Napi Online
A legális online-szolgáltatások segíthetnek a zeneszerzőkön
Átalakulóban van a rögzített zene értékesítése: miközben végnapjaihoz közeledik a cd, egyre nagyobb szerep juthat a legális online-szolgáltatásoknak, így a szerzők jogdíja, ha nem is növekszik, de nem is csökken az évek során − nyilatkozta Tóth Péter, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület stratégiai és kommunikációs igazgatója.
A napokban egy budapesti rendezvényen jelképesen eltemették a compact discet. Kimúlt volna a zeneipar egykor legjelentősebb bevételi forrása?
− A CD agóniája egy hosszú folyamat volt, és ma sem lehet azt kimondani, hogy végképp meghalt. Szerepe − ahogyan a bakelitlemezé is − megmarad. Az viszont tény, hogy a zeneipar egyik "lába", a rögzített zene értékesítése, jelentős átalakulás előtt áll. A zeneipar szerencsére nagyon sok tényezős, sok szereplős, kezdve az élő zenei piactól a rádiós-televíziós sugárzási piacig, de az elmondható, hogy egy nagyon jelentős átalakulás közepén vagyunk.
Mekkora szerzői jogdíj kapcsolódik éves szinten a CD-piachoz?
− Az Artisjus által kezelt szerzői bevételeknek nem kimagaslóan nagy része, alig négy százaléka, de a csúcsidőszakban is csak tíz százalék körül volt ez az érték. Az átalakulás egyébként sokkal inkább a hangfelvétel-kiadókat érinti, nekik a cd-eladás volt a fő bevételi forrásuk.
Milyen új bevételi források keletkezhetnek a zeneszerzők, szövegírók számára?
− A legnagyobb újdonság, és amire sokan számítanak, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak a legális online-szolgáltatások. Egyelőre az látszik, hogy ezek már részben kompenzálni tudják a lemezkiadás kiesését, de még messze vagyunk attól, hogy átvegyék a cd szerepét, bár az utóbbi időben több olyan szolgáltatás is elindult Magyarországon, ami gyorsítja a folyamatot. Az egyik legismertebb ezek közül az iTunes, illetve fontos mérföldkő volt március elején a youtube.hu indulása is. Ezek a szolgáltatások végre új forrásokat hoznak a zeneiparba.
Mekkora kárt okoz a kalózkodás a szerzőknek?
− Mi nem szeretjük így megközelíteni ezt a kérdést. Az utóbbi tíz évben megnövekedett az emberek digitális zenei terjesztés iránti igénye, ami például az élő zenés rendezvényekre is jó hatással van, tehát a kép nem egészen fekete vagy fehér, nem lehet egyszerűen "károkozásról" beszélni.
A felhasználók az elmúlt években leginkább illegálisan töltötték le a zeneszámokat. Ezek után hajlandók lesznek fizetni?
− Ez a megfelelő üzleti modell kérdése. Volt már olyan terület a magyar kulturális piacon, ahol a fogyasztók az ingyenességhez szoktak, később azonban áttértek a fizetésre: ez a kábeltelevíziós piac. Egy időben ingyen nézhettük a csatornákat, de később egy választékbővüléssel és kényelmesebb hozzáféréssel a lakosság nagy része átszokott a havi előfizetéses modellre. Az online-zeneszolgáltatásoknál is ez lehet az egyik lehetséges irány. A másik az ingyenes, reklámbevétellel megtámogatott felhasználási lehetőség, ez utóbbit követi a Youtube. Azt látjuk, hogy a kényelemért, egyszerűségért a magyar zenerajongók is hajlandók áldozni.
A "magyar" Youtube mikorra hozhat pénzt a zeneszerzőknek?
