Kiadó: Sega
Fejlesztő: Gearbox Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Dual Core 2 GHz-es processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8500 vagy ATI Radeon HD 2600 grafikus kártya, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Quad Core 2,3 GHz-es processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce GTX560 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Aliens vs. Predator
Kategória: FPS

Medal of Honor: Warfighter Amikor 2006 magasságában a Sega bejelentette, hogy hivatalosan is megvásárolták az Aliens-jogokat, így a jövőben ők fogják majd gondozni a franchise alapján készülő videojátékokat, a legtöbb rajongó fellélegzett, hiszen ezáltal fel sem merült, hogy egy évenként érkező, összecsapott sorozat válhat kedvenc savköpőink történetéből. A mosoly tovább szélesedett a fanatikusok arcán, amikor kiderült, hogy az első Aliens-játék fejlesztését a Gearbox végzi majd el, ám legközelebb ennek ellenére is csak két év múlva hallhattunk a kérdéses alkotásról. Ekkor a Sega már Aliens: Colonial Marines néven emlegette a projektet, és úgy hittük, hogy hamarosan meg is jelenhet.

Azt azonban álmunkban sem gondoltuk volna – még a sok-sok huzavona ellenére sem –, hogy 2013-ig kell várnunk a premierre. Az évek óta húzódó történet végére ugyanis csak néhány nappal ezelőtt kerülhetett pont, és sokak nagy megdöbbenésére a hosszú fejlesztési idő ellenére is kritikán aluli lett a végeredmény. Hogy mi történhetett, azt senki sem tudja – a Sega és a Gearbox egymásra mutogatnak –, az viszont biztos, hogy az Aliens: Colonial Marines olyan, mintha a kétezres évek közepén, vagy még korábban jelent volna meg, tehát több éves lemaradásban van a kurrens videojátékok legtöbbjéhez képest.


Mielőtt azonban alaposabban belevágnánk a játékmenet és ezzel együtt a negatívumok ismertetésébe, lássuk azt a részét a műnek, ami kifejezetten jóra sikeredett. Ez nem más, mint a történet, valamint a lefestett hangulat, ami nyilván nem teljes egészében a készítők érdeme, de Winters tizedes oldalán így is egy nagyon kellemes sztorit göngyölíthetünk majd fel, ami leginkább az első három Aliens-mozifilmhez kötődik – de a konkrét jelenetek átemelése helyett önálló életet él a cselekmény, ami természetesen hemzseg az átfedésektől, de sajnos a homályos részletektől is.

A történet a USS Sulaco fedélzetén indul, ahol valamiféle ismeretlen életforma – nyilván mi már tudjuk, hogy mi – tizedelte meg a legénységet, főhősünk feladata pedig, hogy túlélők után kutatva megmentse, ami még menthető. A betanító részként is felfogható első percek után a játék csakhamar elrepít majd minket az LV-426-ra is, de számtalan egyéb ismerős helyszínt is felfedezhetünk magunknak a kampány során, amelyek többsége meglepő hasonlóságot fog mutatni a mozifilmekben látottakkal. Az állandó átfedések és utalások miatt az Aliens: Colonial Marines sztorijának kellemes bája és elragadó hangulata is lesz, ami talán nem olyan horrorisztikus, mint az elvárható lenne, de emiatt minden rajongó számára megérhet legalább egy végigjátszást.


Sajnos azonban ehhez az egy végigjátszáshoz kötélidegek kellenek majd, mert a Gearbox alkotása – ahogyan azt már fentebb is kiemeltük – a játékmenetet tekintve kritikán alulira sikeredett. A játék stílusa a belső nézetes akciók táborát erősíti, amiben a Borderlands-sorozattal már sikerült nagyot alkotniuk a készítőknek, de itt valamiért sem izgalmas harcok, sem kiemelkedő pillanatok nem várnak ránk. Az összecsapások például rendkívül egysíkúra, mi több, unalmasra sikeredtek, és hiába találkozunk a kampányban többféle ellenféllel, sem fedezékrendszer, sem taktikai lehetőségeink nem lesznek, így a becsületes fegyverarzenálból válogatva a kampány kilencven százalékában az lesz a feladatunk, hogy befogjuk a célkeresztbe a kis szörnyeket, majd addig tüzeljünk, ameddig az ólom-túladagolástól fel nem robbannak. Sem változatos animációk, sem leszakadó testrészek, sem egyéb, manapság már alapkövetelménynek számító jelenetek nem várnak ránk az akciók közben, sőt, még legalacsonyabb nehézségi fokozaton is képes lesz megizzasztani minket a játék, ami folyamatosan komoly túlerőt zúdít ránk, gyakran még a legszűkösebb helyszíneken is. Mivel az Aliens: Colonial Marines a mechanizmus tekintetében érezhetően a régi hagyományok előtt szeretne tisztelegni, elfelejthetünk olyan extrákat, mint a teljesen automatikus regenerálódás, de többek között például a lőszerrel sem leszünk túlzottan ellátva – azért hiányt sem szenvedünk belőle –, mindezek pedig még inkább megnehezítik a dolgunkat az összecsapások során.


