SG.hu
SoulCalibur VI
Kiadó: Bandai Namco Entertainment
Fejlesztő: Bandai Namco Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4160 3,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R7 370 grafikus kártya, 6 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480, 8 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: SoulCalibur-sorozat, Street Fighter-sorozat
Kategória: árkád verekedős játék
Visszatért a legendás japán árkád verekedős játékok egyik nagyágyújának tartott SoulCalibur-sorozat, mely hosszú évek óta csak bukdácsol és próbálkozik reménytelenül, azonban a hatodik epizóddal a készítők most határozott hátramenetbe kapcsoltak, a korábbi részek irányába. Hogy mennyire tett jót mindez a játéknak? Tesztünkből kiderül!
Aki a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején konzolos játékos volt, az szinte biztos, hogy találkozott a SoulCalibur-sorozat nevével, mely az egykori Soul Edge átalakításával a nyugati rajongók számára is egészen közérthető formában tálalta az árkád verekedős játékok stílusát. A Tekken és a Street Fighter által uralt színtéren ugyanis bár akkoriban éppen fénykorát élte a műfaj, de a rajongók részéről már igény mutatkozott volna a változásra, a pusztakezes harcok és a maximumig gyúrt izomkolosszusok pofozkodása ugyanis egy kicsit kezdett unalmassá válni.
Gyakorlatilag ebben az állapotban robbant be a köztudatba a SoulCalibur, mely egyrészt elképesztően tempós összecsapásokat kínált a rajongóknak, másrészt pedig a pusztakezes küzdelmek helyett fegyveres harcot állított a középpontba, így pengékkel, kardokkal botokkal és egyéb szúró-, vágó- vagy ütőalkalmatosságokkal lehetett csépelni egymást a pályákon. A széria három elképesztően sikeres epizódot vonultatott fel 1998 és 2005 között, azonban a generációváltás és az újítási kényszer az agyára ment a fejlesztőknek, aminek jóvoltából a 2008-as SoulCalibur IV megindította a lejtő felé a legendát, azonban az igazi mélypont a 2012-es SoulCalibur V képében érkezett el.
Ezen a ponton összességében két dolgot tehettek a fejlesztők. Az egyik, hogy hagyják a fenébe az egészet, és pihenőre küldik a franchise-t, vagy visszatérnek a gyökereikhez. Bár volt más alternatívájuk is, próbálkoztak online küzdelmekkel és mobiljátékokkal, azonban idén elérkezett a tényleges visszatérés, a régóta várt hatodik epizód, ami ha tökéletes nem is lett, most először egy kicsit újra azt éreztük vele, amit az első három rész idején.
Amivel kapcsolatban a SoulCalibur VI nagyon erős lett, az túlzás nélkül a tartalom! A kihagyhatatlan online birkózások és közönséges küzdelmek mellett ugyanis rögtön két sztori módot is kaptunk, melyek a kidolgozottság tekintetében talán hagynak maguk után némi kívánnivalót, de ha meg akarjuk ismerni a karaktereket, és bele akarunk rázódni egy kicsit a küzdelmekbe, akkor érdemes lehet lepörgetni őket. A két kampány közül az egyik a Soul Chronicle címet kapta a keresztségben, melyben ismert harcosokkal daráljuk le egymás után a csatákat, míg a másik a Libra of Souls, ahol egy meglepően felületes karakterkészítővel saját bunyóst alkothatunk, azonban nem egymás után kapjuk a küldetéseket, hanem a mi feladatunk lesz bejárni egy térképet, és ott elvállalni a teendőket.
Bármelyik sztoriban is próbálunk szerencsét, egyik sem tár elénk egy Oscar-díjat érdemlő cselekményt, de ami ennél is rosszabb, hogy hiába próbáljuk meg élvezni a dolgot, valódi átvezetőt csak elvétve kapunk, többnyire fix hátterekkel és minimálisan változó karakterábrázolásokkal előadott, enyhén túljátszott narráció meséli el, hogy éppen miért is kell hajba kapnunk a másikkal. A játékmódnak az egyes karakterek megismerésén túl annyi értelme van, hogy rengeteg feloldható extrát nyithatunk fel vele, ezáltal például bónusz fegyvereket is, melyek a későbbiekben igencsak jól jöhetnek a keményebb harcosokkal szemben.