− Március 1-jén indult a számláló, és aki tudatosan figyeli a Youtube-ot, a korábbiakhoz képest már most is fölfedezhet különbségeket, vagyis máshogyan és másmilyen reklámokat "fogyasztunk", mint korábban. De még időre van szüksége az egész reklámpiacnak ahhoz, hogy összecsiszolódjon a Youtube megoldásaival, és mivel az Artisjus reklámbevétel-arányos megállapodást kötött a Youtube-bal, ettől függ majd, hogy a zeneszerzőknek lehet-e és milyen mértékben jogdíjat fizetni. Tehát nem a nézettségszámlálók értékei fogják meghatározni a jogdíj összegét.
A zeneszerzők egyébként milyen címen és jogon kapnak díjat az Artisjuson keresztül?
− Mi a zeneszerzőknek, szövegíróknak érvényesítünk jogdíjakat, hét forrásból: a hangfelvétel-kiadás, az online-felhasználás után fizetünk ki jogdíjakat, a következő két nagy terület pedig a rádió és a televízió. Ezek mellett az élő előadások, valamint a gépzenei források jelentik a hagyományos területeket, ahonnan jogdíjat érvényesítünk, s ezeket egészítik ki hetedikként − szinte kakukktojásként − az üres hordozók után fizetendő díjak.
Melyik képviseli a legnagyobb tételt?
− Magyarországon a szerzőknek az Artisjus által kezelt jogdíjaiból a legnagyobb hányadot, mintegy 40 százalékot a gépzene képviseli, vagyis az összeg legnagyobb része a vendéglátóhelyektől, illetve olyan üzletektől, létesítményektől folyik be, ahol például háttérzene szól. A második legnagyobb szeletet − körülbelül harminc százalékkal − a televíziós sugárzás adja.
A szórakozóhelyek mindegyike tisztában van azzal, hogy fizetnie kell, illetve hogy mennyit?
− Magyarországon 105 éves múltja van ennek, ekkor alakult meg az Artisjus jogelődje. A klasszikus, hagyományos területeken − például a vendéglátóüzletekben, a zenés szórakozóhelyeken − a tulajdonosok megszokták, hogy jogdíjfizetési kötelezettségük van. A fizetés megértetése tehát nem okoz problémát, de egy ilyen hosszan elhúzódó válság idején ezeknek a helyeknek mindenféle teher, így a jogdíj kifizetése is nehézséget okoz. Ez abban is megnyilvánul, hogy számos vendéglátóhely megszűnik, de szerencsére újak is alakulnak, miközben a jogdíj piacának mértéke nem csökken, hanem stagnál az utóbbi két évben.
A vendéglátóhelyek mi alapján fizetnek jogdíjat?
− Ezen a piacon körülbelül harmincezer partnerünk van, és egy elég bonyolult tarifarendszer alapján számítjuk ki a díjat, amit minden évben az igazságügy-miniszter hagy jóvá. A fizetendő díj például attól is függ, hogy milyen településen van a vendéglátóhely, hogy milyen nyitva tartással dolgozik. Arra törekszünk, hogy visszatükrözzük, mekkora a zene szerepe, hozzáadott értéke az adott helyen.
Az utóbbi időben átalakulóban van a rádiós piac, egy újabb zenei adó is megjelent. Ez segíthet a szerzőkön?
− A szerzői jogdíj mértéke a rádiók esetében reklámbevétel-arányos, vagyis minél nagyobb a reklámtortában a rádióra eső szelet, annál nagyobb a rádiós jogdíjrész a szerzők számára is. A számok azt mutatják, hogy több mint hétszer akkora a szerzői jogdíjbevétel a televízióktól, mint a rádióktól, mert ez utóbbi ennyivel nagyobb részt képvisel a reklámtortából, mint a rádiós.
A külföldi szerzők hogyan jutnak jogdíjhoz a magyar piacon?
− Az Artisjus a külföldiek díját is érvényesíti, tehát mi vagyunk azok, akik a külföldi hasonló szervezetek útján eljuttatjuk ezt a pénzt a külföldi szerzőknek. Évek óta körülbelül ötven-ötven százalékos jogdíjarányról van szó a magyar és a külföldi szerzők esetében.
Éves szinten milyen nagyságrendű összeg folyik be, vagyis az Artisjus mekkora pénzt szed be, hogy aztán szétossza?
