SG.hu
A filmkészítés forradalmával kecsegtet a zLense
Egy új magyar filmkészítési technika radikálisan egyszerűsíti a vizuális effektek elkészítését és így nagyban csökkenti a filmes utómunkálatok költségeit. A zLense segítségével a kamera képes a tér 3D modelljét valós időben legenerálni és virtuális objektumokkal kiegészíteni, úgy hogy ráadásul a kamera mozgatásában és a helyszínben sincsen megkötés.
A technológiát Till Attila konferálásával mutatták be csütörtök délután a Centrál Színházban a Zinemath, azaz a zLense-t fejlesztő csapat és egy pénzügyi támogató, a CenTech Új Magyarország Kockázati Tőkealap képviselőjével. A színpad bal oldalán egy vásznat helyeztek el, a jobb oldalán pedig dobozokból dobáltak össze egy egységesen zöld berendezést. Egyetlen intelligens kamerát használnak a rendszerhez, melyet egy darura raktak. Ezen mindenféle, az Xbox konzol Kinectjéhez hasonló szenzorok vannak, melyekkel forgatás előtt feltérképezi a környezetet, majd a benne lévő számítógép ezt egészíti ki egy előre beprogramozott látványvilággal, így a berendezés valós időben képes olyan effekteket létrehozni, ami egyébként korábban munkaórák sokaságába telt.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
"A vizuális rendszer hivatalos meghatározása autonóm, integrált kamerakövető és térrögzítő rendszer. Abban teljesen egyedülálló a világon, hogy nincsen másik rendszer, amely egyidőben mozgásban tudna kezelni egy adott kamerának a felvett vagy közvetített képét, a kamera által látott térből a számítógépben kialakult adatokkal együtt." - vezette fel az eseményt Till Attila. Varga Zoltán, a Centrál befektetési alap képviselője elmondta, hogy azért álltak a fejlesztés mögé, mert egy paradigmaváltást várnak tőle, ami alapvetően megváltoztatja a filmipart. 146 országban kérvényezték rá a szabadalmi védelmet, és a következő fázis már a termék elindítása.
Az ötletgazda Komenczi Norbert rendező ismertette a rendszer elemeit. A kamera teljesen átlagos, a mozgatórendszer szintén. A tartó már speciális, saját gyártású; ez tartalmazza a szenzorokat, egy ezeket feldolgozó számítógépet (mely összegyűjti az adatokat és a kamera által felvett képet képkockáról képkockára kiegészíti mélységi információval) és egy tápegységet. A hardver másik része a színfalak mögött van, két normál asztali PC, egyik a rendszer lelkét jelenti a másik a hátteret generálja. Tehát a hardverfejlesztés maga a tartóban van. Komenczi elmondta, hogy hasonló a rendszer, mint a Kinect technológia, bár más alapokon nyugszik. Annak idején azzal kezdték el a fejlesztést, de nem tudta a várt szerepet betölteni, ezért egy német fejlesztésű technológiához fordultak, azt integrálták a rendszerükbe.
A kamera által látott kép és a szenzorok által látott tér egy időben kerül rögzítésre. Képes offline űzemmódban is működni, ilyenkor csak rögzítik a dolgokat; vállra veszi a a kamerát egy operatőr, kiviszi a helyszínre és csak utólag történik meg a feldolgozás. A bemutatóban nem ezt, hanem az azonnali (pontosabban pár másodperces késéssel történő) feldolgozást prezentálták. "Nyilván mindenki látott már olyan időjárásjelentést vagy híradót, ahol egy virtuális teret, virtuális díszletet használnak, de ezek a műsorok csakis az adott helyen, a stúdióban megépített rendszer által működtethetők." - segített a megértésben Till Attila.
