Zsellér Máté
Köszönjük a románcot és a cigarettát! - Dohányfilmek a palettán
Thank You For Smoking, Románc és cigaretta - a dohányzás két filmben is központi elemként tűnik fel a friss mozifilm-választékból.
A dohányzás a mai Amerikában egy megbélyegzett, kirekesztett szubkultúra hódolóinak titkos tevékenysége. A jelenség körülnyalogatása hálás szakdoga téma lehetne a filmesztétikán, egy ilyesmi címmel mondjuk hogy "A dohányzás, mint jelenség ábrázolása a legújabb kori amerikai filmben". Egy ilyen dolgozat valószínűleg górcső alá venné a stíl-szmokereket a neo-gót Constantinnal példálózva, kitérne a Sin City-re és a noir elemeiből szándékoltan építkező Durr, durr és csókra, de nem hagyhatná szó nélkül Jim Jarmush méregkoktélt dicsőítő epizód-áldokuját, a Kávé és cigarettát sem.
Tény, hogy mára a dohányosok társadalma az Egyesült Államok trendi nagyvárosaiban közéleti vereséget szenvedett. A filmekből épp hogy csak sejthető állapotok a valóságban még ennél is súlyosabbak. Los Angelesben a dohányboltok helyén szó szerint bio-kaját árusító helyek nyílnak, a dohányzókat rendszeresen első generációs európainak nézik, tüzet kérni pedig lassan vérlázító tiszteletlenségnek minősül a megkérdezett felé.
A dohányzást mint jelenséget két, nemrég bemutatott film is központi kérdésként állította be a magyar mozikban, ám mindkettő a káros kényszertevékenység más-más oldalát ragadta meg. Az egyik egy kevésbé neves rendező, Jason Reitman áttörést jelentő munkája, a Thank You For Smoking; a másikat, a Románc és Cigarettát Amerika egyik legtiszteltebb karakterszínésze, a rendezői székbe is nagy kedvvel át-átcsücsülő John Turturro jegyzi. Az egyik a dohánytársaságok oldaláról igyekszik megragadni a kérdést a bűzrúd-promó ügyére felesküdött első számú közellenség, a dohány-kutatóintézet szóvivője életének bemutatásával. A másik meglehetősen formabontó stílusban egy kisember életéről mesél, aki szerényen de büszkén megélt sorsának kötelező elemeként tekinti arra, hogy a dohányzás verje be az utolsó szöget a koporsója fedelén.
"Ön és a rákos betegekekkel foglalkozó alapítványa nyilvánvalóan profitál ennek a fiúnak a halálából! Ezzel szemben a dohánytársaságoknak az az érdekük, hogy éljen és dohányozzon tovább" - így Nick egy beszélgetőshow-ban, miközben mellette ül a rákos fiú, előtte pedig a habzó szájú, Jerry Springeren edződött embertömeg tombol önkívületi állapotban a fejét követelve. Érvelni tényleg sok minden mellett lehet, viszont a dohányzáshoz hasonló kényes témáknál a feladat kérges lelkű profit igényel. Nick munkája pedig ez. Iskolát nem végzett, semmifajta képzettséggel nem rendelkezik, viszont beszélőkéje, meggyőzőképessége és "erkölcsi hajlékonysága" határtalan. Tán a pénzért, vagy csak a kihívás miatt vállalja fel a sorsot, hogy a erkölcsileg a társadalom perifériájára vonuljon és Cicero ókori tudományának minden körmönfont eszközét bevetve hárítsa a dohányipar ellenségeinek, nevesítve az egész világnak a támadásait.
Bár a film jó humorral tálalja (az Aaron Eckhart által remekül megjelenített) Nick Naylor életét és viszontagságait, a szóvivő sorsában mégis van egyfajta rezignált bú. Ez azt a magányt takarja, ami elől senki nem menekülhet, aki hasonló sorsot kényszerít magára. Hiába a kedélyes fogpasztamosoly, hiába a csillogó szem: Nick érzi, hogy csak akkor találhat vissza az igazi önmagához, ha búcsút int e magányos életformának, és visszatalál ahhoz, akit igazán szeret - nevesül az egyetlen, különvált feleségével élő fiához.
