Szekeres Viktor
A pap - Háború a vámpírok ellen
Lepusztult posztapokaliptikus világ, az emberek és vámpírok évszázados harca, az Egyház nevében mészárló papok - minden adott egy jó akció-scifihez.
Hogy tetszett A pap - Háború a vámpírok ellen?
A pap - Háború a vámpírok ellen esetében ismét egy képregény-adaptációval van dolgunk, de még mielőtt valaki megijedne, hogy a filmesek megint csak a Marvel- vagy a DC-istálló egyik B- vagy C-listás karakteréről próbálják elhitetni velünk, hogy ő a legmenőbb, jeleznénk, hogy ezúttal ázsiai alapanyagról van szó. A Priest ugyanis eredetileg egy manhwa, azaz egy koreai képregény, melyet még 1998-ban készített Hyung Min-woo. A mű sajátos grafika mellett történeti szinten westernes hatásokat ötvöz dark fantasy-elemekkel, valamint természetfölötti horrorral. (Érdekesség, hogy a képregény alapjait a Blood című, FPS-műfajú számítógépes játék ihlette.)
A jó alapanyag annyiban tetten érhető a filmen, hogy egy véres, animációs kezdés közben a készítők felvázolják nekünk azon posztapokaliptikus világ alapjait, amelyben A pap története játszódik. Ez érdekes és felkeltjrzi a néző figyelmét, hiszen elregéli, hogy az emberek és vámpírok között évszázados háború dúlt, melyet vámpírölésre kiképzett (harcos) papok fordítottak az emberek javára. A harcok eredményeképp a vámpírok kvázi rezervátumokba kényszerültek, míg az emberek magas falakkal körbevett erődítményekben tengetik tovább életüket - legalábbis azok, akik nem a Senkiföldjére szorultak. A háború nagy vesztesei az ideig-óráig hősöknek számító papok voltak, akiknek a klérus, ellenség híján tovább nem tartott igényt szolgálataira, így máshoz nem értve zömében földönfutóvá váltak.
Maga a világ számtalan lehetőséget rejt egy jó történet elmesélésére, az alapfelállás szinte azonnal tévésorozat vagy képregény iránt kiált. Hiszen magát a világot szépen, komótosan ki lehetne bontani, hogy felszínre kerüljenek a fő ellentétek és konfliktusok, hogy kiderüljön, hogy viseltetik a közvélemény egykori megmentőik iránt, akiknek tetteit mára szinte teljesen elfelejtették. És ugyancsak érdekesnek tűnne az uralkodó osztálynak számító főpapoknak, azaz az egyház vezetőinek a viszonya a harcos papok iránt.
A pap - Háború a vámpírok ellen című film azonban ezekből a drámai lehetőségekből csak vázlatszerűen fel-felvillant egyet, és inkább egy teljesen másik irányba indul el, megpróbál felületes akciófilmmé válni. Egy gazdálkodó családot vámpírok támadnak meg, és a helyi seriff felkéri a famíliát jól ismerő papot, hogy segítsen bosszút állni. Ő azonban ezt csak úgy tudja megtenni, ha szembe megy a klérus akaratával, hiszen azok nem hajlandók elismerni a vámpírok rezervátumon kívüli létét. A renegáttá váló pap tehát felkerekedik, és pár mellécsapódó segítségével vámpírölésbe kezd.
Hiába a jó világ, ha benne egy egyszerű, ihletetlen történetet kell néznünk, aminek szinte minden egyes pillanata a rá rakódott klisészósztól iszamos. A készítőket olyannyira nem érdekli a világ, amiben játszódik a film, hogy a végeredményből szinte minden, sallangnak hitt, gazdagító tényezőt kiirtottak, s szinte csak az akciórészeket és a motoros száguldozásokat tartották meg. Ennek köszönhetően pedig az újkori filmek egyik legrövidebbjévé vált A pap - Háború a vámpírok ellen, erősen kell gondolkodnunk, hogy fel tudjunk idézni egy olyan, nem animációs filmet, melynek bő 70 perc lett volna a játékideje.
