SG.hu
Az ételművész - gasztrodráma szerelemmel vegyítve
Séfes vígjáték egy érzelmes történetbe csomagolva.
Az utóbbi jó néhány évben igazán divatossá vált a dramedy, könnyen lehet, hogy azért, mert a 21. századi ember gondolkodásmódjához leginkább ez a cinizmusra alapozó stílus illeszkedik. Korábban nem lehetett túl gyakran hallani erről a műfajról, vagyis igazság szerint inkább egy különlegesebbnek mondható zsánerről van szó, amelynek képviselői a filmdráma és a vígjáték stílusjegyeit igyekeznek vegyíteni emlékezetes koktélban. Idén már láthattunk néhány ilyen alkotást (Danny Collins, Dübörög a szív), és most megérkezett a gasztrofilmes köntösbe bújtatott versenyző is.
Adam Jones (Bradley Cooper) egykor nagy reményekkel fűtött szakács volt, igazi művész a konyhában. Azonban egy pillanatra sem szűnt meg önmaga legnagyobb ellenségének lenni, és ennek eredményeképpen lecsúszott a szakadék fenekére. Egymillió osztriga megpucolásával büntette magát, és az alkoholról, a drogokról, és a nőkről leszokva most visszatér, hogy kiengesztelje azokat, akiket bántott, és eljusson arra a szintre, ahová már régóta vágyik. Régi barátja, Tony (Daniel Brühl) londoni éttermének konyháját átvéve, maga köré csapatot szervezve elhatározza, hogy megszerzi a harmadik Michelin-csillagot.
Jóformán mindenkinek jut valamilyen hobbi, olyan elfoglaltság, amivel a legszívesebben eltölti az évek során egyre fogyatkozó szabadidejét. Az igazi szenvedély azonban kevesek kiváltsága, vagy inkább átka. Az állandó hajtás, az egyén önostorozása, a beteges maximalizmus kiszipolyozzák a küzdőt, és mégis, a harc teljes egészében, a bukásokkal és a győzelmekkel együtt, egyedi, különleges módon gyönyörű. Ez a keserédes, nem szándékosan választott életszemlélet nyilvánul meg Az ételművész főhősében.
A kielégületlenség, a telhetetlenség, valamint a zsenialitás egyesülnek a figurában, aki rokonszenves és kiérdemli a szurkolást, bár igaz, hogy a forgatókönyv a kelleténél jóval klisésebb utat járat meg vele. Kiszámítható fordulatok és karakterek jellemzik a filmet, ugyanakkor azonban az is igaz, hogy ezek tálalása egészen ügyes, így tulajdonképpen könnyedén tudunk szórakozni ebben a száz percben, csak az önfeledt állapot elérése nem teljesedik be.
A televízió világában járatosabb John Wells rendezése kreatív, ám mégsem kirobbanó. A kamerabeállítások olykor rendkívül hatásosak, és néhány emlékezetes koreográfiát is láthatunk. Az első közös főzést bemutató, részletekben gazdag hosszú snitt például egészen zseniális. Dramedy-hez méltó módon hangulati szempontból is megoszlik a film, hiszen akadnak jól kigondolt poénok, és szépen tálalt drámai momentumok, azonban nem fogunk sem nevetni, sem pedig sírni Az ételművész nézése közben, mert a produkció egyik műfaji vonulata sem képes a kellemesen hatásosnál erőteljesebb érzelmeket ültetni szívünkbe. Ennek megfelelően az egész produkciót átlagosan jó, korrekt minőség jellemzi, ám elmarad a felfelé ívelő ösvény, a fináléban nem adódik lehetőség komolyabb katarzis megtapasztalására.
Kezdetben úgy éreztem, hogy Bradley Cooper nem illik erre a szerepre, nem igazán érzi a karaktert, viszont nagyon igyekszik, így nem lesz majd ok panaszra. Aztán ahogy beindult a történet, úgy vált egyértelművé, hogy a főszereplő remekül képes ráhangolódni Adam Jones figurájára, a fordulópontot hozó jelenetekben nemes egyszerűséggel parádézik a színész. A mellékszereplők is színvonalas teljesítményt produkálnak, Daniel Brühl kifejezetten szórakoztató, Sienna Miller sem rossz, a prímet azonban Matthew Rhys viszi Adam idegroncs vetélytársának szerepében. Az ételművész kellemes dramedy, egyszer érdemes megnézni, de nem valószínű, hogy egyhamar igényt fogunk formálni az újrázásra.
