Szekeres Viktor
A tetovált lány - A szadomazo sikerkrimi
Lehet-e kívánatosabb főszereplője egy vérbeli thrillernek, mint egy szociopata hackerlány? Vagy, mint egy pocakosodó újságíró? Itt a Millennium-trilógia első része.
Hollywood mozis kelléktárából sajnos évek óta hiányzik egy műfaj: a krimi. Akad ugyan ilyen-olyan thrillerféleség, de afféle egyszerre borzongató és rejtélyes történet, amelyen neadjisten még logikázhat is a néző, hogy "Barnáné a konyhában gyertyatartóval", szinte alig van, legutóbb hasonlóról a gyengén sikerült Kisiklottak hazai premierje idején írhattunk. (Hovatovább a Fűrész-filmek lesznek a mozis meglepődések legelitebb képviselői, s ez sok mindent elmond a whodunit műfaj jelenlegi helyzetéről...)
Pedig krimi készül jó pár, ami nem csoda, hiszen rengeteg az irodalmi alapanyag, azonban Hollywood inkább DVD-re szánja ezen alkotásokat, az európai próbálkozások pedig nem nagyon jutnak el Magyarországra sem. Épp ezért is örvendetes, hogy a Tetovált lányból elkészülhet az amerikai verzió, ráadásul David Fincher rendezésében - talán ez lökést adhat a műfajnak. (Ha már az ugyancsak Fincher-féle, gyilkos nélküli Zodiákus besült.)
Bár itthon a 80-as évek hatásának köszönhetően még mindig a németeket tartják sokan a mozgóképes krimik fő képviselőinek, a harmadik évezredben Skandinávia mutatta meg, hogy is kell jó zsánerfilmeket készíteni. Persze mindez elsősorban a jó alapanyagoknak volt köszönhetően, nem csoda, hogy az itthon is megjelent Wallander-regényekből készült filmek nagy sikert arattak, később önálló tévésorozatot alkottak, ráadásul Kenneth Brannagh főszereplésével angol tévés szériává is váltak. (Magyarországon a skandináv bűnvonalat moziban legutóbb a remek Vérvonalak képviselte Izlandról, látták is 230-an az első hétvégén a premiert.)
Persze Wallander atyja, Henning Mankell, csak egy a sok sikeres svéd, norvég, finn és izlandi krimiíró közül. A legmenőbb közülük minden bizonnyal Stieg Larsson, aki a nálunk is nagyot szakító Millennium-trilógiát írta. A három regényből álló sorozat (A tetovált lány, Lány, aki a tűzzel játszott, A kártyavár összedől) megjelenését azonban az író már nem érhette meg, mint ahogy a világsikert sem, hogy könyveit több tízmillió példányban adják el. (Ha valakit érdekel az író és kiadója közötti levélváltás a Tetovált lány megjelenése előtti hónapokban, mely révén Larsson stílusáról és elképzeléseiről is pontosabb képet lehet nyerni, az ide látogasson el.)
Hogy tetszett a Tetovált lány?
2009-ben a svédek gyors egymásutánban el is készítették mindhárom regény mozis adaptációját, majd egy tévésorozatot is összevágtak a Larsson-könyvekből, melyek elvileg egy szerves egészet alkotnak. Egy ekkora nemzetközi sikerfilm esetében, mint A tetovált lány (eddig 99,5 millió dollár bevétel, a Parfüm óta nem volt ekkora európai filmes kasszasiker), szomorú, hogy itthon csak nagy késéssel került sor a premierre, de legalább a Budapest Film bemutatta - más kérdés, hogy a hazai közönség rá sem bagózott Niels Arden Oplev rendezésére.
