Kiadó: Blizzard
Fejlesztő: Blizzard
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D vagy AMD Athlon 64 X2 processzor, Nvidia GeForce 7600 GT vagy ATI Radeon X800 XT grafikus kártya, 2 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6600 vagy AMD Athlon 64 X2 5000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 4850 grafikus kártya, 2 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: StarCraft II: Wings of Liberty, StarCraft
Kategória: valós idejű stratégia

Bármilyen nézőpontból is vizsgáljuk a Blizzard fejlődését, azzal még a stúdió legnagyobb rajongói is egyetértenek, hogy az 1998-as StarCraft megjelenése óta a csapat nem sok új ötlettel állt elő a játékosok számára. Elég csak megvizsgálni az utóbbi tíz év termését ahhoz, hogy kijelenthessük, a kompánia teljes egészében saját múltjából él, de gyorsan hozzá is kell tennünk, hogy mindezt nagyon ügyesen teszik. Ékes példa erre, hogy még azt is el tudták fogadtatni rajongóikkal, hogy a StarCraft II-t nem egy nagy játékként, hanem három részre szabdalva jelentessék meg, ami elsőre nem tűnt túl jó ötletnek.

A Wings of Liberty bemutatkozását követően megnyugodtunk kicsit, hiszen bár csak egyetlen frakcióra fókuszált a kampány, de a tartalom és a minőség bőven egy bizonyos szint fölé emelkedett. A kérdés természetesen továbbra is ott motoszkált bennünk, miszerint a Blizzard vajon képes lesz-e a fennmaradó két faj, avagy a Zergek és a Protossok esetében is megtartani ezt a szintet, vagy a nagyszerű első felvonás után képtelenek lesznek elegendő újdonsággal előállni? Most, hogy végre megjelent a Heart of the Swarm, válaszolhatunk erre a kérdésre is!


Mielőtt azonban megtennénk, fontos kiemelni, hogy a második StarCraft II-epizódra a Blizzard nem egy teljes értékű videojátékként vagy egy folytatásként tekintett, hanem egyszerű kiegészítőként, amint azt a játék dobozán is feltüntették. A kifejezés azonban esetünkben nem hozható párhuzamba a minimális tartalmakat szolgáltató letölthető tartalmakkal, a cég ugyanis minden téren tiszteli a hagyományokat, így a kiegészítő esetükben legalább annyi frissítést ad hozzá az alapokhoz, mint manapság két teljes játék. Itt van például rögtön egy igencsak tartalmas és elképesztően látványos átvezető animációkkal felvértezett egyjátékos kampány, ami 20 jól kidolgozott küldetéssel kápráztat majd el minket.

A történet középpontjában ezúttal a Zerg frakció áll, pontosabban Sarah Kerrigan névre hallgató vezetőjük, aki szintén központi szerepet játszott már a Wings of Libertyben is, ám akkor csak elkeseredetten kutattunk utána Jim Raynor oldalán. A Heart of the Swarmban Sarah – a várakozásoknak megfelelően – továbbra sem tud majd dönteni, hogy inkább érzéseire vagy a józan eszére hallgasson, így érzelmi hullámvölgyekkel és drámai pillanatokkal lett átitatva az egész kampány.


Az alkotók azonban sajnos a nagy igyekezet ellenére sem tudtak olyan emlékezetes és maradandó momentumokat felvonultatni a történet során, mint amelyektől szó szerint hemzsegett az első rész, nyomokban pedig még a folytatás bemutatkozó felvonása is. A kampány így bármennyire is sikerült tartalmasra és hatásosra – az átvezető animációk pedig lélegzetelállítóra –, olyannyira kiszámítható lett minden fordulat, hogy a finálé kivételével mindez egy kicsit csalódásra adhat okot.

Hasonlóan hiányoznak a meglepetések a játékmenet terén is, és hiába mondogatjuk magunkban, hogy csak egy kiegészítőről van szó, egy kicsit azért mégis többet vártunk volna ezen a téren. Természetesen már önmagában elegendő, hogy irányításunk alá vonhatjuk a Zergeket, akik olyannyira különböznek a korábban megismert Terranoktól, hogy a koncepciót tekintve egy teljesen megújult játékot fogunk kapni. A mechanizmuson ugyanis a Blizzard természetesen újfent egy fikarcnyit sem módosított, így továbbra is a nyersanyaggyűjtésről, az építkezésről, valamint az ezeken alapuló harcokról szól a játék, ami stílusát tekintve megmaradt a klasszikus valós idejű stratégiák útvonalán. Habár a pályatervezés ezúttal nem tartozik az alkotás legjobb erényei közé, ellenben míg a Wings of Libertyt a fejlesztők elvitték a mai trendeknek megfelelően az akció-orientáltabb irányba, addig a Heart of the Swarm nagyszerű küldetései ismét a régebbi rajongóknak fognak kedvezni, hiszen nagyobb szerep jut – nyilván a megfelelő nehézségi fokozaton – a taktikázásnak, így ezen a téren előrelépést könyvelhetünk el a korábbi tapasztalatokhoz képest. A játékban egyébiránt teljes egészében visszatérnek a közvetlen előd újdonságai, ám az új koncepció kivételével lényeges újdonságokra már nem számíthatunk.


