Kiadó: Harebrained Schemes
Fejlesztő: Harebrained Schemes
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 1,4 GHz-es processzor, Nvidia GeForce 315 vagy ATI Radeon HD 6320 grafikus kártya, 1 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Celeron E1200 Dual-Core 1,6 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce GT 230 vagy ATI Radeon HD 2900 GT grafikus kártya, 2 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Shadowrun, Fallout, Wasteland
Kategória: szerepjáték

A szerepjátékok rajongóinak bizonyára egyáltalán nem ismeretlen a Shadowrun neve, hiszen alighanem a műfaj egyik legnépszerűbb fantáziavilágáról van szó, amelynek alapjai egészen 1989-ig nyúlnak vissza. Az univerzum sikereit mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elmúlt években már öt kiadást, illetve szabályrendszert is megélt, a fanatikusok részéről pedig mindmáig folyamatos népszerűségnek örvend, amit annak köszönhet, hogy a klisék mellett igazi egyediségeket is képes felvonultatni, méghozzá a klasszikus fantasy és a cyberpunk ötvözésével.


A Shadowrun világa a múltban természetesen több videojátékot is megihletett már, ám ezek közül csak a kilencvenes évek első felében készültek maradtak meg emlékezetes darabokként, így bátran kijelenthető, hogy immáron legalább 15 éve várunk arra, hogy ezen a téren is feltámadjon az univerzum. Hogy miért nem láttak fantáziát a nagyobb kiadók egy új Shadowrun-játékban, az nehéz kérdés, de egy aprócska, kizárólag rajongókból álló fejlesztőcsapat, a Harebrained Schemes úgy gondolta, hogy a közösségi finanszírozás segítségével - pontosabban egy Kickstarter-kampány keretein belül - összegyűjtik a szükséges pénzt ahhoz, hogy véget vessenek ennek az áldatlan állapotnak. Alighanem ez volt a csapat életének egyik legjobb döntése, hiszen sikerült megalkotniuk az eddigi legjobb videojátékos adaptációt.

Mielőtt azonban alaposabban belemennénk a Shadowrun Returns címet kapott projekt ismertetésébe, lássuk néhány szóban a nyolcvanas évek végén megálmodott világ sajátosságait. A Shadowrun név alatt ugyanis egy rendkívül egyedi, mondhatni utánozhatatlan koncepciót találunk, hiszen a sci-fi, a klasszikus fantasy, a futurizmus és a cyberpunk stíluselemek egyaránt megtalálhatók benne, mindez egy kevés horrorral, detektívregényes fikciókkal, morbid humorral, furcsa lényekkel és egy olyan sötét világképpel fűszerezve, ami a legrosszabb rémálmainkon is túltesz.


A Shadowrun Returns keretein belül 2054-be, Seattle városába kerülünk, ahol az utcákat gyilkosok és veszélyes bűnözők járják, az emberek mellett pedig a trollok, az orkok, a törpék és az elfek is elfogadott, értelmes életformák, habár a származásból elég súlyos problémák is kialakulhatnak. A játékban egy névtelen főhős oldalán, a fenti fajok valamelyik képviselőjeként egy kissé klisés detektívtörténetet élhetünk majd át, ami egy rejtélyes üzenettel kezdődik, amelyet halott ismerősünk hagyott hátra, és aki arra kér minket, hogy minden áron derítsük ki gyilkosságának körülményeit, valamint gyilkosainak kilétét is. Amint azonban elkezdjük a kutatást, csakhamar rájövünk, hogy nem egyszerű halálesetről van szó, hanem annál sokkal többről, így csakhamar a Shadowrun világának legnagyobb és legmagasabb szintű problémáival is farkasszemet kell néznünk. A Harebrained Schemes csapata bizonyára nem sokat gondolkozott, amikor felmerült, hogy ötleteiket milyen stílusban kivitelezzék, így nagyon helyesen visszanyúltak a gyökerekhez - ez egyébiránt az egész produktumra érvényes megállapítás -, és elkészítettek számunkra egy minden téren klasszikus szerepjátékot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az első Shadowrun-játékok, vagy ismertebb hasonlattal élve, a korai Fallout-epizódok mechanizmusát láthatjuk viszont, tehát a végeredmény egy döntött felsőnézetes alkotás lett, amiben a kilencvenes évek RPG-kliséi sorakoztak fel. Történetünk így egy alapos karakterkészítéssel indul, ahol meghatározhatjuk, hogy milyen faj és milyen mesterség elkötelezett képviselői leszünk, majd rögtön megismerkedhetünk a fejlődési rendszerrel is, ami egy kissé puritánra sikeredett, de annál átgondoltabb lett.


A teljes szisztéma a karma-pontokra épül - ami megfelel a klasszikus tapasztalati pontoknak -, a nehezen összekuporgatott mennyiséget pedig általános jellemzők mellett kaszt-specifikus tulajdonságokra költhetjük el. Igen ám, de a Shadowrun világában már a kasztok sem a megszokottak, így választási lehetőségeink között a Street Samurai, a Mage, a Decker, a Shaman, a Rigger és a Physical Adept is megtalálható. Talán kissé általánosan hangzik, de az alkotásban valóban hatással lesz a játékmenetre, hogy melyik faj és melyik szakma mellett döntünk, így megítélésünket és lehetőségeinket is előre meghatározzuk a választással, sőt mi több, azt is, hogy a csapatos küzdelmekben milyen társakkal indulhatunk el kalandozni.