Bár a tartalom tényleg óriási, sajnos egészen önismétlő, és aki elég öreg róka már a SoulCalibur-sorozat kapcsán, az biztosan nem csettint elégedetten a több mint 20 karakter láttán. Többségük ugyanis a korábbi részekből tért vissza, tehát igazi legendákkal állhatunk pályára, ami alapvetően nem is akkora negatívum, hiszen minden verekedős játékban találkozhatunk ilyesmivel, azonban elég nevetséges, hogy mindössze három újoncra futotta a készítőktől, akik közül egy ráadásul vendégkarakter lett. Aggodalomra azért nincs okunk, hiszen minden egyes bunyóshoz alaposan hozzányúltak a fejlesztők, az alapvető ráncfelvarrások mellett mindegyikük kapott új képességeket és lehetőségeket, tehát az igazi veteránok is találhatnak majd érdekességeket, de a helyzet iróniáját jól mutatja, hogy a legtöbben bizonyára Ríviai Geralt megjelenésének örülnek majd.
A The Witcher-sorozatból ismert vaják ugyanis a SoulCalibur VI vendégkaraktere lett, és olyan jó munkát végeztek vele a készítők, hogy teljesen beleolvad a többiek közé. Sőt mi több, mindezt úgy, hogy itt van a dupla kardja, használhatja a jeleket és a főzeteket is, de pár ismert mozdulat sem maradt ki a sorból, így gyakran csodálkozva bámultuk a képernyőt az újdonság láttán, ami jól megmutatja, hogy milyen nagy szükség lett volna több friss karakterre.
Hogy mi a helyzet a játékélménnyel? Gyakorlatilag ugyanez, tehát újdonság azért akad, de drasztikusabb vagy merészebb változásokra nem számíthatunk, kivéve olyan apróságokat, mint hogy a visszagyorsított tempó miatt minden eddiginél kellemesebb nosztalgiafaktor vár ránk. A SoulCalibur VI tehát megmaradt egy oldalnézetes árkád verekedős játéknak, melyben bár a karakterek foroghatnak és pöröghetnek az adott pályán, de a kamera mindvégig oldalról követi őket, miközben újabb részleteit ismerhetjük meg a helyszínnek, sőt akár más napszakban is vethetünk rá néhány pillantást.
A harcok természetesen még mindig a gyorsaságra, a reflexre, a reakcióidőre és a kombókra épülnek. Minden egyes karakternek megvan a maga egyedi íze, ki gyorsabb, ki lassabb, ki a mozgásban, ki a támadásban erős, ezt ki kell tapasztalnunk, meg kell ismernünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott élmények várjanak ránk. De visszatértek olyan sajátosságok is, mint a Critical Edge, aminek jóvoltából nagyon egyszerűen csalhatunk elő brutális, ámde védhető kombókat is ellenfeleinkből. A játékban ugyanis a védekezés rendhagyó módon ugyanolyan fontos, mint a támadás, sőt mi több, a Reversal Edge nevű újítást lényegében teljes mértékben erre építették fel.
Ennek a lényege, hogy ha sikeresen hárítottunk egy mozdulatot, akkor belassul a szituáció, és ha elég gyorsak vagyunk, akkor egy olyan ellentámadást indíthatunk, ami akár az egész harc végkimenetelét meghatározhatja. A játékmenetet érintő másik újítás a Soul Charge nevet kapta a keresztségben, lényege pedig röviden nem más, mint hogy elegendő lélekerő összegyűjtésével olyan kirobbanó kombót hívhatunk elő hősünkből, aminek során nemcsak fegyvere, hanem sokszor még ő maga is átalakul, az ellenfél életerejéből pedig egy akkora szeletet lekanyarint, hogy azt a látványos mozdulatsorok mellett élmény lesz nézni.
Grafika:
Noha nem neveznénk csúnyának a SoulCalibur VI megjelenését, de a mai verekedős játékokhoz vagy korunk igényeihez viszonyítva azért messze elmarad a széptől. A pályák kidolgozottsága például egészen középszerű, és bár a karakterek részletessége egészen elragadó lett, de az animációk szintén nem tekinthetők a játék erősségének, ezt pedig a gyakori lassítások során még csak titkolni sem tudja a végeredmény. Különösen kellemetlennek nevezhető továbbá az átvezetők szinte teljes hiánya, de legalább az optimalizálással nincsenek gondok, az alkotás ugyanis egy többéves konfiguráción is kényelmesen futtatható a legjobb beállítások mellett.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A japán játékok PC-s portja rendszerint szörnyű irányítással rendelkezik, és egészen hasonló a helyzet a SoulCalibur VI kapcsán is, lévén a fejlesztők még arra sem voltak képesek, hogy a kezelőfelületen módosítsák a kontrolleres feliratokat. Ezt megoldották annyival, hogy a játék indításakor elmondják, pontosan melyik konzolos gombnak melyik billentyű a megfelelője, aminek jóvoltából nemhogy a mérkőzések, de még a menüben való navigálás is komoly nehézséget tud okozni. A kezelőfelület logikátlansága gyakran pedig csak rátesz egy lapáttal minderre!
