Zsellér Máté
Shop Stop 2 - Életfilozófia a hamburger mellől
Szívatós dumák, trágár párbeszédek, barátság mindekek fölött - Kevin Smith várva várt folytatása az eddigi örökzöldek szintjén mozog.
Csudapofa ez a Kevin Smith. A rendezők többsége megelégszik azzal, hogy a kamera belekukucskálós oldaláról igazgassa az eseményeket; néhány merészebb van csak, aki bemerészkedik a képernyőre egy pofavizitre. Woody Allen persze külön kategória, hisz ő annyira együtt él a filmjeivel, hogy az egyik főszerepét következetesen saját személyiségére írja, hogy aztán remekül el is játssza magát valamilyen álnév alatt.
Kevin Smith azonban más kategória. Filmjeit mellékszereplőként is nyomon követi, s - ha szóban nem is, de jelenlétben - az események aktív részese. Sőt, valljuk be: nincs még egy rendező, aki ennyit szerepelne a saját filmjeiben amellett, hogy ilyen keveset beszélne bennük. Alteregója, a Jay oldalán feszítő Néma Bob a Kevin Smith filmek néma megmondóembere, állandó őrangyala és lelkiismerete is egyszemélyben.
A Shop-Stop eseményei jó régen történtek már, talán jobb is elfelejteni őket. Dante boltja ugyanis a tűz martaléka lett, bár ez nem jelenti azt, hogy a kereskedelmi egység köré épült szubkultúra is szétrebbent volna. A jómadarak, Dante és Randall most egy gyorsétteremben lógatják a lábukat a gyönyörű és laza boltvezető, Becky (Rosario Dawson) és fiatal kollégájuk, Elias társaságában, aki nem elég hogy jó tizenötössel fiatalabb mint ők, még végtelenül naív is. De nézzünk csak ki a bolt elé? Na persze. Még szép, hogy Jay és Néma Bob is átcuccolt ide támasztani a falat.
Dante azonban kezd beleunni a New Yersey-i időtlenné vált bukolikus idillbe; abba, hogy valószínűleg nem viszi majd többre, és itt kell leélnie egész hátralévő életét. A fejét újdonsült barátnője beszélte tele, aki fiatalabb korában nyilvánvalóan jól kiélte magát, most azonban nyugalomra, és Dantéban a rendes, kiszámítható fickóra vágyik, akivel bombabiztos kapcsolatban jó hosszú távra lehet tervezni. A dolgok olyannyira rosszul állnak, hogy az ifjú pár délre készül, ahol a lány gazdag apja még egy házat is venne nekik.
Hiába fejezik ki rosszallásukat a haverok, hiába szajkózzák, hogy a dolog nem Danténak való, a megereszkedett pocakú boltos hajthatatlan. Tudja ő is legbelül, hogy a srácoknak van igazuk, de ezzel a nagyhatású döntéssel akar felesége előtt vizsgázni magabiztos férfioroszlánból. Utolsó nap húzzák fel a redőnyt a gyorsétterem ablaka elől, lehet, hogy tényleg ez lesz az utolsó közös végiglazázott munkaidő a New Yersey-i havercsótányok életében?
A Shop-Stop filmek a legnagyobb Kevin Smith tobzódások - ezután a rész után nyugodtan kijelenthetjük. A rendezőjének nem kell kávé & cigaretta, hogy szereplői életszerű helyzetekben, jókat dumálgassanak egymással, csapodár szabadsággal, könnyeden és jóérzést keltően. A rendező ékes bizonyítéka annak, hogy a "nerd" témázgatáson keresztül is lehet személyiségeket átadni, és a trash-talk (egymást becsmérlő, szívató párbeszéd) a legbiztosabb jele az igaz barátságnak. A Shop-Stop 2-ben a felszínes témázgatásokon kereszül főszereplőink olyan szédületes gyorsasággal kerülnek közel hozzánk (nem, mintha valaha eltávolodtak volna), hogy Dante költözési szándékát mi is valós drámaként éljük meg.
