Szekeres Viktor
Fejvadászok - Mocskos élvezet
A nyár egyik legjobban várt filmje nem okoz csalódást. Legalábbis annak nem, aki mocskos szórakozásra vágyik, s nem társadalomkritikát keres a hamburgerben.
Hogy tetszett A fejvadászok?
Amerika uralja a világ mozis piacát. Még mindig. A legnagyobb bevételeket szinte minden országban amerikai filmek produkálják, ezeket egy-egy kósza nemzeti produkció tudja csak lepipálni néhol. S Hollywood természetesen Amerikát is uralja, jellemző módon egy amerikai film bevételeinek még mindig átlagosan 50%-a keletkezik az USA-ban, míg a másik 50% a világ többi részén. Kivétel persze egyre több akad, például az animációs filmek, illetve a franchise-ok olykor már 75%-os nemzetközi bevételhányaddal dicsekedhetnek.
Itthon ennek megfelelően a közönség inkább hollywoodi filmeket választ a mozikban. Pedig idén legalább annyi európai, ázsiai, vagy dél-amerikai produkciót láthattunk - ezt mutatja az egyik nemrég megejtett szavazás is, mely szerint az SG-s olvasók 3/4-e számára idén csak Amerika létezett mozizások kapcsán. Ennek fényében persze még furcsább úton-útfélen hallani a hollywoodi felhozatalra vonatkozó panaszokat, hiszen mindenki számára megvan a lehetőség, hogy a világ filmterméséből válogasson - akár hagyományos úton, vagyis mozikban, akár alternatív metódusok segítségével.
Aki a kevésbé reklámozott, nem amerikai filmek nézésére adja a fejét, az általában a különböző díjátadók elismertjeinek névsorát böngészi, esetleg egyes országok vagy földrészek filmtermésével foglalkozó oldalak, blogok segítségével tudja kiválasztani, hogy mit nézzen. De az is egy megközelítés, ha megnézi, hogy egy-egy adott naptári évben mely hazai gyártású film uralta egy adott ország bevételi toplistáját, hiszen olykor így még egyszerűbb a gyöngyszemeket megtalálni. Máskor persze a bevételek alapján vizsgálódva jókora luftot rúg az ember, de legalább némi kulturális ismeret birtokába jutunk, hisz tisztába jöhetünk azzal, hogy milyen filmek, mely stílusok érdeklik leginkább az adott nemzet fiait és lányait.
2011-ben például Franciaországban az Életrevalók volt a legnagyobb nemzeti siker, Ausztráliában a Red Dog, Belgiumban a Finánc a pácban, az angoloknál A király beszéde mellett a tévésorozat alapján készült The Inbetweeners Movie, a németeknél a Kokowääh, Svédországban a Friss nyomon 2 robbantott bankot, míg a spanyoloknál természetesen a Torrente 4. Norvégiában pedig a Fejvadászok. Amelyet akár itthon is el lehetett volna adni szélesebb közönségnek, de mivel ez a kísérlet két éve a svéd A tetovált lány esetében is kudarcot vallott, így a filmet forgalmazó Vertigo Média nem is nagyon hajtott a nagyobb tömegek elérésére.
Ugyanis A tetovált lányhoz hasonlóan a Fejvadászok is egy nálunk is megjelent sikerkönyv alapján készült, melynek írója Jo Nesbo, akit egyébként nemsokára Martin Scorsese is adaptálni fog. A Fejvadászok története természetesen egy fejvadászról szól, azaz egy olyan emberről, aki más cégeknek keres munkaerőt. Azonban Roger Brown nemcsak fejvadász, hanem profi műkincstolvaj, s a mellékes nem jön rosszul, ugyanis egy nem túl fess, alacsony emberről van szó, aki így próbál kompenzálni, hiszen a sok pénznek köszönhetően modellszépségű feleséget "tarthat", akinek az igényeit azonban ki kell elégíteni. Többet nem is érdemes elárulni a történetből, legyen elég annyi, hogy a mindig akkurátus és óvatos Roger vét egy balga hibát, kiütközik rajta némi emberi gyengeség, s azon kapja magát, hogy üldözött vaddá válik.
