Bőgel György
A slágerek rabságában a film- és a zeneipar
Mit hoz a film- és zeneiparban a digitalizálás, az internet terjedése és az elektronikus kereskedelem?
Anita Elberse minden jel szerint gondosan végigolvasta Chris Anderson sikerkönyvét, a The Long Tail-t. De nem elégedett meg ennyivel. Nézzük meg, mi történik a valóságban - mondta -, és nekilátott egy kutatásnak. Anderson kedvenc példáját, a film- és zeneipart vette célba. Mit hoz ezekben a digitalizálás, az internet terjedése és az elektronikus kereskedelem? Tudjuk, hogy ezek az iparágak mindezidáig a slágerekre koncentráltak, néhány kiemelkedően sikeres termék marketingjébe öntötték a pénzt. Mi történik ezzel a modellel, kell e változtatni a hozzá kapcsolódó stratégián? Hosszabbodik és vastagodik-e a farok, mennyi élet, mennyi pénz van benne?
Adat szerencsére akadt bőven. Elberse a Harvard Business Review júliusi számában publikálta az eredményeit. Valami van, mondja, a farok tényleg hosszabbodik valamelyest, de a vásárlási szokások alig változtak. Az emberek változatlanul a nagy slágereket szeretik, sőt mi több, az internetes hálózati hatás még magasabbra emeli a sikertermékeket, homogenizálja a fogyasztást: az emberek utánozzák egymást, követik a nyájat, azt akarják nézni és hallani, amit mások néznek és hallanak. Tény, hogy néha átruccannak a farokba, kikeresnek maguknak valami különlegességet, valami "résterméket", de ez messze nem jelenti azt, hogy a farokban sok pénzt lehet csinálni.
A cikk végén a szerző néhány tanácsot ad a film- és zeneipar jeles képviselőinek meg az internetes forgalmazóknak. A lényeg: maradjatok a sláger-modellnél, bár nem árt egy kicsit odafigyelni a farokra is.
Kérdés az, hogy mi következik mindebből, milyen következtetéseket lehet levonni Elberse adataiból és grafikonjaiból. Lehet azt mondani, hogy lám, a két vizsgált iparág slágeralapú üzleti modelljében az internet nem sok változást hozott - vannak viszont más iparágak is, lehet, hogy azokban más a helyzet. De lehet úgy is gondolkodni, hogy a digitalizálás hatására két ellentétes erő lépet működésbe: az egyik a hálózati hatás, a "győztes mindent elvisz" jelensége, a másik a hosszú farok; mindkettő létezik, de egymás ellen dolgoznak, és egyelőre az előbbi látszik erősebbnek. Az óvatosabbak azzal érvelhetnek, hogy megrögzött fogyasztási szokásokat nehéz megváltoztatni, a farok kibontakozásához idő kell.
Mindenesetre azt is érdemes megnézni, miként reagált Elberse cikkére Anderson a blogjában.
Anita Elberse minden jel szerint gondosan végigolvasta Chris Anderson sikerkönyvét, a The Long Tail-t. De nem elégedett meg ennyivel. Nézzük meg, mi történik a valóságban - mondta -, és nekilátott egy kutatásnak. Anderson kedvenc példáját, a film- és zeneipart vette célba. Mit hoz ezekben a digitalizálás, az internet terjedése és az elektronikus kereskedelem? Tudjuk, hogy ezek az iparágak mindezidáig a slágerekre koncentráltak, néhány kiemelkedően sikeres termék marketingjébe öntötték a pénzt. Mi történik ezzel a modellel, kell e változtatni a hozzá kapcsolódó stratégián? Hosszabbodik és vastagodik-e a farok, mennyi élet, mennyi pénz van benne?
Adat szerencsére akadt bőven. Elberse a Harvard Business Review júliusi számában publikálta az eredményeit. Valami van, mondja, a farok tényleg hosszabbodik valamelyest, de a vásárlási szokások alig változtak. Az emberek változatlanul a nagy slágereket szeretik, sőt mi több, az internetes hálózati hatás még magasabbra emeli a sikertermékeket, homogenizálja a fogyasztást: az emberek utánozzák egymást, követik a nyájat, azt akarják nézni és hallani, amit mások néznek és hallanak. Tény, hogy néha átruccannak a farokba, kikeresnek maguknak valami különlegességet, valami "résterméket", de ez messze nem jelenti azt, hogy a farokban sok pénzt lehet csinálni.
A cikk végén a szerző néhány tanácsot ad a film- és zeneipar jeles képviselőinek meg az internetes forgalmazóknak. A lényeg: maradjatok a sláger-modellnél, bár nem árt egy kicsit odafigyelni a farokra is.
Kérdés az, hogy mi következik mindebből, milyen következtetéseket lehet levonni Elberse adataiból és grafikonjaiból. Lehet azt mondani, hogy lám, a két vizsgált iparág slágeralapú üzleti modelljében az internet nem sok változást hozott - vannak viszont más iparágak is, lehet, hogy azokban más a helyzet. De lehet úgy is gondolkodni, hogy a digitalizálás hatására két ellentétes erő lépet működésbe: az egyik a hálózati hatás, a "győztes mindent elvisz" jelensége, a másik a hosszú farok; mindkettő létezik, de egymás ellen dolgoznak, és egyelőre az előbbi látszik erősebbnek. Az óvatosabbak azzal érvelhetnek, hogy megrögzött fogyasztási szokásokat nehéz megváltoztatni, a farok kibontakozásához idő kell.
Mindenesetre azt is érdemes megnézni, miként reagált Elberse cikkére Anderson a blogjában.