"A virtuális tér létrehozásához folyamatosan tudni kell hol, milyen pozícióban van a kamera, hiszen csak így tudjuk létrehozni az illuziót. Emiatt a kamerakövető rendszer miatt hívjuk integrált és autonóm megoldásnak a rendszerünket, mert ennyi a kamerakövető rendszer, amit itt látunk. Más cégek a kameramozgató darut szerelik fel szenzorokkal, ami érzékeli az elfordulásokat, esetleges elmozdulásokat, és ebből számolják vissza a kamerapozíciót, a másik elterjedt rendszernél a kamerára raknak markereket, és a kamerát kivülről figyeli 10-12 másik kamera, hogy meg tudják mondani mi a kamera pozíciója." - mondta Komenczi Norbert rendező. "Tehát kamerapozíciót tudnak mások is előállítani valós időben, de ennyire mobil, könnyen leszerelhető és összeállítható rendszerben senki. Ez az egyik előnyünk, ami alapján azt mondhatjuk, hogy világszínvonalúak vagyunk."
Mivel stúdió sem kell, ki lehet vinni. Bármilyen olyan területen működik ahol van valamilyen határozott pontokkal jellemezhető tér. Felvétel előtt meg kell ismertetni a számítógépet ezzel, ehhez több oldalról felveszik a környezetet amiben majd a cselekmény zajlik, és a gép onnantól fogva tudja hol van ő. Mint ebből kiderülhetett, nem csak a kamera pozícióját, hanem a teret is ismerik, annak mozgó részeivel együtt. Eközben a kivetítőn megjelent a cég logója, mögötte egy forgó piros jellel - az árnyékával együtt! Ehhez feltétlen szükséges annak ismerete, hogy mire vetül az árnyék.
A televíziós felhasználási lehetőségekkel folytatták, amihez segítséget is hívtak Pap Tímea személyében. Egy tipikus televizíós szituációt mutattak be, ahol egy műsörvezető áll egy interaktív virtuális díszletben. Ebben bármi, bárhol manipulálható. A háttér generálásához bármilyen rendszer ráköthető, ők az Aximetry nevű friss magyar csapat háttérgenerálóját használták. A kamera folyamatosan mozgott és közben a tér is változott, tehát nem egy háttérről volt szó, mint a mai tévés megoldásoknál. "Ami szintén nóvum, hogy nekünk van egy modellünk a Timiről is. Ezt onnan láthatjuk, hogy ahogy ő mozog, mögötte az árnyék is változik. Azt emeljük ki, hogy normális esetben egyáltalán nem szokott árnyék lenni, maximum odaraknak egy pacát. A vetett árnyékhoz ismernünk kell Tímea pozícióját, ebből generáljuk az árnyékot, és ha figyelnek, feltűnhetett az is, hogy az árnyékon felül még tükröződik is a padlón!" - mondta Komenczi Norbert rendező.
Till Attila hozzátette, hogy ez egy bonyolult padló, és a mai vizuális rendszereknél nem ilyeneket használnak, hanem inkább linóleumszerűeket, mert nagyon problémás rész. Az egyik gond az, hogy a kamerapozíció meghatározásánál nem tudnak kellő pontosságot elérni, így ha az mozog, akkor odébbcsúszhat a látvány. Ez mintás padlónál nagyon gyorsan észrevehető. A tükröződést szintén nem tudják megcsinálni; logikusan elvileg az RGB kép fejjel-lefelé fordításával elérhető, de a mai rendszereknél "csalnak", és fél méterrel a padló alatt kezdődik hogy ne bukjanak le. Eközben Pap Tímea folyamatosan mozgott, és valóban, mind az árnyék, mint a padlón lévő tükröződés követte a mozgását elhanyagolható, pár másodperces késéssel.
