Kiadó: EA
Fejlesztő: Maxis
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2,0 GHz vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 7800 GT vagy Intel GMA HD grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q9300 2,5 GHz vagy AMD Phenom II X4 910 processzor, Nvidia GeForce GTX 275 vagy ATI Radeon HD 4890 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: SimCity-sorozat, Cities XL-sorozat
Kategória: városépítős stratégia

A SimCity-sorozatot egyértelműen fogalomnak tekintik a városépítős stratégiák szerelmesei, hiszen Will Wright és csapata nem csak egy nagyszerű stílust hívott életre az 1989-ben megjelent első résszel, hanem megalapozták stúdiójuk jövőjét is. Több nézőpontból is megvizsgálhatjuk a stúdió múltját, de abban talán a legtöbb rajongó egyetért, hogy bizonyára a The Sims-sorozat sem született volna meg, amennyiben a Maxis korábban nem teszi le a SimCity alapjait, és bár az élet-szimulátornak csúfolt alkotás időközben a cég legnagyobb címévé nőtte ki magát, de azt mégsem gondoltuk volna, hogy egyszer még érezni fogjuk hatásait a legismertebb városépítős franchise aktuális epizódjában.

A sokáig csak SimCity 5 címmel emlegetett mű esetében márpedig forradalmi lépésekre szánták el magukat az alkotók, így amellett, hogy a The Sims hatásai is megjelentek a pályákon, sokkal fontosabb, hogy eltűnt a végeredményből az igazi egyjátékos élmény, így inkább egy városépítős MMO-t kaptunk, semmint egy vérbeli magányos stratégiát. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, lássuk mindezt az alapoktól!


A Maxis szerencsére végig észnél volt a fejlesztések során, így azt az istenkáromlást még ők sem merték meglépni, hogy a sorozat jól ismert játékmenetéhez hozzányúlnak, az ugyanis garantáltan globális elégedetlenséget váltott volna ki a rajongókból. Ennek köszönhetően a kampány – habár konkrétan ilyen fogalom már nem létezik az új SimCityben – elindítását követően ismét egy polgármester bőrébe bújhatunk bele, akinek az oldalán az lesz a feladatunk, hogy a semmiből felépítsünk egy élő, lélegző és virágzó nagyvárost. A feladathoz bizonyos mennyiségű erőforrásokat és némi segítséget is kapunk, de többnyire csak a mi ügyességünkön múlik majd, hogy teljesíthessük a feladatot, ami korántsem lesz egyszerű.

Az ugyanis, hogy utakat és lakóházakat építünk, még alapvetően kevés a sikerhez, az embereknek ugyanis alapvető igényeik vannak, amelyeket nekünk maradéktalanul ki kell majd elégítenünk, így szükségük lesz vízre, áramra, ételre, vagy éppen közbiztonságra és egészségügyre is. A lakók szinte kivétel nélkül egyedi igényekkel rendelkeznek, ezért úgy kell felhúznunk az újabb és újabb épületeket, hogy közben ne legyen túl nagy a munkanélküliség, hogy mindenki elégedett legyen, az adók se verdessék a kék eget, mindemellett pedig a költségvetésünk is a nullához közelítsen, de a legjobb, ha még profitot is tudunk termelni. Ez a feladat leírva ugyan könnyednek és kivitelezhetőnek tűnik, de aki életében már legalább egyetlen SimCity-játékot is kipróbált, az biztosan tudja, hogy az egyensúly elérése rendkívül nehéz feladat még a legalacsonyabb szinteken is.


A sorozat új epizódjára pedig ez hatványozottan igaz, hiszen a Maxis néhány igencsak felesleges egyszerűsítéssel és újítással bővítette ki a közvetlen elődben egészen kellemesre sikeredett játékmenetet. A milliónyi apró frissítést nyilván lehetetlen lenne maradéktalanul felsorolni, ugyanakkor a legnagyobb újításokra máris kitérünk. Az egyik ilyen például az állandó online jelenlét, amit a Maxis kötelezővé tett a SimCityben, ezzel egy csapásra összetörve a magányos polgármesterek álmait, hiszen bár egyedül is tudunk majd hódolni a városépítés szépségeinek, ez azonban a legtöbb esetben korlátok közé lesz szorítva, így szó szerint rá leszünk kényszerülve arra, hogy segítséget kérjünk, illetve virtuálisan bekopogjunk más játékosokhoz. Mindezt úgy képzeljük el, hogy egy óriási területen több városhely közül választhatjuk ki saját településünk számára a legideálisabbat. Kiváló területet sosem fogunk találni, hiszen hol ebből, hol abból lesz kevesebb, így – bár egymagunk is belakhatjuk a környező városokat –, biztosak lehetünk abban, hogy előbb vagy utóbb más játékosokra leszünk utalva, és fordítva. Ha például városunk körül kevés a víz, kénytelenek leszünk segítséget kérni a szomszédos polgármestertől, ha pedig odaát rossz a közbiztonság, mi cserébe kisegíthetjük őt néhány rendőrautóval.


Ebből a cserekereskedelemből egyébiránt – egy jó közösségben – jól profitálhatunk hosszabb távon, ugyanakkor a régi rajongók többségét bizonyára frusztrálni fogja majd, hogy egyedül csak súlyos korlátok közé szorítva lehet élvezni a polgármesterség örömeit. Mindezt mi sem támasztja alá jobban, minthogy a negyedik részhez képest is lényegesen kisebb területen építhetjük fel városainkat, így a veterán rajongók bizonyára néhány óra alatt be is fogják tölteni a rendelkezésükre álló teret. Emellett a negatívum mellett valószínűleg sokak számára eltörpül majd, hogy az utak immáron szabadon formázhatók lesznek, az áramellátáshoz pedig elegendő lesz csak felépíteni egy erőművet, és máris mindenki el lesz látva a boldogsághoz és a jó közhangulathoz elengedhetetlen elektromos árammal.

