Szekeres Viktor
Karácsony Artúr - 2011 legjobb animációja
Pár rettenetesen gyenge, sok középszerű és elfogadható animációs film után a tavalyi év egyik utolsó rajzolt filmje, a Karácsony Artúr magasan a legjobb lett.
Hogy tetszett a Karácsony Artúr?
2011-ben nagyjából egy tucat animációs filmet láthattunk idehaza, s ha a hollywoodi termésre szűkítjük le a kínálatot, akkor azt lehet megállapítani, hogy Amerika biztosra próbált menni, nem nagyon vállalt kockázatot. Látszik, hogy jegyeladás tekintetében a folytatásfilmek taroltak, hiszen a Verdák 2 és a Kung Fu Panda 2 az év két legsikeresebb számítógéppel rajzolt alkotása lett, annak ellenére, hogy mindkettőtől többet várt a gyártó. Ha a minőségüket tekintjük, tökéletesen nézhetőek voltak a Micimackóval, a Tintinnel, a Csizmás a kandúrral és a Táncoló talpak 2-vel mondhatni a McDonald's-generáció igényeire szabták őket: nem bánja meg az ember, hogy áldozott rájuk 70-80 percet és 1000+ forintot, azonban a történetükre és egyes jeleneteikre emlékezni csak a kiválasztottak fognak.
Szerencsére nem csak a gyorséttermi fogyasztás analógiáját használva lehetett értékelni az idei animációkat, hiszen ott volt közöttük az évad totális animációs mélypontját jelentő, botrányos hollywoodi gejl kategóriában tartozó Rio (kritikánk), valamint a remekbe szabott, áthallásaival a felnőttek számára is élvezhető Rango (kritikánk), illetve a megosztó, de szerintünk jópofa Gnómeó és Júlia (kritikánk). Azonban a 2011-es év utolsó heteire hagyott jó pár hazai animációs premierből kimagasló Karácsony Artúr remek példa arra, hogy nem csak az olyan rajzolt filmeket lehet valamire tartani, ami a felnőtteknek is nyújt gyerekfüllel dekódolhatatlan poénokat, hiszen az Aardman stúdió legújabb címe abszolút a gyerekeket vette célba, s mint ilyen, fényes sikert is aratott. A felnőttek körében is.
Remélhetőleg az Aardman Studios neve sokak számára ismerősen cseng, hiszen arról az angol filmes istállóról van szó, melyből eddig olyan filmek kerültek ki, mint a Wallace & Gromit: Az elvetemült veteménylény, az Elvitte a víz vagy a Csibefutam. Sőt, Wallace-ra és Gromitra a tévésorozatok rajongói is emlékezhetnek, hiszen a két gyurmafigura a kis képernyőről került be a mozik világába. De mellettük még olyan kultikus figurákért felel az Aardman Studios, mint Shaun, a bárány vagy Timmy, aki ugyancsak bárány és a Shaun, a bárány figurái közül nőtte ki magát.
A Karácsony Artúr története középpontjában a Télapó, illetve a karácsony áll és az a kérdés, hogy miképpen lehetséges egy nap alatt minden gyerek otthonába eljuttatni a sok-sok ajándékot, amikor minderre csak pár másodperc jut per kopf. A film természetesen válasszal szolgál, azonban hiába az alapos, militarista szervezés és a remek logisztikai háttér, ezúttal hiba csúszik a gépezetbe, mert egy kislány nem kapja meg az ajándékát. A Télapó és elsőszülött fia a kétmilliárd gyerekhez képest elhanyagolhatónak érzi azt az egyet (éljen a statisztikai hibahatár!), azonban a másik fiú, a nem túl tehetségesnek tartott Artúr úgy érzi, hogy ez így nem járja, s ezért felkerekedik nagyapjával, az ex-Télapóval, hogy versenyt futva az idővel még napfelkelte előtt kikézbesítsen egy rózsaszín biciklit.
