagyszerűek, hanem a felcsendülő zenék is jól vizsgáztak, hovatovább a legtöbb karakter szinkronhangja szintén a legmagasabb minőséget garantálja.Összegzés:
Mint a fentiekből is kiolvasható, technikai szempontból a 11-11: Memories Retold egy totális csődnek tekinthető, hiszen sem a furcsa megjelenése, sem az egyszerű játékmechanikája nem férkőzik könnyen a szívünkbe, azonban mégis van benne egy olyan báj, ami miatt több tekintetben is kötelezővé tennénk azoknak, akik kedvelik a nagyszerű sztorikat és az első világháborús drámákat. Merthogy ez itt egy kőkemény dráma, ami egy jól megrendezett filmként vagy sorozatként megannyi díjat kaphatott volna, ebben a megvalósításban azonban csak egy nagyon szűk kör értékeli majd, de nekik garantáltan életre szóló élményként marad meg az emlékeikben, hovatovább gyakran csal majd könnyet is a szemükbe. Egyedi és megismételhetetlen, de ebben a formában inkább nem kérnénk belőle többet!