Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: 4A Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4500 2,2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-670 3,46 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 910 processzor, Nvidia GeForce GTX 580 vagy ATI Radeon HD 7870 XT grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Metro 2033
Kategória: FPS

Amikor 2010 tavaszán megjelent a boltok polcain a Metro 2033, az ismeretlenségnek köszönhetően csak nagyon kevesen kapták fel rá a fejüket, holott történetét, megvalósítását és játékmenetét tekintve is annyi egyediséget tudott felmutatni, amit a Call of Duty-sorozat modern érája még összességében sem. Nyilván akadtak hibái szép számmal, így a bugok, a gyenge harcrendszer vagy éppen a mesterséges intelligencia, de a készítők nagyszerűen ellensúlyozták mindezt az újszerű ötletekkel, a kreativitással, valamint a Dmitry Glukhovsky regényei által megteremtett nagyszerű világ realisztikus lefestésével.

A visszafogott sikerek ellenére a THQ látott fantáziát a sorozatban, és megadta a kellő támogatást az ukrán fejlesztőknek ahhoz, hogy elkészítsék a folytatást, ami - a formaság miatt megdöbbentő módon - nem Metro 2034, hanem Metro: Last Light címmel jelent meg néhány nappal ezelőtt. Habár a projekt sorsa nagyon sokáig kétséges volt az említett kiadó csődje miatt, de mindez talán még inkább arra ösztönözte a fejlesztőket, hogy a lehető legjobbat hozzák ki a projektből, ami szinte maradéktalanul sikerült is nekik!


Az új Metro-epizódban az első felvonásban megismert Artyom tér vissza főszereplőként, a cselekmény lényege pedig mindössze annyi lesz, hogy elhozzuk végre a sokak által áhított békét a frakciókra bomlott és értékrendileg alaposan átrendeződött világba. Mindez természetesen egyszerűen hangzik, de a játékot összességében nem maga a történet viszi el a hátán, hanem az a hangulat és koncepció, amit Glukhovsky képes volt megálmodni eddig megjelent regényeiben. Természetesen a sztori is kellően összetett, illetve csavaros, de a Metro-franchise világa lényegesen nagyobb vonzerővel bír, hiszen ilyen jól megálmodott, abszurd, de mégis hihető poszt-apokaliptikus világot a múltban csak nagyon kevesen tudtak eddig elénk varázsolni.


Röviden és tömören Dmitry egy olyan Oroszországot mutat be regényeiben - illetve a fejlesztők ezáltal a játékban -, amelyben egy atomháborút követően a nemzet lakossága földalatti metróalagutakban húzza meg magát, mert a Föld felszíne a sugárzás miatt lakhatatlanná vált. A radioaktivitás azonban nem csak elpusztított mindent odafent, hanem szélsőségessé változtatta az időjárást is, mindemellett pedig olyannyira mutálta az élővilágot, hogy felismerhetetlenségig torzult szörnyekkel és egyéb elképesztő teremtményekkel találkozhatunk, ha kimerészkedünk a biztonságot nyújtó alagutakból. Ha mindez nem lenne eléggé szívmelengető, a Metro világa folyamatosan megmarad hihetőnek, így nem csak különféle érzelmek - főként melankólia és kilátástalanság - fognak előtérbe kerülni a kampány során, hanem a rideg valósága és a felismerése mindannak, hogy bármit is teszünk, az életünkkel fizethetünk érte. A Metro: Last Light története a Metro 2033 után játszódik, így a korábbi részben megismert körítés fogad majd minket, az ismerős problémák, a náci Németország sajátosságait magán viselő ellenséges frakció, a nehézkes mindennapok és így tovább. Természetesen nem csak a sztori, hanem a játékmenet is legalább ennyire szoros kapcsolatot ápol a korábbi résszel, így újfent egy sajátos elemeket felvonultató FPS vár majd ránk, amelyben számtalan finomhangolást végeztek a fejlesztők. Az egyik legfontosabb, hogy sikerült finomítaniuk, illetve gördülékenyebbé tenniük a harcrendszert. Ez ugyan még mindig nem említhető egy lapon például a Battlefield-sorozattal, de a 4A Games csapatának nem is ez volt a célja, hiszen lényegesen lassabb tempót diktál az alkotás, ami ettől természetesen még egyáltalán nem válik unalmassá, sokkal inkább kiszámíthatóvá és hatásossá, ami a végeredmény más részeire is igaz.


