Szekeres Viktor
The Fighter - A harcos - 2010 legjobb színészeivel
Mark Wahlberg esélytelenül bunyózik, de a film igazi sztárja Christian Bale, aki ismét megmutatta, hogy mennyire képes azonosulni egy szereppel.
Majdnem minden évben van egy olyan film az Oscarra jelöltek között, amivel kapcsolatban az ember nem érti, hogy mit keres az illusztris társaságban - ez a kakukktojás persze minden filmrajongónál más és más. Idén a "majdnem" kitétel tűnik érvényesülni, hiszen bár a The Fighter - A harcos lóg ki leginkább a sorból, de szerencsére nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nem érti az ember a többi, említésre érdemes, de nem jelölt alkotás elé emelését.
A The Fighter - A harcos, mint film ugyanis semmi, de semmi, de semmi, de semmi olyan pillanattal nem bír, ami miatt rá lehetne sütni a "kiemelkedő" vagy akár az "eredeti" jelzőt. Valós eseményeken alapuló filmről van szó, mint másik két Oscar-jelölt társa esetében, ezúttal azonban nem egy számítógépes zsenit vagy egy hegymászót ismerhetünk meg, hanem egy profi bokszolót, bizonyos Micky Wardot.
Ward ír származású, van vagy féltucat lánytestvére, valamint egy bátyja (Dicky Eklund), aki egyben az edzője is, s rajta éli ki egykori bunyós álmait, hiszen ő csak odáig jutott, hogy Sugar Ray Leonardöt a "padlóra küldje". A gond az, hogy hiába lenne ambiciózus Mickey, egyre-másra csak kikap, s idővel kapizsgálni kezdi, hogy menedzser anyja és drogos, tróger bátyja csak gátat szab a fejlődésének.
A The Fighter - A harcos a felszínen egy tipikus underdog sportfilm, ahol az esélytelen kisember a csúcsra tör, illetve megpróbál csúcsra törni. A különbség annyi, hogy ezúttal a forgatókönyv fő csapásait a való élet írta, a 90-es évek végén és az ezredfordulón valóban lezajlottak azok a bokszmeccsek, amiket úgy sikerült kivételesen hűen rekreálni (zseniális, eredeti kommentátor hangokkal), hogy közben az ökölvívós jelenetek és meccsek mindvégig a háttérben maradnak, s sokszor csak vázlatosak, így téve lehetővé, hogy a The Fighter - A harcos egy percig se váljon sportfilmmé.
Hogy tetszett a The Fighter - A harcos?
A történetben egyértelműen a családi dráma, valamint az útkeresés dominál, a The Fighter - A harcos ebben erős, s hála az eredeti helyszíneknek, valamint a veszett jó színészválasztásnak, illetve az abszolút hiteles arcoknak (a ronda lánytestvérek zseniálisak), minden egyes momentum hihetőnek tűnik - amúgy hollywoodi módra. Bár kritikánk tárgya kifejezetten kis film, főleg költségvetésileg, az efféle műfaj mégiscsak jobban áll a független filmeknek. És az is jobban állt volna, ha nem folyamatosan a "család kontra Micky" és az "anyuka kontra Micky" meglehetősen kapcsolatokat szajkózták volna újra meg újra, hanem a sokkal érdekesebbnek tűnő "Charlene - Micky" viszonyt tárták volna fel behatóbban.
A film egyértelműen a mellékszereplő, mégis az egész történet katalizátorát jelentő Dicky-t zseniálisan alakító Christian Bale miatt marad emlékezetes, bár természetesen a többieknek sem kell szégyenkezniük, főleg a Micky csaját játszó Amy Adamsnek. (Külön kiemelendő, hogy a cameózó Sugar Ray Leonard mellett az igazi Micky Ward edzője, Mickey O'Keefe is magát alakítja.) A rendezést pedig azért érdemes dicsérni, mert a tipikus történet ellenére a The Fighter - A harcosban nincsenek nagy győzelmeket kísérő fanfárok, nincsenek nagymonológok, David O. Russell furamód egészen visszafogottan tálalja a témát, ami nagyon jól áll a filmnek. Ezt persze páran nehezményezni fogják, hiszen elmaradnak a katartikus pillanatok, de olykor jó eltérni a fősodortól.
