Kiadó: Frictional Games
Fejlesztő: Frictional Games
Honlap

Rendszerkövetelmény:
Ajánlott: Windows XP/Vista/7, Intel Pentium IV 1,5 GHz (Intel Celeron/Duron 3,0 GHz) , 1 GB RAM, 3 GB szabad tárhely, Radeon 9600/GeForceFX
Hasonló játékok: Penumbra, Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth
Kategória: kaland/túlélő horror

Az elmúlt években nem igazán voltak elkényeztetve a horrorjátékok szerelmesei, a Frictional azonban igyekszik kitölteni ezt az űrt, hiszen a Penumbra óriási sikere után a napokban bemutatták új, hasonló témát feldolgozó fejlesztésüket, az Amnesiát. Vajon sikerül felülmúlni a korábbi sikereket?

A Frictional Games közel három évvel ezelőtt dobta piacra a Penumbra első részét, az Overture-t, amit egy évvel később már követett is a Black Plague. Viszont az elmúlt két évben nagy csend honolt a csapat háza táján, az ok pedig nem más volt, mint a napokban megjelent Amnesia: The Dark Descent. Ez a fejlesztők állítása szerint a Penumbra spirituális örökösének is tekinthető, vagyis ami remekül szuperált az elődben azt benne hagyták mostani fejlesztésükben is, míg a rajongók által kifogásolt megoldások már kikerültek, vagy új köntösbe öltöztetve tértek vissza.

Az Amnesia történetét minden bizonnyal H.P. Lovecraft amerikai író novellái ihlették. A játék főhőse egy Daniel nevű fickó, aki egy rejtélyes kastély falai között tér magához. A felébredést követően nem csak arra eszmélünk rá, hogy nincs közvetlen kiút a hegyomlás sújtotta kastélyból, de arra is, hogy fogalmunk sincs, hogyan kerültünk ide. Nincs más hátra, mint kiutat találni eme rémisztő, nem túl bizalomgerjesztő középkori kastélyból. Bolyongásunk során olyan elhagyott jegyzetekre bukkanunk, amikről idővel kiderül, mi magunk írtuk, s melyekből arra is fény derül, talán az emlékezetkihagyásért mi magunk vagyunk a felelősek.


Bár elsőre talán sablonosnak tűnik a játék sztorija, annak vezetése, a cselekmény szövése igazi remekmű. A készítők a már unalomig járatott sablonokat mesterien ötvözték, így a történet előrehaladtával számtalan meglepetésbe, fordulatba és olyan események láncolatába csöppenünk, ami - a játék remekbe szabott hangulata mellett - már önmagában órákra képes a monitor elé szögezni minket. A folyamatosan csepegtetett részleteket naplóbejegyzésekből, visszaemlékezésekből és hallucinációkból ismerjük majd meg. A rejtélyek és titkok felgöngyölítése mellett természetesen a túlélésért is küzdünk, mert mint később kiderül, az elhagyatott kastélyban nem csak mi tartózkodunk.

A fejlesztők a játék főbb elemeit tekintve szinte semmiben sem rugaszkodtak el az elődtől, így ismét belső nézetű horrorjátékról beszélhetünk, de alapjaiban véve az Amnesia ugyanolyan kalandjáték, mint a Penumbra. Itt is tárgyakat kell gyűjtögetnünk, amiket aztán a továbbjutás érdekében megfelelően kell kombinálnunk, illetve rengeteg olyan logikai és puzzle jellegű feladványt kell megoldanunk, melyek szintén a továbbjutáshoz lesznek szükségesek.


Ezek a fejtőrök egyébként csak elsőre tűnnek nehéznek, de ha az ember alaposan körüljárja az adott feladványt, például veszi a fáradtságot, és elolvassa Daniel feljegyzéseit, akkor a rejtvények nem lesznek annyira izzasztóak. A játék hangulata azonban alaposan rátesz arra, hogy ne rohanjunk végig minden egyes kihíváson, ugyanis a horrorelemek mindvégig igyekeznek sakkban tartani a játékos elméjét. Nem véletlen, hogy valahol pszichológiai/túlélő horrornak is tekinthető az Amnesia.

