Kiadó: Kalypso Media
Fejlesztő: Realmforge
Honlap

Platformok: PC, Xbox360, PS3, Wii, Nintendo DS
Rendszerkövetelmények: Windows XP (SP2), Windows Vista, Windows 7, Pentium 2,6 GHz Dual Core, 2 GB (XP), 4 GB (Vista, Windows 7), 2 GB szabad tárhely, NVIDIA GeForce 9-es sorozat vagy jobb, ATI Radeon 4-es sorozat vagy jobb
Hasonló játékok: Dungeon Keeper
Kategória: stratégia

Új néven, hasonló koncepcióval igyekszik szerencsét próbálni a Dungeon Keeper spirituális utódjának is tekinthető Dungeons. Vajon sikerül neki az, ami elődjének több mint egy évtizeddel ezelőtt?

Az 1997-ben megjelent, mára legendás kultuszjátékká avanzsált Dungeon Keeper második része óta több mint egy évtized telt el, és bár sokan reménykednek még benne, hogy kedvencük egyszer visszatér, a Bullfrog szétzilálása után vajmi kevés rá az esély, hogy az Electronic Arts-nál maradt jogok után Peter Molyneux egyszer még belevág egy Dungeon Keeper 3 fejlesztésébe. A Realmforge azonban nem volt rest "kölcsönvenni" a régi receptet, és némi névváltoztatással, "újszerű" elképzelésekkel megtöltve gyakorlatilag azt próbálja most meg eladni nekünk, amin évekkel ezelőtt jó néhányan felnőttek. Vajon próbálkozásuk segít feleleveníteni a régi időkből megmaradt emlékeket, vagy hamar ráeszmélünk, a Kalypso Media játéka csak egy gyenge utánzata a mindig örök Dungeon Keepernek?


A Dungeons gyakorlatilag egy percig sem rejti véka alá, hogy mi is az eredeti szellemi alap. Az eltelt több, mint egy évtized ellenére a játékmenet egy az egyben ugyanaz, mint amit megismerhettünk az elődben. Ezúttal is a föld alatt zajlanak az események, ahol ismét goblinok lesznek a segítőink, akik minden percben lesik majd uruk és parancsolójuk minden kívánságát. A földalatti birodalom uraként Dungeon Lord bőrébe kell ezúttal belebújnunk, akivel rendelkezésre álló lehetőségeinket kihasználva kell labirintusunkat felépítenünk.

A történet szerint Dungeon Lord túlságosan mohónak bizonyult, és túlságosan sok kaput nyitott meg a fantáziavilág hőseinek, akiket néhány arannyal színültig töltött ládikával csalogatott le földalatti birodalmába. A cél persze nem más volt, mint saját szórakoztatásunk, azonban a sok kapunak köszönhetően hirtelen túl sok hős üti fel a fejét körülöttünk, amit a goblinok tanácsára végül elhagyunk, hogy egy új helyen, újrakezdjük életünket.

Gyakorlatilag itt csatlakozunk mi be a játékba, ahol egy nagyobb hiányosságokkal, de alapvetően jól felépített tutorial keretén belül megismerkedhetünk lehetőségeinkkel és a játék alapvető mechanikájával, a jövendőbeli teendőinkkel és azok kivitelezésével. Például nagyon hamar kiderül, hogy nem csak a működésünkhöz szükséges aranytallérok miatt csalogathatjuk le a harcoló hősöket, hanem a lelkükre is szükségünk van, amiből energiát nyerhetünk. Ezt felhasználva tudunk építkezni, például olyan szükséges dolgokat hozhatunk létre, mint a presztízspontokat adó berendezési tárgyak.

A pontok komoly jelentőséggel bírnak, ugyanis választott lakhelyünk megfelelő működéséhez szinte elengedhetetlenek. A felhúzható épületek többsége presztízspontokat követel meg tőlünk. Ilyen például a szörnyeket termelő pentagram, a különböző méretű cellák, de ilyenek a könyvespolcok vagy kincses ládák is. A pontokkal teljesíthetjük a főküldetéseket, amelyek kezdetben még mutatnak némi egyediséget, látszik rajtuk, hogy próbáltak valami újat mutatni a fejlesztők, de a későbbiekben szépen lassan ellaposodnak a feladatok, majd teljesen ismétlődővé válnak.