A The Fighter - A harcos nem rossz film, csak helyenként, főleg eleinte unalmas, és semmi kiemelkedő nincs benne - cserébe rettentő tudatos. Valószínűleg igazán csak azokat fogja elkapni, akik ritkán néznek független filmeket, vagy akik nem látták a Legyőzhetetlent, melyben Mark Wahlberg egyszer már megérezhette az esélytelenek nyugalmával érkezők diadalának ízét. Az pedig külön szomorú, hogy bár a filmben nagy feneket kerítenek annak, hogy valaki bokszvilágbajnok lehet, pontosan tudjuk, hogy a számtalan ökölvívó sufniszervezet titulusai mennyit érnek. Természetesen a The Fighter - A harcosban nem a világbajnokság a hangsúlyos, de a hazai példából is megtanulhattuk, hogy a cím igazából csak az adott öklöző marketingje szempontjából fontos.
(Zárójelben érdemes megemlíteni, hogy Christian Bale nem az első választás volt Dicky szerepére, de sem Brad Pitt, sem Matt Damon nem tudta vállalni a szereplést egyeztetési problémák miatt - ma már nehezen lennének elképzelhetőek az edző tesó szerepében. Mark Wahlberg elhivatottságát pedig az jelzi, hogy már több éve erre a szerepre készült, még más filmjeinek forgatásain is testét alakította Micky Ward figuájához, s amikor megteremtették a lehetőséget a forgatásra, természetesen még szokásos gázsijáról is lemondott.)
A mellékelt videókon egyébként meg lehet nézni a filmben bemutatott bokszmeccsek egyikét-másikát, hogy miképp is zajlottak le valójában, s a YouTube-on a többi részletük is fellelhető. A híres-neves Sugar Ray Leonard - Dicky Ecklund összecsapás padlózós jelenete pedig itt látható.
Majdnem minden évben van egy olyan film az Oscarra jelöltek között, amivel kapcsolatban az ember nem érti, hogy mit keres az illusztris társaságban - ez a kakukktojás persze minden filmrajongónál más és más. Idén a "majdnem" kitétel tűnik érvényesülni, hiszen bár a The Fighter - A harcos lóg ki leginkább a sorból, de szerencsére nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nem érti az ember a többi, említésre érdemes, de nem jelölt alkotás elé emelését.
A The Fighter - A harcos, mint film ugyanis semmi, de semmi, de semmi, de semmi olyan pillanattal nem bír, ami miatt rá lehetne sütni a "kiemelkedő" vagy akár az "eredeti" jelzőt. Valós eseményeken alapuló filmről van szó, mint másik két Oscar-jelölt társa esetében, ezúttal azonban nem egy számítógépes zsenit vagy egy hegymászót ismerhetünk meg, hanem egy profi bokszolót, bizonyos Micky Wardot.
Ward ír származású, van vagy féltucat lánytestvére, valamint egy bátyja (Dicky Eklund), aki egyben az edzője is, s rajta éli ki egykori bunyós álmait, hiszen ő csak odáig jutott, hogy Sugar Ray Leonardöt a "padlóra küldje". A gond az, hogy hiába lenne ambiciózus Mickey, egyre-másra csak kikap, s idővel kapizsgálni kezdi, hogy menedzser anyja és drogos, tróger bátyja csak gátat szab a fejlődésének.