A játék egyébiránt szerepjátékos elemekkel is rendelkezik, de ezek olyannyira jelentéktelenek, hogy a szintlépést alig fogjuk érzékelni, a fegyverfejlesztés hatásai pedig egyenlők lesznek a nullával, maximum az erősebb sebzéssel és hasonló tulajdonságokkal tudunk tényleges módosító hatást elérni. Az Aliens: Colonial Marines egyik jellemzője lesz továbbá a csapatalapú játékmenet, így hiába beszélünk egy FPS-ről, szinte sosem leszünk majd egyedül a már-már frusztrálóan lineárisra és gyakran túlontúl szűkösre sikerült pályákon. Ennél sokkal rosszabb azonban, hogy a maximálisan múltidéző játékmenet a számtalan bug és egyéb programozási hibák miatt egyáltalán nem tud kiteljesedni.

Több ízben is megtapasztalhatjuk majd például, hogy milyen, amikor társunk beakad a pálya egyik részén, majd tétlen kutakodásunkat követően megdöbbenve látjuk, hogy ott vár ránk a távolban, a következő scriptelt jelenet kezdőpontjánál. Szerencsére társaink azért ténylegesen a segítségünkre lesznek majd a harcok során, így ők is aktívan irtják mellettünk a xenomorfokat és az ellenséges emberi egységeket, akik nem csak minket, hanem őket is gyakran célba veszik – ez pedig egy olyan tulajdonság, ami a mai játékok többségére nem túl jellemző, tehát pozitívumnak tekinthető.


A Colonial Marines mindemellett egy vaskos többjátékos móddal is rendelkezik, ami sajnos éppen az egyjátékos mód mechanizmusának hiányosságai miatt rendkívül erőltetett és átlagos lett, holott a jó alapötletekből ez a játékmód sem szenvedett hiányt. A hagyományos multiplayer esetében az idegenek és a tengerészgyalogosok fáradhatatlan ütközeteit élhetjük majd át több játékmód keretein belül, ennél azonban sokkal jobb móka lesz a kooperatív mód, amiben barátaink oldalán a teljes történetet göngyölíthetjük fel. A kampány ebben a formában értelemszerűen lényegesen nagyobb élmény, azonban a készítők képtelenek voltak megfelelő technikai hátteret biztosítani. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a négyjátékos móka pillanatok alatt megszakad, ha az egyik társunknak akadozik az internet-szolgáltatása, de mindez igaz a kompetitív multiplayerre is. Így bármennyire is szerettük volna, néhány percnél többet nem tudtunk eltölteni vele, mert a legtöbb esetekben be sem engedett minket a pályákra. Grafika: Amiben azonban az Aliens: Colonial Marines minden kétséget kizáróan a leggyengébb lett, az egyértelműen a küllem, ami közel egy évtizedes lemaradásban van a kurrens videojátékokhoz képest. Nehéz épp ésszel felfogni, hogy egy Borderlands 2 után hogyan tudott ilyen grafikával bármit is kiadni a kezei közül a Gearbox, hiszen még a Duke Nukem Forever is jobb volt ezen a téren. Az alacsony felbontású textúrák, a szürke, unalmas és ismétlődő belső terek, a kritikán aluli effektek, a csúnya animációk és élettelen karaktermodellek, valamint a fizika szinte teljes hiánya mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy komoly bukás legyen a végeredmény.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányítás a szokásos FPS-klisékből építkezik, így túl sok újdonsággal nem fogunk találkozni ezen a téren, gördülékenynek és könnyednek tekinthető az egész. A kezelőfelület azonban rendkívül érdekes, a menü például egyenesen csúnyának tekinthető, a játékban megtalálható HUD pedig direkt el lett homályosítva, amivel még a leggyakorlottabbak számára is garantált lesz az idő előtti fejfájás.

Játszhatóság: A játékidő terén nem lenne komoly probléma az alkotással, a bőven tíz órán felüli kampány azonban a türelem próbája lesz a cikkben ismertetett okok miatt. A szavatosságot egyébiránt alaposan megnöveli a többjátékos mód – különösen a kooperatív élmények –, ezeket azonban az egyelőre még elhárítatlan technikai problémák miatt a legtöbb játékos nem biztos, hogy fennakadások nélkül tudja élvezni.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligenciának ugyan akadnak jó pillanatai – csapattársaink például aktívan kiveszik a részüket az összecsapásokból –, de az ellenfelek esetében többnyire nem is létezik ez a fogalom. A xenomorfok ugyanis kizárólag csapatosan, mondhatni agyatlanul tudnak támadni, semmi jelét sem mutatják a taktikázásnak, ebből pedig az következik, hogy az állandó túlerő miatt gyakran indokolatlanul nehézzé válik a játék, hiszen tengerészgyalogos legyen a talpán, aki egy szűk folyosón meg tud birkózni egyszerre 8-10 ellenféllel.

Hangok, zene: Az Aliens-mozifilmek után jogosan vártuk, hogy óriási dallamok teszik hangulatosabbá a helyszíneket és az egész történetet, azonban mind a zenék, mind a túljátszott szinkronok teljesen átlagosra sikeredtek.

Összegzés: Az Aliens: Colonial Marines egy érthetetlen és megmagyarázhatatlan félrenyúlás volt a Sega és a Gearbox részéről. Épp ésszel felfoghatatlan, hogy mit vártak egy a küllem és a játékmenet tekintetében is több éves lemaradást produkáló alkotástól, ami összességében még az átlagos jelzőt sem érdemli meg, hiszen a történet és a hangulat kivételével szinte egyetlen pozitívumot sem lehetne kiemelni vele kapcsolatban. A franchise legnagyobb rajongói talán az elfogultság miatt megkedvelhetik – főként a cselekmény miatt –, de összességében egy óriási csalódás lett a végeredmény, ami méltatlan az Aliens-univerzumhoz.