A második Shop-Stop és sokadik Jay és Néma Bob film friss, aktuális, és ugyanolyan ronda szájú, mint a rendezője. Egyszerűen ilyen a nyelvezete - akinek nem teccik, szabadon távozhat. Akinek bejön, annak viszont annyira, hogy órákig is elnézné a lókötőket. Azt a kérdést azonban, hogy mit szólna egy sorozathoz, a rendező következetesen hárítja. Azt mondja, hogy ő sem szeretné megerőszakolni és taposómalomba kergetni a szeretteit. Nem mintha nehéz lenne összeszednie a bandát. Az életben egyébként sokkal szerényebb, kevésbé showman-típus Jason "Jay" Mewes-szel máig egy házban laknak - tekintet nélkül arra, hogy már ott van Smith felesége (a filmben Dante barátnőjét alakítja) és kislánya is.
"Most komolyan, mi jöhet még?" - kérdezi az enyhén kövérkés néző a rendezőtől Kevin Smith egész estés közönségtalálkozóján, a kint DVD-n is megjelent An Evening with Kevin Smith: Harder-ben. "Képregényrajongóként saját képregényboltot nyitott, képregényfigurákat tervezett, akikből élőszereplős mozilegendák lettek; emellett a saját filmjeit rendezi, kicsi de visszatérülő költségvetéssel, amiben még szerepel is. Uram, maga mindent elért, ami csak egy "nerd" álma lehet."
Kevin Smith, aki az életben egy friss fejű, de nyugodt dumagép, csak mosolyog. Rá kellett jönnöm, mondja, hogy a studiópénzből forgatott (pl.: Apja lánya) munkáknál mindenki elkezd beleszólni, hogy mit akar látni a pénzéért. Én meg azt akarom csinálni, amit igazán szeretek. Ezekról a karakterekről, ezekről a csókákról tudok mesélni, akikről az eddigi filmjeim is szóltak. Róluk van mondanivalóm.
Hááát, Mr. Kevin Smith. Gondolom, most megpihen egy időre, de a következő munkájára is garantáltan benevezünk!
Csudapofa ez a Kevin Smith. A rendezők többsége megelégszik azzal, hogy a kamera belekukucskálós oldaláról igazgassa az eseményeket; néhány merészebb van csak, aki bemerészkedik a képernyőre egy pofavizitre. Woody Allen persze külön kategória, hisz ő annyira együtt él a filmjeivel, hogy az egyik főszerepét következetesen saját személyiségére írja, hogy aztán remekül el is játssza magát valamilyen álnév alatt.
Kevin Smith azonban más kategória. Filmjeit mellékszereplőként is nyomon követi, s - ha szóban nem is, de jelenlétben - az események aktív részese. Sőt, valljuk be: nincs még egy rendező, aki ennyit szerepelne a saját filmjeiben amellett, hogy ilyen keveset beszélne bennük. Alteregója, a Jay oldalán feszítő Néma Bob a Kevin Smith filmek néma megmondóembere, állandó őrangyala és lelkiismerete is egyszemélyben.
A Shop-Stop eseményei jó régen történtek már, talán jobb is elfelejteni őket. Dante boltja ugyanis a tűz martaléka lett, bár ez nem jelenti azt, hogy a kereskedelmi egység köré épült szubkultúra is szétrebbent volna. A jómadarak, Dante és Randall most egy gyorsétteremben lógatják a lábukat a gyönyörű és laza boltvezető, Becky (Rosario Dawson) és fiatal kollégájuk, Elias társaságában, aki nem elég hogy jó tizenötössel fiatalabb mint ők, még végtelenül naív is. De nézzünk csak ki a bolt elé? Na persze. Még szép, hogy Jay és Néma Bob is átcuccolt ide támasztani a falat.
