SG.hu
Yakuza 0
Kiadó: Sega
Fejlesztő: Sega
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3470 vagy AMD Phenom FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy AMD Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Yakuza-sorozat, GTA-sorozat
Kategória: nyitott világú akciójáték
Játéktörténelmi pillanatot teremtett ebben a nagy nyári melegben a Sega, akik úgy döntöttek, hogy több mint egy évtizedes várakozás után PC-n is elindítják a Yakuza-sorozatot. Ennél jobb döntést nem is hozhattak volna, játéktesztünkből azt is megtudhatod, hogy miért!
A 2008-as esztendő így 10 év távlatából igencsak varázslatos és különleges volt. Rengeteg óriási dolog történt akkor a játékiparban, és miközben mindenki a GTA IV miatt volt izgatott, a japán alkotások kedvelői kivétel nélkül a Segára szegezték tekintetüket, akik közel két év várakoztatás után hajlandóak voltak lokalizálva is kiadni a Yakuza-sorozat második epizódját az akkor már igencsak megöregedett PlayStation 2-re.
Rengeteg embert természetesen nem érdekelt a hardver kérdése, pláne hogy az akkori generáció rekorderévé vált a Yakuza 2, mely simán képes volt kihozni olyan látványvilágot a PS2-ből, amit sok fejlesztőcsapatnak az akkor még egészen friss PS3-ból sem sikerült. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy néhány év múlva a Yakuza-sorozat egyszer PC-re is megjelenik, instant beutalót írtam volna fel neki a legközelebbi viccosztályra, de hogy mennyire megváltoztak az idők, azt nagyszerűen megmutatja, hogy 13 évvel a sorozat megszületése után most itt az első Yakuza-játék, ami megjelent PC-re is. Hölgyeim és uraim, kérem, ismerjék meg a Yakuza 0-t!
Aki most hall először életében a sorozatról, illetve PC-sként most tud először elmerülni benne, annak a Yakuza 0-t úgy lehetne bemutatni, mint egy tipikus japán akciójátékot, amely elképesztő tartalmával és őrült megoldásaival bárkit képes levenni a lábáról, ha – és ez nagyon fontos – fogékony az ázsiai kultúrára és egyéb ottani sajátosságokra. A Yakuza-játékok ezen a téren ugyanis soha nem finomkodtak, tényleg csak azok lelték benne nagy örömüket, akik animével feküdtek és szusival keltek.
A Yakuza 0 azért nagyon szerencsés a PC-s tábor számára indításként, mert ahogyan a neve is mutatja, a legendás első rész előzményeit meséli el, visszarepítve minket a nyolcvanas évek végének Japánjába, ahol Kazuma Kiryu alvilági története elindult. A sztori kivételesen nincs túlbonyolítva, egy galád összeesküvés-elmélet köré fonódik minden, amiből hősünk nem jöhet ki túl szerencsésen, hiszen ha sikerül tisztára mosnia a nevét, akkor is szembe kell szállnia a komplett japán alvilággal, akik finoman szólva sem kíméletességükről ismertek. Persze minket sem kell majd félteni, így egy társunk – az egyébként szintén irányítható – Goro Majima oldalán elindulunk, hogy az óriási játéktér bejárásával megoldást találjunk a kialakult helyzetre.
A Yakuza 0-ról összességében elmondható, hogy egy minden téren tökéletes mintapéldánya és összefoglalása a korábban megjelent összes epizódnak, de leginkább a Yakuza 5 klónjának nevezhető, hiszen ahhoz képest alig találhatunk benne újdonságot. Mivel azonban PC-sként most találkozhatunk először a névvel, szinte biztos, hogy rádöbbenünk: a GTA-sorozat összes része egy kopár, unalmas és nulla tartalommal ellátott kaland volt ahhoz képest, ami itt vár ránk. (Persze itt most megint felhozhatnánk, hogy nyugati gyomorral mennyire befogadható a japán megközelítés, de a lényegen nem változtatna!)
Mivel a Yakuza-sorozatban a harc mindig is központi helyet foglalt el, ezért nincs ez másként most sem, a Yakuza 0 túlzás nélkül a franchise eddigi legösszetettebb szisztémáját kapta meg. Fegyverek és egyebek nem jellemzőek az összecsapásokra, a jakuza ugyanis jobban szereti puszta kézzel elvégezni a piszkos munkát, de aggodalomra semmi ok, bőséggel lesz annyi kombó, speciális mozdulat és minden más egyéb, ami a sztori felgöngyölítésének végéig elég érdekessé teszi ezt a ritmusosságra és taktikára épülő rendszert. A helyzetet színesíti továbbá a két karakter megléte – akik eltérő stílust képviselnek –, de a folyamatos fejlődés szintén előnyként nevezhető meg a brutális harcok kapcsán. Merthogy az ütközetek itt bizony nem finomkodnak, szinte érezni a levegőben a tesztoszteront az összecsapások alkalmával, melyek a lehető legerőszakosabban és legtermészetesebben ábrázolják a bunyót.