− Az Artisjus nemcsak a zeneszerzőknek, hanem más kezelők megbízásából is érvényesít jogdíjat, tehát van egy olyan része a bevételünknek, amit nem mi osztunk szét, hanem átadunk a többi magyarországi jogkezelőnek. Az Artisjus összes éves bevétele 13 milliárd forint, és ebből kilencmilliárd a zeneszerzők, írók része, vagyis az Artisjus ekkora összeget oszt el.
Az Artisjus által szétosztott összeg hogyan változott az évek során?
− Az utóbbi két-három évben szinten maradt ez az összeg, míg korábban volt egy növekedés, hisz minden gyarapodás a piac dinamikáját tükrözi vissza.
Hány szerzővel állnak kapcsolatban?
− Minden évben nyolc-kilencezer magyar szerzőnek fizetünk ki jogdíjat, persze ez a szerzői kör folyamatosan változik, és összességében körülbelül tízezer olyan szerzőről van szó, akit ez huzamosabb időn át érint. A jogdíjfizetői oldalon pedig harmincezret meghaladó partnertől érvényesítünk szerzői jogdíjat a szerzők részére.
Milyen időszak alatt érvényesíthető a jogdíj, jár-e például az örökösöknek?
− Európai uniós irányelv szabályozza azt, hogy a szerző életében és halála után hetven évig illeti meg jogdíj, így tehát az örökösöknek is fizetünk. Azt is el kell mondani, hogy különösen a könnyűzene területén egy szerencsés kisebbség az, akinek annyira sikeres a dala, hogy halála után is hosszú évtizedekig játsszák. Ezért aztán jóval kevesebb jogutódnak fizetünk jogdíjat, mint ahány élő szerzőnek.
Mindezeken túl milyen szolgáltatást nyújt az Artisjus a szerzőknek?
− Az Artisjus egyesületként igyekszik hatékonyan működni és egyre nyitottabban kommunikálni − ez utóbbinak egy nagyon fontos mérföldköve a napokban elindított ingyenes negyedéves zeneipari magazinunk, a Dal+Szerző. Ezt is igyekszünk felhasználni annak bemutatására, hogy miként változik a zeneipar, és miként kell alkalmazkodniuk a zenészeknek ehhez az új világhoz.
A napokban egy budapesti rendezvényen jelképesen eltemették a compact discet. Kimúlt volna a zeneipar egykor legjelentősebb bevételi forrása?
− A CD agóniája egy hosszú folyamat volt, és ma sem lehet azt kimondani, hogy végképp meghalt. Szerepe − ahogyan a bakelitlemezé is − megmarad. Az viszont tény, hogy a zeneipar egyik "lába", a rögzített zene értékesítése, jelentős átalakulás előtt áll. A zeneipar szerencsére nagyon sok tényezős, sok szereplős, kezdve az élő zenei piactól a rádiós-televíziós sugárzási piacig, de az elmondható, hogy egy nagyon jelentős átalakulás közepén vagyunk.
Mekkora szerzői jogdíj kapcsolódik éves szinten a CD-piachoz?
− Az Artisjus által kezelt szerzői bevételeknek nem kimagaslóan nagy része, alig négy százaléka, de a csúcsidőszakban is csak tíz százalék körül volt ez az érték. Az átalakulás egyébként sokkal inkább a hangfelvétel-kiadókat érinti, nekik a cd-eladás volt a fő bevételi forrásuk.
Milyen új bevételi források keletkezhetnek a zeneszerzők, szövegírók számára?
− A legnagyobb újdonság, és amire sokan számítanak, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak a legális online-szolgáltatások. Egyelőre az látszik, hogy ezek már részben kompenzálni tudják a lemezkiadás kiesését, de még messze vagyunk attól, hogy átvegyék a cd szerepét, bár az utóbbi időben több olyan szolgáltatás is elindult Magyarországon, ami gyorsítja a folyamatot. Az egyik legismertebb ezek közül az iTunes, illetve fontos mérföldkő volt március elején a youtube.hu indulása is. Ezek a szolgáltatások végre új forrásokat hoznak a zeneiparba.