Az egyedi és rendkívül interaktív világ mellett a fejlesztők igyekeztek például számtalan egyediséggel is színesíteni a játékot, így olyan apróságokról van szó, minthogy egy mini-játék segítségével tölthetjük fel zseblámpánk elemét - egy különleges "csináld magad" szerkezetről van szó -, vagy hogy megtisztíthatjuk gázmaszkunkat a szennyeződésektől. Ide sorolható még példának okáért Artyom órája is, ami jelzi, hogy mikor vagyunk árnyékban, sőt, a pontos idő mellett gázmaszkunk filterének állapotát is ellenőrizhetjük vele. Érdekesség, hogy bár ezúttal is rengeteg lehetőségünk lesz taktikázni a példaértékűen felépített pályákon, így például akár lopakodva is kijátszhatjuk a kampány - leolthatjuk vagy kilőhetjük a lámpákat, elszórakozhatunk az ellenfelekkel -, de a korábbi epizódhoz képest teljesen eltűntek azok az elemek, amelyek ráerősítettek az apokaliptikus hangulatra, és elhitették velünk, hogy minden esetben csak egy hajszálon függ az életünk.

Ennek köszönhetően például már nem kell spórolnunk a lőszerekkel, ami bár egyenes hozadékává vált az intenzívebb összecsapásoknak, de sokkal hihetőbb lett volna, ha rá vagyunk kényszerítve a takarékoskodásra. Ide sorolhatjuk még többek között a gázmaszkokhoz szükséges filtereket is, amelyekből minimális keresgéléssel is könnyedén összegyűjthetünk egy hátizsáknyit, és bár szükségünk is lesz rájuk - lévén a felszínen csak ezzel a kiegészítővel maradhatunk életben -, teljesen eltűntek azok a jelenetek, amikor a folyamatos harcok során még a filtereket is kétségbeesetten próbáljuk felkutatni a túlélésért.


Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a végeredmény így is sokkal kellemesebb, sokkal nyugatibb lett, mint a Metro 2033 esetében volt, ez azonban csak a gördülékenyebb játékmenetre igaz, ami meglepő módon továbbra is jól válogatja a dinamikusabb és nyugodtabb részeket, így lesz, amikor percekig az árnyékokban lopózva tizedeljük az ellenség sorait, de akadnak pillanatok, amikor a Call of Duty-sorozatot megszégyenítő intenzitású képsorokat élhetünk majd át. A fentiektől azonban nem kell megijedni, mert a 4A Games ettől függetlenül is nagyon jól tudja, hogy honnan indult, illetve mit szerettek annyira a rajongók a bemutatkozó epizódban, így egy kicsit sem panaszkodhatunk például a hangulatra, illetve a lefestett világra, ami továbbra is olyan hatásosra sikeredett, hogy bár a valóságban biztosan nem szeretnénk ilyen körülmények között élni, de virtuálisan szó szerint élmény minden egyes, a világban eltöltött perc. Grafika: A Metro: Last Light azon túl, hogy egy rendkívül elragadó és kiválóan felépített poszt-apokaliptikus világot mutat be számunkra, mindezt olyan részletességgel, realisztikussággal és szépséggel teszi, ami példamutató lehet a jövő FPS-játékainak. Habár a Crysis 3-nál nem lehetne szebbnek nevezni a végeredményt, de az új Metro-epizód másként gyönyörködtet interaktív, az utolsó sarokig berendezett környezetével. De garantáltan mindenkinek tátva marad majd a szája akkor is, amikor első ízben látjuk meg a romokban heverő földfelszínt. A 4A Engine teljesítménye mellett érdemes kiemelni a háttérben megbújó fizikai motort, ami nagyon jól teljesít, így az objektumok - természetesen korlátozottan, de - rombolhatók, habár egy kicsit nagyobb szerepet is szánhattak volna ennek a tulajdonságnak az ukrán fejlesztők.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Szó szerint egyszerű, de mégis rendkívül ötletes, a tematikához maximálisan illő kezelőfelület kapott helyet a Metro: Last Lightban, ami igencsak átláthatóra is sikerült. A kezelőfelülettel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a játékban minden segítséget, így az iránytűt, az időt vagy a rejtettségünket is főhősünkre integrálták a készítők, így például előbbit a térképpel együtt hívhatjuk elő, utóbbit pedig Artyom óráján tekinthetjük meg, ami egyértelműen nagy szerepet vállal abban, hogy maximálisan bele tudjuk élni magunkat a nagy kalandba.