A The Fighter - A harcos a felszínen egy tipikus underdog sportfilm, ahol az esélytelen kisember a csúcsra tör, illetve megpróbál csúcsra törni. A különbség annyi, hogy ezúttal a forgatókönyv fő csapásait a való élet írta, a 90-es évek végén és az ezredfordulón valóban lezajlottak azok a bokszmeccsek, amiket úgy sikerült kivételesen hűen rekreálni (zseniális, eredeti kommentátor hangokkal), hogy közben az ökölvívós jelenetek és meccsek mindvégig a háttérben maradnak, s sokszor csak vázlatosak, így téve lehetővé, hogy a The Fighter - A harcos egy percig se váljon sportfilmmé.
A film egyértelműen a mellékszereplő, mégis az egész történet katalizátorát jelentő Dicky-t zseniálisan alakító Christian Bale miatt marad emlékezetes, bár természetesen a többieknek sem kell szégyenkezniük, főleg a Micky csaját játszó Amy Adamsnek. (Külön kiemelendő, hogy a cameózó Sugar Ray Leonard mellett az igazi Micky Ward edzője, Mickey O'Keefe is magát alakítja.) A rendezést pedig azért érdemes dicsérni, mert a tipikus történet ellenére a The Fighter - A harcosban nincsenek nagy győzelmeket kísérő fanfárok, nincsenek nagymonológok, David O. Russell furamód egészen visszafogottan tálalja a témát, ami nagyon jól áll a filmnek. Ezt persze páran nehezményezni fogják, hiszen elmaradnak a katartikus pillanatok, de olykor jó eltérni a fősodortól.
A The Fighter - A harcos nem rossz film, csak helyenként, főleg eleinte unalmas, és semmi kiemelkedő nincs benne - cserébe rettentő tudatos. Valószínűleg igazán csak azokat fogja elkapni, akik ritkán néznek független filmeket, vagy akik nem látták a Legyőzhetetlent, melyben Mark Wahlberg egyszer már megérezhette az esélytelenek nyugalmával érkezők diadalának ízét. Az pedig külön szomorú, hogy bár a filmben nagy feneket kerítenek annak, hogy valaki bokszvilágbajnok lehet, pontosan tudjuk, hogy a számtalan ökölvívó sufniszervezet titulusai mennyit érnek. Természetesen a The Fighter - A harcosban nem a világbajnokság a hangsúlyos, de a hazai példából is megtanulhattuk, hogy a cím igazából csak az adott öklöző marketingje szempontjából fontos.
(Zárójelben érdemes megemlíteni, hogy Christian Bale nem az első választás volt Dicky szerepére, de sem Brad Pitt, sem Matt Damon nem tudta vállalni a szereplést egyeztetési problémák miatt - ma már nehezen lennének elképzelhetőek az edző tesó szerepében. Mark Wahlberg elhivatottságát pedig az jelzi, hogy már több éve erre a szerepre készült, még más filmjeinek forgatásain is testét alakította Micky Ward figuájához, s amikor megteremtették a lehetőséget a forgatásra, természetesen még szokásos gázsijáról is lemondott.)
A mellékelt videókon egyébként meg lehet nézni a filmben bemutatott bokszmeccsek egyikét-másikát, hogy miképp is zajlottak le valójában, s a YouTube-on a többi részletük is fellelhető. A híres-neves Sugar Ray Leonard - Dicky Ecklund összecsapás padlózós jelenete pedig itt látható.
|
The Fighter - A harcos (The Fighter)
színes, feliratos, amerikai életrajzi dráma, 115 perc, 2010 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: David O. Russell forgatókönyvíró: Scott Silver, Paul Tamasy, Eric Johnson zeneszerző: Michael Brook operatőr: Hoyte Van Hoytema producer: Dorothy Aufiero, David Hoberman, Todd Lieberman, Paul Tamasy szereplők: Mark Wahlberg (Mickey Ward) Christian Bale (Dicky Eklund) Amy Adams (Charlene Fleming) Melissa Leo (Alice Ward) Mickey O'Keefe (saját maga) Jack McGee (George Ward) |
