Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Techland
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6700 2,66 GHz vagy AMD Athlon II X2 4400 processzor, Nvidia GeForce 8600 GT vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 2 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6700 2,66 GHz vagy AMD Athlon II X2 4400 processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 5670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dead Island
Kategória: FPS

Amikor 2011 őszén megjelent a boltok polcain az első Dead Island, a zombis játékok rajongói végre ismét fellélegezhettek, a kiváló ötleteiről ismert lengyel Techland ugyanis egy olyan köntösbe bújtatta a sokak szerint lerágott csontnak tekintett ötletet, amilyenre korábban még nem volt példa. A kijelentés megállja a helyét abban az esetben, ha csak a játékmenetet vesszük górcső alá, de maximálisan igaz akkor is, ha a körítést helyezzük előtérbe. A játéknak sajnos megvoltak a maga hibái, de az egyedi vonások miatt a rajongók így is képesek voltak feltétel nélkül elfogadni és megszeretni a végeredményt, ami egy új franchise kezdő darabjaként igencsak kellemes sikereket ért el a boltok polcain.

Ennek köszönhetően egyáltalán nem lepődtünk meg, amikor alig néhány hónappal az első rész bemutatkozását követően a készítők már a folytatást tervezgették, ami nemrégiben meg is érkezett hozzánk, de egy újdonságokban bővelkedő második rész helyett inkább csak egy vaskosabb kiegészítőre futotta tőlük. Szerencsére a még mindig kitűnő tematika, a jól felépített történet és az utánozhatatlan hangulat továbbra is elviszi a hátán a végeredményt!


A Dead Island: Riptide olyannyira tekinthető az első rész folytatásának, hogy cselekménye közvetlenül annak utolsó pillanatai után veszi kezdetét. Ennek köszönhetően nehéz úgy írni a folytatásról, hogy ne leplezzük le az előd néhány fontosabb pillanatát, többek között például azt, hogy a nagy megpróbáltatásokat követően kis csapatunk megmenekül a valóra vált rémálomból: amikor ugyanis már minden veszni látszott a Dead Island történetének utolsó pillanataiban, akkor hirtelen megjelent a katonaság, és kimenekítette hőseinket a szigetről. Ezen a ponton veszi fel a fonalat a folytatás sztorija, így a négy jól ismert karaktert a hadsereg cirkálóján találjuk, de meleg étel és néhány kedves szó helyett rendkívül ellenséges bánásmódban részesülnek, sőt, a vezetőség úgy dönt, hogy a biztonság kedvéért karantént rendel el a túlélők számára.

Időközben a fedélzeten valóban megjelenik a rejtélyes vírus, a hajó is óriási viharba kerül, és mialatt a legénység lassacskán megtizedelődik, a tengerjáró visszasodródik Banoi szigetvilágának egyik földrészéhez, ahol újabb megpróbáltatások várnak majd ránk. A Dead Island: Riptide története itt kezdődik meg igazán, ám óriási fordulatokra ezúttal sem kell számítanunk tőle, hiszen újfent a szokásos kérdések és problematikák merülnek fel, amelyekre igyekszünk válaszokat találni a jól felépített kampány során.


Ami rögtön feltűnik az új szigetvilágra érkezvén, hogy a korábbi modern üdülőövezet helyett ezúttal egy harmadik világbéli környékre kerülünk, ami talán még ijesztőbbnek tekinthető a sűrű dzsungeleivel, mocsaraival és lepukkant környékeivel. A zombik természetesen itt is csak zombik lesznek, de egészen más hangulatot árasztanak majd a küzdelmek abban az esetben, ha egy bűzös és sötét láp adja a hátteret. Az új környezet egyébiránt hozott néhány újítást, ami nem csak a változatosabb, de inkább bővebb fegyverarzenálban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy autó helyett például gyakrabban kell motorcsónakkal útra kelnünk, a jól kiépített infrastruktúra helyett pedig kacskaringós és kiszámíthatatlan földes utakon, szűkös járatokon haladhatunk előre, de természetesen a nagyobb területek sem hiányoznak majd. A Dead Island: Riptide legnagyobb negatívuma egyébiránt az, hogy a fentiek kivételével szinte semmi egyéb újdonságot sem képes felvonultatni elődjéhez képest. Ez különösen igaz a játékmenetre, de olyan alapvető részletekre is, mint például a karakterek, akik között találunk ugyan egy új fickót - a közelharcban járatos ex-katona, avagy John Morgan képében -, de a többi négy hőst az első részből örökölte a játék. Természetesen akadnak új képességek és tulajdonságok - mindenki másban jó -, sőt, áthozhatjuk az első részben fejlesztgetett karakterünket is, de bizonyára sokan örültek volna, ha újabb arcok is csatlakoznak a nagy kalandhoz.