Persze senki se gondolja, hogy a Yakuza 0 kizárólag a folyamatos ütés-vágásról szól majd, hiszen bár az egyébként eléggé egysíkú történet felgöngyölítése szinte végig így zajlik, a főküldetések mellett azonban milliónyi mellékes teendőnk is akad majd. Ezek bár tapasztalati pontot már nem adnak, pénzt és felszerelést azonban szerezhetünk velük, ezek pedig sokkal fontosabbak is, hiszen pár korábbi résszel ellentétben most a zsebünkbe kell majd nyúlni, ha előre akarunk lépni a ranglétrán. Szintén a sorozat hagyományaira hivatkozva azonban a mellékes küldetések között várnak majd ránk az igazán mókás és változatos teendők, melyek csak nagyon ritkán épülnek a harcra.
Bár sokak szerint ezek többsége egészen unalmas, ha viszont imádtunk megőrülni bármelyik GTA- vagy Saints Row-játékban, akkor szinte garantált, hogy ezeket is élvezzük majd. Pláne, hogy a japánok mindig is erősek voltak a beteg humorban, és most sincs ez másként, de azért akadnak majd kicsit komolyabb teendőink is. Kiryu oldalán például ingatlanokat vásárolhatunk, fejleszthetjük őket, amiért egy halom pénzt zsebelhetünk be, míg Majima egy éjszakai bár tulajdonosa, mely önmagában óriási üzlet, egy kicsit pedig izgalmasabbnak is tűnhet majd. Ebben az esetben például nekünk kell beszervezni az új lányokat, fejleszteni, valamint tanítani őket a megfelelő irányban és így tovább.
Persze mindez nem nagy újdonság, hiszen a sokat emlegetett Rockstar-remekműben is találhattunk hasonlóan őrült megoldásokat, azonban a minijátékok terén a Yakuza 0 már tényleg mindent maga mögé utasít. A mellékes teendők mellett ugyanis egy halom aktivitás vár ránk szerte a városban, és tényleg olyan sok van belőlük, hogy nemcsak felsorolni, megtalálni is lehetetlen mindet. A legkülönfélébb sport- és versenyjátékok mellett például kukkolhatunk, táncolhatunk, barátnőt szerezhetünk magunknak, de a személyes kedvencem az árkád játékterem volt.
Ezen a téren a Sega nagyon figyelt arra, hogy az 1988-as esztendő legnagyobb újdonságait állítsa a középpontba – az addig megjelent nagyágyúk mellett –, így teljes egészében végigjátszhatunk olyan legendákat, mint az Outrun, a Space Harrier vagy éppen a Fantasy Zone. Mindezt pedig kompletten nyakon vágták a készítők egy olyan nagyszerű japán körítéssel és hangulatvilággal, hogy egyszerűen élmény lesz nézelődni, és bár a korábbi Yakuza-játékok ismerői talán hamar elunják magukat, aki viszont most találkozik először az élménnyel, az garantáltan tátott szájjal veti majd rá magát a különféle lehetőségekre.
Grafika:
A Yakuza 0 legnagyobb hátránya, hogy a lehetőségek ellenére egy, az előző generációból átörökített és felpofozgatott grafikus motor teljesít szolgálatot alatta, ami sajnos meglátszik a végeredményen. Bár az átvezetők meglepően csinosak, a hangulat is csillagos ötös, de azért dugig van olyan látható hiányosságokkal, melyek teljesen középszerűvé teszik a megjelenést. Mindez annak ellenére is meglepő, mert rengeteg beállítási lehetőségünk van, akár még 4K-ban is élvezhetjük az alvilági kalandot, azonban túlzás nélkül kijelenthető, hogy konzolon sokkal csinosabb látványt produkált. Amiért mégsem adunk neki közepest, az nem más, mint az optimalizálás, hiszen ezen a téren meglepően ügyesek voltak a készítők.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A Yakuza-sorozat mindig is konzolokon érezte otthon magát, így talán meg lehet bocsátani neki az irányításból fakadó hiányosságokat. Bár billentyűzettel és egérrel is kezelhetők a karakterek, azért a megfelelő élményt – a PlayStation-exkluzivitás miatt kimondani is borzasztó – egy Xbox-kontrollerrel lehet elérni, hiszen ekkor lesz kifinomult a kamerakezelés, és ilyenkor tudjuk megfelelően kivitelezni az összetett kombókat is, melyek gyakran annyira intenzívek, hogy a kezünk leszakad tőlük.