Mekkora kárt okoz a kalózkodás a szerzőknek?
− Mi nem szeretjük így megközelíteni ezt a kérdést. Az utóbbi tíz évben megnövekedett az emberek digitális zenei terjesztés iránti igénye, ami például az élő zenés rendezvényekre is jó hatással van, tehát a kép nem egészen fekete vagy fehér, nem lehet egyszerűen "károkozásról" beszélni.
A felhasználók az elmúlt években leginkább illegálisan töltötték le a zeneszámokat. Ezek után hajlandók lesznek fizetni?
− Ez a megfelelő üzleti modell kérdése. Volt már olyan terület a magyar kulturális piacon, ahol a fogyasztók az ingyenességhez szoktak, később azonban áttértek a fizetésre: ez a kábeltelevíziós piac. Egy időben ingyen nézhettük a csatornákat, de később egy választékbővüléssel és kényelmesebb hozzáféréssel a lakosság nagy része átszokott a havi előfizetéses modellre. Az online-zeneszolgáltatásoknál is ez lehet az egyik lehetséges irány. A másik az ingyenes, reklámbevétellel megtámogatott felhasználási lehetőség, ez utóbbit követi a Youtube. Azt látjuk, hogy a kényelemért, egyszerűségért a magyar zenerajongók is hajlandók áldozni.
A "magyar" Youtube mikorra hozhat pénzt a zeneszerzőknek?
− Március 1-jén indult a számláló, és aki tudatosan figyeli a Youtube-ot, a korábbiakhoz képest már most is fölfedezhet különbségeket, vagyis máshogyan és másmilyen reklámokat "fogyasztunk", mint korábban. De még időre van szüksége az egész reklámpiacnak ahhoz, hogy összecsiszolódjon a Youtube megoldásaival, és mivel az Artisjus reklámbevétel-arányos megállapodást kötött a Youtube-bal, ettől függ majd, hogy a zeneszerzőknek lehet-e és milyen mértékben jogdíjat fizetni. Tehát nem a nézettségszámlálók értékei fogják meghatározni a jogdíj összegét.
A zeneszerzők egyébként milyen címen és jogon kapnak díjat az Artisjuson keresztül?
− Mi a zeneszerzőknek, szövegíróknak érvényesítünk jogdíjakat, hét forrásból: a hangfelvétel-kiadás, az online-felhasználás után fizetünk ki jogdíjakat, a következő két nagy terület pedig a rádió és a televízió. Ezek mellett az élő előadások, valamint a gépzenei források jelentik a hagyományos területeket, ahonnan jogdíjat érvényesítünk, s ezeket egészítik ki hetedikként − szinte kakukktojásként − az üres hordozók után fizetendő díjak.
Melyik képviseli a legnagyobb tételt?
− Magyarországon a szerzőknek az Artisjus által kezelt jogdíjaiból a legnagyobb hányadot, mintegy 40 százalékot a gépzene képviseli, vagyis az összeg legnagyobb része a vendéglátóhelyektől, illetve olyan üzletektől, létesítményektől folyik be, ahol például háttérzene szól. A második legnagyobb szeletet − körülbelül harminc százalékkal − a televíziós sugárzás adja.
A szórakozóhelyek mindegyike tisztában van azzal, hogy fizetnie kell, illetve hogy mennyit?
− Magyarországon 105 éves múltja van ennek, ekkor alakult meg az Artisjus jogelődje. A klasszikus, hagyományos területeken − például a vendéglátóüzletekben, a zenés szórakozóhelyeken − a tulajdonosok megszokták, hogy jogdíjfizetési kötelezettségük van. A fizetés megértetése tehát nem okoz problémát, de egy ilyen hosszan elhúzódó válság idején ezeknek a helyeknek mindenféle teher, így a jogdíj kifizetése is nehézséget okoz. Ez abban is megnyilvánul, hogy számos vendéglátóhely megszűnik, de szerencsére újak is alakulnak, miközben a jogdíj piacának mértéke nem csökken, hanem stagnál az utóbbi két évben.
