Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő:Ubisoft Montpellier
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 3000+ processzor, Nvidia GeForce 6800 GT vagy ATI Radeon X1900 grafikus kártya, 2 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 3800+ processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 3850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Rayman-sorozat
Kategória: ügyességi játék

A francia Ubisoft Montpellier csapata ugyan papíron már a nyolcvanas évek vége óta létezik, első ismertebb videojátékukra azonban egészen 1995-ig kellett várnunk. Ebben az időszakban rengeteg új út nyílt meg a játékvilágban, de a stúdió vezetői úgy határoztak, hogy inkább egy korábban kitaposott ösvényt választanak maguknak, és az oldalnézetes platformerek stílusában kívánnak valami maradandót alkotni. Ebben a felfogásban készült el a kilencvenes évek közepén a Rayman, amellyel egy rendkívül sikeres sorozat első epizódjának alapjait tették le a készítők.

Az egyedi és egyben igencsak furcsa főhőst a középpontba állító játék kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de azóta is meghatározó alkotásként kíséri a fejlesztőket, sőt mi több, a bolondos nyulak (Raving Rabbids) képében egy másik franchise-nak is életet adott már. A kétezres években azonban több mélypontot is megélt a sorozat, aminek köszönhetően sokáig esélytelennek tűnt, hogy legyen még valaha olyan Rayman-epizód, amit az elejétől a végéig mosollyal az arcunkon játszhatunk végig. Az első reménysugár 2011-ben, a Rayman Origins megjelenésekor csillant fel, de idén is megerősítettek minket a franciák abban, hogy van még potenciál a különös karakterben, valamint mindabban, amit közel 20 évvel ezelőtt megálmodtak nekünk.


Mindezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy - bár ez korántsem a platformerek erőssége - a Rayman Legends már a történetével is könnyedén képes levenni a lábukról a klasszikus mesék szerelmeseit. A sztori kezdetén hőseink - avagy Rayman, Globox és a többiek - éppen évszázados álmukat alusszák, amikor Murfy nevű barátjuk rossz hírekkel kelti őket. Bubble Dreamer - avagy a megtestesült főgonosz - rémálmai ugyanis annyira megerősödtek az elmúlt időszakban, hogy már több hercegnő, valamint a Rayman világára jellemző lényecske is fogságba esett a képzelgésekben.

Murfy szerint a bajbajutottak csak ránk és kis csapatunkra számíthatnak abban, hogy a jó ismét győzedelmeskedjen, a rossz pedig elnyerje méltó büntetését. A Ubisoft tehát ismét az időtlen-idők óta ismert receptet használta fel a cselekmény alapjaként, méghozzá egy eléggé sajátos körítéssel párosítva, ami természetesen igaz a játékmenetre is, hiszen ezen a téren sem tapasztalhatunk túl sok változást a korábbi epizódokhoz, de főként a Rayman Origins-hez képest.


Az alkotásban ugyanis nemes egyszerűséggel az lesz a feladatunk, hogy a pályákon eljussunk a kezdőponttól egészen a célig, miközben alaposan elmerülünk a sorozat sajátosságaiban, ami nem csak a furcsa karakterekre, hanem arra a semmivel sem összehasonlítható megközelítésre is igaz, ami már a kezdetektől jellemzi a Rayman-játékokat. Az oldalnézetes platformerek hagyományait így ezúttal is kreatív ötletekkel dobták fel a fejlesztők, válasszuk tehát bármelyik karaktert is a díszes társaságból - egy idő után már mindenkit irányíthatunk -, az állandó rohanás, a harc, a gyűjtögetés és az ügyeskedés mellett szinte minden esetben valami extra tényező is megnehezíti majd a dolgunkat. Mivel minden pálya más és más, ezért gyakran egészen kiszámíthatatlan, hogy milyen fejtörőkkel hoz össze minket a sors, így lesz, amikor futótűz elől menekülve kell eljutnunk a célig, de akadnak olyan helyek is, amelyek süteményből készültek, így szinte szó szerint meg kell ennünk a platformokat ahhoz, hogy teljesítsük a feladatot. Természetesen ez csak két példa volt a több száz nehezítő tényező közül, amiket tovább fokoz, hogy céljaink között szerepel még a Lumok és a Teensie-k összegyűjtögetése is - ők a megmentésre szoruló lényecskék.


Ez nem kötelező ugyan, de mivel segítségükkel oldhatjuk fel a további szinteket, ezért érdemes lesz bekukkantani a háromdimenziós elemekkel is színesített pályák minden zegzugába, illetve felkutatni a rejtett helyiségeket is ahhoz, hogy megtaláljuk őket. Ezeket a helyeket egyébiránt általában mindig egy-egy komolyabb fejtörő vagy nagyobb számú ellenfél védi, akiket a régi hagyományoknak megfelelően kell majd elbokszolni az útból, de megtehetjük azt is, hogy egyszerűen átugrunk rajtuk, és kikerüljük őket, hiszen a játékban a feladatok kivitelezését tekintve szintén komoly szabadságot kapunk.