A stílusában újító Románc és Cigaretta más eszközökkel közelíti meg főhősét, a szatirikus eszközökkel megformált, beszédes nevű Nick Murdert (James Gandolfini). Ha azonban jobban szemügyre vesszük őket, nem is annyira különböznek egymástól. Mindkettejük életéből hiányzik valami, de míg Naylor e hiányt a médiával való hadakozásban igyekszik enyhíteni, addig a másik Nick a biztos családi fészek melegéből a hűtlenség ingoványos talajára menekül. Így első számú maszkulin ismertetőjegye, a soha nem szűnő dohányzás mellé odacsapja a hűtlenséget is, és csodálkozik hogy nem jön a várva várt kielégülés.
A Románc és cigarettában nincs teljes családba való rehabilitáció. Minden amit a férfi elvárhat, csak a történtekkel való megbékélés lehet a család női különítménye, a lányt játszó Mandy Moore és a feleséget alakító Susan Sarandon részéről. Ennek tükrében Turturro filmjének lezárása és a munkáját világszerte hírhedtté tevő szarkasztikus musical-betétek zavaró, eklektikus elegyként hatnak. A néhány jól elkapott jelenet ellenére a film nem lesz egységes, mintha kisvárosi sörhas-hősét a rendező sem venné komolyan.
A dohányzás mint olyan, mindkét férfi életében öndefiníciós eszköz és pótcselekvés egyszerre. Thank You For Smokingos Nickünk számára lehetőséget ad hogy extravagáns énjét csillogtassa, mindaddig, amíg korábbi énjén szellemileg túlnőve meg nem találja azt amiért tényleg érdemes élni. Románc és cigarettás Nickünk számára pedig (hűtlensége mellett) kezdetben csak eszköz a hétköznapoktól való (öt percnyi) menekülésre, amely vissza- (és meg)térése után a családon belüli jelenlétének szimbólumává válik.
A dohányzás a mai Amerikában egy megbélyegzett, kirekesztett szubkultúra hódolóinak titkos tevékenysége. A jelenség körülnyalogatása hálás szakdoga téma lehetne a filmesztétikán, egy ilyesmi címmel mondjuk hogy "A dohányzás, mint jelenség ábrázolása a legújabb kori amerikai filmben". Egy ilyen dolgozat valószínűleg górcső alá venné a stíl-szmokereket a neo-gót Constantinnal példálózva, kitérne a Sin City-re és a noir elemeiből szándékoltan építkező Durr, durr és csókra, de nem hagyhatná szó nélkül Jim Jarmush méregkoktélt dicsőítő epizód-áldokuját, a Kávé és cigarettát sem.
Tény, hogy mára a dohányosok társadalma az Egyesült Államok trendi nagyvárosaiban közéleti vereséget szenvedett. A filmekből épp hogy csak sejthető állapotok a valóságban még ennél is súlyosabbak. Los Angelesben a dohányboltok helyén szó szerint bio-kaját árusító helyek nyílnak, a dohányzókat rendszeresen első generációs európainak nézik, tüzet kérni pedig lassan vérlázító tiszteletlenségnek minősül a megkérdezett felé.
A dohányzást mint jelenséget két, nemrég bemutatott film is központi kérdésként állította be a magyar mozikban, ám mindkettő a káros kényszertevékenység más-más oldalát ragadta meg. Az egyik egy kevésbé neves rendező, Jason Reitman áttörést jelentő munkája, a Thank You For Smoking; a másikat, a Románc és Cigarettát Amerika egyik legtiszteltebb karakterszínésze, a rendezői székbe is nagy kedvvel át-átcsücsülő John Turturro jegyzi. Az egyik a dohánytársaságok oldaláról igyekszik megragadni a kérdést a bűzrúd-promó ügyére felesküdött első számú közellenség, a dohány-kutatóintézet szóvivője életének bemutatásával. A másik meglehetősen formabontó stílusban egy kisember életéről mesél, aki szerényen de büszkén megélt sorsának kötelező elemeként tekinti arra, hogy a dohányzás verje be az utolsó szöget a koporsója fedelén.
"Ön és a rákos betegekekkel foglalkozó alapítványa nyilvánvalóan profitál ennek a fiúnak a halálából! Ezzel szemben a dohánytársaságoknak az az érdekük, hogy éljen és dohányozzon tovább" - így Nick egy beszélgetőshow-ban, miközben mellette ül a rákos fiú, előtte pedig a habzó szájú, Jerry Springeren edződött embertömeg tombol önkívületi állapotban a fejét követelve. Érvelni tényleg sok minden mellett lehet, viszont a dohányzáshoz hasonló kényes témáknál a feladat kérges lelkű profit igényel. Nick munkája pedig ez. Iskolát nem végzett, semmifajta képzettséggel nem rendelkezik, viszont beszélőkéje, meggyőzőképessége és "erkölcsi hajlékonysága" határtalan. Tán a pénzért, vagy csak a kihívás miatt vállalja fel a sorsot, hogy a erkölcsileg a társadalom perifériájára vonuljon és Cicero ókori tudományának minden körmönfont eszközét bevetve hárítsa a dohányipar ellenségeinek, nevesítve az egész világnak a támadásait.