Ezután a berendezés közepén lévő virtuális objektumra tértek ki, ami egy asztal volt rajta egy toronnyal. Ezzel azt demonstrálták, hogy mivel a modell mindenkori pozícióját ismerik, nincs szükség arra, hogy az előtérben lévő elemek rá legyenek téve egy előtérrétegre, a háttérben lévő elemek pedig egy háttérrétegre. Ezekkel a layerekkel definiálnák azt, hogy mi van a szereplő előtt és mögött. Itt ilyen nincs, a számítógép automatikusan kikalkulálja hogy a műsorvezető hol van. Tímea eközben körbement az asztal körül (valójában persze a színpadon nem volt semmi), és mögötte állva kitakarta őt a modell, előtte pedig teljes valójában látszott a kivetítőn. Mindezt mozgó kamerával megfejelve. Próbaképp bele is gyalogolt, ilyenkor csak félig takarta ki - jelenleg azon dolgoznak a fejlesztők, hogy mindezt mozgó objektumnál is megcsinálhassák, azaz virtuális tárgyakkal is interakcióba kerülhessenek a szereplők.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Egy asztal nyilván asztalosokkal is elkészíttethető, kisplasztikák kifaraghatók, de a virtuális objektum animáció is lehet! Bármit be lehet rakni a helyére, emelték ki, és egy gombnyomással átváltottak egy időjárásjelentő díszletre. A padlózat átváltozott Magyarország térképpé, továbbra is mozgott a kamera, és animált felhők jelentek meg a térben. Kiemelték, hogy a műsorvezető nem szűk, behatárolt helyen tud mozogni. Ugyanazt eljátszották, mint korábban, azaz Tímea bebújt a felhők mögé és képletesen "elfújta" az egyiket. Mivel a dobozok nem szerepeltek a díszletben, amikor felfeküdt az egyikre úgy nézett ki a projektoron, mintha Superman felesége lenne. Az eszköz egyértelműen hihetetlenül kitágítja a műsorkészítők kreatív lehetőségeit.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
"Most a kameramozgást egy valódi kamera adja, de ennek a valódi kamerának a mozgását össze tudjuk kombinálni egy virtuális kamerával, melyet előre leprogramozunk, óriási mértékben megnövelve a teret." Ismét változott a helyszín, megjelent a korábbi díszlet közepén szereplő torony hatalmas méretben, majd ráközelítettek, és Till Attila és a rendező máris a torony tetején állt. A lyukak átláthatók voltak, leguggoltak, mutatták az árnyékokat, majd sok nevetés közben "kiugrottak". A lehetőségek határtalanok, akár új típusú műsorok megjelenését is indukálhatja.
A televíziós szituációk után jött a filmes felhasználás. "Elég régóta foglalkozom utómunkával, és azt látom, hogy az utóbbi években előtérbe került az un. mélységi kompozitálás. Ennek a 3D utómunkának két kulcsfogalma van, egyik a kamerapálya pontos ismerete, a másik a z-mapping, a tér ismerete, amit egy z-mapbe sűrítünk be. Ez egy fekete-fehér kép, a fehér az, ami közel van, a fekete meg ami távol, ebből lehet teret építeni. Innen jön a technológia neve, a Z-lencse, ami megmondja, hogy a kamerától valami milyen távolságra van és ezt színnel kódolja, a fekete nagyon messze, a fehér nagyon közel (vagy fordítva). Segítségével újra lehet csinálni jeleneteket, be lehet helyezni egy jelenetbe bármit, ki lehet venni onnan dolgokat, de első lépésként fel kell tenni erre az információkat, a kamerapályára és a térmodellre." - mesélte Komenczi Norbert.
Till Attila példaként Brad Pittet hozta fel, aki éppen ledöf egy sárkányt. Ehhez történik egy próbafelvétel, majd megalkotják az animációt, amit a felvételhez igazítanak. Ha a koncepció mégse sikerül, tehát például a színész nem jó helyre szúr ahhoz, hogy a szörnyetegnek kiszúrja a szemét, és nem az adott ponton hajtja végre (a nagyon pici különbség is számíthat), akkor az egész animációt meg kell változtatni. (Nem lehet még egyszer visszahívni Brad Pittet, és újra leforgatni mindent.) Másik példa, ha James Bond ugrik, és picit ugrik, újra fel kell venni, hogy nagyobbat ugorjon, míg ezzel a rendszerrel ezek a problémák kiküszöbölhetők. A rendszer használható már magán a felvétel során, de az utómunkában is megállja a helyét.
