Szekeres Viktor
Boldog halálnapot! - Hányszor halhatsz meg?
Mi lett volna akkor, ha az Idétlen időkig arról szólt volna, hogy Bill Murray mindenkit lekaszabol maga körül. Vagy körülötte kaszabolnak le mindenkit? Most végre kiderül.
Hogy tetszett a Boldog halálnapot!?
A Boldog halálnapot!-ban az a legjobb, hogy az ember meg tudja nézni teljesen a nulláról, úgy, hogy minden egyes momentumán képes meglepődni. Hogy miért? Mert ez is azon filmek közé tartozik, melyeknek a koncepcióját egyetlen mondattal le lehet írni, éppen ezért tök felesleges bármilyen előzetest megnézve egy csomó spoilert felszednünk, és unatkoznunk mondjuk a film első harmadán, míg várjuk "azt". Főleg úgy, hogy mindenki tudni fogja, hogy érdekli-e őt egy napújraélős horrorfilm, vagy sem. (A trailer szokás szerint több halált és csavart is lelő.)
Nyilván maga a koncepció még mindig sokakat lázba hoz, főleg az, hogy miképp lehet még csavarni rajta, mi újat lehet kihozni belőle. És mondja valaki, hogy nem ad lehetőséget rengeteg kreativitásra az Idétlen időkig vagy A holnap határa alapkoncepciója egy teljesen más műfaj köntösébe öltöztetve? (Ezt már láthattuk tavasszal is egyébként a Mielőtt elmegyekben, a scifis ARQ-ban, illetve pár hónapja a Netflixes Nakedben, bár utóbbi komédia volt.)
A Boldog halálnapot! történetének főhőse egy nem túl szimpatikus egyetemista lány, aki egy idegen ágyban ébredve kezdi a napot (ami épp a születésnapja), aminek a végén valaki megöli őt - és a következő pillanatban ismét az előbb említett idegen ágyban ébred, hogy minden újrainduljon körülötte. Többet nem is érdemes tudni a sztoriról, ami nyilván arra fog koncentrálni, hogy miképp kerülhet ki a főhős az időhurokból, illetve persze a rejtély megoldására, miszerint ki is akarná a végzetét.
A Boldog halálnapot! annak ellenére, hogy horror és ölnek benne (általában ugyanazt az embert), egyáltalán nem véres film, és még az ijesztgetést sem vitték túlzásba. Inkább koncentrálnak a szórakoztató, macska-egér aspektusra, arra, ahogy a főhős felfedezi, hogy mi folyik körülötte, ahogy megpróbál a végére járni a dolgoknak, és persze arra, ahogy felveszi a kesztyűt az őt fenyegető ellen (nem kell sokat várni rá, és a film legjobb jeleneteit hozza a végre proaktív főhős). Az egészet pedig még humorral is nyakon öntik, hogy végképp élvezetes legyen a végeredmény.
Még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy a film ne lenne kiszámítható, hiszen pontosan tudjuk, hogy mi lesz a vége, hogy kik (és hogyan) fognak segíteni, hogy mely mellékszálak lesznek fontosak, és hogy mely ismétlődő események kapnak némi variációt a poén kedvéért, azonban mindez semmit sem vesz el az élvezetből. Mint ahogy az sem, hogy mivel mindenkit ugyanazon a napon látunk (elég kevés ideig), szinte nulla karakterizálást kapunk, még a főhős is elég kétdimenziós, a nagy jellembeli változása kifejezetten röhejes. Persze a meglepetések hiányának ellenére a zárásban van egy ötletes csavar is, bár nem a gyilkos személye kapcsán, hiszen olyan sok szereplő nincs, hogy nagyon megdöbbenhessünk.
A Jason Blum-féle gyártásban készülő filmekre szinte egytől egyig jellemző az alacsony költségvetés, hiszen a producer azt az elvet vallja, hogy inkább az ötletek adják el a terméket, mintsem az a köntös, amibe öltöztetik a filmet. A Boldog halálnapot!-ban is az alapfelállás viszi a prímet, és tartja mindvégig olyan szinten, hogy kellemes élmény maradjon. Még véletlenül sem kiemelkedő a végeredmény, de ettől még szerethető és nagyon szórakoztató. Arról nem is beszélve, hogy több alkalommal is tiszteleg az Idétlen időkig előtt, még a Bill Murray-film címét is bedobják, mint egy jelezvén azt, hogy ez a horror nem a totális eredetiségével akar tüntetni. Természetesen, ha elkészül a folytatás, akkor ott leszünk azon is.
