A kezdetben a szerverek mellett csupán kiegészítő területnek számító részleg sok cégnél egyenesen a legfontosabb területté vált, és az informatikai büdzséből egyre nagyobb szeletet követel magának.

Sajtótájékoztatón ismertette a jövőbeli trendeket az adattárolás és -menedzsment egyik vezető cége, az amerikai Netapp. Bárány Zsolt, a társaság hazai részlegét vezető igazgató közlése szerint a legtöbb olyan cég, amelyik publikus felhőszolgáltatást nyújt az ő platformjukat használja, ügyfeleik pedig - mint például a T-Systems - olyan óriáscégeket szolgálnak ki, mint a Heineken vagy a Shell. Ezen nagy kliensek igényei alakítják a NetApp fejlesztési irányait is, ezért viszonylag jól meg tudják becsülni a jövő fontos trendjeit. Ma már a hardverben nem nagyon lehet különbségeket tenni a termékek között, ezért a cég is szoftvercégként definiálja saját magát. Merevlemezt alig néhány cég gyárt a világon, ezeket mindenki ugyanonnan veszi, és a különböző alkatrészeket is mindenki leginkább gyártatja, azaz hardveresen ma már minden adattároló eszköz magas szinten van.

Az elmúlt pár évben alapvetően megváltoztak a felhasználói igények, az információk felhasználásának módja, mely a gyártóknak felé is új kihívásokat támaszt. A fejlesztési igény nő, így a kifejezetten csak adattárolással foglalkozó cégek, mint a NetApp vagy az EMC egyre inkább elhúznak az egyéb más területtel foglalkozó cégektől. "Az ügyfeleknek minden azonnal kell. A cégek nem érnek rá ma már éves, két éves informatikai projekteket futtatni. Ha kitalálnak valamit, rászánják magukat, és esetleg a pénz is megvan akkor az tegnapra kell. Nincs idő tervezgetésre, hosszas tesztelésre, finomhangolásra stb. Ezen igény kiszolgálására jöttek létre a konvergens infrastruktúrák, az olyan blokkok, amelyeket le lehet tenni és hónapok helyett napok alatt működésbe hozhatók." - mondta Bárány Zsolt.


"Rengeteg változás történik az iparágban, és megmondom őszintén, ezt nekünk, akik ebben dolgozunk sem egyszerű lekövetni. Amíg az adattárolókat kvázi perifériaként lehetett kezelni, legalábbis egy jól elkülöníthető egységként, addig az könnyebben ment, de ma már egy nagyon komplex adatmenedzsment környezetről beszélünk." Ismertetése szerint általános iparági trendnek tekinthető az IT-terület szolgáltatóvá válása, függetlenül attól, hogy az cégen belül van vagy más társaságtól veszik igénybe. A külső szolgáltatókkal való folyamatos összehasonlítás nagy nyomást helyez a dolgozókra. "Ha a vállalati IT nem lép elég gyorsan, akkor a dolgozók egyszerűen megkerülik. Ha egy alkalmazottnak szüksége van valamilyen szolgáltatásra, és ír egy kérést vagy nyit egy hibajegyet az IT-részlegnek, és az nem elég gyorsan vagy nem megfelelő színvonalon reagál, akkor ma már az egyszerű munkatárs is felmegy az internetre és keres egy ingyenes megoldást. A Dropbox a vállalati IT mumusa, a dolgozók nagyon sokszor gondolkozás nélkül használják nagyméretű adathalmazok egymás közti megosztására, ami információbiztonsági szempontból meglehetősen aggályos."

Beszámolója szerint a 40 Gigabites Ethernet elterjedése magával hozza a legtöbb cégnél ma még párhuzamosan meglévő IP- és adathálózat egyesítését. Utóbbira ma még költséges optikai megoldásokat használnak, de az IP hálózatok mai szintjén egy külön rendszernek nincs létjogosultsága. "Ma én Magyarországon azt látom, hogy nagyon nehezen mozdulnak el a felhasználók a SAN-világtól. A SAN-üzemeltetés tipikusan a szerver csoportnál van, míg az IP a telekommunikációs részleghez tartozik. Az adattárolásért felelős emberek nem szívesen adják ki a kontrollt a kezükből, a telkósok pedig nem feltétlenül akarják ezt átvenni, azaz az egységesített, konvergens hálózat inkább szervezeti-logisztikai okok miatt nem terjed. Azonban mivel a 40 GbE technológiailag egyre jobban indokolt, és mindenhol prioritás az informatikai költségek kordában tartása, az élet ki fogja kényszeríteni az ebbe az irányba történő mozgást."

Kitért arra, hogy míg a jelenlegi Big Data-alkalmazások elsősorban a meglévő adatok elemzésére koncentrálnak, addig az ebből származó eredmények arra fogják sarkallni a vállalatokat, hogy az új adatok gyűjtése is fókuszba kerüljön, tehát a meglévők tárolásán és akár valós idejű feldolgozásán túl ezeket újakkal egészítsék ki. A Magyarországon még nem igazán jelenlévő trend speciális igényeket támaszt adattárolási szempontból, mivel célhardverekre van szükség hozzá. Ezeknél nem kell az adattárolóba intelligencia, nincs szükség megosztott adattárolásra sem, hanem egyetlen dedikált, iszonyatosan gyors és borzasztóan nagy kapacitású, tovább bővíthető termékre van szükség hozzá.

A szerveroldalon már lezajlott virtualizációs forradalom az adattárolás területét is elérte. A hardvereszközök elválnak a logikai egységektől, viszonylag egyszerűen lehetővé válik a dinamikus adatkezelés. "Egy fizikai adattároló több virtuális adattárolóra bontható szét, amelyeket teljesen külön lehet menedzselni, köztük az erőforrásokat dinamikusan allokálni." Bárány Zsolt szerint előbb-utóbb minden alkalmazás egyfajta felhőben fog futni. Ez lehet privát, azaz egy cégen belüli virtualizált rendszer vagy külső szolgáltató által biztosított. A jövőben ezek vegyes verziója fog terjedni, azaz az un. hibrid felhők, ahol a kevésbé kritikus adatokat más cégekre bízzák. Utóbbival rengeteg cég foglalkozik, melyek vagy infrastruktúrát biztosítanak (virtuális szervereket), vagy komplett alkalmazásokat futtatnak. "Az Amazon, a Google vagy a Microsoft megoldásai iszonyat olcsók; persze vannak kérdések hogy ezért mit garantálnak, mik a kockázatok, azaz megvannak az árnyoldalai is. Sok kérdőjel van, de azt várjuk, hogy többfajta felhőmegoldás párhuzamos egymás mellett élése fogja jellemezni a következő pár évet. Ha viszont ez a helyzet akkor kérdés, hogy ezek között a felhők között hogyan lehet mozogni."