Kiemelték, hogy mindezek ezer másféleképpen is megoldhatóak, de ezek közös nevezője, hogy drágák, sok munkát igényelnek, és mivel nem igényelnek kreatívitást ezért élvezet nélküliek. "Manapság munkaórák tizezreit töltik el azzal, hogy a kamerápályákat visszafejtsék a felvétel alapján, a teret megépítsék; mindez a mi rendszerünkkel felesleges, mindkettőt készen kapjuk." Nagy előny, hogy minden már a felvétel során látható, ami különösen a hosszabb vágatlan jeleneteknél fontos. (Vágással megoldható, hogy hiba esetén a másik irányból mutatják, hogy ledöfik a sárkányt.) "Ha egy snittbe akarjuk az egészet összesűríteni, akkor mindennek akkor kell történnie amikor kell, jó ritmusban, oda kell ugrani, oda kell állni, nincs melléjátszás. Ilyenkor az operatőr, a rendező elképzeli hogy hogy fog majd kinézni, aztán vagy összejön, vagy nem. A rendszerünkkel minden a helyszínen, valós időben ellenőrizhető; hogy az operatőr megfelelően komponált-e, a színész jókor indult-e el az eredeti elképzeléshez képest. Tehát ott az animált sárkány, és az operatőr látja a kamera kijelzőjén."
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Példaként ismét Tímea lépett a színre, ezúttal egy vonatról kellett átugrania egy másikra, majd lehasalnia, mert jött egy alagút. A kamera mindezt egy helikopterről mutatja, ahonnan géppisztollyal lőnek rá. A ritmus létfontosságú: akkor kell átugrania a szembejövő vonat tetejére amikor az odaér (késni sem késhet!), majd lehajolnia, mielőtt az alagút teteje levinné a fejét. Ha túl korán hajol le, nem izgalmas, ha későn, rossz a jelenet. Fontos kiemelni, hogy nem az itteni látvány kerül be a filmbe, hanem az eredeti nyersanyagot később offline feldolgozzák. Kiszűrhetők a bizonytalanságok, profi minőségű nyersanyag kapható.
Végül bemutatták a projekt kulcsembereit, a fejlesztőket, és elköszöntek a reményüket fejezve ki, hogy mivel a mai tömegkultúrának nagyon fontos része a látvány, a zLens hamar meg fogja találni a helyét a piacon.
A technológiát Till Attila konferálásával mutatták be csütörtök délután a Centrál Színházban a Zinemath, azaz a zLense-t fejlesztő csapat és egy pénzügyi támogató, a CenTech Új Magyarország Kockázati Tőkealap képviselőjével. A színpad bal oldalán egy vásznat helyeztek el, a jobb oldalán pedig dobozokból dobáltak össze egy egységesen zöld berendezést. Egyetlen intelligens kamerát használnak a rendszerhez, melyet egy darura raktak. Ezen mindenféle, az Xbox konzol Kinectjéhez hasonló szenzorok vannak, melyekkel forgatás előtt feltérképezi a környezetet, majd a benne lévő számítógép ezt egészíti ki egy előre beprogramozott látványvilággal, így a berendezés valós időben képes olyan effekteket létrehozni, ami egyébként korábban munkaórák sokaságába telt.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
"A vizuális rendszer hivatalos meghatározása autonóm, integrált kamerakövető és térrögzítő rendszer. Abban teljesen egyedülálló a világon, hogy nincsen másik rendszer, amely egyidőben mozgásban tudna kezelni egy adott kamerának a felvett vagy közvetített képét, a kamera által látott térből a számítógépben kialakult adatokkal együtt." - vezette fel az eseményt Till Attila. Varga Zoltán, a Centrál befektetési alap képviselője elmondta, hogy azért álltak a fejlesztés mögé, mert egy paradigmaváltást várnak tőle, ami alapvetően megváltoztatja a filmipart. 146 országban kérvényezték rá a szabadalmi védelmet, és a következő fázis már a termék elindítása.