A történetről elég annyit tudni, hogy adott egy sajtóperben elítélt gazdasági újságíró, aki letöltendő börtönbüntetéséig kap maszek, (ok)nyomozó feladatot: egy 40 éves eltűnést (illetve feltételezett gyilkosságot) kell megfejtenie. A másik főszereplő pedig egy javítóintézetben nevelkedett titokzatos hackerlány, aki egy biztonságtechnikai cégnek dolgozva éppen az előbb említett újságíróról szolgáltat információkat megbízójának. S ha már ez a dolga, akkor belekukkant "áldozata" notebookjának tartalmába, hogy ott érdekes kontentre leljen. Mikael "Kalle" Blomkvist és Lisbeth Salander sorsa pedig, ahogy kell, óhatatlanul is összefonódik.
A tetovált lány a maga pesszimista hangvételével folytatja a skandináv krimiírói hagyományokat és a múltat feszegetve több, akkoriban igen kényesnek számító témakört is végigrág. Azonban a regénybéli grandiózusságból muszáj volt kicsit visszavennie a készítőknek, hiszen filmes eszközökkel meglehetősen nehéz lett volna érdekesen megismertetni a nézőt a nyomozás helyszínével, valamint a Vanger-klán keszekusza viszonyaival. A szájbarágásos felolvasóesttől szerencsére pár ügyes húzással megkíméltek minket.
Nagy erénye A tetovált lánynak, hogy kihasználja a játékidejét. S bár látni, hogy mit lehetne lenyesni és előfordulhat, hogy az amerikai verzió csak 100 perces és sokkal mozgalmasabb lesz, de itt jó volt 2,5 órán át, az unalom legcsekélyebb szikrája nélkül nézni az olykor látszólag meglehetősen eseménytelen jeleneteket. Jó volt nézni, mert megkaptuk a könyvszerűen folyamatos építkezést, a sok kifejtett mellékszálat, a gazdag világot, melybe a néző is beletemetkezhetett.
Aki olvasta a könyvet, annak sem feltétlenül érdemes csuklóból elutasítani a filmet, mert bár a lényege ugyanaz, a forgatókönyv mégis más oldalról közelít, egyes szálakat elnagyol (ld. a Millennium-vonal), másokat megpróbál kiemelni, s ez nem vált hátrányára. Mint ahogy az sem, hogy a hősöket nem feltétlenül olyannak ismerjük meg hús-vér formában, mint ahogy elképzeltük magunknak őket. A film viszont miattuk (is) működik, még akkor is, ha sem az újságíró, sem a hackerlány figurájának antihősi mivolta "nem jön át" olyan intenzíven - simán megkedvelhetőek a mozis verzióban.
Másik oldalról, aki még nem olvasta a könyvet, annak igazán érdemes belelapoznia, hiszen szokás szerint leírva sokkal gazdagabb a történet, sokkal részletesebb a rejtély, sokkal tisztábbak a motivációk. A film fő rejtélyét ugyanis, ha akarjuk, könnyedén lecsupaszíthatnánk egy Döglött akták-epizóddá. De nem akarjuk, hisz a végeredmény atmoszférája igencsak megkapó és a néző hangulatát még akkor sem fenyegeti veszély, amikor tudatosul benne, hogy egyrészt a végkifejlet eléggé snassz és klisés, másrészt pedig az epilógus elnyújtva, talán feleslegesen vezeti fel a második részt.
A tetovált lány jó film, de közel sem kiváló, s akárcsak a könyv, kissé túlértékelt. Lehet, hogy a legjobb, de közel sem ver kilométereket (illetve dollármilliókat) az európai, illetve skandináv krimi közvetlen élmezőnyére - legyen szó regényről vagy filmekről. Ettől függetlenül a nagy siker megérdemeltnek mondható (inkább a többi film és könyv hatalmas nemzetközi visszhangjának hiánya sajnálatos), s talán ez, valamint a remake, megmutatja, hogy valóban van igény a hanyagolt műfajra.
Addig is az igazán jó krimik megmaradnak a beavatottaknak, míg a széles közönség a hollywoodi látványeffektektől megcsömörlötten továbbra is mantrázhatja, hogy a filmművészet válságban van. Pedig nincs, a tehetséges alkotók jelen vannak, mindössze a nézői ízlés szintje ért el soha nem látott mélységekbe - de ez már a tyúk és a tojás paradox témaköre.