Játszhatóság:
A tartalom terén egészen derekas, amit a fejlesztők megvalósítottak SoulCalibur VI keretein belül: rengeteg feladat, jól működő többjátékos élmények és két sztori is vár ránk. Az más kérdés, hogy a karakterek számát és összetételét tekintve szívesebben láttunk volna több újoncot, de legalább egy korrekt főellenfelet, azonban túl nagy probléma azért ezen a téren sincs.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia ellen gyakorlatilag semmi kihívást sem ad a játék, vagyis a kampányban még akkor is képesek leszünk érvényesülni, ha összevissza csapkodjuk a gombokat, valami ugyanis biztosan kisül belőle. A többjátékosos módban természetesen már találhatunk magunknak méltó ellenfeleket, itt azonban még annyira észrevehető a megfelelő balansz hiánya, hogy gyakran átesünk a ló másik oldalára, ezáltal esélyünk sem lesz néhány küzdelemben. A kiegyensúlyozott élményeket tehát egyelőre még ne itt keressük!
Hangok, zene:
Ha valamiben, akkor a hangok és a zenék terén igencsak erősre sikerült a játék! Már a töltőképernyők alá is sikerült zseniális dallamokat tenni, de a küzdelmek alatt érdemes csak igazán nyitva tartani a fülünket, miközben a kísérőhangok és a szinkronok egyaránt egészen kellemesre sikeredtek.
Összegzés: Bár könnyű megszeretni, hiszen évek óta a SoulCalibur VI az első epizód a sorban, mely képes felidézni a franchise korai éráját, azonban dacára a gyökerekhez való visszatérési szándéknak, olyan elmaradásokkal és hiányosságokkal rendelkezik a játék, amit Japánban talán elnéznek neki, de mifelénk már nem valószínű. A kopottas megjelenés, a túl kevés új karakter, a kihívás szinte teljes hiánya vagy a történetnek csúfolt játékmód azt az érzetet kelti bennünk, hogy ezt jobb lett volna érlelni még egy pár hónapig.
Fejlesztő: Bandai Namco Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4160 3,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R7 370 grafikus kártya, 6 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480, 8 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: SoulCalibur-sorozat, Street Fighter-sorozat
Kategória: árkád verekedős játék
Visszatért a legendás japán árkád verekedős játékok egyik nagyágyújának tartott SoulCalibur-sorozat, mely hosszú évek óta csak bukdácsol és próbálkozik reménytelenül, azonban a hatodik epizóddal a készítők most határozott hátramenetbe kapcsoltak, a korábbi részek irányába. Hogy mennyire tett jót mindez a játéknak? Tesztünkből kiderül!
Aki a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején konzolos játékos volt, az szinte biztos, hogy találkozott a SoulCalibur-sorozat nevével, mely az egykori Soul Edge átalakításával a nyugati rajongók számára is egészen közérthető formában tálalta az árkád verekedős játékok stílusát. A Tekken és a Street Fighter által uralt színtéren ugyanis bár akkoriban éppen fénykorát élte a műfaj, de a rajongók részéről már igény mutatkozott volna a változásra, a pusztakezes harcok és a maximumig gyúrt izomkolosszusok pofozkodása ugyanis egy kicsit kezdett unalmassá válni.
Gyakorlatilag ebben az állapotban robbant be a köztudatba a SoulCalibur, mely egyrészt elképesztően tempós összecsapásokat kínált a rajongóknak, másrészt pedig a pusztakezes küzdelmek helyett fegyveres harcot állított a középpontba, így pengékkel, kardokkal botokkal és egyéb szúró-, vágó- vagy ütőalkalmatosságokkal lehetett csépelni egymást a pályákon. A széria három elképesztően sikeres epizódot vonultatott fel 1998 és 2005 között, azonban a generációváltás és az újítási kényszer az agyára ment a fejlesztőknek, aminek jóvoltából a 2008-as SoulCalibur IV megindította a lejtő felé a legendát, azonban az igazi mélypont a 2012-es SoulCalibur V képében érkezett el.
