Kiadó: bitComposer Games
Fejlesztő: Games Farm
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Ajánlott: Windows XP, Windows Vista, Windows 7, Intel Core 2 Duo E7300 2,66 GHz vagy AMD Athlon II X2 255, 3 GB RAM, nVidia GeForce GTS 150 vagy ATI Radeon HD 5670, 9 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: IL-2 Sturmovik: Birds of Prey
Kategória: repülőgépes akció

A kisebb költségvetésből, ismeretlenebb fejlesztőcsapatok műhelyében készült videojátékokkal szemben általában mindig komoly fenntartásokat támasztanak a fanatikusok, hiszen általánosan elfogadott nézet, hogy csak az lehet a jó, amit már ismerünk. A Games Farm (Air Conflicts, Attack on Pearl Harbor stb.) által fejlesztett Air Conflicts: Secret Wars is hasonló cipőben jár, hiszen egy új sorozat kezdő - de inkább második - darabja kíván lenni, ami mindig, minden körülmény között egy hálátlan feladat.

Én azonban már most felszólítanék mindenkit arra, hogy adjon egy esélyt az újonc számára, hiszen bár egy nagyon kényes stílusú programról van szó - második világháborús árkád repülőgépes akció -, akad benne annyi potenciál, hogy felvegye a versenyt a nagyobb címekkel. Mindezt annak ellenére is kijelenthetjük, hogy - előrevetítvén egy kicsit a cikk fináléját - akadnak hibái és hiányosságai is a Secret Wars-nak, de összességében legalább ennyi pozitívum is megtalálható benne.


Kezdjük azzal, hogy a játék története rendhagyó módon ezúttal nem a történelmen alapul! Ez alapból meglepetés, hiszen ha az ember meghallja a második világháborús koncepciót, akkor rögtön az angliai csatára, Berlin bombázására és hasonló eseményekre gondol. Nos, bár ehhez hasonló történésekkel is összefuthatunk a játék betöltését követően, a hangsúly azonban egy klisékkel megszórt, ám teljesen eltérő sztorin lesz, amelynek főhőse Dorothy Derbec, avagy DeeDee. A tinédzserkorait éppen csak maga mögött hagyott leányzó pilótaként szolgál egy vidéki kis reptéren, miközben kitör a második világháború.

Mivel hölgy, nem veszik be a légierő kötelékébe, azonban apjától örökölt tehetsége miatt így is sok borsot tör a németek orra alá. Hogy miféle tehetségről van szó? Nos, DeeDee a történet szerint képes páratlanul elvezetni mindenféle repülőgépet, aminek köszönhetően első ízben csak a háttérből végzi a hadsereg támogatását, de később összetűzésbe keveredik a Luftwaffe gépeivel, majd egy különleges nyomra akad, amely megmagyarázhatja apja rejtélyes halálát is, minekutána már olyan légi csatákba keveredik, amilyenekre legvadabb álmaiban sem gondolt volna.


Ennek az érdekes alapkoncepciónak köszönhetően küldetéseink is kellően változatosak lesznek, hiszen kezdetben csak kisebb kaliberű bevetéseken vehetünk részt, alkatrészeket kell szállítanunk az éj leple alatt egyik pontból a másikba, miközben német gépek pásztázzák a légteret, de később már légvédelmi támaszpontok megsemmisítése vagy német kémek likvidálása is a feladatkörünkbe tartozhat. Misszióink a játék határain belül nagyon változatosak lesznek, ugyanakkor más hasonló alkotáshoz viszonyítva nem nyújtanak túl sok újdonságot, kivételt képeznek viszont ez alól a különféle színesítések, avagy a küldetésekhez tartozó történetek.

Az Air Conflicts: Secret Wars esetében nagyon fontos kiemelni, hogy nem egy szimulátorról beszélünk, annak ellenére sem, hogy az irányítás beállításánál van egy ilyen nevű lehetőség, illetve néhány előzetesben is előszeretettel aggatták rá ezt a jelzőt. A játék ugyanis egy vérbeli árkád lövölde, amelyben sem gépünk, sem a környezet, sem egyéb más tulajdonságot nem kell figyelembe vennünk a harcok alatt. Csak a rém egyszerű irányítással kell foglalatoskodnunk, valamint azzal, hogy minél előbb ráirányítsuk a célkeresztet az ellenséges egységekre, majd jó időben meghúzzuk az elsütő billentyűt. A program egyébiránt olyannyira nem veszi figyelembe a realizmust, hogy a fejlesztők még a Spitfire vadászgépeket is felszerelték bombákkal, zuhanó és külön meghajtású darabokkal egyaránt, ami egyértelmű istenkáromlás lehet a szimulátorok fanatikusainak. Nem árt azonban tudomásul venni, hogy a Secret Wars nem arról szól, hogy a pilótafülkében még a legapróbb szerkentyűt is pozícióba hozzuk ahhoz, hogy nyélbe tudjunk ütni egy leszállást, itt a hangsúly a történeten és a könnyed akciókon van.