A Karácsony Artúr szinte minden nézői igényt kielégít. Pörgős, aranyos és fantáziadús meséről van szó, és rendkívül alaposról, hiszen meglehetősen részletesen ismerteti meg velünk az ajándékozás menetét, valamint a mögötte álló hatalmas gépezetet, melynek megalkotása majdnem egy mini társadalom létrehozásával volt egyenlő. Sőt, talán létre is hoztak egy minitársadalmat, hiszen nem elég, hogy megismerjük a Télapók öröklési rendszerét, még a manóhierarchiával kapcsolatosan is megtudhatunk ezt-azt.
Hihetetlen részletgazdagra sikerült minden, rengeteg apró gaget rejtettek el a filmkockákon a készítők, s szerencsére az "apró ötlet is ötlet" hozzáállást alkalmazták. Nagy pozitívum, hogy a film üzenete bár teljesen egyértelmű, de sosem érezzük tolakodónak azt, és az érzelmes részek is elkerülik a giccsbe fulladást. Ráadásul aki a látvány miatt néz efféle filmeket (van ilyen?), annak is akadnak kvázi akciórészek, hatalmas szánkós száguldások, melyekből az animációs 3D-s maximumot is sikerült nagyjából kihoznia a készítőknek.
Lehetne még sok minden unalmasabb és érdekesebb dolgot írni a Karácsony Artúrról, de teljesen felesleges, mert a konklúzió nem változna: az évad, sőt, talán az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, tele zseniális pillanatokkal. Így nem túlzás azt mondani, hogy hihetetlen módon élvezhető animációs filmről van szó, amely talán felkerülhet a minden karácsony környékén kötelezően megnézendő filmek közé, a Reszkessetek, betörők! és az Igazából szerelem mellé a polcra. És mindezt annak ellenére mondjuk, hogy még véletlenül sem a forradalmiságával vagy az eredetiségével tűnt ki a film, bár a története jópofa, a 3D-je pedig praktikus, igaz szokás szerint teljesen kihagyható, 2D-ben sem lesz rosszabb fikarcnyival sem.
A Karácsony Artúr egyszerűen annyira aranyos és szívhez szóló (és ezúttal ez nem negatív jelző!), hogy meg kell zabálni. De még véletlenül sem úgy, mint a kritika elején említett, gyorsfogyasztásra szánt termékeket. Az Aardman Studios ismét nem tudott hibázni. Kérdés, hogy a március végén érkező 3D-s stop-motion animáció, a The Pirates! In an Adventure with Scientists nem jön-e túl hamar? Remélhetőleg bőven jutott rá idő.
Szerencsére nem csak a gyorséttermi fogyasztás analógiáját használva lehetett értékelni az idei animációkat, hiszen ott volt közöttük az évad totális animációs mélypontját jelentő, botrányos hollywoodi gejl kategóriában tartozó Rio (kritikánk), valamint a remekbe szabott, áthallásaival a felnőttek számára is élvezhető Rango (kritikánk), illetve a megosztó, de szerintünk jópofa Gnómeó és Júlia (kritikánk). Azonban a 2011-es év utolsó heteire hagyott jó pár hazai animációs premierből kimagasló Karácsony Artúr remek példa arra, hogy nem csak az olyan rajzolt filmeket lehet valamire tartani, ami a felnőtteknek is nyújt gyerekfüllel dekódolhatatlan poénokat, hiszen az Aardman stúdió legújabb címe abszolút a gyerekeket vette célba, s mint ilyen, fényes sikert is aratott. A felnőttek körében is.
Remélhetőleg az Aardman Studios neve sokak számára ismerősen cseng, hiszen arról az angol filmes istállóról van szó, melyből eddig olyan filmek kerültek ki, mint a Wallace & Gromit: Az elvetemült veteménylény, az Elvitte a víz vagy a Csibefutam. Sőt, Wallace-ra és Gromitra a tévésorozatok rajongói is emlékezhetnek, hiszen a két gyurmafigura a kis képernyőről került be a mozik világába. De mellettük még olyan kultikus figurákért felel az Aardman Studios, mint Shaun, a bárány vagy Timmy, aki ugyancsak bárány és a Shaun, a bárány figurái közül nőtte ki magát.