Bár a film jó humorral tálalja (az Aaron Eckhart által remekül megjelenített) Nick Naylor életét és viszontagságait, a szóvivő sorsában mégis van egyfajta rezignált bú. Ez azt a magányt takarja, ami elől senki nem menekülhet, aki hasonló sorsot kényszerít magára. Hiába a kedélyes fogpasztamosoly, hiába a csillogó szem: Nick érzi, hogy csak akkor találhat vissza az igazi önmagához, ha búcsút int e magányos életformának, és visszatalál ahhoz, akit igazán szeret - nevesül az egyetlen, különvált feleségével élő fiához.
A stílusában újító Románc és Cigaretta más eszközökkel közelíti meg főhősét, a szatirikus eszközökkel megformált, beszédes nevű Nick Murdert (James Gandolfini). Ha azonban jobban szemügyre vesszük őket, nem is annyira különböznek egymástól. Mindkettejük életéből hiányzik valami, de míg Naylor e hiányt a médiával való hadakozásban igyekszik enyhíteni, addig a másik Nick a biztos családi fészek melegéből a hűtlenség ingoványos talajára menekül. Így első számú maszkulin ismertetőjegye, a soha nem szűnő dohányzás mellé odacsapja a hűtlenséget is, és csodálkozik hogy nem jön a várva várt kielégülés.
A Románc és cigarettában nincs teljes családba való rehabilitáció. Minden amit a férfi elvárhat, csak a történtekkel való megbékélés lehet a család női különítménye, a lányt játszó Mandy Moore és a feleséget alakító Susan Sarandon részéről. Ennek tükrében Turturro filmjének lezárása és a munkáját világszerte hírhedtté tevő szarkasztikus musical-betétek zavaró, eklektikus elegyként hatnak. A néhány jól elkapott jelenet ellenére a film nem lesz egységes, mintha kisvárosi sörhas-hősét a rendező sem venné komolyan.
A dohányzás mint olyan, mindkét férfi életében öndefiníciós eszköz és pótcselekvés egyszerre. Thank You For Smokingos Nickünk számára lehetőséget ad hogy extravagáns énjét csillogtassa, mindaddig, amíg korábbi énjén szellemileg túlnőve meg nem találja azt amiért tényleg érdemes élni. Románc és cigarettás Nickünk számára pedig (hűtlensége mellett) kezdetben csak eszköz a hétköznapoktól való (öt percnyi) menekülésre, amely vissza- (és meg)térése után a családon belüli jelenlétének szimbólumává válik.
|
Thank You for Smoking színes feliratos amerikai szatíra, 92 perc, 2006 rendező: Jason Reitman forgatókönyvíró: Jason Reitman, Christopher Buckley operatőr: Jim Whitaker jelmeztervező: Danny Glicker zene: Rolfe Kent producer: David O. Sacks vágó: Dana E. Glauberman szereplők: Aaron Eckhart (Nick Naylor) Maria Bello (Polly Bailey) Cameron Bright (Joey Naylor) Adam Brody (Jack) Sam Elliott (Lorne Lutch) Katie Holmes (Heather Holloway) David Koechner (Bobby Jay Bliss) Rob Lowe (Jeff Megall) William H. Macy (Ortolan K. Finistirre) Robert Duvall (Doak Boykin) Kim Dickens (Jill Naylor) J.K. Simmons (Budd "BR" Rohrabacher) |
|
Románc és cigaretta (Romance & Cigarettes) színes feliratos amerikai szatirikus vígjáték, 115 perc, 2005 rendező: John Turturro forgatókönyvíró: John Turturro operatőr: Tom Stern zene: Paul Chihara, Marilyn D'Amato producer: John Penotti vágó: Ray Hubley szereplők: James Gandolfini (Nick) Susan Sarandon (Kitty Kane) Kate Winslet (Tula) Steve Buscemi (Angelo) Kumar Pallana (Da Da Kumar) Christopher Walken (Bo) Mary-Louise Parker (Constance) Eddie Izzard (Gene Vincent) Mandy Moore (Baby) |
