Ötvös Tibor
Az oroszlánkirály - Hakuna, de nem Matata!
Az oroszlánykirály digitális változata sajnos pont azt a kedvességét és aranyosságát veszíti el, amitől a rajzfilm klasszikussá vált. De technológiai demónak tökéletes.
Hogy tetszett Az oroszkánkirály?
A Disney a Szépség és a szörnyeteg élőszereplős változatának kirobbanó sikere után úgy vélte, hogy amúgy is van számos klasszikus meséje, melyeket már számtalan alkalommal küldtek mozikba ilyen-olyan változtatásokkal, így miért ne lépjenek át az élőszereplős világba ezek a karakterek is. A dzsungel könyve és az Aladdin meg is találta a saját közönségét, míg a Dumbó erre már nem volt képes. Az oroszlánykirály "állati" szereplői miatt egy számítógép-grafikás változat mellett tette le a voksát a stúdió, mely sajnos bármennyire élethű lett, nyomába sem érhet az eredeti mesének.
A sztori természetesen ismerős lehet mindenkinek, hiszen egyetlen ponton, egyetlen beállításon sem változtattak azon, gyakorlatilag képkockánként lemásolták. Azaz Mufasa király utódja, Simba megszületett, mely azonban Zordon, a király testvérének esélyét a trónra nullára csökkentette. Ezt nem hagyhatja annyiban, így csapdába csalja testvérét, és mivel Simba saját magát okolja apja haláláért, így elmenekül. Végül Timon és Pumba nevelik fel egy paradicsomi vidéken, de a múltja itt is utoléri.
Az oroszlánkirály egy nagyon aranyos és tanulságos mese volt, melynek a karakterek adták a gerincét. A rajzolt varacskos disznó például cuki volt, ábrázata nagyon kifejező, és lehetett játszani a színekkel testén. Na most Jon Favreau rendezésében Pumba félelmetes, hiszen valamilyen oknál fogva a teljes élethűségre törekedtek. Ez azonban valójában a karakterek kárára ment, mivel egy oroszlán vagy éppen egy hiéna nem sír, nincs semmilyen kifejezés a pofáján / arcán, ami jelentősen megnehezíti az átélést. Mindez A dzsungel könyvében tudott valamennyire működni, itt azonban a fotoreailsztikusságon bukik el az egész.
A másik probléma Az oroszlánkirállyal kapcsolatban a történet. Miközben maga az alapsztori továbbra is nagyon időtálló, de semmi extra nem került bele a filmbe. Még az Aladdin világában is történtek változtatások, itt azonban valóban képkockáról-képkockára lemásolták az eredeti mese beállításait. Még a dalok tekintetében sem történt váltás, amik sajnos a állatok szenvtelen arckifejezése miatt élvezhetetlennek bizonyulnak. És persze a drámaibb jelenetek, az összecsapások és a halál sem hatja meg a nézőt, a gyerekeket viszont egyenesen megrémisztheti.
Az teljesen biztos, hogy Az oroszlánkirály a mese miatt az év legnagyobb sikere lesz, ez szerintem egy percig sem volt kérdéses. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg tudna felelni az elég magas elvárásoknak. A dalok továbbra is zseniálisak, azonban a karakterek életszerűsége miatt egyszerűen nem élvezhetők; a szereplők iránt semmit nem érzünk; a történet minden egyes pillanatát ismerjük, az új generáció számára pedig inkább lesz ijesztő, mint aranyos a film. Szóval aki most szeretné megismertetni a gyerekét Az oroszlánkirállyal, az inkább a mesét válassza, a film ugyanis inkább azoknak szól, akik kisgyerekként látták a rajzfilmet és felnőtt fejjel már cikinek éreznék újra megnézni. Bár ahogy az élethű állatok a Hakuna Matata dallamára táncolnak... Nos, az szintén fura érzéseket kelt az emberben.
A sztori természetesen ismerős lehet mindenkinek, hiszen egyetlen ponton, egyetlen beállításon sem változtattak azon, gyakorlatilag képkockánként lemásolták. Azaz Mufasa király utódja, Simba megszületett, mely azonban Zordon, a király testvérének esélyét a trónra nullára csökkentette. Ezt nem hagyhatja annyiban, így csapdába csalja testvérét, és mivel Simba saját magát okolja apja haláláért, így elmenekül. Végül Timon és Pumba nevelik fel egy paradicsomi vidéken, de a múltja itt is utoléri.
Az oroszlánkirály egy nagyon aranyos és tanulságos mese volt, melynek a karakterek adták a gerincét. A rajzolt varacskos disznó például cuki volt, ábrázata nagyon kifejező, és lehetett játszani a színekkel testén. Na most Jon Favreau rendezésében Pumba félelmetes, hiszen valamilyen oknál fogva a teljes élethűségre törekedtek. Ez azonban valójában a karakterek kárára ment, mivel egy oroszlán vagy éppen egy hiéna nem sír, nincs semmilyen kifejezés a pofáján / arcán, ami jelentősen megnehezíti az átélést. Mindez A dzsungel könyvében tudott valamennyire működni, itt azonban a fotoreailsztikusságon bukik el az egész.
A másik probléma Az oroszlánkirállyal kapcsolatban a történet. Miközben maga az alapsztori továbbra is nagyon időtálló, de semmi extra nem került bele a filmbe. Még az Aladdin világában is történtek változtatások, itt azonban valóban képkockáról-képkockára lemásolták az eredeti mese beállításait. Még a dalok tekintetében sem történt váltás, amik sajnos a állatok szenvtelen arckifejezése miatt élvezhetetlennek bizonyulnak. És persze a drámaibb jelenetek, az összecsapások és a halál sem hatja meg a nézőt, a gyerekeket viszont egyenesen megrémisztheti.
Az teljesen biztos, hogy Az oroszlánkirály a mese miatt az év legnagyobb sikere lesz, ez szerintem egy percig sem volt kérdéses. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg tudna felelni az elég magas elvárásoknak. A dalok továbbra is zseniálisak, azonban a karakterek életszerűsége miatt egyszerűen nem élvezhetők; a szereplők iránt semmit nem érzünk; a történet minden egyes pillanatát ismerjük, az új generáció számára pedig inkább lesz ijesztő, mint aranyos a film. Szóval aki most szeretné megismertetni a gyerekét Az oroszlánkirállyal, az inkább a mesét válassza, a film ugyanis inkább azoknak szól, akik kisgyerekként látták a rajzfilmet és felnőtt fejjel már cikinek éreznék újra megnézni. Bár ahogy az élethű állatok a Hakuna Matata dallamára táncolnak... Nos, az szintén fura érzéseket kelt az emberben.
|
Az oroszlánkirály (The Lion King) szinkronizált, amerikai családi kalandfilm, dráma, 118 perc, 2019 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Jon Favreau Producer: Jon Favreau, Karen Gilchrist, Jeffrey Silver Operatőr: Caleb Deschanel Vágó: Adam Gerstel, Mark Livolsi Forgatókönyvíró: Jeff Nathanson Seth Rogen (Pumbaa) Donald Glover (Simba) Keegan-Michael Key (Kamari) Chiwetel Ejifor (Zordon) James Earl Jones (Mufasa) John Oliver (Zazu) |
