Berta Sándor
Gyorsabban terjednek az álhírek a valódiaknál
A nem valós tartalmak izgalmasabbak, újszerűbbek, mint a száraz tények, ezért előbbieket 70 százalékkal nagyobb valószínűséggel küldik tovább másoknak a felhasználók.
Az MIT egyik munkatársa, Sinan Aral által vezetett csoport arra volt kíváncsi, hogy miként terjednek az álhírek a mikroblogon keresztül. Az elkészített tanulmányból kiderült, hogy a nem valós állítások és hírek sokkal gyorsabban terjednek, s több embert is érnek el, mint a valós információk. A kutatók összesen 126 000 angol nyelvű történet elterjedését vizsgálták meg a Twitter esetében. A szakemberek a 2006 és a 2017 közötti időszakot vették górcső alá. Korábban tényellenőrzők vizsgálták meg az egyes információkat és azokat igaznak vagy hamisnak minősítették. A tanulmányozott tartalmakat 3 millió ember összesen több mint 4,5 milliószor osztotta meg.
Az MIT munkatársai azt figyelték meg, hogy egy nem valós tartalom esetében - függetlenül attól, hogy képről, állításról vagy hivatkozásról volt szó - 70 százalékkal nagyobb volt a valószínűsége a továbbküldésnek. Azzal ugyanakkor a tudósok nem foglalkoztak, hogy valaki szándékosan vagy véletlenül terjesztette a téves anyagokat. A nem valós információk minden területen népszerűek, különösen a politikában, valamint a városi legendák, a gazdaság, a terrorizmus, a tudomány, a szórakozás és a természeti katasztrófák témakörében. Az álhírekkel kapcsolatos lavina-elindulás leginkább a 2012-es és még inkább a 2016-os amerikai választási kampányban volt megfigyelhető.
Az okok között elsősorban az szerepel, hogy a nem valós tartalmak sokszor izgalmasabbak, újszerűbbek, mint a száraz tények. Éppen ezért az álhírek nagyobb meglepődést, felháborodást, félelmet vagy éppen undort váltanak ki. Ezzel szemben a valódi információk gyakran szomorúságot vagy éppen örömöt okoznak és bizalmat is keltenek. Az álhírek terjesztésében komoly szerepet játszanak a szoftverrobotok, de meghatározó tényezőt jelent az emberi viselkedés is.
David M. J. Lazer és több kollégája kétségbe vonta, hogy az álhírek terjesztése kizárólag a tények ellenőrzésével lelassítható vagy megakadályozható. Ennek oka, hogy sokan azokat az információkat részesítik előnyben, amelyek a saját álláspontjukat támasztják alá. A szakemberek éppen ezért azt javasolták, hogy a platformok jelezzék a felhasználóknak az adott források minőségét, emellett a népszerű témák esetében fontos lenne kiszűrni a szoftverrobotok tevékenységét és hogy a Facebook, a Twitter és a többi közösségi oldal együttműködjön a független szakemberekkel. Egyértelmű, hogy az információs ökorendszert a 21. századhoz kell igazítani és újratervezni, de ez csak interdiszciplináris módon és globális együttműködés keretében valósulhat meg.
Az MIT egyik munkatársa, Sinan Aral által vezetett csoport arra volt kíváncsi, hogy miként terjednek az álhírek a mikroblogon keresztül. Az elkészített tanulmányból kiderült, hogy a nem valós állítások és hírek sokkal gyorsabban terjednek, s több embert is érnek el, mint a valós információk. A kutatók összesen 126 000 angol nyelvű történet elterjedését vizsgálták meg a Twitter esetében. A szakemberek a 2006 és a 2017 közötti időszakot vették górcső alá. Korábban tényellenőrzők vizsgálták meg az egyes információkat és azokat igaznak vagy hamisnak minősítették. A tanulmányozott tartalmakat 3 millió ember összesen több mint 4,5 milliószor osztotta meg.
Az MIT munkatársai azt figyelték meg, hogy egy nem valós tartalom esetében - függetlenül attól, hogy képről, állításról vagy hivatkozásról volt szó - 70 százalékkal nagyobb volt a valószínűsége a továbbküldésnek. Azzal ugyanakkor a tudósok nem foglalkoztak, hogy valaki szándékosan vagy véletlenül terjesztette a téves anyagokat. A nem valós információk minden területen népszerűek, különösen a politikában, valamint a városi legendák, a gazdaság, a terrorizmus, a tudomány, a szórakozás és a természeti katasztrófák témakörében. Az álhírekkel kapcsolatos lavina-elindulás leginkább a 2012-es és még inkább a 2016-os amerikai választási kampányban volt megfigyelhető.
Az okok között elsősorban az szerepel, hogy a nem valós tartalmak sokszor izgalmasabbak, újszerűbbek, mint a száraz tények. Éppen ezért az álhírek nagyobb meglepődést, felháborodást, félelmet vagy éppen undort váltanak ki. Ezzel szemben a valódi információk gyakran szomorúságot vagy éppen örömöt okoznak és bizalmat is keltenek. Az álhírek terjesztésében komoly szerepet játszanak a szoftverrobotok, de meghatározó tényezőt jelent az emberi viselkedés is.
David M. J. Lazer és több kollégája kétségbe vonta, hogy az álhírek terjesztése kizárólag a tények ellenőrzésével lelassítható vagy megakadályozható. Ennek oka, hogy sokan azokat az információkat részesítik előnyben, amelyek a saját álláspontjukat támasztják alá. A szakemberek éppen ezért azt javasolták, hogy a platformok jelezzék a felhasználóknak az adott források minőségét, emellett a népszerű témák esetében fontos lenne kiszűrni a szoftverrobotok tevékenységét és hogy a Facebook, a Twitter és a többi közösségi oldal együttműködjön a független szakemberekkel. Egyértelmű, hogy az információs ökorendszert a 21. századhoz kell igazítani és újratervezni, de ez csak interdiszciplináris módon és globális együttműködés keretében valósulhat meg.