Gábor Zoltán
Fujifilm Finepix S9500 ismertető
|
Design, ergonómia
Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a Minolta A2 óta nem készült annyira kényelmes, szép és profi külalakkal megáldott csúcskompakt gép. A 9500-öst meglátva viszont ez az állításom már nem 100%-osan igaz. Nagyon csinos és ergonómikus külsővel büszkélkedhet a masina, bárkire komoly hatással lehet, aki nem minden nap lát ilyen gépet. Egyből feltűnik az igen nagy méretű, 10,7-szeres zoomátfogású, manuális zoomgyűrűvel és élességállító gyűrűvel ellátott objektív. Maga a váz kellemes méretű, egyszerű designnal büszkélkedhet. Sajnos ott kerül üröm az örömbe, amikor kézbe vesszük a gépet, ugyanis a váz teljesen műanyag! Nyoma sincs a Minolta A2 vagy Canon Pro1 minőségű magnéziumötvözet váznak, nagyon plasztikus hatást kelt a gép. Kár érte, bár így biztos olcsóbb lett.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A markolat remekül fogható. Nagyobb kezűeknek talán a kisujjuk le fog lógni róla, de átlagos méretű kézben tartva nincs ilyen probléma. Gumi borítással is ellátták, ami melegben jó szolgálatot tehet az izzadó tenyérnek. A módtárcsa mérete impozáns, tekerése pedig akár egy ujjal is történhet, ez igazán kényelmes dolog fotózás közben. A bekapcsoló gomb Fuji módra az exponáló gomb körül található. Két problémát látok ebben a megoldásban: ahhoz, hogy "fotókész" üzemmódba kerüljön a gép, át kell léptetnünk a képvisszajátszási üzemmódon is a kapcsolót. Márpedig ezt nem szokása minden felhasználóknak szépen, lassan kattintani, hanem gyorsan átugorják a visszajátszás opciót, hogy minél hamarabb készenlétbe kerüljön a gép. Ezzel koptatják a kapcsolót rendesen, míg végül a három állásból kettő marad (és találomra kell kifocizni a visszajátszás helyzetét). A másik probléma pedig hogy visszajátszáshoz mindenképpen át kell váltanunk fotó módból, nincs a gépnek gyors visszanézés funkciója.
A kezelőszervek mérete és elhelyezése megfelelő. Egyetlen kapcsolón derültem jókat, mégpedig az EVF mellett elhelyezett, igencsak DSLR-feelingre hajazó, fénymérést állító tekerős kapcsolón. Tudniillik bármennyire is szeretett volna a Fuji ezzel a digitális tükörreflexes gépekre utalni, kicsit mellélőtt, ugyanis a kapcsolót gyakran két ujjal is alig lehet forgatni, annyira kicsi, rosszfogású és túl közel van az EVF-hez. Kontrol tárcsából csupán egyet találunk, melyet a hüvelykujjunkkal használhatunk. A helyzete számomra nem a legkényelmesebb, túlontúl a gép sarkára került, de bőven az elfogadható határon belül esik.
A menüvezérlő gombok mérete és billentése meggyőző, kellemes volt a menüt használni velük. A váz tetején találunk három kapcsolót, amik a sorozatfelvétel, a vaku illetve az expozíció korrekció/rekeszérték beállításért (kontrolltárcsával együtt) felelnek. A gép oldalán találunk még szintén három kapcsolót: egy shift gombot, az AF/MF kapcsolót és a makrokapcsolót.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A gép LCD kijelzője 1,8"-os méretével éppenhogy a manapság elfogadható méretbe tartozik, felbontása és kontrasztja picivel lehetne jobb is. Az elektronikus kereső felbontása, dinamikája és kontrasztja meg egyenesen rossz. Sajnos nagyon messze van az élő képtől az amit abban láthatunk. Ugyan papíron 235 000 pixel felel a valósághoz leginkább hasonlító kép vetítéséért, mégis először fordult elő velem, hogy szívesebben használtam a teszt alatt a fel-le hajlítható nagy LCD-t.
Kezelés, használat
Mikor az első bekapcsolás előtt az akkumulátort kerestem a dobozban, akkor jött a hideg zuhany: a gép nem lítium-ion akksikkal üzemel, hanem sima ceruzaakkumulátorok felelnek az áramellátásért. Biztos akad pár olyan felhasználó aki ezt üdvözli, de én nem tartozom ebbe a táborba. A lítium-ion akkumulátorok kisebb helyet foglalnak 4db AA-nál, általában nagyobb a kapacitásuk, bármikor és gyorsabban feltölthetők.
Egy pótakkumulátor kb. egy árban van 4db ceruzaakksival, és ami a legfontosabb: nem kell az újdonsült fényképezőgép tulajnak plusz kiadásokba vernie magát, hogy töltőt és négy (a komolyabb felhasználónak inkább nyolc) akkumulátort vásároljon. Ráadásul ezzel ugye nem érdemes várni, egyből a vásárlás napján számolhatunk - a gép elég borsos árán felül - minimum 10 ezer forintos pluszköltséggel. Manapság, amikor a legtöbb csúcskompakthoz (és zsebkompakthoz) illetve DSLR-géphez Li-ion akkumulátorokat és saját töltőt mellékel a gyártó, nem tartom bölcs lépésnek a Fuji részéről ezt a laza hozzáállást.