A Karácsony Artúr története középpontjában a Télapó, illetve a karácsony áll és az a kérdés, hogy miképpen lehetséges egy nap alatt minden gyerek otthonába eljuttatni a sok-sok ajándékot, amikor minderre csak pár másodperc jut per kopf. A film természetesen válasszal szolgál, azonban hiába az alapos, militarista szervezés és a remek logisztikai háttér, ezúttal hiba csúszik a gépezetbe, mert egy kislány nem kapja meg az ajándékát. A Télapó és elsőszülött fia a kétmilliárd gyerekhez képest elhanyagolhatónak érzi azt az egyet (éljen a statisztikai hibahatár!), azonban a másik fiú, a nem túl tehetségesnek tartott Artúr úgy érzi, hogy ez így nem járja, s ezért felkerekedik nagyapjával, az ex-Télapóval, hogy versenyt futva az idővel még napfelkelte előtt kikézbesítsen egy rózsaszín biciklit.
A Karácsony Artúr szinte minden nézői igényt kielégít. Pörgős, aranyos és fantáziadús meséről van szó, és rendkívül alaposról, hiszen meglehetősen részletesen ismerteti meg velünk az ajándékozás menetét, valamint a mögötte álló hatalmas gépezetet, melynek megalkotása majdnem egy mini társadalom létrehozásával volt egyenlő. Sőt, talán létre is hoztak egy minitársadalmat, hiszen nem elég, hogy megismerjük a Télapók öröklési rendszerét, még a manóhierarchiával kapcsolatosan is megtudhatunk ezt-azt.
Hihetetlen részletgazdagra sikerült minden, rengeteg apró gaget rejtettek el a filmkockákon a készítők, s szerencsére az "apró ötlet is ötlet" hozzáállást alkalmazták. Nagy pozitívum, hogy a film üzenete bár teljesen egyértelmű, de sosem érezzük tolakodónak azt, és az érzelmes részek is elkerülik a giccsbe fulladást. Ráadásul aki a látvány miatt néz efféle filmeket (van ilyen?), annak is akadnak kvázi akciórészek, hatalmas szánkós száguldások, melyekből az animációs 3D-s maximumot is sikerült nagyjából kihoznia a készítőknek.
Lehetne még sok minden unalmasabb és érdekesebb dolgot írni a Karácsony Artúrról, de teljesen felesleges, mert a konklúzió nem változna: az évad, sőt, talán az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, tele zseniális pillanatokkal. Így nem túlzás azt mondani, hogy hihetetlen módon élvezhető animációs filmről van szó, amely talán felkerülhet a minden karácsony környékén kötelezően megnézendő filmek közé, a Reszkessetek, betörők! és az Igazából szerelem mellé a polcra. És mindezt annak ellenére mondjuk, hogy még véletlenül sem a forradalmiságával vagy az eredetiségével tűnt ki a film, bár a története jópofa, a 3D-je pedig praktikus, igaz szokás szerint teljesen kihagyható, 2D-ben sem lesz rosszabb fikarcnyival sem.
A Karácsony Artúr egyszerűen annyira aranyos és szívhez szóló (és ezúttal ez nem negatív jelző!), hogy meg kell zabálni. De még véletlenül sem úgy, mint a kritika elején említett, gyorsfogyasztásra szánt termékeket. Az Aardman Studios ismét nem tudott hibázni. Kérdés, hogy a március végén érkező 3D-s stop-motion animáció, a The Pirates! In an Adventure with Scientists nem jön-e túl hamar? Remélhetőleg bőven jutott rá idő.
|
Karácsony Artúr (Arthur Christmas)
színes, magyarul beszélő, angol animációs film, 97 perc, 2011 minden korosztály számára ajánlott rendező: Sarah Smith, Barry Cook forgatókönyvíró: Peter Baynham, Sarah Smith operatőr: Jericca Cleland producer: Steve Pegram szereplők: James McAvoy - Molnár Levente (Artúr hangja) Hugh Laurie - Epres Attila (Steve hangja) Jim Broadbent - Törköly levente (Télapó hangja) Imelda Staunton - Kiss Mari (Télanyó hangja) Bill Nighy - Fodor Tamás (Téltata hangja) |