Egészen elképesztő egyébiránt, hogy mennyire kreatívak voltak a fejlesztők a pályák megalkotása során, hiszen a Rayman Legends még közvetlen elődjéhez mérten is alaposan felgyorsította a játék ütemét, amihez igazodtak a különféle platformok, térelemek és egyéb objektumok. Amennyiben tehát szeretnénk, akár egy-két perc alatt is végigrohanhatunk a szinteken, de alaposabban is belemerülhetünk a kutatásba, ha szívünkön viseljük a bajbajutott teremtmények sorsát. Ha már szóba hoztuk a közvetlen elődöt, a játékmenet tekintetében az alkotás szinte semmiben sem különbözik a Rayman Origins-től azon túl, hogy az új körítés mellett vadonatúj pályák és lehetőségek váltak elérhetővé, de nem szabad megfeledkeznünk Murfyről, avagy kis zöld barátunkról sem, akinek önmagában is sikerült színesebbé varázsolnia a végeredményt.


Segítőnk ugyan csak néhány pályán kísér majd el minket, és PC-n nem is irányíthatjuk közvetlenül, de egyetlen gombnyomással kihúzhat minket a bajból, így platformokat tologat, köteleket vagdal, alagutat rág egy süteményben, de megcsiklandoz még egy barlangi trollt is ahhoz, hogy továbbjuthassunk az akadályokon. A játékban mindemellett egy központi képernyőről válogathatunk a 120 pálya közül, amelyeket kivétel nélkül egy-egy festmény jelöl, érdekességük pedig, hogy mindig képesek meglepetést okozni, a készítők ugyanis úgy tervezték meg mindegyiket, hogy ha csak egy apró fejtörővel is, de valami újdonságot csempésszenek a játékmenetbe. Az egyjátékos élmények mellett ráadásul kooperatív mód is vár majd ránk, aminek köszönhetően Rayman barátai is csatlakozhatnak a kalandokhoz, akik értelemszerűen sokkal összetettebbé és változatosabbá varázsolják a végeredményt. Grafika: Talán túl merész kijelentés, de a Rayman Legends esetében akkor is megállja a helyét, hogy ennyire szép, de sokkal inkább művészi videojáték még aligha született korábban a játékiparban. Az alkotás szó szerint olyan, mintha egy rendkívül részletes és színes rajzfilm elevenedne meg előttünk, amihez csodaszép animációk, gondosan megtervezett pályák és kellő változatosság is társul. Ha mindez nem lenne elegendő indok, a Ubisoft emberei még az optimalizálásra is gondosan odafigyeltek, sőt a játékban olyan rövidre sikerültek a töltési idők, hogy észre sem vesszük majd jelenlétüket.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az alkotás olyannyira egyszerű és letisztult irányítással bír, hogy már az első percek után magabiztosan, gondolkodás nélkül terelgethetjük hőseinket a kacifántos pályákon. Ehhez egy rendkívül letisztult kezelőfelület is társul, így a kisebbeknek, a nagyobbaknak, a keményvonalas rajongóknak és az alkalmi játékosoknak egyaránt megfelelő lehet ezen a téren az új Rayman.

Játszhatóság: Szó szerint elképesztő mennyiségű tartalmat tuszkolt a Rayman Legends-be a Ubisoft, hiszen száznál is több pálya vár ránk, amelyek ráadásul magas újrajátszhatósági faktorral rendelkeznek, hiszen első nekifutásra garantáltan nem találunk majd meg minden rejtett odút illetve megmentésre váró teremtményt. Ezenfelül egy kooperatív mód is vár ránk, ami olyannyira megnöveli az élményt, hogy a későbbiekben sem lesz panaszunk az újdonságok hiánya miatt.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia aligha lehetne hangsúlyos szempont egy oldalnézetes platformer keretein belül, ellenben a nehézség már sarkalatos pontnak számíthat. De nem a Rayman Legends-ben! A fejlesztők szó szerint annyira gondosan megtervezték a pályákat, és olyan sok időt töltöttek a megalkotásukkal, hogy tulajdonképpen mi dönthetjük el, hogy miként éljük át a kalandokat. A klasszikus szintek természetesen itt is megtalálhatók, de amennyiben például nem akarunk harcolni, az nem kötelező.

Hangok, zene: A hangok és a zenék folyamatosan illeszkednek a játék sajátos világához, így mesésen aranyos effektek várnak ránk, a dallamok viszont többnyire meghúzódnak a háttérben, kivéve azokat a pályákat, amelyeken éppen a muzsika kapja a főszerepet. Merthogy a Rayman Legends-ben ilyen is lesz!

Összegzés: Bármilyen oldalról is közelítjük meg a Rayman Legends-et, azt magabiztosan kijelenthetjük, hogy a Ubisoft egy nagyszerű epizóddal gyarapította a legendás sorozatot. Az alkotás minden egyes pályája, minden egyes karaktere és összességében az általa közvetített élmények is olyan magas szintet képviselnek, amit egy hagyományos akciójáték garantáltan soha nem tud majd elérni. Ha te is szereted, amikor egy videojáték úgy beszippant, hogy napokig nem tudsz elszakadni tőle, akkor megtaláltad a következő nagy kedvencedet!