Játszhatóság:
A tartalom terén a Yakuza 0 egyenesen pompásnak tekinthető, ha csak a történeten rohanunk végig, már akkor is legalább 10-15 óra vár ránk, amit könnyedén megnégyszerezhetünk, ha a mellékes feladatokra és a minijátékokra egyaránt rákattanunk. Bár a sorozat többi tagjához képest nem hoz semmiféle drasztikus újdonságot, a PC-s tábor azonban sokszor rácsodálkozhat majd.
Intelligencia, nehézség:
A Yakuza 0 ugyebár egy tipikusan japán játék, éppen emiatt mind az intelligencia, mind a nehézség terén majdhogynem kötelezőek a hiányosságok. Ez egyfajta jellegzetességnek is tekinthető, így bár a széria ismerőinek talán fel sem tűnik, de aki egy GTA V után ismerkedik vele, az garantáltan elkerekedett szemekkel néz majd a bugyuta ellenfelekre, vagy éppen arra, hogy milyen hullámzó a nehézség.
Hangok, zene: A sorozat már az első epizódja óta arra koncentrált, hogy minden téren kielégítse a japán játékok kedvelőinek igényeit, ezáltal aki japán hangot vagy zenéket akar hallani, esetleg egy ritkán kellemetlen ázsiai akcentussal előadott angol szinkront, akkor a Yakuza 0 biztosan nem okoz majd csalódást.
Összegzés: Túlzás nélkül kijelenthetjük tehát, hogy a hibákat és a hiányosságokat leszámítva a Yakuza 0 játéktörténelmet írt azzal, hogy PC-re is elhozta a sorozatot, hiszen ezzel egy olyan kincset adott a Sega a számítógépes tábor kezébe, amit meg kell becsülni. Bár lehetett volna nyilván egy kicsit jobb a port, sőt maga a játék is csak egy rutinmunka a korábbi részekhez képest, de aki most találkozik először ezzel a japán alvilági kalanddal, az garantáltan odáig lesz majd érte. Jöhet sorban a többi Yakuza is PC-re!
Fejlesztő: Sega
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3470 vagy AMD Phenom FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy AMD Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Yakuza-sorozat, GTA-sorozat
Kategória: nyitott világú akciójáték
Játéktörténelmi pillanatot teremtett ebben a nagy nyári melegben a Sega, akik úgy döntöttek, hogy több mint egy évtizedes várakozás után PC-n is elindítják a Yakuza-sorozatot. Ennél jobb döntést nem is hozhattak volna, játéktesztünkből azt is megtudhatod, hogy miért!
A 2008-as esztendő így 10 év távlatából igencsak varázslatos és különleges volt. Rengeteg óriási dolog történt akkor a játékiparban, és miközben mindenki a GTA IV miatt volt izgatott, a japán alkotások kedvelői kivétel nélkül a Segára szegezték tekintetüket, akik közel két év várakoztatás után hajlandóak voltak lokalizálva is kiadni a Yakuza-sorozat második epizódját az akkor már igencsak megöregedett PlayStation 2-re.
Rengeteg embert természetesen nem érdekelt a hardver kérdése, pláne hogy az akkori generáció rekorderévé vált a Yakuza 2, mely simán képes volt kihozni olyan látványvilágot a PS2-ből, amit sok fejlesztőcsapatnak az akkor még egészen friss PS3-ból sem sikerült. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy néhány év múlva a Yakuza-sorozat egyszer PC-re is megjelenik, instant beutalót írtam volna fel neki a legközelebbi viccosztályra, de hogy mennyire megváltoztak az idők, azt nagyszerűen megmutatja, hogy 13 évvel a sorozat megszületése után most itt az első Yakuza-játék, ami megjelent PC-re is. Hölgyeim és uraim, kérem, ismerjék meg a Yakuza 0-t!
Aki most hall először életében a sorozatról, illetve PC-sként most tud először elmerülni benne, annak a Yakuza 0-t úgy lehetne bemutatni, mint egy tipikus japán akciójátékot, amely elképesztő tartalmával és őrült megoldásaival bárkit képes levenni a lábáról, ha – és ez nagyon fontos – fogékony az ázsiai kultúrára és egyéb ottani sajátosságokra. A Yakuza-játékok ezen a téren ugyanis soha nem finomkodtak, tényleg csak azok lelték benne nagy örömüket, akik animével feküdtek és szusival keltek.