Dante azonban kezd beleunni a New Yersey-i időtlenné vált bukolikus idillbe; abba, hogy valószínűleg nem viszi majd többre, és itt kell leélnie egész hátralévő életét. A fejét újdonsült barátnője beszélte tele, aki fiatalabb korában nyilvánvalóan jól kiélte magát, most azonban nyugalomra, és Dantéban a rendes, kiszámítható fickóra vágyik, akivel bombabiztos kapcsolatban jó hosszú távra lehet tervezni. A dolgok olyannyira rosszul állnak, hogy az ifjú pár délre készül, ahol a lány gazdag apja még egy házat is venne nekik.
Hiába fejezik ki rosszallásukat a haverok, hiába szajkózzák, hogy a dolog nem Danténak való, a megereszkedett pocakú boltos hajthatatlan. Tudja ő is legbelül, hogy a srácoknak van igazuk, de ezzel a nagyhatású döntéssel akar felesége előtt vizsgázni magabiztos férfioroszlánból. Utolsó nap húzzák fel a redőnyt a gyorsétterem ablaka elől, lehet, hogy tényleg ez lesz az utolsó közös végiglazázott munkaidő a New Yersey-i havercsótányok életében?
A Shop-Stop filmek a legnagyobb Kevin Smith tobzódások - ezután a rész után nyugodtan kijelenthetjük. A rendezőjének nem kell kávé & cigaretta, hogy szereplői életszerű helyzetekben, jókat dumálgassanak egymással, csapodár szabadsággal, könnyeden és jóérzést keltően. A rendező ékes bizonyítéka annak, hogy a "nerd" témázgatáson keresztül is lehet személyiségeket átadni, és a trash-talk (egymást becsmérlő, szívató párbeszéd) a legbiztosabb jele az igaz barátságnak. A Shop-Stop 2-ben a felszínes témázgatásokon kereszül főszereplőink olyan szédületes gyorsasággal kerülnek közel hozzánk (nem, mintha valaha eltávolodtak volna), hogy Dante költözési szándékát mi is valós drámaként éljük meg.
A második Shop-Stop és sokadik Jay és Néma Bob film friss, aktuális, és ugyanolyan ronda szájú, mint a rendezője. Egyszerűen ilyen a nyelvezete - akinek nem teccik, szabadon távozhat. Akinek bejön, annak viszont annyira, hogy órákig is elnézné a lókötőket. Azt a kérdést azonban, hogy mit szólna egy sorozathoz, a rendező következetesen hárítja. Azt mondja, hogy ő sem szeretné megerőszakolni és taposómalomba kergetni a szeretteit. Nem mintha nehéz lenne összeszednie a bandát. Az életben egyébként sokkal szerényebb, kevésbé showman-típus Jason "Jay" Mewes-szel máig egy házban laknak - tekintet nélkül arra, hogy már ott van Smith felesége (a filmben Dante barátnőjét alakítja) és kislánya is.
"Most komolyan, mi jöhet még?" - kérdezi az enyhén kövérkés néző a rendezőtől Kevin Smith egész estés közönségtalálkozóján, a kint DVD-n is megjelent An Evening with Kevin Smith: Harder-ben. "Képregényrajongóként saját képregényboltot nyitott, képregényfigurákat tervezett, akikből élőszereplős mozilegendák lettek; emellett a saját filmjeit rendezi, kicsi de visszatérülő költségvetéssel, amiben még szerepel is. Uram, maga mindent elért, ami csak egy "nerd" álma lehet."
Kevin Smith, aki az életben egy friss fejű, de nyugodt dumagép, csak mosolyog. Rá kellett jönnöm, mondja, hogy a studiópénzből forgatott (pl.: Apja lánya) munkáknál mindenki elkezd beleszólni, hogy mit akar látni a pénzéért. Én meg azt akarom csinálni, amit igazán szeretek. Ezekról a karakterekről, ezekről a csókákról tudok mesélni, akikről az eddigi filmjeim is szóltak. Róluk van mondanivalóm.
Hááát, Mr. Kevin Smith. Gondolom, most megpihen egy időre, de a következő munkájára is garantáltan benevezünk!