Bár, ha akarjuk, akkor A pap-ot is kezelhetjük animációként, ugyanis a film univerzumára érdekes, nem a földi körülményekre hajazó fizikai törvények vonatkoznak, s éppen ezért a karakterek mozgása meglehetősen érdekes és furcsa. Furcsa, mint ahogy az is, hogy egyes gagyi látványelemek alkalmazását az alkotók komolyan gondolták 2011-ben. (Valójában 2010-ben, hiszen a film már tavaly nyáron bemutatásra került volna, csak a dátum tologatása, és a szokás szerint teljesen felesleges a 3D-s konverzió miatt májusra csúsztatták a premiert - csoda, hogy anyagilag kudarcot vallott a film?)
Kár a klisés sztoriért, mert Paul Bettany karaktere pusztán kinézetre működőképes lenne, akárcsak a lehangoló látványvilág, legyen szó a népes "börtönvárosról", vagy a kihalt Senkiföldjéről. Sőt, még a film vámpírjai is kellemes meglepetésnek bizonyulnak, ugyanis szó sincs arról, hogy az Alkonyat-rajongók számára generált romantikus vérszívó-képpel dolgoznának A pap-ban - Edward Cullen valószínűleg kislányként sikítozva, teli pelenkával menekülne, ha szembetalálkozna e film bestiáival.
Főleg a világnak köszönhetően volt potenciál A pap - Háború a vámpírok ellen című filmben, azonban az végül csak egy fájdalmas kliséhalmaz lett, egy nagyon, nagyon rövid akciófilm, rengeteg funkciótlan lassítással és talmi menőzéssel. A film legnagyobb hibája, hogy nem rántja be a nézőt, teljesen hidegen hagyja, pedig a pár érzelmes jelenet remekül mutatja, hogy a koncepció működhetett volna egy kevésbé sivár megközelítésben is. Így viszont inkább nevetséges, nevetségesen keménykedő lett, mint a vámpírok tombolása közepette a mészárlást széles karmozdulatokkal vezénylő főgonosz.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A jó alapanyag annyiban tetten érhető a filmen, hogy egy véres, animációs kezdés közben a készítők felvázolják nekünk azon posztapokaliptikus világ alapjait, amelyben A pap története játszódik. Ez érdekes és felkeltjrzi a néző figyelmét, hiszen elregéli, hogy az emberek és vámpírok között évszázados háború dúlt, melyet vámpírölésre kiképzett (harcos) papok fordítottak az emberek javára. A harcok eredményeképp a vámpírok kvázi rezervátumokba kényszerültek, míg az emberek magas falakkal körbevett erődítményekben tengetik tovább életüket - legalábbis azok, akik nem a Senkiföldjére szorultak. A háború nagy vesztesei az ideig-óráig hősöknek számító papok voltak, akiknek a klérus, ellenség híján tovább nem tartott igényt szolgálataira, így máshoz nem értve zömében földönfutóvá váltak.
Maga a világ számtalan lehetőséget rejt egy jó történet elmesélésére, az alapfelállás szinte azonnal tévésorozat vagy képregény iránt kiált. Hiszen magát a világot szépen, komótosan ki lehetne bontani, hogy felszínre kerüljenek a fő ellentétek és konfliktusok, hogy kiderüljön, hogy viseltetik a közvélemény egykori megmentőik iránt, akiknek tetteit mára szinte teljesen elfelejtették. És ugyancsak érdekesnek tűnne az uralkodó osztálynak számító főpapoknak, azaz az egyház vezetőinek a viszonya a harcos papok iránt.