A Yakuza 0 azért nagyon szerencsés a PC-s tábor számára indításként, mert ahogyan a neve is mutatja, a legendás első rész előzményeit meséli el, visszarepítve minket a nyolcvanas évek végének Japánjába, ahol Kazuma Kiryu alvilági története elindult. A sztori kivételesen nincs túlbonyolítva, egy galád összeesküvés-elmélet köré fonódik minden, amiből hősünk nem jöhet ki túl szerencsésen, hiszen ha sikerül tisztára mosnia a nevét, akkor is szembe kell szállnia a komplett japán alvilággal, akik finoman szólva sem kíméletességükről ismertek. Persze minket sem kell majd félteni, így egy társunk – az egyébként szintén irányítható – Goro Majima oldalán elindulunk, hogy az óriási játéktér bejárásával megoldást találjunk a kialakult helyzetre.
A Yakuza 0-ról összességében elmondható, hogy egy minden téren tökéletes mintapéldánya és összefoglalása a korábban megjelent összes epizódnak, de leginkább a Yakuza 5 klónjának nevezhető, hiszen ahhoz képest alig találhatunk benne újdonságot. Mivel azonban PC-sként most találkozhatunk először a névvel, szinte biztos, hogy rádöbbenünk: a GTA-sorozat összes része egy kopár, unalmas és nulla tartalommal ellátott kaland volt ahhoz képest, ami itt vár ránk. (Persze itt most megint felhozhatnánk, hogy nyugati gyomorral mennyire befogadható a japán megközelítés, de a lényegen nem változtatna!)
Mivel a Yakuza-sorozatban a harc mindig is központi helyet foglalt el, ezért nincs ez másként most sem, a Yakuza 0 túlzás nélkül a franchise eddigi legösszetettebb szisztémáját kapta meg. Fegyverek és egyebek nem jellemzőek az összecsapásokra, a jakuza ugyanis jobban szereti puszta kézzel elvégezni a piszkos munkát, de aggodalomra semmi ok, bőséggel lesz annyi kombó, speciális mozdulat és minden más egyéb, ami a sztori felgöngyölítésének végéig elég érdekessé teszi ezt a ritmusosságra és taktikára épülő rendszert. A helyzetet színesíti továbbá a két karakter megléte – akik eltérő stílust képviselnek –, de a folyamatos fejlődés szintén előnyként nevezhető meg a brutális harcok kapcsán. Merthogy az ütközetek itt bizony nem finomkodnak, szinte érezni a levegőben a tesztoszteront az összecsapások alkalmával, melyek a lehető legerőszakosabban és legtermészetesebben ábrázolják a bunyót.
Persze senki se gondolja, hogy a Yakuza 0 kizárólag a folyamatos ütés-vágásról szól majd, hiszen bár az egyébként eléggé egysíkú történet felgöngyölítése szinte végig így zajlik, a főküldetések mellett azonban milliónyi mellékes teendőnk is akad majd. Ezek bár tapasztalati pontot már nem adnak, pénzt és felszerelést azonban szerezhetünk velük, ezek pedig sokkal fontosabbak is, hiszen pár korábbi résszel ellentétben most a zsebünkbe kell majd nyúlni, ha előre akarunk lépni a ranglétrán. Szintén a sorozat hagyományaira hivatkozva azonban a mellékes küldetések között várnak majd ránk az igazán mókás és változatos teendők, melyek csak nagyon ritkán épülnek a harcra.
Bár sokak szerint ezek többsége egészen unalmas, ha viszont imádtunk megőrülni bármelyik GTA- vagy Saints Row-játékban, akkor szinte garantált, hogy ezeket is élvezzük majd. Pláne, hogy a japánok mindig is erősek voltak a beteg humorban, és most sincs ez másként, de azért akadnak majd kicsit komolyabb teendőink is. Kiryu oldalán például ingatlanokat vásárolhatunk, fejleszthetjük őket, amiért egy halom pénzt zsebelhetünk be, míg Majima egy éjszakai bár tulajdonosa, mely önmagában óriási üzlet, egy kicsit pedig izgalmasabbnak is tűnhet majd. Ebben az esetben például nekünk kell beszervezni az új lányokat, fejleszteni, valamint tanítani őket a megfelelő irányban és így tovább.