A Fejvadászok, talán ennyiből is kiderült, hogy nem a klasszikusok vonalát követő krimi, ugyan akadnak benne halottak, de nem a gyilkosság, valamint a tettes kiléte a fontos, hanem inkább az, hogy mi történik, és mik a karakterek motivációi. Persze az egész sztori alapját az üldözés és a versenyfutás adja, mely olykor kivételesen élvezetes és egyben abszurd szituációkat is teremt, s ezeket hol elszörnyedve, hol harsányak kacagva, a levegőt csapkodva nézzük.
Az elején az ember azt hihetné, hogy stílusában egy, az Amerikai pszichóra hajazó történetet fog látni, esetleg éles társadalomkritikát olvashat ki a sorok közül, de a Nesbo-sztori ad egy nagy maflást azoknak, akik olyasmit keresnek, amit nem kéne. S teszi mindezt elég mocskos és lucskos módon, még véletlenül sem intellektuális élményt kínálva, de úgy, hogy a Fejvadászok azért ne billenjen át bohóctréfába. (Persze mindez még véletlenül sem azt jelenti, hogy a készítők ne okosan nyúltak volna a témához, hiszen mind a sztori, mind a megvalósítás nagyfokú profizmusra és hideg intelligenciára vall.)
A Fejvadászok remek szórakozás volt, sötét témája ellenére igazi, felszabadulást jelentő élmény. Még véletlenül sem a filmművészet csúcsa, de aki szereti az egyszerre pörgő, csavaros és rejtélyes, fekete humorral megáldott filmeket, az minden bizonnyal élvezni fogja ezt a norvég, kvázi popcorn krimit. Még akkor is, ha egyes jeleneteknél tátott szájjal markolja az ülés karfáját. Hollywood pedig megint elgondolkozhat azon, hogy egy film minősége nem a beleölt dollártízmilliókon múlik, hanem a jó történeten is.
Amerika természetesen már tervezgeti a saját Fejvadászok-verzióját, mint ahogy a fenti címlistából az Életrevalóknak, valamint a The Inbetweeners Movie-nak is valószínűleg lesz amerikai változata. Mert a nézőket az általában jobban szokta érdekelni egy, a tengerentúli Álomgyárban készített film. Ez a világ rendje.
Itthon ennek megfelelően a közönség inkább hollywoodi filmeket választ a mozikban. Pedig idén legalább annyi európai, ázsiai, vagy dél-amerikai produkciót láthattunk - ezt mutatja az egyik nemrég megejtett szavazás is, mely szerint az SG-s olvasók 3/4-e számára idén csak Amerika létezett mozizások kapcsán. Ennek fényében persze még furcsább úton-útfélen hallani a hollywoodi felhozatalra vonatkozó panaszokat, hiszen mindenki számára megvan a lehetőség, hogy a világ filmterméséből válogasson - akár hagyományos úton, vagyis mozikban, akár alternatív metódusok segítségével.
Aki a kevésbé reklámozott, nem amerikai filmek nézésére adja a fejét, az általában a különböző díjátadók elismertjeinek névsorát böngészi, esetleg egyes országok vagy földrészek filmtermésével foglalkozó oldalak, blogok segítségével tudja kiválasztani, hogy mit nézzen. De az is egy megközelítés, ha megnézi, hogy egy-egy adott naptári évben mely hazai gyártású film uralta egy adott ország bevételi toplistáját, hiszen olykor így még egyszerűbb a gyöngyszemeket megtalálni. Máskor persze a bevételek alapján vizsgálódva jókora luftot rúg az ember, de legalább némi kulturális ismeret birtokába jutunk, hisz tisztába jöhetünk azzal, hogy milyen filmek, mely stílusok érdeklik leginkább az adott nemzet fiait és lányait.
2011-ben például Franciaországban az Életrevalók volt a legnagyobb nemzeti siker, Ausztráliában a Red Dog, Belgiumban a Finánc a pácban, az angoloknál A király beszéde mellett a tévésorozat alapján készült The Inbetweeners Movie, a németeknél a Kokowääh, Svédországban a Friss nyomon 2 robbantott bankot, míg a spanyoloknál természetesen a Torrente 4. Norvégiában pedig a Fejvadászok. Amelyet akár itthon is el lehetett volna adni szélesebb közönségnek, de mivel ez a kísérlet két éve a svéd A tetovált lány esetében is kudarcot vallott, így a filmet forgalmazó Vertigo Média nem is nagyon hajtott a nagyobb tömegek elérésére.
