Berta Sándor
Paul Otlet, az internet ősatyja
Az 1868-ban született férfit sokan a dokumentáció, illetve az információtudomány alapító atyjaként tartják számon. Otlet több mint száz évvel az internet előtt már használta a világháló és a tudáshálózat fogalmakat, munkásságát ennek ellenére soha nem ismerték el kellőképpen.
Paul Otlet egyike a világ elfeledett technikai úttörőinek. 1868-ban született Belgiumban. Fő műve a Mundaneum létrehozása, ami egy gigantikus tudástár. A munkában segítségére volt Henri La Fontaine is. A Mundaneum katalóguskártyák millióira épül, amelyek minden információt tartalmaznak a könyvekről és témák, régiók, címszavak szerint csoportosítják a különböző műveket. A rendszer ráadásul kereszthivatkozásokat is tartalmaz. A katalóguskártya-rendszer 1895 és 1930 között jött létre, A kártyák tárolására Otlet külön bútorokat is készített. A gyűjteményből napjainkra 16 millió kártya maradt meg.
A Mundaneumba évente 1500 levél vagy távirat érkezett, az ezekre adott válaszokat kézzel keresték ki a munkatársak. Ez a munka akár heteket is igénybe vehetett. Otlet egy olyan univerzális hálózat létrehozásáról álmodott, amely lehetővé teszi a tudás korlátok nélküli terjesztését. A könyvtáros gondolt a papírmentes adattovábbításra is, többek között az audio-, telefonos és úgynevezett rádiótelefotográfiai adatátvitelt akart megvalósítani. A Mundaneumot 1920-ban nyitották meg a nagyközönség előtt. Az intézmény egyszerre volt múzeum, könyvtár, archívum és tudósok találkozóhelye. Azonban 1934-ben be kellett zárni, mivel a belga kormány a nem volt hajlandó tovább támogatni a projektet.
A Mundaneum sorsa az 1940-es években pecsételődött meg, amikor a Belgiumot elfoglaló nácik felszámolták a gyűjteményt. A felbecsülhetetlen értéket képviselő anyagok egy részét 1968-ban fedezte fel újra W. Boyd Rayward amerikai kutató, aki tanulmányozni kezdte a rendszert és egészen addig harcolt, amíg elérte, hogy a Mundaneum 1998-ban újra megnyithatta a kapuit.
A Mundaneum párját ritkító gyűjteményének jelenlegi gondozója Jaques Gillen szerint sok tudós szemében Otlet az archiválási rendszerével már az 1900-as évek elejére megalkotta a hipertext ősét, épen ezért nyugodtan nevezhető az internet kigondolójának is. Egyedi koncepciókon dolgozott, többek között multimédiás bútorokat épített az 1900-as évek elején. Ezek a bútorok a kártyák tárolására szolgáló rekeszekkel, telefonokkal és más kiegészítőkkel voltak ellátva. Emellett gyakorlatilag megalkotta a Web 2.0 és a Wikipedia alapjait akkor, amikor még a távíró volt a technika csúcsa.
A gyűjtemény részét képezte az újságok mellett számos poszter és több mint 200 000 levelezőlap is. De mindez nem rémisztette meg Otletet, inkább új megoldások kigondolására sarkallta. A hangok és a filmek segítségével az információkat még gyorsabban, egyszerűbben és minél távolabb akarta továbbítani. Ötleteit a 400 oldalas Traité de documentation című könyvében gyűjtötte össze. A műben egy olyan tudományos konferencia képét festette például, amelyet telefonon keresztül bonyolítanak le, majd továbbgondolta azt, és rájött, hogy ilyen alapon képeket is lehetne továbbítani. Szavai szerint így született meg a rádiotelefotográfia. Az egyik esszéjében azt taglalta, hogy a gramofonokat az elhangzott információk tárolására és reprodukálására lehetne használni. Gillen említett más példát is: "Nemrég megtaláltuk egy olyan leírását is, ami 1907-ből származik és ami egy mobiltelefon működését mutatja be."
Otletet különösen a rádió nyűgözte le, mivel lehetővé tette, hogy az információkat kábelek nélkül továbbítani lehessen, ugyanakkor a tartalmak tetszőleges számú személyhez juthattak el. Egyik víziója szerint hamarosan mindenki egy székben fog ülni és hozzáférhet majd az aktuális világtudáshoz, emellett az emberek beszélgethetnek másokkal és akár kórusban is énekelhetnek. Mindenről azonnal feljegyzés készülhet és így jöhet létre a világ emlékezete, egy igazi másolat. Egy mechanikus, kollektív agy.
Otlet 1944-ben halt meg, így nem élhette meg az internet megszületését. Gillen jelenleg a méltatlanul elfeledett tudós munkásságának digitalizálásán dolgozik, ez azonban nem egyszerű feladat. Ha elkészül, akkor megvalósulhat Otlet álma: a gyűjteménye a világ tudásának részévé válik. Papír nélkül és mindenki számára elérhetőként.