És itt ki is domborodnak azok a hiányosságok, ami miatt a Dungeons sosem fog felnőni a Dungeon Keeperhez. A küldetések egymásutánisága és ötlettelensége miatt nincs folytonos játékélmény, nincsenek igazi kihívások, izgalmak. Csak egymás után pakolt pályák összességéből áll a játék, és nem igazán érezni, hogy lenne közöttük bármiféle átfedés. Utóbbi probléma abban is megnyilvánul, hogy hiába húztunk fel az előző pályán komoly birodalmat, hősünk fejlettségi szintjét leszámítva semmi sem utal majd arra a következő helyszínen.

Ez a fajta logikátlanság alaposan rányomja a játékra a bélyegét, hiszen ki akar kétszer ugyanolyan küldetést teljesíteni? Márpedig a Dungeons-ben nem egyszer megesik, hogy ha korábban összegyűjtöttünk már több száz presztízspontot, kis goblinjaink segítségével pedig számtalan alagutat fúrtunk, akkor a következő szinten első feladatként újra azt kapjuk, hogy kezdésnek szedjünk össze valamennyit az említett pontokból, és kössük össze alagutakkal a távolabb eső termeket, amelyek újabb hősök érkezésére szolgáló kapukat vagy egyebeket tartalmazhatnak. A fejlődési rendszer is kezdetleges alapokon nyugszik: Dungeon Lord egy nagyon egyszerű szisztémával képes fejlődni, ugyanis pontokkal tudjuk szabályozni erejét, intelligenciáját, mozgékonyságát és alkatát, valamint egy úgynevezett képességfa segítségével varázslatokat és extra tulajdonságokat tudunk ráaggatni. Ezzel a készítők azt érték el, hogy sokkal inkább RTS irányba tolták el a játékot, a szerepjáték elemeket pedig egy szűk keretbe foglalták, így a játékos sokkal inkább fog taktikázni és ügyeskedni, minthogy kiélje valós szerepjátékos énjét.


Azonban a Dungeons nem csak a fent említett problémák és hiányosságok miatt vérzik el. A játék külleme is a régi időket idézi, és bár a látvány alapvetően javult a második Dungeon Keeper óta, összességében nem üti meg a jelen elvárások szintjét. Madártávlatból még csak-csak élvezhető a labirintusbirodalom, de ha közelebbről szeretnénk szemlélni az eseményeket, akkor nagyon hamar kiütköznek a hiányosságok. Elnagyolt ábrázolásmód, szegényes textúrák, rossz kamerakezelés jellemzi a Dungeons-t.

Hibái ellenére a Realmforge próbálkozása megér egy próbát. Azoknak is, akik nem ismerik a szellemi örökös Dungeon Keepert, és azoknak is, akik kicsit szeretnének nosztalgiázni. Azonban senki ne várjon csodát, a játék hamar unalomba fullad, a körítés sem üti meg a ma elvárt szintet, viszont múltidézésnek, esetleg új élményekkel gazdagodásnak azért megfelel.

Grafika: A Dungeons látványvilága messze nem üti meg azt a mércét, amit 2011-ben elvár az ember. Madártávlatból az effektek és maga a játék is kellemes a szemnek, ha viszont testközelből szeretnénk követni az eseményeket, akkor hamar szembesülünk a szomorú igazsággal.

Kezelőfelület, irányítás: Az irányítás és a kezelőfelület nem fog sok újat mutatni a Dungeon Keeper ismerőinek, az új játékosok pedig a tutorialnak köszönhetően pillanatok alatt ráéreznek majd a kontrollra.

Játszhatóság: A szellemi örököshöz hasonló, ámbár sokkal unalmasabb, céltalanabb küldetések váltják egymást a Dungeons-ben, így legfeljebb az első fél - egy óra az, ami élvezetesnek és izgalmasnak mondható. Nem biztos, hogy sokan a végére jutnak...

Intelligencia, nehézség: Alapvetően saját magunkra támaszkodunk végig a játékban, a döntéseink befolyásolják az egész birodalmat, annak lakóit és fejlődését, így az AI itt nagyon másodlagos.

Hangok, zene: Az aláfestő zenék és a szinkronhangok sokat dobnak az élményen, remekül passzolnak ebbe a mocskos, bűnös világba, így egyértelműen a játék egyik erősségének számítanak.

Összefoglalás: Sajnos a Dungeon Keeper nem tért vissza, a Dungeons mindössze egy gyenge utánzata mindannak, amit évekkel ezelőtt szerettünk, és amivel napokat, heteket töltöttünk. A próbálkozás dicséretes, de aki teheti, az inkább régi kedvencét porolja le, aki viszont még csak most ismerkedik a stílussal, annak elsőre akár kiváló alapozás is lehet.