A játékban közel 20 vasmadarat emelhetünk a levegőbe, amelyek nem csak egy frakció kötelékéből kerültek ki, hiszen az imént említett Spitfire mellett bepattanhatunk egy Stuka bombázóba is, ha a küldetés megköveteli. További érdekesség még, hogy nem csak második világháborús gépekkel repülhetünk, hanem az első világégés korából megmaradt modellekkel is, így egy duplaszárnyú Sopwith Camel mellett akár egy Fokker Dr. 1-et is kiguríthatunk a hangárból, de a történet vége felé már egy-egy sugárhajtású gépet is feloldhatunk magunknak, ha ügyesek vagyunk. A bevetések előtt a program természetesen felkínálja majd a lehetőséget, hogy vasmadarat válasszunk a kitűzött cél teljesítéséhez, így a legtöbb esetben elkerülhető, hogy egy első világháborús géppel kelljen Messersmith vadászok ellen menni, bár előfordul majd ilyen eshetőség is.

Az efféle helyzetben természetesen korántsem lesz könnyű dolgunk, hiszen a különbség akkora, mintha kerékpárral akarnánk legyorsulni egy személyautót, ugyanakkor a játék nem csak ebben az esetben tud nehéz lenni. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis azért, mert egy program az árkád vonalról kerül ki, még korántsem könnyű. Így van ez az Air Conflicts: Secret Wars esetében is, ami néhány küldetés erejéig már-már a rendkívülien nehéz kategóriába helyezhető. Bár a küldetések könnyűnek tűnnek, a nehézségi fokozat is skálázható, azonban a rossz automatikus mentési rendszer, az irányítási hiányosságok, valamint a csak és kizárólag több telitalálattól elpusztuló ellenfelek gyakran elvehetik az önjelölt pilóták kedvét a harcoktól.

Szerencsénkre a játékban számos segítség áll a rendelkezésünkre, így különféle kijelzők, köztük egy nagyon jól használható térkép, illetve egy adrenalin mód. Ez csak rövid ideig lehet aktív, feltöltődése automatikus, használatával pedig lelassul körülöttünk a világ, így könnyebb lesz becélozni az ellenséges egységeket. A feladatok közben mégis nagyon egyszerű meghalni, amit elsősorban nem az ellenfelektől elszenvedett sérülések okoznak majd, hanem az, hogy a távolságokat a játékban nem szemléltették megfelelően a fejlesztők. Hiába érezzük ugyanis távolinak a talajt, a legtöbb esetben előbb becsapódunk, mint gondolnánk, arról nem is beszélve, hogy a tereptárgyak, így a fák és a bokrok is sérülést okoznak repülőnkben. Ez ugyan megfelel a valóságnak, de ha egyszer a fejlesztők a program többi részével egyáltalán nem ragaszkodtak a realizmushoz, nem értem, hogy miért ennél a résznél pótolták hiányosságaikat.


Óriási szerencse, hogy korlátozottan ugyan, de néhány küldetést átugorhatunk, ha teljesen lehetetlennek érezzük a teljesítését. A játékban többféle helyszínen megfordulunk majd, így Konstantinápolytól kezdve Berlinen át Egyiptomig hasíthatjuk a felhőket, a kampány mellett ráadásul többjátékos módban is összemérhetjük tudásunkat másokkal. Utóbbi esetében túl sok újdonságra nem kell számítanunk, ugyanakkor akad egy opció, amely tulajdonképpen a skirmish-nek felel meg - itt dogfight a neve -, betöltését követően pedig gépi ellenfelek ellen, háromféle játékmódban, számtalan beállítás mellett döntögethetjük meg saját rekordjainkat.