A vendéglátóhelyek mi alapján fizetnek jogdíjat?
− Ezen a piacon körülbelül harmincezer partnerünk van, és egy elég bonyolult tarifarendszer alapján számítjuk ki a díjat, amit minden évben az igazságügy-miniszter hagy jóvá. A fizetendő díj például attól is függ, hogy milyen településen van a vendéglátóhely, hogy milyen nyitva tartással dolgozik. Arra törekszünk, hogy visszatükrözzük, mekkora a zene szerepe, hozzáadott értéke az adott helyen.
Az utóbbi időben átalakulóban van a rádiós piac, egy újabb zenei adó is megjelent. Ez segíthet a szerzőkön?
− A szerzői jogdíj mértéke a rádiók esetében reklámbevétel-arányos, vagyis minél nagyobb a reklámtortában a rádióra eső szelet, annál nagyobb a rádiós jogdíjrész a szerzők számára is. A számok azt mutatják, hogy több mint hétszer akkora a szerzői jogdíjbevétel a televízióktól, mint a rádióktól, mert ez utóbbi ennyivel nagyobb részt képvisel a reklámtortából, mint a rádiós.
A külföldi szerzők hogyan jutnak jogdíjhoz a magyar piacon?
− Az Artisjus a külföldiek díját is érvényesíti, tehát mi vagyunk azok, akik a külföldi hasonló szervezetek útján eljuttatjuk ezt a pénzt a külföldi szerzőknek. Évek óta körülbelül ötven-ötven százalékos jogdíjarányról van szó a magyar és a külföldi szerzők esetében.
Éves szinten milyen nagyságrendű összeg folyik be, vagyis az Artisjus mekkora pénzt szed be, hogy aztán szétossza?
− Az Artisjus nemcsak a zeneszerzőknek, hanem más kezelők megbízásából is érvényesít jogdíjat, tehát van egy olyan része a bevételünknek, amit nem mi osztunk szét, hanem átadunk a többi magyarországi jogkezelőnek. Az Artisjus összes éves bevétele 13 milliárd forint, és ebből kilencmilliárd a zeneszerzők, írók része, vagyis az Artisjus ekkora összeget oszt el.
Az Artisjus által szétosztott összeg hogyan változott az évek során?
− Az utóbbi két-három évben szinten maradt ez az összeg, míg korábban volt egy növekedés, hisz minden gyarapodás a piac dinamikáját tükrözi vissza.
Hány szerzővel állnak kapcsolatban?
− Minden évben nyolc-kilencezer magyar szerzőnek fizetünk ki jogdíjat, persze ez a szerzői kör folyamatosan változik, és összességében körülbelül tízezer olyan szerzőről van szó, akit ez huzamosabb időn át érint. A jogdíjfizetői oldalon pedig harmincezret meghaladó partnertől érvényesítünk szerzői jogdíjat a szerzők részére.
Milyen időszak alatt érvényesíthető a jogdíj, jár-e például az örökösöknek?
− Európai uniós irányelv szabályozza azt, hogy a szerző életében és halála után hetven évig illeti meg jogdíj, így tehát az örökösöknek is fizetünk. Azt is el kell mondani, hogy különösen a könnyűzene területén egy szerencsés kisebbség az, akinek annyira sikeres a dala, hogy halála után is hosszú évtizedekig játsszák. Ezért aztán jóval kevesebb jogutódnak fizetünk jogdíjat, mint ahány élő szerzőnek.
Mindezeken túl milyen szolgáltatást nyújt az Artisjus a szerzőknek?
− Az Artisjus egyesületként igyekszik hatékonyan működni és egyre nyitottabban kommunikálni − ez utóbbinak egy nagyon fontos mérföldköve a napokban elindított ingyenes negyedéves zeneipari magazinunk, a Dal+Szerző. Ezt is igyekszünk felhasználni annak bemutatására, hogy miként változik a zeneipar, és miként kell alkalmazkodniuk a zenészeknek ehhez az új világhoz.