A Shadowrun Returnsben ugyanakkor egy közepesen nagy, szabadon bejárható világ vár majd ránk - amit több, kisebb terület feltérképezésével ismerhetünk meg -, és azon túl, hogy a környezet interaktív lesz, szinte minden egyes karakterrel leállhatunk váltani néhány szót. Ezek gyakran csak általános beszélgetések lesznek, amelyekből a kérdéses univerzumról tudhatunk meg többet, máskor mellékküldetésekre tehetünk szert általuk, de olyan is előfordul, amikor a fő történeti szálhoz csíphetünk el egy kis kiegészítő részletet. A játékban egyébiránt a nyomozás, a beszélgetés és a fejtörők mellett a legnagyobb hangsúlyt a harcok kapják, amelyek az asztali szerepjáték alapvető szabályrendszerét alkalmazzák, de a harmadik és a negyedik generáció ismerői hiányolhatnak majd belőle néhány lehetőséget.


A fejlesztőknek azonban meg kellett húzniuk egy egészséges határvonalat, hogy a végeredmény úgy nyújtson kellő mennyiségű kihívást, hogy mellette érthető maradjon, ezt a célt pedig szinte tökéletesen megvalósították. A harcok a régi szellemiség jegyében körökre osztottak lettek, karaktereinkkel pedig rengeteg lehetőséggel élhetünk a pályákon, így kihasználhatjuk a fedezékrendszert, válogathatunk a fegyverek, illetve a kaszttal járó sajátosságok között, megválaszthatjuk a muníció milyenségét, de kutathatunk a hátizsákunkban is, ha éppen egy gránátra, netán egészségügyi csomagra lenne szükségünk. Felszereléseinket a legtöbb klasszikus szerepjátékhoz hasonlóan ezúttal is kereskedőktől, vagy a pályákon kutakodva szerezhetjük be, de a harcrendszert és az egyedi körítést leszámítva minden esetben igaz a kijelentés, miszerint a Shadowrun Returns betöltését követően olyan érzésünk lesz, mintha még mindig 1993-at írnánk. Grafika: Mivel egy alacsony költségvetésű, tulajdonképpen a rajongók által finanszírozott projektről van szó, ezért küllemét nem szabad a nagy, tripla-A kategóriás címekkel összevetni. A Harebrained Schemes fejlesztőinek azonban ettől függetlenül is sikerült egy minden téren vállalható és egyben kellemes grafikát varázsolniuk. Az átvezető animációk ugyan hiányoznak, és lehetett volna sokkal részletesebb, mi több, látványosabb is a végeredmény, de a játékmenet garantáltan feledteti velünk ezeket az apró hiányosságokat.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Sem az irányíthatóság, sem a kezelőfelület terén nincs túl sok probléma az alkotással, a fejlesztők azonban - az állandó segítség dacára is - hajlamosak voltak egy kicsit túlbonyolítani egyes opciókat, így például a harcrendszer és a fejlődési szisztéma is okozhat számunkra fejtörést, ha nem vagyunk elég kitartóak. Éppen ezért jó, ha nem akadunk fenn azon, hogy többször is meg kell ismételnünk egy-egy összecsapást.

Játszhatóság: A Shadowrun Returns többjátékos módot értelemszerűen nem tartalmaz, ugyanakkor nincs is rá szükség, hiszen amennyiben mindent fel akarunk fedezni a kampány során, így a főküldetések mellett a mellékes feladatokat sem szeretnénk kihagyni, a végső számláló bőven 20 óra fölé is kúszhat majd.

Intelligencia, nehézség: A játék a mesterséges intelligencia terén meglepően jól vizsgázott - érdekes, hogy manapság a független fejlesztők lényegesen jobb teljesítményt nyújtanak a programozott értelem megalkotásában -, így ellenfeleink szó szerint meglepően jó döntéseket hoznak majd a harcok során, csapattársainkat pedig mi irányítjuk, így esetükben nem volt sok dolguk a készítőknek ezen a téren. A nehézség éppen emiatt elég gyakran hajlamos alaposan megizzasztani minket, a helyzetet pedig tovább rontja, hogy hibák is szép számmal maradtak a végleges változatban, amelyek szintén megkeseríthetik életünket.

Hangok, zene: A fejlesztőknek sajnálatos módon már nem maradt pénzük arra, hogy azt a garantáltan könyvnyi terjedelmű szöveget szinkronizáltassák, így mindössze zenék és hangeffektek hallhatók a játékban, de azok sem sikerültek túl kiemelkedőre, így csak egy erős közepesnek tekinthető ebben a kategóriában az alkotás.

Összegzés: A Shadowrun Returns összességében egy nagyszerűen sikerült szerepjáték lett, ami nem mentes ugyan a hibáktól és a hiányosságoktól, de így is képes maradéktalanul felidézni előttünk a stílus hőskorát. Nem elhanyagolható tényező, hogy a Shadowrun univerzuma ilyen nagyszerűen talán még soha nem jelent meg egyetlen videojátékban sem, így legyél akár a kérdéses világ, akár a műfaj nagy rajongója, a végeredmény - hibái ellenére is - garantáltan megdobogtatja majd a szívedet.