Az ötletgazda Komenczi Norbert rendező ismertette a rendszer elemeit. A kamera teljesen átlagos, a mozgatórendszer szintén. A tartó már speciális, saját gyártású; ez tartalmazza a szenzorokat, egy ezeket feldolgozó számítógépet (mely összegyűjti az adatokat és a kamera által felvett képet képkockáról képkockára kiegészíti mélységi információval) és egy tápegységet. A hardver másik része a színfalak mögött van, két normál asztali PC, egyik a rendszer lelkét jelenti a másik a hátteret generálja. Tehát a hardverfejlesztés maga a tartóban van. Komenczi elmondta, hogy hasonló a rendszer, mint a Kinect technológia, bár más alapokon nyugszik. Annak idején azzal kezdték el a fejlesztést, de nem tudta a várt szerepet betölteni, ezért egy német fejlesztésű technológiához fordultak, azt integrálták a rendszerükbe.
A kamera által látott kép és a szenzorok által látott tér egy időben kerül rögzítésre. Képes offline űzemmódban is működni, ilyenkor csak rögzítik a dolgokat; vállra veszi a a kamerát egy operatőr, kiviszi a helyszínre és csak utólag történik meg a feldolgozás. A bemutatóban nem ezt, hanem az azonnali (pontosabban pár másodperces késéssel történő) feldolgozást prezentálták. "Nyilván mindenki látott már olyan időjárásjelentést vagy híradót, ahol egy virtuális teret, virtuális díszletet használnak, de ezek a műsorok csakis az adott helyen, a stúdióban megépített rendszer által működtethetők." - segített a megértésben Till Attila.
"A virtuális tér létrehozásához folyamatosan tudni kell hol, milyen pozícióban van a kamera, hiszen csak így tudjuk létrehozni az illuziót. Emiatt a kamerakövető rendszer miatt hívjuk integrált és autonóm megoldásnak a rendszerünket, mert ennyi a kamerakövető rendszer, amit itt látunk. Más cégek a kameramozgató darut szerelik fel szenzorokkal, ami érzékeli az elfordulásokat, esetleges elmozdulásokat, és ebből számolják vissza a kamerapozíciót, a másik elterjedt rendszernél a kamerára raknak markereket, és a kamerát kivülről figyeli 10-12 másik kamera, hogy meg tudják mondani mi a kamera pozíciója." - mondta Komenczi Norbert rendező. "Tehát kamerapozíciót tudnak mások is előállítani valós időben, de ennyire mobil, könnyen leszerelhető és összeállítható rendszerben senki. Ez az egyik előnyünk, ami alapján azt mondhatjuk, hogy világszínvonalúak vagyunk."
Mivel stúdió sem kell, ki lehet vinni. Bármilyen olyan területen működik ahol van valamilyen határozott pontokkal jellemezhető tér. Felvétel előtt meg kell ismertetni a számítógépet ezzel, ehhez több oldalról felveszik a környezetet amiben majd a cselekmény zajlik, és a gép onnantól fogva tudja hol van ő. Mint ebből kiderülhetett, nem csak a kamera pozícióját, hanem a teret is ismerik, annak mozgó részeivel együtt. Eközben a kivetítőn megjelent a cég logója, mögötte egy forgó piros jellel - az árnyékával együtt! Ehhez feltétlen szükséges annak ismerete, hogy mire vetül az árnyék.
A televíziós felhasználási lehetőségekkel folytatták, amihez segítséget is hívtak Pap Tímea személyében. Egy tipikus televizíós szituációt mutattak be, ahol egy műsörvezető áll egy interaktív virtuális díszletben. Ebben bármi, bárhol manipulálható. A háttér generálásához bármilyen rendszer ráköthető, ők az Aximetry nevű friss magyar csapat háttérgenerálóját használták. A kamera folyamatosan mozgott és közben a tér is változott, tehát nem egy háttérről volt szó, mint a mai tévés megoldásoknál. "Ami szintén nóvum, hogy nekünk van egy modellünk a Timiről is. Ezt onnan láthatjuk, hogy ahogy ő mozog, mögötte az árnyék is változik. Azt emeljük ki, hogy normális esetben egyáltalán nem szokott árnyék lenni, maximum odaraknak egy pacát. A vetett árnyékhoz ismernünk kell Tímea pozícióját, ebből generáljuk az árnyékot, és ha figyelnek, feltűnhetett az is, hogy az árnyékon felül még tükröződik is a padlón!" - mondta Komenczi Norbert rendező.