Hollywood mozis kelléktárából sajnos évek óta hiányzik egy műfaj: a krimi. Akad ugyan ilyen-olyan thrillerféleség, de afféle egyszerre borzongató és rejtélyes történet, amelyen neadjisten még logikázhat is a néző, hogy "Barnáné a konyhában gyertyatartóval", szinte alig van, legutóbb hasonlóról a gyengén sikerült Kisiklottak hazai premierje idején írhattunk. (Hovatovább a Fűrész-filmek lesznek a mozis meglepődések legelitebb képviselői, s ez sok mindent elmond a whodunit műfaj jelenlegi helyzetéről...)
Pedig krimi készül jó pár, ami nem csoda, hiszen rengeteg az irodalmi alapanyag, azonban Hollywood inkább DVD-re szánja ezen alkotásokat, az európai próbálkozások pedig nem nagyon jutnak el Magyarországra sem. Épp ezért is örvendetes, hogy a Tetovált lányból elkészülhet az amerikai verzió, ráadásul David Fincher rendezésében - talán ez lökést adhat a műfajnak. (Ha már az ugyancsak Fincher-féle, gyilkos nélküli Zodiákus besült.)
Bár itthon a 80-as évek hatásának köszönhetően még mindig a németeket tartják sokan a mozgóképes krimik fő képviselőinek, a harmadik évezredben Skandinávia mutatta meg, hogy is kell jó zsánerfilmeket készíteni. Persze mindez elsősorban a jó alapanyagoknak volt köszönhetően, nem csoda, hogy az itthon is megjelent Wallander-regényekből készült filmek nagy sikert arattak, később önálló tévésorozatot alkottak, ráadásul Kenneth Brannagh főszereplésével angol tévés szériává is váltak. (Magyarországon a skandináv bűnvonalat moziban legutóbb a remek Vérvonalak képviselte Izlandról, látták is 230-an az első hétvégén a premiert.)
Persze Wallander atyja, Henning Mankell, csak egy a sok sikeres svéd, norvég, finn és izlandi krimiíró közül. A legmenőbb közülük minden bizonnyal Stieg Larsson, aki a nálunk is nagyot szakító Millennium-trilógiát írta. A három regényből álló sorozat (A tetovált lány, Lány, aki a tűzzel játszott, A kártyavár összedől) megjelenését azonban az író már nem érhette meg, mint ahogy a világsikert sem, hogy könyveit több tízmillió példányban adják el. (Ha valakit érdekel az író és kiadója közötti levélváltás a Tetovált lány megjelenése előtti hónapokban, mely révén Larsson stílusáról és elképzeléseiről is pontosabb képet lehet nyerni, az ide látogasson el.)
A történetről elég annyit tudni, hogy adott egy sajtóperben elítélt gazdasági újságíró, aki letöltendő börtönbüntetéséig kap maszek, (ok)nyomozó feladatot: egy 40 éves eltűnést (illetve feltételezett gyilkosságot) kell megfejtenie. A másik főszereplő pedig egy javítóintézetben nevelkedett titokzatos hackerlány, aki egy biztonságtechnikai cégnek dolgozva éppen az előbb említett újságíróról szolgáltat információkat megbízójának. S ha már ez a dolga, akkor belekukkant "áldozata" notebookjának tartalmába, hogy ott érdekes kontentre leljen. Mikael "Kalle" Blomkvist és Lisbeth Salander sorsa pedig, ahogy kell, óhatatlanul is összefonódik.
A tetovált lány a maga pesszimista hangvételével folytatja a skandináv krimiírói hagyományokat és a múltat feszegetve több, akkoriban igen kényesnek számító témakört is végigrág. Azonban a regénybéli grandiózusságból muszáj volt kicsit visszavennie a készítőknek, hiszen filmes eszközökkel meglehetősen nehéz lett volna érdekesen megismertetni a nézőt a nyomozás helyszínével, valamint a Vanger-klán keszekusza viszonyaival. A szájbarágásos felolvasóesttől szerencsére pár ügyes húzással megkíméltek minket.