Ha már szóba került a játékmenet, nem is kerülgetnénk tovább a forró kását, így máris kimondjuk, hogy aki megismerte és megszerette az első epizódban felvonultatott lehetőségeket és mechanizmust, az szinte pontosan ugyanazt kapja majd vissza az új részben is, elhanyagolható finomhangolások és kisebb újdonságok társaságában. Ez azt is jelenti, hogy visszatérnek a hatalmasnak álcázott, ámde még mindig csak lineáris útvonalakon bejárható területek, valamint a jól felépített rendszereken alapuló FPS/RPG-elemekből építkező játékmenet is.

A Dead Island: Riptide-ban a túlzott hasonlóságoknak köszönhetően visszaköszön az első részben megismert fejlődési és harcrendszer, amelyek közül előbbi nem igényel különösebb kommentárt - szintlépéseken és új képességek tanulásán alapul az egész -, utóbbival kapcsolatban pedig megjegyzendő, hogy ismét előtérbe helyezi az állóképességet, ami már korábban is megakasztotta az intenzívebb összecsapásokat. Az állóképesség kizárólag az összecsapások során nyer jelentőséget - a futás mellett -, így minden támadás lecsíp belőle egy keveset, ha pedig elfogy, egy ideig ki leszünk szolgáltatva az ellenfeleknek. Emiatt ismét alkalmazható az első részben megismert taktika - ami egyedül csoportos támadás esetén hatástalan -, miszerint egy ütés után egy kis meghátrálás következik, majd mindezt addig ismételjük, amíg földre nem küldtük ellenfelünket. Szerencsére az állóképesség automatikusan feltöltődik, ellentétben életerőnkkel, amit csokoládékkal, energiaitalokkal vagy egészségügyi csomagokkal tornázhatunk vissza a forróbb pillanatokban.


A harcok során számtalan fegyvert felhasználhatunk, így a hagyományos lőfegyverek mellett sokkal gyakrabban nyúlhatunk közelharci darabokhoz, amelyek többnyire használati tárgyak lesznek, így csőfogó, vascső és így tovább. Természetesen a Dead Island: Riptide-ban is megmaradtak olyan sajátosságok, minthogy a fegyverek elhasználódnak, de visszatérnek a munkapadok is, amelyeknek köszönhetően rengeteg sajátos, leginkább a Dead Rising-sorozatra emlékeztető szúró- és vágóalkalmatosságot tákolhatunk össze magunknak, illetve megjavíthatjuk törött tárgyainkat is. A fentebb számba vett sajátosságok - számtalan egyebet kiemelhetnénk még - között azonban nem csak pozitívumokat találunk, így sajnálatos módon a tonnányi bug, a bugyuta ellenfelek és a hosszabb távon monotonná váló küldetések is jellemzőjévé váltak a folytatásnak.

