Napi Online
Bankkártyaháború folyik Magyarországon
Rendkívül kényes pillanatokban kezdett el lobbizni a Visa a hazai bankközi jutalék (interchange-díj, IC) szabályozási eltérései miatt.
Mint azt Kiss Ede, a kártyacég Magyarországért felelős területi vezetője elmondta: azt követően, hogy 2009 nyarán a bankok az akkor épp folyó GVH-vizsgálat miatt felmondták a korábbi IC-megállapodást, a két kártyacég eltérő díjakat állapított meg hazánkra nézve. A gondot az jelenti, hogy a Visa a még tárgyaló MasterCarddal ellentétben, múlt év decemberében megállapodott az Európai Bizottsággal arról, hogy a határon átnyúló tranzakciók esetén érvényes IC-díjakat drasztikus mértékben csökkenti. Ez az új, 0,15−0,17 százalék+1,5 eurócentes mérték alkalmazandó azokon a belső piacokon is, ahol a kártyatársaságnak nincs az adott piacra érvényes megállapodása − Magyarország pont e közé a 4-5 ország közé tartozik.
Kiss Ede szerint a mostani helyzetben a Visa komoly versenyhátrányba került a konkurens, Magyarországon piacvezető MasterCarddal szemben, amelynek van magyarországi tarifája − ez jelenleg 0,5−0,8 százalék+12 forint tranzakciónként. A Visa képviselője ennek tudja be, hogy kártyáik az elmúlt hónapokban komoly mértékben piacot vesztettek a versenytárssal szemben, miután a kibocsátó bankok a magasabb díjat kínáló MasterCardot preferálják.
Ugyanakkor az MNB adatai cáfolják a közvetlen összefüggést. Igaz ugyan, hogy a Visa-plasztikok részaránya június végén történelmi mélypontra, 24,89 százalékra esett vissza a magyar kártyapiacon a tavaly júniusi 30,98 százalékról, ám a csökkenés nem az idei év sajátja: az egy év alatt a piacról kikopó 541,5 ezer Visa-plasztik 45,5 százaléka a tavalyi második félévben tűnt el a forgalomból. A Visa részaránya 2009 decembere óta folyamatosan romlik, noha egészen idén februárig a Visa IC-díja relatíve magasabb volt a MasterCard díjszabásánál − a kártyacég minden fizetés után fixen 26 eurócentet (februári árfolyamon mintegy 73 forintot) írt jóvá a kibocsátó bank számláján, míg egy átlagos, 6000 forintos fizetés esetén a MasterCard 60 forintot fizetett. Ennek ellenére a MasterCard-plasztikok száma folyamatosan növekszik.
Az is a Visa-érvek ellen szól, hogy a legnagyobb előrelépést épp a múlt év második felében könyvelhette el a MasterCard: több mint 467 ezerrel nőtt a forgalomban lévő plasztikjaik száma − ehhez képest az idei első hat hónap 245 ezres bővülése csekélynek mondható. Fontos megemlíteni azt is: az elmúlt két év drasztikus mértékű kártyacseréit nem az IC-díjak, hanem a plasztikok chipkártyára váltása okozta.
Piaci vélekedések szerint a MasterCard jobb piaci helyzete az, amelynek köszönhető, hogy Európában példátlan módon Magyarországon ilyen előnnyel vezet a vetélytárs előtt. A MasterCard évek óta Budapestről irányítja a régiót, míg a Visa csak tavaly augusztustól tartotta fontosnak, hogy állandó képviseletet nyisson. A MasterCard az elmúlt években számos kezdeményezést tett a bankkártyás fizetés elterjesztése érdekében − Mentor programjának komoly szerepe volt abban, hogy a bankkártyás elfogadóhelyek számának terjedése komoly lendületet kapott a válság előtti években, így biztosítva lehetőséget nemcsak a kereskedőknek, hanem a piacra lépő új elfogadó bankoknak is. A MasterCard jelent meg először hazánkban prepaid és érintés nélküli kártyatermékkel, a Visa egyelőre halogatja a technikai innovációk piacra dobását.
Kiss Ede szerint céljuk nem a versenytárs "bemártása" volt, ők azt szeretnék elérni, hogy a hazai pénzintézetek egy Visa-díjmegállapodást hozzanak létre, amely olyan IC-díjat hozna, amely minden félnek megfelel. Ugyanakkor a korábbi GVH-büntetés miatt a pénzintézetek félnek leülni és egyeztetni erről − garanciákat kérnek a versenyhivataltól. A gondot az okozza, hogy a versenytorzulásról már az az MNB is tényként beszél, amely az elmúlt hetekben − a bankokkal történő előzetes egyeztetés nélkül − szabályozói javaslatcsomagot juttatott el a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. A bankok attól tartanak, hogy a szabályozó a 2009-es (lényegében végrehajthatatlan) törvénykezéshez hasonlóan drasztikusan belenyúl a díjképzésbe, ami megbénítja a piac további innovációs lehetőségeit.