Paul Otlet egyike a világ elfeledett technikai úttörőinek. 1868-ban született Belgiumban. Fő műve a Mundaneum létrehozása, ami egy gigantikus tudástár. A munkában segítségére volt Henri La Fontaine is. A Mundaneum katalóguskártyák millióira épül, amelyek minden információt tartalmaznak a könyvekről és témák, régiók, címszavak szerint csoportosítják a különböző műveket. A rendszer ráadásul kereszthivatkozásokat is tartalmaz. A katalóguskártya-rendszer 1895 és 1930 között jött létre, A kártyák tárolására Otlet külön bútorokat is készített. A gyűjteményből napjainkra 16 millió kártya maradt meg. A Mundaneumba évente 1500 levél vagy távirat érkezett, az ezekre adott válaszokat kézzel keresték ki a munkatársak. Ez a munka akár heteket is igénybe vehetett. Otlet egy olyan univerzális hálózat létrehozásáról álmodott, amely lehetővé teszi a tudás korlátok nélküli terjesztését. A könyvtáros gondolt a papírmentes adattovábbításra is, többek között az audio-, telefonos és úgynevezett rádiótelefotográfiai adatátvitelt akart megvalósítani. A Mundaneumot 1920-ban nyitották meg a nagyközönség előtt. Az intézmény egyszerre volt múzeum, könyvtár, archívum és tudósok találkozóhelye. Azonban 1934-ben be kellett zárni, mivel a belga kormány a nem volt hajlandó tovább támogatni a projektet.
A Mundaneum sorsa az 1940-es években pecsételődött meg, amikor a Belgiumot elfoglaló nácik felszámolták a gyűjteményt. A felbecsülhetetlen értéket képviselő anyagok egy részét 1968-ban fedezte fel újra W. Boyd Rayward amerikai kutató, aki tanulmányozni kezdte a rendszert és egészen addig harcolt, amíg elérte, hogy a Mundaneum 1998-ban újra megnyithatta a kapuit.
A Mundaneum párját ritkító gyűjteményének jelenlegi gondozója Jaques Gillen szerint sok tudós szemében Otlet az archiválási rendszerével már az 1900-as évek elejére megalkotta a hipertext ősét, épen ezért nyugodtan nevezhető az internet kigondolójának is. Egyedi koncepciókon dolgozott, többek között multimédiás bútorokat épített az 1900-as évek elején. Ezek a bútorok a kártyák tárolására szolgáló rekeszekkel, telefonokkal és más kiegészítőkkel voltak ellátva. Emellett gyakorlatilag megalkotta a Web 2.0 és a Wikipedia alapjait akkor, amikor még a távíró volt a technika csúcsa.
A gyűjtemény részét képezte az újságok mellett számos poszter és több mint 200 000 levelezőlap is. De mindez nem rémisztette meg Otletet, inkább új megoldások kigondolására sarkallta. A hangok és a filmek segítségével az információkat még gyorsabban, egyszerűbben és minél távolabb akarta továbbítani. Ötleteit a 400 oldalas Traité de documentation című könyvében gyűjtötte össze. A műben egy olyan tudományos konferencia képét festette például, amelyet telefonon keresztül bonyolítanak le, majd továbbgondolta azt, és rájött, hogy ilyen alapon képeket is lehetne továbbítani. Szavai szerint így született meg a rádiotelefotográfia. Az egyik esszéjében azt taglalta, hogy a gramofonokat az elhangzott információk tárolására és reprodukálására lehetne használni. Gillen említett más példát is: "Nemrég megtaláltuk egy olyan leírását is, ami 1907-ből származik és ami egy mobiltelefon működését mutatja be."
Otletet különösen a rádió nyűgözte le, mivel lehetővé tette, hogy az információkat kábelek nélkül továbbítani lehessen, ugyanakkor a tartalmak tetszőleges számú személyhez juthattak el. Egyik víziója szerint hamarosan mindenki egy székben fog ülni és hozzáférhet majd az aktuális világtudáshoz, emellett az emberek beszélgethetnek másokkal és akár kórusban is énekelhetnek. Mindenről azonnal feljegyzés készülhet és így jöhet létre a világ emlékezete, egy igazi másolat. Egy mechanikus, kollektív agy.
Otlet 1944-ben halt meg, így nem élhette meg az internet megszületését. Gillen jelenleg a méltatlanul elfeledett tudós munkásságának digitalizálásán dolgozik, ez azonban nem egyszerű feladat. Ha elkészül, akkor megvalósulhat Otlet álma: a gyűjteménye a világ tudásának részévé válik. Papír nélkül és mindenki számára elérhetőként.