Till Attila hozzátette, hogy ez egy bonyolult padló, és a mai vizuális rendszereknél nem ilyeneket használnak, hanem inkább linóleumszerűeket, mert nagyon problémás rész. Az egyik gond az, hogy a kamerapozíció meghatározásánál nem tudnak kellő pontosságot elérni, így ha az mozog, akkor odébbcsúszhat a látvány. Ez mintás padlónál nagyon gyorsan észrevehető. A tükröződést szintén nem tudják megcsinálni; logikusan elvileg az RGB kép fejjel-lefelé fordításával elérhető, de a mai rendszereknél "csalnak", és fél méterrel a padló alatt kezdődik hogy ne bukjanak le. Eközben Pap Tímea folyamatosan mozgott, és valóban, mind az árnyék, mint a padlón lévő tükröződés követte a mozgását elhanyagolható, pár másodperces késéssel.
Ezután a berendezés közepén lévő virtuális objektumra tértek ki, ami egy asztal volt rajta egy toronnyal. Ezzel azt demonstrálták, hogy mivel a modell mindenkori pozícióját ismerik, nincs szükség arra, hogy az előtérben lévő elemek rá legyenek téve egy előtérrétegre, a háttérben lévő elemek pedig egy háttérrétegre. Ezekkel a layerekkel definiálnák azt, hogy mi van a szereplő előtt és mögött. Itt ilyen nincs, a számítógép automatikusan kikalkulálja hogy a műsorvezető hol van. Tímea eközben körbement az asztal körül (valójában persze a színpadon nem volt semmi), és mögötte állva kitakarta őt a modell, előtte pedig teljes valójában látszott a kivetítőn. Mindezt mozgó kamerával megfejelve. Próbaképp bele is gyalogolt, ilyenkor csak félig takarta ki - jelenleg azon dolgoznak a fejlesztők, hogy mindezt mozgó objektumnál is megcsinálhassák, azaz virtuális tárgyakkal is interakcióba kerülhessenek a szereplők.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Egy asztal nyilván asztalosokkal is elkészíttethető, kisplasztikák kifaraghatók, de a virtuális objektum animáció is lehet! Bármit be lehet rakni a helyére, emelték ki, és egy gombnyomással átváltottak egy időjárásjelentő díszletre. A padlózat átváltozott Magyarország térképpé, továbbra is mozgott a kamera, és animált felhők jelentek meg a térben. Kiemelték, hogy a műsorvezető nem szűk, behatárolt helyen tud mozogni. Ugyanazt eljátszották, mint korábban, azaz Tímea bebújt a felhők mögé és képletesen "elfújta" az egyiket. Mivel a dobozok nem szerepeltek a díszletben, amikor felfeküdt az egyikre úgy nézett ki a projektoron, mintha Superman felesége lenne. Az eszköz egyértelműen hihetetlenül kitágítja a műsorkészítők kreatív lehetőségeit.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
"Most a kameramozgást egy valódi kamera adja, de ennek a valódi kamerának a mozgását össze tudjuk kombinálni egy virtuális kamerával, melyet előre leprogramozunk, óriási mértékben megnövelve a teret." Ismét változott a helyszín, megjelent a korábbi díszlet közepén szereplő torony hatalmas méretben, majd ráközelítettek, és Till Attila és a rendező máris a torony tetején állt. A lyukak átláthatók voltak, leguggoltak, mutatták az árnyékokat, majd sok nevetés közben "kiugrottak". A lehetőségek határtalanok, akár új típusú műsorok megjelenését is indukálhatja.
