Hunter
Szupernóva pusztítás sem várható 2012-ben
A NASA az új esztendő közeledtével egyre szorgalmasabban igyekszik kizárni a 2012-es világvége jövendölések mögött vélt kozmikus okokat. Legutóbb a gyilkos napkitörések körüli mítoszt rombolták le, most egy esetleges szupernóva robbanással kapcsolatos kataklizmáról nyilatkoztak.
Pénteken Francis Reddy, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa egy rögtönzött közleményben fejtette ki, miszerint "a csillagászok teljes bizonyossággal kijelenthetik, hogy nincs a közelben egyetlen fenyegető csillag sem, ami kárt tehetne a Földben".
A pusztító napkitörés, a nem létező X-bolygó, a különböző földmágneses irányváltások, sarok eltolódások mellett a világvége-várók egyik kedvence a szupernóva robbanás, ami megoldja a túlnépesedési problémáinkat. "A csillagászok becslése szerint átlagosan évszázadonként egy, vagy két szupernóva robban fel galaxisunkban" - mondta Reddy. "Ahhoz azonban, hogy a Föld ózonrétege sérülést szenvedjen el egy szupernóva robbanás következtében, az eseménynek 50 fényévnél kisebb távolságban kell bekövetkeznie"
A legközelebbi haldokló csillag ennél sokkal nagyobb távolságban helyezkedik el, mindamellett, hogy a galaxis egy irdatlanul nagy terület, ezért bármilyen csillaggal kapcsolatos drámai esemény esélye elképesztően parányi az elkövetkező 12 hónapra levetítve. Természetesen egy ilyen esemény komoly következményekkel járna, a röntgen és gamma sugárzás károsítaná az ózonréteget, megnyitva az utat a káros ultraibolya sugárzás előtt. Bizonyos hullámhosszokon mindössze 10 százalékos UV növekedés is halálos lehet egyes organizmusokra, ilyenek az óceánfelszín közelében élő fitoplanktonok, melyek a földi oxigéntermelés és a tengeri tápláléklánc alapjai.
Van azonban egy másik forgatókönyv is, melynek főszereplői a gamma-kitörések. Amikor egy nagy tömegű csillag kifogy az üzemanyagból és összeomlik, időnként fekete lyukká alakulhat. Jellemzően ilyenek az úgynevezett Wolf-Rayet (WR) csillagok, melyek hatalmas tömegük miatt igen rövid élettartammal rendelkeznek. Amennyiben a körülmények adottak és a csillag anyaga elkezd beáramlani az újonnan létrejött szingularitásba, nagy erejű sugarak lövellnek ki a felrobbanó csillag pólusaiból.
A gamma-kitörések hatótávolsága már jóval fenyegetőbb mint a "hagyományos" szupernóva robbanásoké, ez ugyanis akár 10.000 fényév távolságból is komoly károkat okozhat. Szerencsére ezek az események átlagosan 15 millió évente következnek be, a legközelebb eső feljegyzett gamma-kitörés pedig 1,3 milliárd fényévnyire zajlott le, így ez sem tűnik különösebben aggasztó lehetőségnek az elkövetkező emberöltőkre nézve.
Miért van mégis ennyi világvége jövendölés, miközben a tudomány és a statisztika folyamatosan cáfol? Az emberek jelentős részének mindez hozzátartozik a világszemléletéhez, sokan pedig megpróbálják ez kihasználni és haszonszerzésre fordítani személyes végítélet változataikat.
Pénteken Francis Reddy, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa egy rögtönzött közleményben fejtette ki, miszerint "a csillagászok teljes bizonyossággal kijelenthetik, hogy nincs a közelben egyetlen fenyegető csillag sem, ami kárt tehetne a Földben".
A pusztító napkitörés, a nem létező X-bolygó, a különböző földmágneses irányváltások, sarok eltolódások mellett a világvége-várók egyik kedvence a szupernóva robbanás, ami megoldja a túlnépesedési problémáinkat. "A csillagászok becslése szerint átlagosan évszázadonként egy, vagy két szupernóva robban fel galaxisunkban" - mondta Reddy. "Ahhoz azonban, hogy a Föld ózonrétege sérülést szenvedjen el egy szupernóva robbanás következtében, az eseménynek 50 fényévnél kisebb távolságban kell bekövetkeznie"
A legközelebbi haldokló csillag ennél sokkal nagyobb távolságban helyezkedik el, mindamellett, hogy a galaxis egy irdatlanul nagy terület, ezért bármilyen csillaggal kapcsolatos drámai esemény esélye elképesztően parányi az elkövetkező 12 hónapra levetítve. Természetesen egy ilyen esemény komoly következményekkel járna, a röntgen és gamma sugárzás károsítaná az ózonréteget, megnyitva az utat a káros ultraibolya sugárzás előtt. Bizonyos hullámhosszokon mindössze 10 százalékos UV növekedés is halálos lehet egyes organizmusokra, ilyenek az óceánfelszín közelében élő fitoplanktonok, melyek a földi oxigéntermelés és a tengeri tápláléklánc alapjai.
Van azonban egy másik forgatókönyv is, melynek főszereplői a gamma-kitörések. Amikor egy nagy tömegű csillag kifogy az üzemanyagból és összeomlik, időnként fekete lyukká alakulhat. Jellemzően ilyenek az úgynevezett Wolf-Rayet (WR) csillagok, melyek hatalmas tömegük miatt igen rövid élettartammal rendelkeznek. Amennyiben a körülmények adottak és a csillag anyaga elkezd beáramlani az újonnan létrejött szingularitásba, nagy erejű sugarak lövellnek ki a felrobbanó csillag pólusaiból. A gamma-kitörések hatótávolsága már jóval fenyegetőbb mint a "hagyományos" szupernóva robbanásoké, ez ugyanis akár 10.000 fényév távolságból is komoly károkat okozhat. Szerencsére ezek az események átlagosan 15 millió évente következnek be, a legközelebb eső feljegyzett gamma-kitörés pedig 1,3 milliárd fényévnyire zajlott le, így ez sem tűnik különösebben aggasztó lehetőségnek az elkövetkező emberöltőkre nézve.
Miért van mégis ennyi világvége jövendölés, miközben a tudomány és a statisztika folyamatosan cáfol? Az emberek jelentős részének mindez hozzátartozik a világszemléletéhez, sokan pedig megpróbálják ez kihasználni és haszonszerzésre fordítani személyes végítélet változataikat.