Ezen a ponton összességében két dolgot tehettek a fejlesztők. Az egyik, hogy hagyják a fenébe az egészet, és pihenőre küldik a franchise-t, vagy visszatérnek a gyökereikhez. Bár volt más alternatívájuk is, próbálkoztak online küzdelmekkel és mobiljátékokkal, azonban idén elérkezett a tényleges visszatérés, a régóta várt hatodik epizód, ami ha tökéletes nem is lett, most először egy kicsit újra azt éreztük vele, amit az első három rész idején.
Amivel kapcsolatban a SoulCalibur VI nagyon erős lett, az túlzás nélkül a tartalom! A kihagyhatatlan online birkózások és közönséges küzdelmek mellett ugyanis rögtön két sztori módot is kaptunk, melyek a kidolgozottság tekintetében talán hagynak maguk után némi kívánnivalót, de ha meg akarjuk ismerni a karaktereket, és bele akarunk rázódni egy kicsit a küzdelmekbe, akkor érdemes lehet lepörgetni őket. A két kampány közül az egyik a Soul Chronicle címet kapta a keresztségben, melyben ismert harcosokkal daráljuk le egymás után a csatákat, míg a másik a Libra of Souls, ahol egy meglepően felületes karakterkészítővel saját bunyóst alkothatunk, azonban nem egymás után kapjuk a küldetéseket, hanem a mi feladatunk lesz bejárni egy térképet, és ott elvállalni a teendőket.
Bármelyik sztoriban is próbálunk szerencsét, egyik sem tár elénk egy Oscar-díjat érdemlő cselekményt, de ami ennél is rosszabb, hogy hiába próbáljuk meg élvezni a dolgot, valódi átvezetőt csak elvétve kapunk, többnyire fix hátterekkel és minimálisan változó karakterábrázolásokkal előadott, enyhén túljátszott narráció meséli el, hogy éppen miért is kell hajba kapnunk a másikkal. A játékmódnak az egyes karakterek megismerésén túl annyi értelme van, hogy rengeteg feloldható extrát nyithatunk fel vele, ezáltal például bónusz fegyvereket is, melyek a későbbiekben igencsak jól jöhetnek a keményebb harcosokkal szemben.
Bár a tartalom tényleg óriási, sajnos egészen önismétlő, és aki elég öreg róka már a SoulCalibur-sorozat kapcsán, az biztosan nem csettint elégedetten a több mint 20 karakter láttán. Többségük ugyanis a korábbi részekből tért vissza, tehát igazi legendákkal állhatunk pályára, ami alapvetően nem is akkora negatívum, hiszen minden verekedős játékban találkozhatunk ilyesmivel, azonban elég nevetséges, hogy mindössze három újoncra futotta a készítőktől, akik közül egy ráadásul vendégkarakter lett. Aggodalomra azért nincs okunk, hiszen minden egyes bunyóshoz alaposan hozzányúltak a fejlesztők, az alapvető ráncfelvarrások mellett mindegyikük kapott új képességeket és lehetőségeket, tehát az igazi veteránok is találhatnak majd érdekességeket, de a helyzet iróniáját jól mutatja, hogy a legtöbben bizonyára Ríviai Geralt megjelenésének örülnek majd.
A The Witcher-sorozatból ismert vaják ugyanis a SoulCalibur VI vendégkaraktere lett, és olyan jó munkát végeztek vele a készítők, hogy teljesen beleolvad a többiek közé. Sőt mi több, mindezt úgy, hogy itt van a dupla kardja, használhatja a jeleket és a főzeteket is, de pár ismert mozdulat sem maradt ki a sorból, így gyakran csodálkozva bámultuk a képernyőt az újdonság láttán, ami jól megmutatja, hogy milyen nagy szükség lett volna több friss karakterre.
Hogy mi a helyzet a játékélménnyel? Gyakorlatilag ugyanez, tehát újdonság azért akad, de drasztikusabb vagy merészebb változásokra nem számíthatunk, kivéve olyan apróságokat, mint hogy a visszagyorsított tempó miatt minden eddiginél kellemesebb nosztalgiafaktor vár ránk. A SoulCalibur VI tehát megmaradt egy oldalnézetes árkád verekedős játéknak, melyben bár a karakterek foroghatnak és pöröghetnek az adott pályán, de a kamera mindvégig oldalról követi őket, miközben újabb részleteit ismerhetjük meg a helyszínnek, sőt akár más napszakban is vethetünk rá néhány pillantást.