Ugyanis A tetovált lányhoz hasonlóan a Fejvadászok is egy nálunk is megjelent sikerkönyv alapján készült, melynek írója Jo Nesbo, akit egyébként nemsokára Martin Scorsese is adaptálni fog. A Fejvadászok története természetesen egy fejvadászról szól, azaz egy olyan emberről, aki más cégeknek keres munkaerőt. Azonban Roger Brown nemcsak fejvadász, hanem profi műkincstolvaj, s a mellékes nem jön rosszul, ugyanis egy nem túl fess, alacsony emberről van szó, aki így próbál kompenzálni, hiszen a sok pénznek köszönhetően modellszépségű feleséget "tarthat", akinek az igényeit azonban ki kell elégíteni. Többet nem is érdemes elárulni a történetből, legyen elég annyi, hogy a mindig akkurátus és óvatos Roger vét egy balga hibát, kiütközik rajta némi emberi gyengeség, s azon kapja magát, hogy üldözött vaddá válik.
A Fejvadászok, talán ennyiből is kiderült, hogy nem a klasszikusok vonalát követő krimi, ugyan akadnak benne halottak, de nem a gyilkosság, valamint a tettes kiléte a fontos, hanem inkább az, hogy mi történik, és mik a karakterek motivációi. Persze az egész sztori alapját az üldözés és a versenyfutás adja, mely olykor kivételesen élvezetes és egyben abszurd szituációkat is teremt, s ezeket hol elszörnyedve, hol harsányak kacagva, a levegőt csapkodva nézzük.
Az elején az ember azt hihetné, hogy stílusában egy, az Amerikai pszichóra hajazó történetet fog látni, esetleg éles társadalomkritikát olvashat ki a sorok közül, de a Nesbo-sztori ad egy nagy maflást azoknak, akik olyasmit keresnek, amit nem kéne. S teszi mindezt elég mocskos és lucskos módon, még véletlenül sem intellektuális élményt kínálva, de úgy, hogy a Fejvadászok azért ne billenjen át bohóctréfába. (Persze mindez még véletlenül sem azt jelenti, hogy a készítők ne okosan nyúltak volna a témához, hiszen mind a sztori, mind a megvalósítás nagyfokú profizmusra és hideg intelligenciára vall.)
A Fejvadászok remek szórakozás volt, sötét témája ellenére igazi, felszabadulást jelentő élmény. Még véletlenül sem a filmművészet csúcsa, de aki szereti az egyszerre pörgő, csavaros és rejtélyes, fekete humorral megáldott filmeket, az minden bizonnyal élvezni fogja ezt a norvég, kvázi popcorn krimit. Még akkor is, ha egyes jeleneteknél tátott szájjal markolja az ülés karfáját. Hollywood pedig megint elgondolkozhat azon, hogy egy film minősége nem a beleölt dollártízmilliókon múlik, hanem a jó történeten is.
Amerika természetesen már tervezgeti a saját Fejvadászok-verzióját, mint ahogy a fenti címlistából az Életrevalóknak, valamint a The Inbetweeners Movie-nak is valószínűleg lesz amerikai változata. Mert a nézőket az általában jobban szokta érdekelni egy, a tengerentúli Álomgyárban készített film. Ez a világ rendje.
|
Fejvadászok (Hodejegerne / Headhunters)
színes, feliratos, norvég thriller, 100 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Morten Tyldum író: Jo Nesbo forgatókönyvíró: Lars Gudmestad, Ulf Ryberg operatőr: John Andreas Andersen producer: Marianne Gray, Asle Vatn szereplők: Aksel Hennie (Roger Brown) Nikolaj Coster-Waldau (Clas Greve) Julie R. Olgaard (Lotte) Synnove Macody Lund (Diana Brown) Kyrre Haugen Sydness (Jeremias Lander) Baard Owe (Sindre Aa) Joachim Rafaelsen (Brugd) Nils Jorgen Kaalstad (Stig) |