Az átlagos hosszúságú kampány mellett ezekkel a lehetőségekkel egy kicsit ki lehet tolni az alkotás szavatosságát, bár ehhez az is kell, hogy megszeressük az Air Conflicts: Secret Wars-t. Ez pedig könnyű lesz azoknak, akik egy kis árkád lövöldözésben szeretnének részt venni, ugyanakkor nehéz azoknak, akik szimulátorra számítottak a cím esetében, és képtelenek lenyelni a fentebb már megnevezett hibákat. Grafika: Ha pedig a hibákból még nem lenne elég, akkor érdemes megemlíteni a játék egy másik nagy hiányosságát, a küllemet, ami finoman szólva sem sikerült túl szépre. A repülőgépes játékok esetében az etalonnak jelenleg egyértelműen a legutolsó IL-2 Sturmovik epizód számít - kellően erős gép megléte mellett természetesen -, ahhoz képest pedig azért akad lemaradása a Secret Wars-nak. Bár tesztünk tárgya lényegesen optimalizáltabb, mint az imént megnevezett szimulátor, de a modellek milyensége, az effektek és egyebek ettől még a közelébe sem érnek a Cliffs of Dovernek. Egy erős közepesnél ez sajnos nem jobb teljesítmény, hiába kerültek kiválóan kidolgozott pilótafülkék is a kameranézetek közé.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék kezelőfelületével nem akadt túl sok problémám, bár a menü igencsak fapadosnak tűnt, akárcsak a bevetések közben látható műszerek, ugyanakkor ennél a résznél leginkább az irányítás húzza le a pontszámot. Háromféle lehetőségünk van a vezérléssel kapcsolatban, amelyek közül kizárólag egérrel vagy kizárólag billentyűzettel - nincs köztes állapot - szinte irányíthatatlanok a repülőgépek. Egy jó kontroller tehát elkél ahhoz, hogy ne fogjunk földet rögtön a felszállást követően. Egy botkormány vagy valamilyen joystick megléte mellett egy fél, de jó esetben akár egy teljes pont is hozzáadható pluszban a kirótt értékre, objektíven azonban ez a rész is csak erős közepes.

Játszhatóság: Bár a történet nem olyan erős, hogy a finálét követően újra át akarjuk élni, a szokványos megoldásoktól elértő sztori miatt azonban izgalmasan fog eltelni az a 8-10 óra, amit a kampány nyújt. Bár egyes küldetések egy idő után unalmasak és frusztrálóak lesznek, összességében mégis pozitív értelemben más pályatársaihoz képest az Air Conflicts: Secret Wars, ami a játszhatóság pontszámát is megemeli egy cseppet.

Intelligencia, nehézség: A játék komoly problémákat tud okozni még a legkönnyebb nehézségi fokozaton is. Az ellenséges gépek mesterséges intelligenciája, úgy vettem észre, hogy rendkívül jó lett, ami jelen esetben negatívum is egyben, hiszen gyakran már túl erősen és összeszedetten támadtak, így gyakran kissé játszhatatlanná vált a program. A kezdő fokozaton úgy gondolom, hogy még a repülőgépet csak képen látott játékosokat is érheti sikerélmény, azonban véleményem szerint nincs köztes állapot, ezt követően már csak az elképesztően nehéz szint van, ami komoly negatívum.

Hangok, zene: Mivel egy kisebb költségvetésű projektet takar a Secret Wars, ezért ne is várjunk olyan minőségű szinkronokat, mint amilyent például egy Activision által pénzelt alkotás esetében hallhatunk. Ennek ellenére a színészek képesek voltak kellő élettel megtölteni a szereplőket, sőt, az egyszerű, de nagyszerű, enyhén szimfonikus és harcias indulókra hajazó dallamok sem sikerültek rosszul. Egy kicsit azért mégis hallani, hogy sem idő, sem pénz nem volt a nagyobb volumenű hangok készítésére, erre pedig élő példák a repülőgépek borzalmas motorhangjai.

Összefoglalás: Mindent összevetve egy az átlagosnál kicsit azért jobb, és teljes mértékben szerethető játék született az Air Conflicts: Secret Wars cím alatt. A pontszám is érzékelteti, hogy akadnak azért hibái szép számmal, de mivel - főleg PC-re - kevés második világháborús árkád repülőgépes akciójáték érkezik, ezért minden bizonnyal sokan a szívükbe zárják majd az alkotást. Egy esetleges folytatás esetében azonban ennyivel már nem fogunk megelégedni!