Természetesen az irányítással kapcsolatban sem panaszkodhatunk, és bár nem kell a fedezékhasználattal bajlódnunk, de így is egy rakás más elemet kell memorizálnunk ahhoz, hogy túléljük az orosz metróalagutak veszélyeit. Ezek apró, de a végeredményt minden téren színesítő tényezők lesznek, úgy mint gázmaszkunk felhelyezése vagy a zseblámpánkban megtalálható elem töltőjének használata, netán a főszereplő töltényből készült öngyújtójának meggyújtása.

Játszhatóság: A Metro: Last Light ezúttal sem fáraszt minket a többjátékos móddal - ez egy külön alkotásként jelenik meg az év második felében -, de nincs is szükségünk rá, lévén a kampány olyan nagyszerűen rendezett, hangulatos és kerek egész történettel varázsol el minket, amit végigjátszva egy percnyi hiányérzetünk sem marad. Természetesen a 8-10 órás cselekményt meg lehetett volna hosszabbítani egy kooperatív móddal, de ne legyünk telhetetlenek.

Intelligencia, nehézség: Az egyetlen pont, ahol komolyabban bele tudnánk kötni a játékba - néhány apró bug és egyéb következetlenség mellett - az intelligencia, ami bár lényegesen sokat javult az elődhöz képest, összességében azonban még mindig komoly problémák tapasztalhatók vele kapcsolatban, főként ellenfeleink viselkedését tekintve, akikkel gyakran szimpla kacsavadászatot rendezünk a nagy harcok során. A nehézségre szerencsére már nem lehet panasz, kiválóan skálázottnak tekinthető, és könnyedén illeszkedik játékstílusunkhoz is.

Hangok, Zene: Habár az oroszos akcentussal felmondott angol szövegek borzasztóan sikerültek, de a játék egyéb részén az effektek és a zenék nagyszerűek lettek, rengeteget hozzátesznek a kampány hangulatához. Azért a szinkronszínészek ennél lényegesen jobb munkát is végezhettek volna.

Összegzés: A 4A Games ezúttal is sikeresen vette az akadályokat, és kis híján tökéletes formába öntve varűzsolta a képernyőinkre azt a veszélyes, de mégis csodálatos világot, amit Dmitry Glukhovsky regényeiben megálmodott. A Metro 2033-hoz képest óriási előrelépést tapasztalhatunk, ám ennél sokkal fontosabb, hogy a jellegzetes hangulat nem veszett ki a játékból, hiszen minden kétséget kizáróan ez az, ami megadja a végeredmény savát és borsát. Ha téged is elkapott korábban az első rész egyedisége, és szeretnéd ismét átélni azt az élményt, de sokkal kifinomultabb, sokkal nyugatiasabb formában, akkor a Metro: Last Lightban garantáltan nem fogsz csalódni. Jöhet a folytatás!