A bekapcsolás villámgyors, a gép csak a képek visszajátszásánál gondolkodik kicsivel többet a vártnál. A menü remekül átlátható és annyira sok funkciót pakolt bele a gyártó, hogy a cikkben biztos nem tudom a felét sem felsorolni, inkább kiemelném az extrákat. A módtárcsán a szokásos fotómódokon és motívumprogramokon kívül két, számomra ismeretlen opciót találtam. Az egyik az Anti Blur mód, (remegő ember ikon) egyfajta képstabilizálás - Fuji módra. Ebben a módban az automatika olyan ISO-érzékenységet választ, amivel a reciprokszabály szerinti legalacsonyabb záridővel tudunk fotózni. Ez szépen hangzik, de nem más mint marketinglépés, ugyanis látva a konkurensek képstabilizátoros megoldásait, - saját stabilizátor technológiájuk nem lévén - valamit lépnie kellett a cégnek. Köszönjük szépen, de ez kevés.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A másik eddig ismeretlen opció a Neutral Light (N betűvel jelölve). Ez számomra nem jelentett semmilyen változást az előző "stabilizátoros" módhoz képest, csupán itt a vakus képek ellenében használhatjuk ezt, és a gép szintén úgy választja az érzékenységet, hogy természetes fénynél, helyes expozíciót kapjunk vaku használata nélkül.
A gépet brutális AF segédfénnyel szerelték fel, ami mint valami kis ágyúcső türemkedik ki a felugró vaku mellett. Használatával a gép majd minden helyzetben helyes élességet állított, hiszen azon túl, hogy erős zöld fényt vetít, még négyzetes ábrákkal is segít az automatikus fókuszn munkájában.
A gép egyik vonzó tulajdonsága lehet, hogy képes az érzékenységet ISO 1600-ig emelni, amivel eddig lényegében csak a DSLR-gépek büszkélkedhettek, nem véletlenül. Ilyen érzékenységnél már nagyon megnő a képzaj mértéke, ezért csak olyan minőségű képérzékelőnél van értelme ennek a beállításnak, ami elfogadható szinten képes tartani a képzajt. A Fuji 9500-ös érzékelője sajnos nem ennyire jó, így ezt a tulajdonságát is leginkább parasztvakításnak értékelhetem, mivel ennél az érzékenységnél lényegében eltűnnek a részletek, és fotóink kezdenek olajfestményre hasonlítani. Ennek ellenére az érzékelő ISO 80 - ISO 400-on termelt képzaja még így is űbereli a vetélytársak zajszintjét.
A záridőt 30 mp-től 1/4000 mp-ig változtathatjuk. A fénymérés 256 zónás TTL, spot vagy középre súlyozott módon történhet. A fehéregyensúly beállítására 6 előre tárolt séma közül választhatunk, illetve saját magunk is definiálhatunk egyet. Videó módban remekül teljesített a gép, egyetlen apróságtól eltekintve. Valami okból kifolyólag miután elkezdtünk videózni, a felvételt már a fókuszgomb véletlenszerű lenyomása is leállíthatja, ezzel lecsúszva az adott pillanatról, hiszen ezután egy hosszabb kártyára írás következik, így nem tudjuk újra gyorsan aktiválni a felvételi módot.
Képminőség
Vegyesek az érzéseim. Egyrészt látható, hogy a Fujifilm egy igazán remek CCD-t szerelt a gépbe: az ISO80-on termelt képzaj mértéke már-már DSLR-szinten van, ami igazán dicséretes. Az objektív képminőségére azonban lehet némi panasz, pedig képességei figyelemre méltóak (28-300 mm; F2,8-F4,9). A nagylátószögű fotókon jól látszik a képsarkokban a lágyság, ott már igencsak összemossa a részleteket az objektív. Aberrációs hibákat szerencsére nem sokat fogunk találni, ezt az akadályt remekül veszi az objektív.
Széleslátószögű és tele állásban készített képek
Makro módban szépen teljesít a 9500. Az igen közeli (1 cm, szupermakró) fókuszpontnak köszönhetően még egy-két nyugisabb szitakötőt is sikerült lencsevégre kapnom, de normál makró üzemmódban már igencsak messzire kerül a fókuszpont, és az AF is legtöbbször mellé lő.
Az S9500 makro teljesítménye - a jobb oldali képek super makro módban készültek
Az éjszakai próbát remekül vette a gép automatikája, talán kicsit alá is exponálta, de ez még mindig jobb, mintha túlexpózta volna. A beltéri, vaku nélküli fotót szintén alul lőtte a gép, akárcsak a vakus fotót, de itt csupán a fényméréssel adódhatott a probléma, nem a vaku teljesítményével.
Vakuval és vaku nélkül készített beltéri képek
Motívumprogrammal készített éjszakai felvételek
Az érzékelő által termelt képzaj mértéke balra, videófelvétel jobbra
Összegzés
Öröm volt a géppel dolgozni, terepen fotózni. Használata elég gyors, az objektív igazán sokoldalú géppé teszi. Nehéz olyan helyzetet találni amiben nem állná meg a helyét amatőr szinten. A pár említett hibától, tervezési anomáliától eltekintve is egy igen remek "all-round" gép az S9500-as. Talán egy valódi képstabilizáló rendszert még elbírna, de akkor az amúgy is borsos ára még magasabb lenne.
Előnyök, hátrányok
|
+ remek design + alacsony képzaj + remek zoomátfogás + RAW |
- gyenge EVF - AA áramellátás - műanyag váz - képsarkokban lágy képminőség |
A fényképezőgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.