MTI
Az Évszázad mérkőzése már DVD-n is
Mostantól bármely futballbarát otthonába eljuthat a legendás angol-magyar, miután az Évszázad mérkőzése a találkozó 55. évfordulóján megjelent DVD-n.
A bemutatón - amelyre Angliából és Brazíliából is érkeztek újságírók - jelen volt az 1953. november 25-ei, helyi idő szerint 14:17 órakor kezdődött összecsapáson pályára lépő Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, a tartalékként a kispadon ülő Sándor Károly és Várhidi Pál, valamint a mérkőzést kommentáló Szepesi György is. "Utólag is fantasztikus érzés, hogy én közvetíthettem az évszázad legnagyobb futballmérkőzését. A rádióban annak idején nem hittek nekem, mert arra kértem a vezetőket, hogy este nyolckor ismételjék meg a közvetítést, hiszen biztos voltam a győzelmünkben" - nyilatkozta Szepesi, akinek a kezdősípszó előtti néhány perces "beharangozóját" most először hallhatják újra a nézők, hiszen az azóta megjelent filmes anyagokból ez kimaradt.
Az Aranycsapat még élő tagjai Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, a mérkőzést egykor közvetítő Szepesi György sportriporter társaságban
Maga a felvétel is "kalandos" utat járt be, hiszen a hazai archívumokból eltűnt, így a magyar szurkolók első ízben 43 évvel (!) a mérkőzés után, 1996 karácsonyán nézhették meg a találkozót, az angolok a millecentenárium alkalmából ajándékozták oda a BBC felvételeit.
"Az angolok találták ki a mérkőzés előtt, hogy amelyik csapat nyer, az lesz a világ legjobbja. Tíz nappal a londoni találkozó előtt csak kínkeservesen, Puskás büntetőjével tudtuk legyőzni a svédeket, ezt látták az angolok is, akik ez után biztosra vették a győzelmüket, ráadásul kilencven éve nem kaptak ki hazai környezetben. Erről a mérkőzésről igazán az jut eszembe, hogy egy kis nemzet diadalt aratott egy igazi nagyhatalom fölött" - nyilatkozta Grosics Gyula. "Nem ismertük az angolokat, de a 6:3 után ők alaposan megismertek minket, ráadásul ezt a májusi 7:1-gyel megpecsételtük" - mondta Buzánszky Jenő.
"Ennél szebb dolog nincs is az életben. Elképesztően szerencsés embernek mondhatom magam, hogy ezekkel az emberekkel én együtt futballozhattam" - emlékezett Sándor Károly, aki szerdán ünnepli 80. születésnapját. "Én voltam a legfiatalabb a csapatban. Nem sokkal a mérkőzés előtt Sebes Gusztáv szövetségi kapitány felfigyelt rám egy romániai utánpótlástornán, és kivitt Londonba mint védőtartalékot. Hatalmas megtiszteltetés volt, soha nem felejtem el" - tette hozzá Várhidi Pál.
Az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott. Az emlékezetes berni fináléban a csoportmérkőzések során 8-3-ra legyőzött német együttes óriási meglepetésre 3-2-re jobbnak bizonyult a magyar válogatottnál. A Wembleyben pályára lépett magyar játékosok közül már csak ketten, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula vannak az élők sorában.
A bemutatón - amelyre Angliából és Brazíliából is érkeztek újságírók - jelen volt az 1953. november 25-ei, helyi idő szerint 14:17 órakor kezdődött összecsapáson pályára lépő Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, a tartalékként a kispadon ülő Sándor Károly és Várhidi Pál, valamint a mérkőzést kommentáló Szepesi György is. "Utólag is fantasztikus érzés, hogy én közvetíthettem az évszázad legnagyobb futballmérkőzését. A rádióban annak idején nem hittek nekem, mert arra kértem a vezetőket, hogy este nyolckor ismételjék meg a közvetítést, hiszen biztos voltam a győzelmünkben" - nyilatkozta Szepesi, akinek a kezdősípszó előtti néhány perces "beharangozóját" most először hallhatják újra a nézők, hiszen az azóta megjelent filmes anyagokból ez kimaradt.
Az Aranycsapat még élő tagjai Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, a mérkőzést egykor közvetítő Szepesi György sportriporter társaságban
Maga a felvétel is "kalandos" utat járt be, hiszen a hazai archívumokból eltűnt, így a magyar szurkolók első ízben 43 évvel (!) a mérkőzés után, 1996 karácsonyán nézhették meg a találkozót, az angolok a millecentenárium alkalmából ajándékozták oda a BBC felvételeit.
"Az angolok találták ki a mérkőzés előtt, hogy amelyik csapat nyer, az lesz a világ legjobbja. Tíz nappal a londoni találkozó előtt csak kínkeservesen, Puskás büntetőjével tudtuk legyőzni a svédeket, ezt látták az angolok is, akik ez után biztosra vették a győzelmüket, ráadásul kilencven éve nem kaptak ki hazai környezetben. Erről a mérkőzésről igazán az jut eszembe, hogy egy kis nemzet diadalt aratott egy igazi nagyhatalom fölött" - nyilatkozta Grosics Gyula. "Nem ismertük az angolokat, de a 6:3 után ők alaposan megismertek minket, ráadásul ezt a májusi 7:1-gyel megpecsételtük" - mondta Buzánszky Jenő.
"Ennél szebb dolog nincs is az életben. Elképesztően szerencsés embernek mondhatom magam, hogy ezekkel az emberekkel én együtt futballozhattam" - emlékezett Sándor Károly, aki szerdán ünnepli 80. születésnapját. "Én voltam a legfiatalabb a csapatban. Nem sokkal a mérkőzés előtt Sebes Gusztáv szövetségi kapitány felfigyelt rám egy romániai utánpótlástornán, és kivitt Londonba mint védőtartalékot. Hatalmas megtiszteltetés volt, soha nem felejtem el" - tette hozzá Várhidi Pál.
Az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott. Az emlékezetes berni fináléban a csoportmérkőzések során 8-3-ra legyőzött német együttes óriási meglepetésre 3-2-re jobbnak bizonyult a magyar válogatottnál. A Wembleyben pályára lépett magyar játékosok közül már csak ketten, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula vannak az élők sorában.