A harcok természetesen még mindig a gyorsaságra, a reflexre, a reakcióidőre és a kombókra épülnek. Minden egyes karakternek megvan a maga egyedi íze, ki gyorsabb, ki lassabb, ki a mozgásban, ki a támadásban erős, ezt ki kell tapasztalnunk, meg kell ismernünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott élmények várjanak ránk. De visszatértek olyan sajátosságok is, mint a Critical Edge, aminek jóvoltából nagyon egyszerűen csalhatunk elő brutális, ámde védhető kombókat is ellenfeleinkből. A játékban ugyanis a védekezés rendhagyó módon ugyanolyan fontos, mint a támadás, sőt mi több, a Reversal Edge nevű újítást lényegében teljes mértékben erre építették fel.
Ennek a lényege, hogy ha sikeresen hárítottunk egy mozdulatot, akkor belassul a szituáció, és ha elég gyorsak vagyunk, akkor egy olyan ellentámadást indíthatunk, ami akár az egész harc végkimenetelét meghatározhatja. A játékmenetet érintő másik újítás a Soul Charge nevet kapta a keresztségben, lényege pedig röviden nem más, mint hogy elegendő lélekerő összegyűjtésével olyan kirobbanó kombót hívhatunk elő hősünkből, aminek során nemcsak fegyvere, hanem sokszor még ő maga is átalakul, az ellenfél életerejéből pedig egy akkora szeletet lekanyarint, hogy azt a látványos mozdulatsorok mellett élmény lesz nézni.
Grafika:
Noha nem neveznénk csúnyának a SoulCalibur VI megjelenését, de a mai verekedős játékokhoz vagy korunk igényeihez viszonyítva azért messze elmarad a széptől. A pályák kidolgozottsága például egészen középszerű, és bár a karakterek részletessége egészen elragadó lett, de az animációk szintén nem tekinthetők a játék erősségének, ezt pedig a gyakori lassítások során még csak titkolni sem tudja a végeredmény. Különösen kellemetlennek nevezhető továbbá az átvezetők szinte teljes hiánya, de legalább az optimalizálással nincsenek gondok, az alkotás ugyanis egy többéves konfiguráción is kényelmesen futtatható a legjobb beállítások mellett.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A japán játékok PC-s portja rendszerint szörnyű irányítással rendelkezik, és egészen hasonló a helyzet a SoulCalibur VI kapcsán is, lévén a fejlesztők még arra sem voltak képesek, hogy a kezelőfelületen módosítsák a kontrolleres feliratokat. Ezt megoldották annyival, hogy a játék indításakor elmondják, pontosan melyik konzolos gombnak melyik billentyű a megfelelője, aminek jóvoltából nemhogy a mérkőzések, de még a menüben való navigálás is komoly nehézséget tud okozni. A kezelőfelület logikátlansága gyakran pedig csak rátesz egy lapáttal minderre!Játszhatóság:
A tartalom terén egészen derekas, amit a fejlesztők megvalósítottak SoulCalibur VI keretein belül: rengeteg feladat, jól működő többjátékos élmények és két sztori is vár ránk. Az más kérdés, hogy a karakterek számát és összetételét tekintve szívesebben láttunk volna több újoncot, de legalább egy korrekt főellenfelet, azonban túl nagy probléma azért ezen a téren sincs.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia ellen gyakorlatilag semmi kihívást sem ad a játék, vagyis a kampányban még akkor is képesek leszünk érvényesülni, ha összevissza csapkodjuk a gombokat, valami ugyanis biztosan kisül belőle. A többjátékosos módban természetesen már találhatunk magunknak méltó ellenfeleket, itt azonban még annyira észrevehető a megfelelő balansz hiánya, hogy gyakran átesünk a ló másik oldalára, ezáltal esélyünk sem lesz néhány küzdelemben. A kiegyensúlyozott élményeket tehát egyelőre még ne itt keressük!Hangok, zene:
Ha valamiben, akkor a hangok és a zenék terén igencsak erősre sikerült a játék! Már a töltőképernyők alá is sikerült zseniális dallamokat tenni, de a küzdelmek alatt érdemes csak igazán nyitva tartani a fülünket, miközben a kísérőhangok és a szinkronok egyaránt egészen kellemesre sikeredtek.Összegzés:
Bár könnyű megszeretni, hiszen évek óta a SoulCalibur VI az első epizód a sorban, mely képes felidézni a franchise korai éráját, azonban dacára a gyökerekhez való visszatérési szándéknak, olyan elmaradásokkal és hiányosságokkal rendelkezik a játék, amit Japánban talán elnéznek neki, de mifelénk már nem valószínű. A kopottas megjelenés, a túl kevés új karakter, a kihívás szinte teljes hiánya vagy a történetnek csúfolt játékmód azt az érzetet kelti bennünk, hogy ezt jobb lett volna érlelni még egy pár hónapig.