Hiába alkottak meg a fejlesztők egy viszonylag jó történetet, és hiába sikerült a legtöbb feladatot - fő- és mellékküldetéseket egyaránt - kitűnően beleilleszteniük a zombis témába, ha egy idő után olyan súlyos ismétlődésekbe botolhatunk, amelyek a kampány felére már frusztrálóvá válnak. Természetesen ezt a frusztrációt egy kicsit csillapíthatjuk, ha nem a mesterséges intelligencia, hanem néhány barátunk oldalán, kooperatív módban éljük át a kalandokat. Ennek a lehetőségnek köszönhetően ugyanis a Dead Island folytatása ismét kivételes élményben részesít minket, hiszen még a legunalmasabb küldetés is izgalmassá válik, ha másokkal együtt éljük át őket. Grafika: A Dead Island: Riptide számlájára azonban nem csak a minimális újdonság írható fel negatívumként, hanem a küllem hiányosságai is, hiszen ezen a téren sem történt semmilyen előrelépés az első rész óta. Nem rossz ugyan, amit látunk, de korántsem említhető egy lapon a játék a műfaj legjobbjaival. Az optimalizálás ugyan jól sikerült a lengyel fejlesztőknek, a túlontúl lineáris pályaszerkesztés, a helyenként előforduló grafikai bugok és a spórolás miatt meghagyott alacsony felbontású textúrák azonban már arcpirítóak 2013-ban. Ami viszont kiemelendő, hogy a Techland újfent nagyon jól betöltötte a játékteret, így bármerre is járunk, dúskálunk a gyűjtögethető és felszedhető tárgyakban, valamint a jól berendezett környezetben.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Már az első epizód sem szenvedett szembeötlő problémáktól a kezelőfelület és az irányíthatóság terén, de azok a problémák - így az átláthatatlan fejlődési rendszer, a kissé akadozó harcok és így tovább -, sajnos átöröklődtek a folytatásba. A kezelőfelülettel ugyan komoly problémák nincsenek, sőt, a játék mindig segítségünkre igyekszik, de az irányítás terén lett volna mit finomítani.

Játszhatóság: A Dead Island: Riptide egyik jó tulajdonsága egyértelműen az, hogy igencsak tartalmas kikapcsolódással szolgál. Már maga a kampány is legalább tízórányi elfoglaltságot ígér, de a kooperatív módnak köszönhetően ez alaposan megsokszorozható, hiszen társak, főleg ismerősök oldalán az élmény is lényegesen nagyobb lesz.

Intelligencia, nehézség: A Techland a folytatás keretein belül sem tudott mit kezdeni az ellenfelek, illetve gép által irányított társaink mesterséges intelligenciájával, ami továbbra is kiszámíthatatlan, és rendkívül komoly hiányosságokat vet a felszínre. Az egyébként jó ötleten alapuló harcrendszert ezzel a problémás intelligenciával párosítva gyakran olyan helyzetekbe kerülhetünk, amelyekből még akkor sem kerülnénk ki élve, amennyiben egy aknavető lenne a vállunkon. Szerencsére ellenőrzőpontok helyett a Riptide néhány másodpercen belül feltámaszt minket kimúlásunk helyszínének közelében, ezenkívül azonban gyakran indokolatlanul magas, de inkább hullámzó nehézségbe botolhatunk.

Hangok, zene: Az átlagosnál egy kicsit jobb szinkronok és előadásmód figyelhető meg a Dead Island: Riptide-ban, de a zombik továbbra is élettelenek kissé, mellőzik a távoli nagy hangzavarokat, ordításokat vagy hörgéseket, amelyekkel garantáltan nagyobb élményt lehetett volna előidézni a pályákon, de néhány emlékezetesebb dallam is elfért volna a háttérben.

Összegzés: Összességében kijelenthető, hogy a játék a folytatás helyett jobban megérdemelte volna a (különálló) kiegészítő elnevezést, hiszen az első részhez képest a történeten és a helyszínen, valamint néhány apróságon kívül semmilyen frissítést nem találhatunk benne. A Deep Silver és a Techland érezhetően még egy bőrt szeretett volna lehúzni a névről a generációváltás előtt, de amennyiben tetszett az első rész, ettől függetlenül is biztosan meg fogod kedvelni a folytatást, hiszen rosszabb semmiképpen sem lett nála a Riptide, de a várakozásokkal ellentétben sajnos jobb sem.