Persze mindez nem nagy újdonság, hiszen a sokat emlegetett Rockstar-remekműben is találhattunk hasonlóan őrült megoldásokat, azonban a minijátékok terén a Yakuza 0 már tényleg mindent maga mögé utasít. A mellékes teendők mellett ugyanis egy halom aktivitás vár ránk szerte a városban, és tényleg olyan sok van belőlük, hogy nemcsak felsorolni, megtalálni is lehetetlen mindet. A legkülönfélébb sport- és versenyjátékok mellett például kukkolhatunk, táncolhatunk, barátnőt szerezhetünk magunknak, de a személyes kedvencem az árkád játékterem volt.
Ezen a téren a Sega nagyon figyelt arra, hogy az 1988-as esztendő legnagyobb újdonságait állítsa a középpontba – az addig megjelent nagyágyúk mellett –, így teljes egészében végigjátszhatunk olyan legendákat, mint az Outrun, a Space Harrier vagy éppen a Fantasy Zone. Mindezt pedig kompletten nyakon vágták a készítők egy olyan nagyszerű japán körítéssel és hangulatvilággal, hogy egyszerűen élmény lesz nézelődni, és bár a korábbi Yakuza-játékok ismerői talán hamar elunják magukat, aki viszont most találkozik először az élménnyel, az garantáltan tátott szájjal veti majd rá magát a különféle lehetőségekre.
Grafika:
A Yakuza 0 legnagyobb hátránya, hogy a lehetőségek ellenére egy, az előző generációból átörökített és felpofozgatott grafikus motor teljesít szolgálatot alatta, ami sajnos meglátszik a végeredményen. Bár az átvezetők meglepően csinosak, a hangulat is csillagos ötös, de azért dugig van olyan látható hiányosságokkal, melyek teljesen középszerűvé teszik a megjelenést. Mindez annak ellenére is meglepő, mert rengeteg beállítási lehetőségünk van, akár még 4K-ban is élvezhetjük az alvilági kalandot, azonban túlzás nélkül kijelenthető, hogy konzolon sokkal csinosabb látványt produkált. Amiért mégsem adunk neki közepest, az nem más, mint az optimalizálás, hiszen ezen a téren meglepően ügyesek voltak a készítők.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Yakuza-sorozat mindig is konzolokon érezte otthon magát, így talán meg lehet bocsátani neki az irányításból fakadó hiányosságokat. Bár billentyűzettel és egérrel is kezelhetők a karakterek, azért a megfelelő élményt – a PlayStation-exkluzivitás miatt kimondani is borzasztó – egy Xbox-kontrollerrel lehet elérni, hiszen ekkor lesz kifinomult a kamerakezelés, és ilyenkor tudjuk megfelelően kivitelezni az összetett kombókat is, melyek gyakran annyira intenzívek, hogy a kezünk leszakad tőlük.Játszhatóság:
A tartalom terén a Yakuza 0 egyenesen pompásnak tekinthető, ha csak a történeten rohanunk végig, már akkor is legalább 10-15 óra vár ránk, amit könnyedén megnégyszerezhetünk, ha a mellékes feladatokra és a minijátékokra egyaránt rákattanunk. Bár a sorozat többi tagjához képest nem hoz semmiféle drasztikus újdonságot, a PC-s tábor azonban sokszor rácsodálkozhat majd.Intelligencia, nehézség:
A Yakuza 0 ugyebár egy tipikusan japán játék, éppen emiatt mind az intelligencia, mind a nehézség terén majdhogynem kötelezőek a hiányosságok. Ez egyfajta jellegzetességnek is tekinthető, így bár a széria ismerőinek talán fel sem tűnik, de aki egy GTA V után ismerkedik vele, az garantáltan elkerekedett szemekkel néz majd a bugyuta ellenfelekre, vagy éppen arra, hogy milyen hullámzó a nehézség.Hangok, zene:
A sorozat már az első epizódja óta arra koncentrált, hogy minden téren kielégítse a japán játékok kedvelőinek igényeit, ezáltal aki japán hangot vagy zenéket akar hallani, esetleg egy ritkán kellemetlen ázsiai akcentussal előadott angol szinkront, akkor a Yakuza 0 biztosan nem okoz majd csalódást.Összegzés:
Túlzás nélkül kijelenthetjük tehát, hogy a hibákat és a hiányosságokat leszámítva a Yakuza 0 játéktörténelmet írt azzal, hogy PC-re is elhozta a sorozatot, hiszen ezzel egy olyan kincset adott a Sega a számítógépes tábor kezébe, amit meg kell becsülni. Bár lehetett volna nyilván egy kicsit jobb a port, sőt maga a játék is csak egy rutinmunka a korábbi részekhez képest, de aki most találkozik először ezzel a japán alvilági kalanddal, az garantáltan odáig lesz majd érte. Jöhet sorban a többi Yakuza is PC-re!