A televíziós szituációk után jött a filmes felhasználás. "Elég régóta foglalkozom utómunkával, és azt látom, hogy az utóbbi években előtérbe került az un. mélységi kompozitálás. Ennek a 3D utómunkának két kulcsfogalma van, egyik a kamerapálya pontos ismerete, a másik a z-mapping, a tér ismerete, amit egy z-mapbe sűrítünk be. Ez egy fekete-fehér kép, a fehér az, ami közel van, a fekete meg ami távol, ebből lehet teret építeni. Innen jön a technológia neve, a Z-lencse, ami megmondja, hogy a kamerától valami milyen távolságra van és ezt színnel kódolja, a fekete nagyon messze, a fehér nagyon közel (vagy fordítva). Segítségével újra lehet csinálni jeleneteket, be lehet helyezni egy jelenetbe bármit, ki lehet venni onnan dolgokat, de első lépésként fel kell tenni erre az információkat, a kamerapályára és a térmodellre." - mesélte Komenczi Norbert.
Till Attila példaként Brad Pittet hozta fel, aki éppen ledöf egy sárkányt. Ehhez történik egy próbafelvétel, majd megalkotják az animációt, amit a felvételhez igazítanak. Ha a koncepció mégse sikerül, tehát például a színész nem jó helyre szúr ahhoz, hogy a szörnyetegnek kiszúrja a szemét, és nem az adott ponton hajtja végre (a nagyon pici különbség is számíthat), akkor az egész animációt meg kell változtatni. (Nem lehet még egyszer visszahívni Brad Pittet, és újra leforgatni mindent.) Másik példa, ha James Bond ugrik, és picit ugrik, újra fel kell venni, hogy nagyobbat ugorjon, míg ezzel a rendszerrel ezek a problémák kiküszöbölhetők. A rendszer használható már magán a felvétel során, de az utómunkában is megállja a helyét.
Kiemelték, hogy mindezek ezer másféleképpen is megoldhatóak, de ezek közös nevezője, hogy drágák, sok munkát igényelnek, és mivel nem igényelnek kreatívitást ezért élvezet nélküliek. "Manapság munkaórák tizezreit töltik el azzal, hogy a kamerápályákat visszafejtsék a felvétel alapján, a teret megépítsék; mindez a mi rendszerünkkel felesleges, mindkettőt készen kapjuk." Nagy előny, hogy minden már a felvétel során látható, ami különösen a hosszabb vágatlan jeleneteknél fontos. (Vágással megoldható, hogy hiba esetén a másik irányból mutatják, hogy ledöfik a sárkányt.) "Ha egy snittbe akarjuk az egészet összesűríteni, akkor mindennek akkor kell történnie amikor kell, jó ritmusban, oda kell ugrani, oda kell állni, nincs melléjátszás. Ilyenkor az operatőr, a rendező elképzeli hogy hogy fog majd kinézni, aztán vagy összejön, vagy nem. A rendszerünkkel minden a helyszínen, valós időben ellenőrizhető; hogy az operatőr megfelelően komponált-e, a színész jókor indult-e el az eredeti elképzeléshez képest. Tehát ott az animált sárkány, és az operatőr látja a kamera kijelzőjén."
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Példaként ismét Tímea lépett a színre, ezúttal egy vonatról kellett átugrania egy másikra, majd lehasalnia, mert jött egy alagút. A kamera mindezt egy helikopterről mutatja, ahonnan géppisztollyal lőnek rá. A ritmus létfontosságú: akkor kell átugrania a szembejövő vonat tetejére amikor az odaér (késni sem késhet!), majd lehajolnia, mielőtt az alagút teteje levinné a fejét. Ha túl korán hajol le, nem izgalmas, ha későn, rossz a jelenet. Fontos kiemelni, hogy nem az itteni látvány kerül be a filmbe, hanem az eredeti nyersanyagot később offline feldolgozzák. Kiszűrhetők a bizonytalanságok, profi minőségű nyersanyag kapható.
Végül bemutatták a projekt kulcsembereit, a fejlesztőket, és elköszöntek a reményüket fejezve ki, hogy mivel a mai tömegkultúrának nagyon fontos része a látvány, a zLens hamar meg fogja találni a helyét a piacon.