Ismét lesz például fejlődési rendszer, amelynek során főhősünk mellett egységeinket is felruházhatjuk extra képességekkel, ezek azonban nem lesznek kőbe vésve, így akár küldetésenként választhatunk, hogy osztagaink erősebbet sebezzenek, vagy inkább gyorsabban haladjanak. Az evolúciós küldetések elvégzésével egyébiránt állandó, tehát nem módosítható extrákat is elérhetünk, így például egy földi támadóegységet légvédelmi képességekkel vértezhetünk fel és így tovább. Űrhajónk helyett Kerrigan oldalán a Zerg főhadiszállást járhatjuk körbe, így beszélgethetünk tanácsadóinkkal, elvégezhetjük az imént említett csapatmódosításokat, és innen indíthatjuk a küldetéseket is, amelyek között ismét szabadon válogathatunk, ámbár sajnos következmények vagy a történet befolyásolásának lehetősége nélkül.

Az egyjátékos kampány tehát minden téren hozza a Wings of Liberty színvonalát, ám – kiegészítő ide vagy oda – a Zergek sajátosságain kívül csak kevés esetben képes jobbat produkálni nála. Hasonló a helyzet a többjátékos mód tekintetében is, sőt mi több, ezen a téren még kevesebb újdonsággal találkozhatunk, mint korábban. Van ugyan hét új egység, ám ezek olyannyira jelentéktelennek tekinthetők, hogy nem igazán befolyásolják a korábban megismert játékmenetet, és átalakult a matchmaking is, de a tapasztaltabb játékosok ennek feltehetően nem igazán fognak örülni.


A Blizzard egyébiránt továbbra is abban látja a játék jövőjét, hogy a régi rajongók igényeire fittyet hányva inkább az eSportos vonulatot erősíti, amiben valóban nagy lehetőségek vannak, illetve ezzel az alkotás népszerűségére is hatást gyakorolnak, ám a klasszikus LAN-partikat akkor sem helyettesíthetik vele. Természetesen aki szeretne, az a kampány után a Heart of the Swarm multiplayer módjába is alaposan bele tud majd feledkezni, hiszen a jól ismert lehetőségek várnak ránk, csak éppen újabb pályák és egységek oldalán, a Battle.net közössége pedig még mindig egy meglepően elit, de barátságos közeg, így aki szeretne minőségi többjátékos élményt magának, az biztosan nem fog csalódni ezúttal sem. Grafika: A játék grafikáját tekintve csak minimális előrelépést tapasztalhatunk a korábbi részhez képest, de a fejlődés így is kézzelfogható lesz, így részletesebb, változatosabb és színesebb pályák várnak majd ránk. A StarCraft II: Heart of the Swarm azonban így sem fogja felvenni a versenyt korunk sztárstratégiáival, de a Blizzardnak bizonyára nem is ez volt a célja. Fontos kiemelni egyébiránt, hogy optimalizálni még mindig nem felejtettek el a fejlesztők, de ennél sokkal fontosabb, hogy továbbra is ők készítik a legszebb és legjobban megrendezett átvezető animációkat, amelyekkel szó szerint tömve van a kampány.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel egy kiegészítőről beszélünk, így érthető, hogy a kezelőfelület és az irányíthatóság tekintetében nem fogunk túl sok különbséget tapasztalni sem a közvetlen előd vagy a legendás első részhez képest. Ugyan a kezelőfelületet a Zergek koncepciójához igazították, így sokkal hangulatosabb is lett a végeredmény, de komolyabb változásokat ezen a téren nem tapasztalhatunk majd. A járt utat a járatlanért tehát nem hagyta el a Blizzard ezen a téren.

Játszhatóság: A várakozásoknak megfelelően igencsak komoly szavatossággal rendelkezik az alkotás, így legalább 15 órányi játékidő vár ránk, ha szeretnénk átélni mind a 20 bevetést, valamint az opcionális mellékküldetéseket is. Az egyjátékos kampány mellett ráadásul egy jól kidolgozott, kiváló közösséggel rendelkező, ámde csak minimális újításokat felvonultató multiplayer is elérhető lesz, hogy a harmadik rész megjelenéséig meglegyen a mindennapi StarCraft II-adagunk.

Intelligencia, nehézség: A Blizzard immáron több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a valós idejű stratégiák terén, így nem túl meglepő, hogy a megfelelő nehézségi fokozatot kiválasztva éppen elegendő kihívás vár ránk a játékban, mindemellett pedig még az ellenfelek mesterséges intelligenciájára sem panaszkodhatunk. Továbbra is verhetetlen ezen a téren a csapat!

Hangok, zene: A Blizzard nem csak az átvezető animációk egyik koronázatlan királya a jelenlegi színtéren, hanem a hangok és zenék tekintetében is páratlanok, hiszen ennyire kiváló és átélt szinkronokat, valamint a helyzetekhez maximálisan illeszkedő zenét csak kevés videojátékban láthattunk, a stratégiákat tekintve pedig ez különösen igaz. Az átlagból alaposan kiemelkednek egyébiránt a főbb szereplők szinkronjai, de a kitalált világ ellenére az effekteket is kellően hihetőnek fogjuk majd érezni.

Összegzés: Habár elég kiszámíthatóra sikerült a StarCraft II: Heart of the Swarm, egy kiegészítőhöz képest azonban minden téren elégedettek lehetünk a fejlesztők munkájával, hiszen újdonságokat nem, de az elvárható minőséget maximálisan képesek voltak hozni a játékkal. A nagyszerűen megírt történet, a látványos átvezetők és a halhatatlan játékmenet mind-mind olyan tényezők, amelyek a stílus trónjára emelik az alkotást, és bár hosszú még az idei év, de a legjobb RTS címére már van egy nagyon jó esélyesünk. Ha neked is tetszett korábban a Wings of Liberty, biztosan nem fogsz csalódni a Zerg kampányban sem!