Az év elején egy új, globális, internetes tévécsatorna született - hangzott el a CES-en. A fogyasztó társadalom még sosem volt ilyen boldog.

2015. elején a Netflix nagyfőnöke, Ted Sarandos, azt nyilatkozta, hogy a 2016-os év végére szeretnének jelen lenni a világ legtöbb országában. Nos, még ennyit sem kell várni a terjeszkedésre, hiszen azok után, hogy tavaly a stream szolgáltató felütötte a fejét pár új piacon, január hatodikán a CES-en bejelentették, hogy egyszerre 130 országban indították el szolgáltatásukat, mondhatni majdnem minden régióban, amelyik "számít". Kivételt mindössze azok a piacok képeznek, melyek esetében az amerikai kormány tiltja az amerikai cégek szerepvállalást, vagyis Észak-Korea, Szíria, illetve a Krími-köztársaság. (Az említettek mellett még Kínában sem indult el a szolgáltatás, de itt a szándék megvan, csak további tárgyalások révén kívánják megtalálni a közös nevezőt a helyiekkel.)


És, hogy mi is az a Netflix? Nos, az 1997-ben indított szolgáltatást nagyon sokáig, s talán még most is, afféle videótékaként definiálták, mely segítségével filmeket lehetett kölcsönözni. A cég postán küldözgette ki az ügyfelei által rendelt filmeket - eleinte ezek darabjáért fizettek, később havi díjat szedtek. Az előfizetéses rendszer segítségével a Netflix 2007-ben küldte ki az egymilliárdodik DVD-jét, 2009-re már 100 ezres katalógussal és 10 millió előfizetővel rendelkezett - majd pedig jó érzékkel váltott profilt, aminek köszönhetően napjaink egyik legmeghatározóbb média-tartalomszolgáltatójává vált.

Az egyik nagy váltás természetesen az online disztribúcióra való áttérés, a netes streamelés megvalósítása volt 2007-ben, mellyel le is tarolta a cég az online piacot, és még inkább gyarapodásnak indult. A másik mérföldkő pedig az volt, amikor az addig is elég komoly katalógussal rendelkező site úgy döntött, hogy elkezd saját tartalmakat gyártani, amiket máshol nem lehet elérni. Ennek első gyümölcse volt 2013. elején a Kártyavár (House of Cards) című sorozat Kevin Spacey főszereplésével, melynek sikerét több tucat széria követte, s mára már a saját filmek gyártása is elkezdődött a Netflixnél. Sorozatokból a cél, hogy minden hétre jusson egy premier, filmek esetében pedig 24 alkotás gyártása, illetve előkészítése folyik jelenleg.

Azonban a saját gyártású tartalmak továbbra is csak a töredékét képzik a Netflix kínálatának, mely különböző stúdiókkal, tartalomgyártókkal köt meghatározott időre szóló szerződéseket, melyek révén a megvásárolt, kvázi licencelt termékeket (filmeket, sorozatokat) elérhetővé teszik előfizetőik számára. Ennek rendszere nagyjából hasonlatos az HBO által használtéra, viszont nem csak filmekre, hanem tévésorozatokra is vonatkozik. Utóbbiak esetében akadnak olyan szériák, melyek tévés sugárzásukat követően folyamatosan a Netflix-felhasználók rendelkezésére állnak, mások azonban csak egy meghatározott ideig elérhetőek. De persze minden, a kínálatból kikerülő film és sorozatévad helyére érkeznek folyamatosan az újabbak, így aki csak Netflixet fogyaszt, az valószínűleg az élete végéig el lesz látva friss tartalmakkal.

(Természetesen itthon nem újdonság a streames tartalomfogyasztás, elég csak a Telekom videótékájára, a UPC videótárára gondolni, vagy akár az HBO GO-ra. Ráadásul mindegyik szolgáltató más és más katalógussal bír.)


Üröm azonban az örömben, hogy hiába indult el itthon a szolgáltatás, hiába nem kell már proxykkal trükközni ahhoz, hogy filmeket vagy sorozatokat nézhessünk, egyelőre magyar specifikációkkal még nem rendelkezik a tartalom. Az ígéretek szerint a kínálat folyamatosan "magyarosodni" fog, vagyis egyre több mindenhez elérhetővé válik a magyar felirat, azt azonban nem lehet tudni, hogy a magyar hanggal mi a helyzet, hogy tervez-e a Netflix saját szinkronokat gyártani, illetve vásárolni más csatornáktól.

Aki ki akarja próbálni a szolgáltatást, az már regisztrálhat a honlapon - az első hónapért nem kell fizetni, és a próbaidőszakban az ember azt néz meg, amit csak akar abból, ami elérhető. Maga a szolgáltatás egyébként havi 8, 10, illetve 12 euróért vehető igénybe a későbbiekben. A magasabb árkategóriák egyrészt HD, és UltraHD minőség elérését teszik lehetővé, másrészt pedig a több eszközön történő párhuzamos tartalomfogyasztást. (A különféle platformokhoz szükséges alkalmazások a napokban folyamatosan válnak elérhetővé az adott eszközökön.)

Persze a többség számára a legfontosabb a kínálat. Nos, egy biztos, a Netflix saját sorozatai (Daredevil, Bloodline, Orange Is The New Black) kevés kivétellel (ld. az itthon máshol már elérhető House of Cards), illetve filmjei (a Beasts of No Nation Cary Fukunagától, illetve a Ridiculous 6 Adam Sandlerrel) bárki számára megtekinthetők a szolgáltató egyéb produkcióival (realityk, standup különkiadások, dokumentumfilmek) egyetemben. És ugyanígy rengeteg, más stúdió által gyártott film is megnézhető a Sikolytól az Eredetig, illetve olyan sorozatok is, mint az Arrow, a The Blacklist, a Penny Dreadful vagy a How To Get Away with Murder. Azonban a kínálat mindenképpen csak indulókínálat, töredéke az amerikainak, ami nem meglepő, hiszen minden piacra érvényesek bizonyos korlátozások, melyeket idővel fel fognak oldani, és nagyobb ütemben bővíthetik az elérhető tartalmak körét.


A Netflix legkomolyabb vívmányait azonban talán nem is a cég gyarapodásában és tényezővé válásában kell keresni, hanem abban, hogy a filozófiájuk alapjaiban változtatta meg a sorozatnézési szokásokat. Ugyanis a Netflix nem heti rendszerességgel teszi elérhetővé sorozatainak egyes epizódjait, ahogyan azt a tévében megszokhattuk, hanem egyszerre. Ez azt jelenti, hogy egy Netflixes sorozatot ugyanúgy kezelnek, mint egy vásárolt szériát, a premier egyben a finálé napja is, aki akarja, az pár óra alatt letolhatja az adott szériát, hogy aztán egy évet várjon a folytatásra, nem vagyunk lekorlátozva heti 40 perces adagokra.

A fogyasztási szokások megváltozásának köszönhetően az emberek hozzáállása is módosult a sorozatokhoz, manapság már másképpen beszélik ki azokat, beindult egyfajta spoilerpara, amire már ugyancsak külön szolgáltatások épülnek - az sem véletlen, hogy a tömbösített sorozatnézést jelző "binging", "binge watching" kifejezések beépültek a popkultúrába, sőt, az év szavának is megválasztották. És mostantól mi is megtapasztalhatjuk, hogy milyen a Netflix-életérzés.