A pap - Háború a vámpírok ellen című film azonban ezekből a drámai lehetőségekből csak vázlatszerűen fel-felvillant egyet, és inkább egy teljesen másik irányba indul el, megpróbál felületes akciófilmmé válni. Egy gazdálkodó családot vámpírok támadnak meg, és a helyi seriff felkéri a famíliát jól ismerő papot, hogy segítsen bosszút állni. Ő azonban ezt csak úgy tudja megtenni, ha szembe megy a klérus akaratával, hiszen azok nem hajlandók elismerni a vámpírok rezervátumon kívüli létét. A renegáttá váló pap tehát felkerekedik, és pár mellécsapódó segítségével vámpírölésbe kezd.
Hiába a jó világ, ha benne egy egyszerű, ihletetlen történetet kell néznünk, aminek szinte minden egyes pillanata a rá rakódott klisészósztól iszamos. A készítőket olyannyira nem érdekli a világ, amiben játszódik a film, hogy a végeredményből szinte minden, sallangnak hitt, gazdagító tényezőt kiirtottak, s szinte csak az akciórészeket és a motoros száguldozásokat tartották meg. Ennek köszönhetően pedig az újkori filmek egyik legrövidebbjévé vált A pap - Háború a vámpírok ellen, erősen kell gondolkodnunk, hogy fel tudjunk idézni egy olyan, nem animációs filmet, melynek bő 70 perc lett volna a játékideje.
Bár, ha akarjuk, akkor A pap-ot is kezelhetjük animációként, ugyanis a film univerzumára érdekes, nem a földi körülményekre hajazó fizikai törvények vonatkoznak, s éppen ezért a karakterek mozgása meglehetősen érdekes és furcsa. Furcsa, mint ahogy az is, hogy egyes gagyi látványelemek alkalmazását az alkotók komolyan gondolták 2011-ben. (Valójában 2010-ben, hiszen a film már tavaly nyáron bemutatásra került volna, csak a dátum tologatása, és a szokás szerint teljesen felesleges a 3D-s konverzió miatt májusra csúsztatták a premiert - csoda, hogy anyagilag kudarcot vallott a film?)
Kár a klisés sztoriért, mert Paul Bettany karaktere pusztán kinézetre működőképes lenne, akárcsak a lehangoló látványvilág, legyen szó a népes "börtönvárosról", vagy a kihalt Senkiföldjéről. Sőt, még a film vámpírjai is kellemes meglepetésnek bizonyulnak, ugyanis szó sincs arról, hogy az Alkonyat-rajongók számára generált romantikus vérszívó-képpel dolgoznának A pap-ban - Edward Cullen valószínűleg kislányként sikítozva, teli pelenkával menekülne, ha szembetalálkozna e film bestiáival.
Főleg a világnak köszönhetően volt potenciál A pap - Háború a vámpírok ellen című filmben, azonban az végül csak egy fájdalmas kliséhalmaz lett, egy nagyon, nagyon rövid akciófilm, rengeteg funkciótlan lassítással és talmi menőzéssel. A film legnagyobb hibája, hogy nem rántja be a nézőt, teljesen hidegen hagyja, pedig a pár érzelmes jelenet remekül mutatja, hogy a koncepció működhetett volna egy kevésbé sivár megközelítésben is. Így viszont inkább nevetséges, nevetségesen keménykedő lett, mint a vámpírok tombolása közepette a mészárlást széles karmozdulatokkal vezénylő főgonosz.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A pap - Háború a vámpírok ellen (The Priest)
színes, magyarul beszélő, amerikai akció-horror, 87 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Scott Charles Stewart író: Hyung Min-Woo forgatókönyvíró: Cory Goodman zeneszerző: Christopher Young operatőr: Don Burgess producer: Michael De Luca, Joshua Donen, Mitchell Peck szereplők: Paul Bettany (Pap) Lily Collins (Lucy) Maggie Q (Papnő) Cam Gigandet (Hicks) Karl Urban (Black Hat) Stephen Moyer (Aaron) |