Nyilván maga a koncepció még mindig sokakat lázba hoz, főleg az, hogy miképp lehet még csavarni rajta, mi újat lehet kihozni belőle. És mondja valaki, hogy nem ad lehetőséget rengeteg kreativitásra az Idétlen időkig vagy A holnap határa alapkoncepciója egy teljesen más műfaj köntösébe öltöztetve? (Ezt már láthattuk tavasszal is egyébként a Mielőtt elmegyekben, a scifis ARQ-ban, illetve pár hónapja a Netflixes Nakedben, bár utóbbi komédia volt.)
A Boldog halálnapot! történetének főhőse egy nem túl szimpatikus egyetemista lány, aki egy idegen ágyban ébredve kezdi a napot (ami épp a születésnapja), aminek a végén valaki megöli őt - és a következő pillanatban ismét az előbb említett idegen ágyban ébred, hogy minden újrainduljon körülötte. Többet nem is érdemes tudni a sztoriról, ami nyilván arra fog koncentrálni, hogy miképp kerülhet ki a főhős az időhurokból, illetve persze a rejtély megoldására, miszerint ki is akarná a végzetét.
A Boldog halálnapot! annak ellenére, hogy horror és ölnek benne (általában ugyanazt az embert), egyáltalán nem véres film, és még az ijesztgetést sem vitték túlzásba. Inkább koncentrálnak a szórakoztató, macska-egér aspektusra, arra, ahogy a főhős felfedezi, hogy mi folyik körülötte, ahogy megpróbál a végére járni a dolgoknak, és persze arra, ahogy felveszi a kesztyűt az őt fenyegető ellen (nem kell sokat várni rá, és a film legjobb jeleneteit hozza a végre proaktív főhős). Az egészet pedig még humorral is nyakon öntik, hogy végképp élvezetes legyen a végeredmény.
Még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy a film ne lenne kiszámítható, hiszen pontosan tudjuk, hogy mi lesz a vége, hogy kik (és hogyan) fognak segíteni, hogy mely mellékszálak lesznek fontosak, és hogy mely ismétlődő események kapnak némi variációt a poén kedvéért, azonban mindez semmit sem vesz el az élvezetből. Mint ahogy az sem, hogy mivel mindenkit ugyanazon a napon látunk (elég kevés ideig), szinte nulla karakterizálást kapunk, még a főhős is elég kétdimenziós, a nagy jellembeli változása kifejezetten röhejes. Persze a meglepetések hiányának ellenére a zárásban van egy ötletes csavar is, bár nem a gyilkos személye kapcsán, hiszen olyan sok szereplő nincs, hogy nagyon megdöbbenhessünk.
A Jason Blum-féle gyártásban készülő filmekre szinte egytől egyig jellemző az alacsony költségvetés, hiszen a producer azt az elvet vallja, hogy inkább az ötletek adják el a terméket, mintsem az a köntös, amibe öltöztetik a filmet. A Boldog halálnapot!-ban is az alapfelállás viszi a prímet, és tartja mindvégig olyan szinten, hogy kellemes élmény maradjon. Még véletlenül sem kiemelkedő a végeredmény, de ettől még szerethető és nagyon szórakoztató. Arról nem is beszélve, hogy több alkalommal is tiszteleg az Idétlen időkig előtt, még a Bill Murray-film címét is bedobják, mint egy jelezvén azt, hogy ez a horror nem a totális eredetiségével akar tüntetni. Természetesen, ha elkészül a folytatás, akkor ott leszünk azon is.
|
Boldog halálnapot! (Happy Death Day)
magyarul beszélő, amerikai horror, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Christopher Landon forgatókönyvíró: Christopher Landon, Scott Lobdell operatőr: Toby Oliver zene: Bear McCreary producer: Jason Blum, Angela Mancuso szereplők: Jessica Rothe (Tree Gelbman) Israel Broussard (Carter Davis) Ruby Modine (Lori) Charles Aitken (Gregory) |