Nagy erénye A tetovált lánynak, hogy kihasználja a játékidejét. S bár látni, hogy mit lehetne lenyesni és előfordulhat, hogy az amerikai verzió csak 100 perces és sokkal mozgalmasabb lesz, de itt jó volt 2,5 órán át, az unalom legcsekélyebb szikrája nélkül nézni az olykor látszólag meglehetősen eseménytelen jeleneteket. Jó volt nézni, mert megkaptuk a könyvszerűen folyamatos építkezést, a sok kifejtett mellékszálat, a gazdag világot, melybe a néző is beletemetkezhetett.
Aki olvasta a könyvet, annak sem feltétlenül érdemes csuklóból elutasítani a filmet, mert bár a lényege ugyanaz, a forgatókönyv mégis más oldalról közelít, egyes szálakat elnagyol (ld. a Millennium-vonal), másokat megpróbál kiemelni, s ez nem vált hátrányára. Mint ahogy az sem, hogy a hősöket nem feltétlenül olyannak ismerjük meg hús-vér formában, mint ahogy elképzeltük magunknak őket. A film viszont miattuk (is) működik, még akkor is, ha sem az újságíró, sem a hackerlány figurájának antihősi mivolta "nem jön át" olyan intenzíven - simán megkedvelhetőek a mozis verzióban.
Másik oldalról, aki még nem olvasta a könyvet, annak igazán érdemes belelapoznia, hiszen szokás szerint leírva sokkal gazdagabb a történet, sokkal részletesebb a rejtély, sokkal tisztábbak a motivációk. A film fő rejtélyét ugyanis, ha akarjuk, könnyedén lecsupaszíthatnánk egy Döglött akták-epizóddá. De nem akarjuk, hisz a végeredmény atmoszférája igencsak megkapó és a néző hangulatát még akkor sem fenyegeti veszély, amikor tudatosul benne, hogy egyrészt a végkifejlet eléggé snassz és klisés, másrészt pedig az epilógus elnyújtva, talán feleslegesen vezeti fel a második részt.
A tetovált lány jó film, de közel sem kiváló, s akárcsak a könyv, kissé túlértékelt. Lehet, hogy a legjobb, de közel sem ver kilométereket (illetve dollármilliókat) az európai, illetve skandináv krimi közvetlen élmezőnyére - legyen szó regényről vagy filmekről. Ettől függetlenül a nagy siker megérdemeltnek mondható (inkább a többi film és könyv hatalmas nemzetközi visszhangjának hiánya sajnálatos), s talán ez, valamint a remake, megmutatja, hogy valóban van igény a hanyagolt műfajra.
Addig is az igazán jó krimik megmaradnak a beavatottaknak, míg a széles közönség a hollywoodi látványeffektektől megcsömörlötten továbbra is mantrázhatja, hogy a filmművészet válságban van. Pedig nincs, a tehetséges alkotók jelen vannak, mindössze a nézői ízlés szintje ért el soha nem látott mélységekbe - de ez már a tyúk és a tojás paradox témaköre.
|
A tetovált lány (Män som hatar kvinnor/The Girl with the Dragon Tattoo)
színes, feliratos, svéd krimi, 152 perc, 2009 18 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Niels Arden Oplev író: Stieg Larsson forgatókönyvíró: Nikolaj Arcel, Rasmus Heisterberg zeneszerző: Jacob Groth operatőr: Jens Fischer, Eric Kress producer: Soren Starmose szereplők: Michael Nyqvist (Mikael Blomkvist) Noomi Rapace (Lisbeth Salander) Sven-Bertil Taube (Henrik Vanger) Peter Haber (Martin Vanger) Peter Andersson (Nils Bjurman) Ingvar Hirdwall (Dirch Frode) Marika Lagercrantz (Cecilia Vanger) |
