Szekeres Viktor
Renegátok - Kelly mai hősei
Luc Besson a Valerian nagy buktája után most egy random akciófilmben bízik, amit a Végső állomás 5 és A vihar magja rendezőjének adott.
Hogy tetszett a Renegátok?
Luc Besson az elmúlt években a semmiből nagyszerűen tudott dollárszázmilliókat teremteni. Rendezni ugyan nem sok mindent rendezett a 2000-es években, azonban rájött, hogy még mindig nagyon ért az olyan szkriptek írásához, amiket jó marketinggel és korrekt rendezéssel remekül el lehet adni. Így tette sikeres franchise-szá a Taxi-sorozatot, és így kaszált döbbenetesen nagyot az Elrabolva-filmekkel. Majd a saját maga által keltett farvízre felülve, tartva magát a habkönnyű és nem túl igényes forgatókönyvek írásához, a Lucyvel unokái anyagi biztonságát is megteremtette.
Azonban hiába hozott a Scarlett Johanssonos akciózás világszerte majdnem félmilliárdos bevételt, a Valerian és az ezer bolygó városa csúnyán besült (még mindig csak 200 milliónál tart, pedig kétszer ennyit vártak volna tőle), így most ismét akciófilmes szkriptekkel kell kompenzálnia a kieső bevételeket. Így került a képbe a Renegátok - persze amellett, hogy dolgozik a Lucy, a Colombiana és a Taxi újabb epizódjain is.
Besson producerként pontosan tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy egy filmet eladjon: könnyen belőhető és reklámozható alapsztori. Nem véletlen, hogy a Renegátok plakátjára is csak három bulletpointot írtak: 5 tengerészgyalogos, 300 millió dollárnyi arany és... Nos, az eredeti plakáton az szerepel, hogy "egy hihetetlen küldetés", amivel meg is van a szentháromság, ami kell ahhoz, hogy az egyszeri mozizó jegyet vásároljon, de ehelyett a magyar reklámanyagra az került, hogy "már csak meg kell úszni élve". A színészek (elég ha marconák és borostásak) neve nem számít, sőt, a sajátja sem, inkább csak az Elrabolva és A védelmező címeket használják hívószónak.
De minden malíciát félretéve, mindezzel nincs semmi baj, mert manapság nem kerül a mozikba sok tiszta akciófilm, ami mentes mindenféle CGI-mókától vagy esetleg folytonos idétlenkedéstől. Márpedig a Renegátok tényleg egy klasszikus zúzást ígér, és... valamennyire szállítja is azt, még ha idétlenkedés is jut bele. Ráadásul az egészet még ketyegő órával és egy kis "nyúljuk le az aranyat"-szállal is felöntik, ami heistes színezetet ad neki.
Mindezt egyébként háborús környezetben tálalják számunkra (1995, Bosznia), így adja magát az asszociáció is a Kelly aranyára, de addig jó nekünk, amíg nem akarjuk összehasonlítani a két filmet. A tipikusan egydimenziós karakterek nem hisszük, hogy ilyen környezetben bárkit is zavarnának, még jó is, hogy ennyire egyszerű beazonosítani őket - a prímet nyilván a J.K. Simmons által alakított nagykutya viszi el, akinél klisésebb figura nincs is, de éppen ezekre a klisékre rájátszva működik nagyon. (A vizes akciók kifejezetten jók lettek.)
A Renegátok nem több, mint aminek kinéz, de nem is akar több lenni (még akkor sem, ha a szkript néha mélynek akar látszani). Egy felületes, enyhén szórakoztató akciófilm, amiből megpróbálták kivágni a sallangot, és a készítőket az sem érdekelte, hogy így pár szál értelmét veszti és érdektelenné válik. A céljuk az volt, hogy amikor működik a film, akkor igazán működjön. És ez - ha csak hellyel-közzel is - de bevált. Más kérdés, hogy manapság, amikor rengeteg jó filmet láthatunk moziban, kit hoz lázba egy ihletetlen közepes?
Azonban hiába hozott a Scarlett Johanssonos akciózás világszerte majdnem félmilliárdos bevételt, a Valerian és az ezer bolygó városa csúnyán besült (még mindig csak 200 milliónál tart, pedig kétszer ennyit vártak volna tőle), így most ismét akciófilmes szkriptekkel kell kompenzálnia a kieső bevételeket. Így került a képbe a Renegátok - persze amellett, hogy dolgozik a Lucy, a Colombiana és a Taxi újabb epizódjain is.
Besson producerként pontosan tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy egy filmet eladjon: könnyen belőhető és reklámozható alapsztori. Nem véletlen, hogy a Renegátok plakátjára is csak három bulletpointot írtak: 5 tengerészgyalogos, 300 millió dollárnyi arany és... Nos, az eredeti plakáton az szerepel, hogy "egy hihetetlen küldetés", amivel meg is van a szentháromság, ami kell ahhoz, hogy az egyszeri mozizó jegyet vásároljon, de ehelyett a magyar reklámanyagra az került, hogy "már csak meg kell úszni élve". A színészek (elég ha marconák és borostásak) neve nem számít, sőt, a sajátja sem, inkább csak az Elrabolva és A védelmező címeket használják hívószónak.
De minden malíciát félretéve, mindezzel nincs semmi baj, mert manapság nem kerül a mozikba sok tiszta akciófilm, ami mentes mindenféle CGI-mókától vagy esetleg folytonos idétlenkedéstől. Márpedig a Renegátok tényleg egy klasszikus zúzást ígér, és... valamennyire szállítja is azt, még ha idétlenkedés is jut bele. Ráadásul az egészet még ketyegő órával és egy kis "nyúljuk le az aranyat"-szállal is felöntik, ami heistes színezetet ad neki.
Mindezt egyébként háborús környezetben tálalják számunkra (1995, Bosznia), így adja magát az asszociáció is a Kelly aranyára, de addig jó nekünk, amíg nem akarjuk összehasonlítani a két filmet. A tipikusan egydimenziós karakterek nem hisszük, hogy ilyen környezetben bárkit is zavarnának, még jó is, hogy ennyire egyszerű beazonosítani őket - a prímet nyilván a J.K. Simmons által alakított nagykutya viszi el, akinél klisésebb figura nincs is, de éppen ezekre a klisékre rájátszva működik nagyon. (A vizes akciók kifejezetten jók lettek.)
A Renegátok nem több, mint aminek kinéz, de nem is akar több lenni (még akkor sem, ha a szkript néha mélynek akar látszani). Egy felületes, enyhén szórakoztató akciófilm, amiből megpróbálták kivágni a sallangot, és a készítőket az sem érdekelte, hogy így pár szál értelmét veszti és érdektelenné válik. A céljuk az volt, hogy amikor működik a film, akkor igazán működjön. És ez - ha csak hellyel-közzel is - de bevált. Más kérdés, hogy manapság, amikor rengeteg jó filmet láthatunk moziban, kit hoz lázba egy ihletetlen közepes?
|
Renegátok (Renegades)
magyarul beszélő, francia-német akciófilm, 106 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Steven Quale forgatókönyvíró: Luc Besson, Richard Wenk operatőr: Brian Pearson zene: Eric Serra producer: Raphaël Benoliel, Luc Besson szereplők: Sullivan Stapleton (Barnes) Charlie Bewley (Baker) Sylvia Hoeks (Lara) J.K. Simmons (Levin) Ewen Bremner (Rainey) |