A sok-sok feladvány megoldása mellett a túlélésért is küzdenünk kell - ebben rengeteg rémisztő, élőhalottakra hasonlító teremtmény igyekszik majd minket megakadályozni. A játékban nincs közvetlen harc, vagyis rengetegszer fogunk elhalálozni, és itt még a Penumbrából ismert nyúlcipő felvétele sem garancia arra, hogy életben maradunk, ha szembe kerülünk valakivel. Az ellenfelek ugyanis a Penumbra tudósaihoz képest sokkal gyorsabban mozognak, küllemüket tekintve pedig sokkal rémisztőbbek, így garantált, hogy több alkalommal is ijedtségünkben a szívünkhöz fogunk kapni. A játékban az ellenfelek mellett saját elménkkel is küzdenünk kell majd, ugyanis Daniel a magánynak, az életére törő különös lényeknek és a bezártságnak köszönhetően mindvégig az őrület határán táncol. A játékban ezt az állapotot egy a képernyő oldalán elhelyezett mérőn kísérhetjük figyelemmel. Ahhoz, hogy főhősünk elkerülje az elmebajt, egyetlen gyógyír áll majd rendelkezésünkre, mégpedig a fény. Ennek hátulütője, hogy az ellenfelek sokkal könnyebben és hamarabb kiszúrnak minket, így egyfajta taktikázására is szükségünk lesz a kalandozások közben, azaz az olajlámpát nem használhatjuk ész nélkül.

Ezt egyébként maga a játék is korlátozza, ugyanis ahhoz, hogy meg tudjuk gyújtani a lámpát, olajra lesz szükségünk, ebben pedig nem igazán bővelkedik a játék világa, így olykor alternatív megoldásokat kell alkalmaznunk. Például a kastély fáklyáit kell meggyújtanunk, amihez a szintén korlátozott számban fellelhető gyutacsot kell begyűjtenünk.


Mindezen élmények nem lennének teljesek, ha a játék mellé nem párosulna olyan audiovizuális élmény, mint amit a Frictional Games fejlesztői összeraktak. A játék a Penumbra grafikus motorját használja, ami a mai igényeket már éppen csak kielégíti, de a látvány ettől függetlenül szépnek mondható, ami nagyban köszönhető a pazar fény-árnyék effekteknek. Ez természetesen azzal is jár, hogy az Amnesia rendszerigénye sokkal kisebb, mint a mai játékok többségének, ami nem feltétlenül baj, sőt, kifejezetten jó hír azoknak, akik esetleg gyengébb masinával rendelkeznek, ám a stílusért rajonganak.

A játék nyomasztó hangulatát ezenkívül a remekbe szabott hangok is szolgálják. Szinkron ugyan nem sok van, de amit felvettek a készítők, az igazi mestermunka, míg a szokásos sikolyok, nyikorgó hangok is rengeteget tesznek hozzá az élményhez, amik a melankolikus dallamokkal teljes egységet alkotnak.

Az Amnesia: The Dark Descent talán egyetlen negatívuma, hogy kizárólag digitális úton szerezhető be, mégpedig PC-re és Mac-re. Csak remélni tudjuk, hogy alacsony ára - 14,99 euró - és a pozitív visszajelzések után produkál olyan eladásokat, hogy a készítők megfontolják, hogy dobozos formában is kiadják a játékot, mert aki igazán rajong a stílusért, annak kötelező, hogy a polcán köszönjön vissza az év eddigi legjobb kaland/túlélő horror-játéka.

Grafika: A Penumbra grafikus motorja már eléggé korosnak mondható, a házon belül fejlesztett engine-t mégsem nyugdíjazta a csapat. Az Amnesia ettől függetlenül nagyon jól néz ki, amihez egy alacsony gépigény is társul. A remek fény-árnyék effektek, az ellenfelek animációja, mind-mind olyan elemei a játéknak, amik teljes mértékben hozzájárulnak a remek hangulathoz.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék irányítása nem változott a Penumbra óta, és igazából mindvégig a klasszikus kalandjátékok sémáját követi, így nem fog meglepetést okozni.

Játszhatóság: A játék sajnos nagyon rövid, újrajátszhatósági rátája pedig nem túl magas, a hangulat mégis mindenért kárpótolja az embert, így az utolsó fillérig megéri a pénzét.

Hangok, zene: Mind a szinkron, mind az aláfestő zene, mind a hangeffektek hozzájárulnak ahhoz az élményhez, amit az Amnesia nyújt, illetve képviselni szeretne. E nélkül hiába lenne a remek történet és a csodálatos látványvilág, mit sem érne a horror-hangulat.

Intelligencia, nehézség: A játék nem is igazán az ellenfelek nehézsége miatt nyújt komoly kihívást, hanem magával az élménnyel, amivel a játékosnak főhősként meg kell birkóznia. Az Amnesiának keretet adó hangeffektek, aláfestőzenék és maga a hangulat ugyanis olyan atmoszférát teremt, melyben az ellenfelek csak statiszták, itt ugyanis maga az elménk az, amivel igazán küzdenünk kell.

Összefoglalás: Az Amnesia a Penumbra után is képes újat mutatni. Az alapvető, remekül működő elemeket meghagyta a Frictional, míg a nem működőket kihajította, vagy új köntösbe öltöztette. A végeredmény egy izgalmas, érdekes, elejétől a végéig hátborzongató élmény, amit a stílus kedvelőinek vétek lenne kihagyni.

A játék demójának letöltése