Az utóbbi jó néhány évben igazán divatossá vált a dramedy, könnyen lehet, hogy azért, mert a 21. századi ember gondolkodásmódjához leginkább ez a cinizmusra alapozó stílus illeszkedik. Korábban nem lehetett túl gyakran hallani erről a műfajról, vagyis igazság szerint inkább egy különlegesebbnek mondható zsánerről van szó, amelynek képviselői a filmdráma és a vígjáték stílusjegyeit igyekeznek vegyíteni emlékezetes koktélban. Idén már láthattunk néhány ilyen alkotást (Danny Collins, Dübörög a szív), és most megérkezett a gasztrofilmes köntösbe bújtatott versenyző is.
Adam Jones (Bradley Cooper) egykor nagy reményekkel fűtött szakács volt, igazi művész a konyhában. Azonban egy pillanatra sem szűnt meg önmaga legnagyobb ellenségének lenni, és ennek eredményeképpen lecsúszott a szakadék fenekére. Egymillió osztriga megpucolásával büntette magát, és az alkoholról, a drogokról, és a nőkről leszokva most visszatér, hogy kiengesztelje azokat, akiket bántott, és eljusson arra a szintre, ahová már régóta vágyik. Régi barátja, Tony (Daniel Brühl) londoni éttermének konyháját átvéve, maga köré csapatot szervezve elhatározza, hogy megszerzi a harmadik Michelin-csillagot.
Jóformán mindenkinek jut valamilyen hobbi, olyan elfoglaltság, amivel a legszívesebben eltölti az évek során egyre fogyatkozó szabadidejét. Az igazi szenvedély azonban kevesek kiváltsága, vagy inkább átka. Az állandó hajtás, az egyén önostorozása, a beteges maximalizmus kiszipolyozzák a küzdőt, és mégis, a harc teljes egészében, a bukásokkal és a győzelmekkel együtt, egyedi, különleges módon gyönyörű. Ez a keserédes, nem szándékosan választott életszemlélet nyilvánul meg Az ételművész főhősében.
A kielégületlenség, a telhetetlenség, valamint a zsenialitás egyesülnek a figurában, aki rokonszenves és kiérdemli a szurkolást, bár igaz, hogy a forgatókönyv a kelleténél jóval klisésebb utat járat meg vele. Kiszámítható fordulatok és karakterek jellemzik a filmet, ugyanakkor azonban az is igaz, hogy ezek tálalása egészen ügyes, így tulajdonképpen könnyedén tudunk szórakozni ebben a száz percben, csak az önfeledt állapot elérése nem teljesedik be.
A televízió világában járatosabb John Wells rendezése kreatív, ám mégsem kirobbanó. A kamerabeállítások olykor rendkívül hatásosak, és néhány emlékezetes koreográfiát is láthatunk. Az első közös főzést bemutató, részletekben gazdag hosszú snitt például egészen zseniális. Dramedy-hez méltó módon hangulati szempontból is megoszlik a film, hiszen akadnak jól kigondolt poénok, és szépen tálalt drámai momentumok, azonban nem fogunk sem nevetni, sem pedig sírni Az ételművész nézése közben, mert a produkció egyik műfaji vonulata sem képes a kellemesen hatásosnál erőteljesebb érzelmeket ültetni szívünkbe. Ennek megfelelően az egész produkciót átlagosan jó, korrekt minőség jellemzi, ám elmarad a felfelé ívelő ösvény, a fináléban nem adódik lehetőség komolyabb katarzis megtapasztalására.
Kezdetben úgy éreztem, hogy Bradley Cooper nem illik erre a szerepre, nem igazán érzi a karaktert, viszont nagyon igyekszik, így nem lesz majd ok panaszra. Aztán ahogy beindult a történet, úgy vált egyértelművé, hogy a főszereplő remekül képes ráhangolódni Adam Jones figurájára, a fordulópontot hozó jelenetekben nemes egyszerűséggel parádézik a színész. A mellékszereplők is színvonalas teljesítményt produkálnak, Daniel Brühl kifejezetten szórakoztató, Sienna Miller sem rossz, a prímet azonban Matthew Rhys viszi Adam idegroncs vetélytársának szerepében. Az ételművész kellemes dramedy, egyszer érdemes megnézni, de nem valószínű, hogy egyhamar igényt fogunk formálni az újrázásra.
|
Az ételművész (Burnt) színes, feliratos, amerikai komédia, 90 perc, 2015 (16) rendező: John Wells forgatókönyvíró: Steven Knight, Michael Kalesniko operatőr: Adriano Goldman zene: Rob Simonsen producer: Michael Shamberg, Stacey Sher, Erwin Stoff vágó: Nick Moore Adam Jones - Bradley Cooper Anne Marie - Alicia Vikander Sara - Lily James Simone - Uma Thurman Helene - Sienna Miller Dr. Rosshilde - Emma Thompson Tony - Daniel Brühl Reece - Matthew Rhys Kaitlin - Sarah Greene |