Az állandó online jelenlét egyébiránt a másolásvédelmet is lefedi a játékban – az induláskor voltak is problémák vele, amikor hosszú órákig elérhetetlenek voltak a szerverek –, de még a legnyitottabb rajongók szerint is opcionálissá lehetett volna tenni a lehetőséget. A játék egyébiránt dacára az egyszerűsödésnek, az alapjait tekintve továbbra is egy vérbeli SimCity maradt, így akit nem zavar, hogy erősen korlátozták a városépítésre alkalmas helyet a fejlesztők, az bizonyára könnyedén el tud majd merülni a statisztikákban és úgy nagy általánosságban a mindennapi polgármesteri teendőkben.


A korlátozások egyébiránt vélhetően azért léptek életbe, mert a Maxis elhatározta, hogy minden egyes lakónk életét valós időben és egyedileg fogják szimulálni számunkra, így kiválaszthatunk akár kedvenc családokat, és nyomon követhetjük őket a jövőben, de ahelyett, hogy ebből a lehetőségből többet is kihoztak volna – akár a The Sims-sorozat elemeinek alaposabb bevonásával –, inkább meghagyták ennyiben az opciót, ami így finoman szólva is felesleges lett.

Természetesen hasznos újításokkal is találkozhatunk majd a végeredményben, így például a zónák megjelenése alaposan megkönnyíti a dolgunkat a jó elrendezésben, de a magyar kiadás egyik legnagyobb érdeme a nagyszerűen sikerült felirat is, aminek köszönhetően még a legbonyolultabb infógrafikákat is könnyebben megérthetjük. Óriási negatívum, hogy bár a korábbi részekhez képest lényegesen kisebben gondolkodtak a Maxis fejlesztői, de így is egy halom grafikai és programozási hibával együtt adták ki a végeredményt, amelyek többsége sajnos apróságnak sem tekinthető. Csak egyetlen példával szemléltetve: több város indításakor is tapasztalható az a jelenség, miszerint a városlakók igényei szó szerint kielégíthetetlenek, így például hiányolják a közelből a boltokat, és hiába építünk számukra több üzletet a szomszédba, moráljuk továbbra is az elvárható szint alatt marad, ami hosszabb távon teljesítményünkre és a játékmenetre is hatással lehet. Grafika: Habár a Maxis azt ígérte, hogy a GlassBox grafikus motorral szó szerint életet fognak varázsolni monitorainkra a SimCityvel, ám a valóságban sajnos mégsem lett túl kiemelkedő a végeredmény, habár a technológia kétségkívül jól működik. Így például élmény látni a változatos környezetet vagy a sokszínű épületeket, akárcsak a valóban saját életet élő simeket, de a küllemtől így sem sikerült elájulnunk, maximum az orbitális grafikai hibáktól, amelyek miatt jogosan jár a pontlevonás.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A korábbi részekkel megismert kezelőfelület és irányíthatóság mai, modernizált és kissé újragondolt változatával találkozhatunk majd az ötödik SimCity keretein belül is, amivel hiába igyekeztek a fejlesztők, a bennmaradt hibáknak köszönhetően ezen a téren is érhetnek minket kellemetlenségek. Gyakori eset például, hogy a játék nem azt és nem úgy teszi, amit mi szeretnénk, és hiába van például a játéktéren még egy bevásárlóközponthoz elegendő hely, a program csak egy kis vityilló felépítését engedélyezi.

Játszhatóság: A játszhatósággal és a játékidővel alapesetben nem lenne probléma a SimCity keretein belül, hiszen a Maxis elképzelése az volt, hogy az online élményeknek köszönhetően még a századik város felépítése is tartogasson újdonságokat. A régi rajongók többsége azonban bizonyára beérné egyetlen metropolisszal is, de cserébe azt egy óriási területen és az új epizóddal érkezett kötelezettségek nélkül építhessék fel.

Intelligencia, nehézség: Habár az intelligencia egy városépítős stratégia esetében nem túl fontos, a nehézség már annál inkább. Ha a korábbi epizódokkal vetjük össze az ötödik SimCityt, akkor meglepő módon azt tapasztalhatjuk, hogy bár a mai átlaghoz képest is nehezebb a játékmenet, a sorozathoz viszonyítva azonban lényegesen könnyebb polgármesterként érvényesülni, ami az egyszerűsítéseknek köszönhető. Ez pedig esetünkben sajnos negatívum.

Hangok, zene: A SimCity a magyar felirat miatt igencsak közérthetőre és barátságosra sikeredett, de a hangeffektek terén semmi kiemelkedőt nem tudott nyújtani, a zenék például azonnali kikapcsolásra ítéltettek, míg a hangok többsége néhány kivételtől eltekintve elveszik a háttérben.

Összegzés: Az ötödik SimCityt teljes egészében vizsgálva kijelenthetjük, hogy nem lett ugyan rossz a végeredmény, bőven kiemelkedik az átlagból is, de a sorozat igazi rajongói egészen mást vártak tőle. Az állandó online jelenléttel érkező újdonságok például lehettek volna opcionálisak, a felesleges egyszerűsítések helyett pedig inkább nagyobb építési területeket vártunk. Ha ezeket megvalósította volna a Maxis, akkor egy újabb felejthetetlen epizóddal bővült volna a sorozat, de így sajnos csak egy újabb SimCity lett belőle, ami mellett továbbra is ott marad a gépen valamelyik korábbi rész is.