Mint azt Kiss Ede, a kártyacég Magyarországért felelős területi vezetője elmondta: azt követően, hogy 2009 nyarán a bankok az akkor épp folyó GVH-vizsgálat miatt felmondták a korábbi IC-megállapodást, a két kártyacég eltérő díjakat állapított meg hazánkra nézve. A gondot az jelenti, hogy a Visa a még tárgyaló MasterCarddal ellentétben, múlt év decemberében megállapodott az Európai Bizottsággal arról, hogy a határon átnyúló tranzakciók esetén érvényes IC-díjakat drasztikus mértékben csökkenti. Ez az új, 0,15−0,17 százalék+1,5 eurócentes mérték alkalmazandó azokon a belső piacokon is, ahol a kártyatársaságnak nincs az adott piacra érvényes megállapodása − Magyarország pont e közé a 4-5 ország közé tartozik.
Kiss Ede szerint a mostani helyzetben a Visa komoly versenyhátrányba került a konkurens, Magyarországon piacvezető MasterCarddal szemben, amelynek van magyarországi tarifája − ez jelenleg 0,5−0,8 százalék+12 forint tranzakciónként. A Visa képviselője ennek tudja be, hogy kártyáik az elmúlt hónapokban komoly mértékben piacot vesztettek a versenytárssal szemben, miután a kibocsátó bankok a magasabb díjat kínáló MasterCardot preferálják.
Ugyanakkor az MNB adatai cáfolják a közvetlen összefüggést. Igaz ugyan, hogy a Visa-plasztikok részaránya június végén történelmi mélypontra, 24,89 százalékra esett vissza a magyar kártyapiacon a tavaly júniusi 30,98 százalékról, ám a csökkenés nem az idei év sajátja: az egy év alatt a piacról kikopó 541,5 ezer Visa-plasztik 45,5 százaléka a tavalyi második félévben tűnt el a forgalomból. A Visa részaránya 2009 decembere óta folyamatosan romlik, noha egészen idén februárig a Visa IC-díja relatíve magasabb volt a MasterCard díjszabásánál − a kártyacég minden fizetés után fixen 26 eurócentet (februári árfolyamon mintegy 73 forintot) írt jóvá a kibocsátó bank számláján, míg egy átlagos, 6000 forintos fizetés esetén a MasterCard 60 forintot fizetett. Ennek ellenére a MasterCard-plasztikok száma folyamatosan növekszik.
Az is a Visa-érvek ellen szól, hogy a legnagyobb előrelépést épp a múlt év második felében könyvelhette el a MasterCard: több mint 467 ezerrel nőtt a forgalomban lévő plasztikjaik száma − ehhez képest az idei első hat hónap 245 ezres bővülése csekélynek mondható. Fontos megemlíteni azt is: az elmúlt két év drasztikus mértékű kártyacseréit nem az IC-díjak, hanem a plasztikok chipkártyára váltása okozta.
Piaci vélekedések szerint a MasterCard jobb piaci helyzete az, amelynek köszönhető, hogy Európában példátlan módon Magyarországon ilyen előnnyel vezet a vetélytárs előtt. A MasterCard évek óta Budapestről irányítja a régiót, míg a Visa csak tavaly augusztustól tartotta fontosnak, hogy állandó képviseletet nyisson. A MasterCard az elmúlt években számos kezdeményezést tett a bankkártyás fizetés elterjesztése érdekében − Mentor programjának komoly szerepe volt abban, hogy a bankkártyás elfogadóhelyek számának terjedése komoly lendületet kapott a válság előtti években, így biztosítva lehetőséget nemcsak a kereskedőknek, hanem a piacra lépő új elfogadó bankoknak is. A MasterCard jelent meg először hazánkban prepaid és érintés nélküli kártyatermékkel, a Visa egyelőre halogatja a technikai innovációk piacra dobását.
Kiss Ede szerint céljuk nem a versenytárs "bemártása" volt, ők azt szeretnék elérni, hogy a hazai pénzintézetek egy Visa-díjmegállapodást hozzanak létre, amely olyan IC-díjat hozna, amely minden félnek megfelel. Ugyanakkor a korábbi GVH-büntetés miatt a pénzintézetek félnek leülni és egyeztetni erről − garanciákat kérnek a versenyhivataltól. A gondot az okozza, hogy a versenytorzulásról már az az MNB is tényként beszél, amely az elmúlt hetekben − a bankokkal történő előzetes egyeztetés nélkül − szabályozói javaslatcsomagot juttatott el a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. A bankok attól tartanak, hogy a szabályozó a 2009-es (lényegében végrehajthatatlan) törvénykezéshez hasonlóan drasztikusan belenyúl a díjképzésbe, ami megbénítja a piac további innovációs lehetőségeit.