Döcögve indult, igazán népszerűvé a széles tömegek körében sosem vált, most pedig végleg visszaszorulóban van az RSS, amely felemelkedése idején nem kis szerepet játszott az internet belső infokommunikációs forradalmában, az információáramlás irányának és szerkezetének alapvető megváltozásában. Mostanra azonban veresége egyértelművé vált, kénytelen átadni a helyét a közösségi oldalak és kiegészítő szolgáltatásaik mindent elsöprő áradatának.

Az RSS (amelyet leggyakrabban a Really Simple Syndication rövidítéseként értelmeznek) nagyjából 2005 táján emelkedett ki a homályból, jelentős mértékben módosítva az internetes információ beszerzésének módját és annak irányát. Korábban minden az egyre népszerűbbé és univerzálissá váló keresőkön múlott, pontosabban azok motorjain, amelyek felkutatták az általunk begépelt kifejezések és címek pontos helyét a világhálón. Magyarán szólva, nekünk magunknak kellett levadásznunk a számunkra érdekesnek tűnő anyagokat, legyen szó bármilyen tartalomról.

Az RSS-olvasók révén mindez megváltozott, hiszen egyre több weboldalon (internetes naplókban, vagyis blogokban, hírportálokon, stb.) vált elérhetővé az úgynevezett web feed hivatkozás, amelyen keresztül olvasószoftverünk közvetíthette az egyes bejegyzések rövid változatait, akár egyszerre több forrástól. A megtekinteni kívánt információ tehát többé már nem a keresések által vált hozzáférhetővé (olvashatóvá), hanem a megfelelő oldalak, portálok kiválasztását követően azok egy helyen, RSS-olvasónkon keresztül jelent meg a képernyőn, az eredeti anyagra mutató linkkel megtűzdelve.

Az alapötlet nagyon logikus volt, a keresések helyett inkább az olvasó felé áramoltatva fókuszálták az egyes tartalmakat. Az RSS szinte mindent elvégzett helyettünk, nekünk csak annyit kellett megtettünk, hogy a linkekre kattintva elérjük a szöveg teljes változatát. Akkoriban - nagyjából négy-öt évvel ezelőtt - sokan úgy gondolták, hogy küszöbön áll a következő forradalom, és a jövőben szinte mindenki ilyen úton fér majd hozzá a kívánt tartalomhoz, talán még az internetes keresőket is háttérbe szorítva ezzel. Ezzel egy időben azonban továbbra is jelen volt az RSS talán legnagyobb problémája, hogy működési elve és annak megvalósítása egyszerűen túl bonyolult, nehezen megérthető volt az átlag internetező számára - azt most nem érdemes kifejtenünk, hogy ez önmagában mekkora szégyen.

A fokozatosan növekvő népszerűség ellenére a platform leginkább az ínyencek, avagy fanatikusok körében vált kedveltté. A többség soha nem is használta, valószínűleg nem is vette a fáradtságot, hogy kipróbálja. Lassan, de biztosan nyilvánvalóvá vált, hogy újabb forradalom maradt el, miközben az internet és annak felhasználói szép lassan irányt váltottak. Az internetes keresők népszerűsége mit sem esett, sőt mi több, egyre növekedett, miközben egyre-másra jelentek meg a következő fázist jelentő közösségi oldalak, azok minden szolgáltatásával és egyéb apróságaival. Elég ha csak a MySpace és a Facebook felemelkedésére gondolunk (majd pedig előbbi visszaszorulására, hogy végül mindent vigyen az egyébként szintén sokat kritizált Facebook).

Az RSS halálát már tavaly megjósolták, mégpedig azon egyszerű megfigyelésre alapozva, hogy egyre kevesebben veszik igénybe az olvasókat, miközben a közösségi platformok soha nem látott szárnyalásba kezdtek. A rövid összefoglalókat és ismertetőket kiszorították a barátok és ismerősök által egymásnak elküldött szövegrészletek, videólinkek és egyéb hivatkozások, ezek pedig már szinte kivétel nélkül az említett közösségi portálokon keresztül jutottak el a címzetthez - nem beszélve a hagyományos, levélben továbbított ajánlókról, reklámokról, stb.

Az elmúlt napokban az Ask.com által 2005-ben felvásárolt, szebb napokat is megélt Bloglines közeli bezárása keltett nagyobb hullámokat. Október elején ugyanis végleg bezárja kapuit a még mindig számos felhasználót kiszolgáló oldal, a cég pedig a jövőben eredeti profiljára koncentrál, vagyis az internetezők kérdéseire nyújtott válaszok kiterjesztésére, azok további tökéletesítésére, csiszolgatására. A lépést ugyanazon indokokkal magyarázták, amelyeket mi is említettünk: a látogatottság és a forgalom visszaesése, az alternatív platformok, azokon belül is elsősorban a közösségi oldalak hatalmas előretörése. Hozzátették, hogy ezt minden más versenytárs is alaposan megérzi, így valószínűleg nem ez volt az utolsó drasztikus lépés a szegmensen belül.

A megmaradt felhasználók jelentős részét várhatóan a Google Reader veszi majd át, amely azonban szintén nem most éli virágkorát. Friss adatok szerint a keresőcég szolgáltatása a tavalyi évhez képest 27 százalékkal alacsonyabb forgalmat bonyolított eddig le, miközben a túlnyomó többség a Twitter legfeljebb 140 karakteres rövid üzeneteit veszi igényben gondolatainak, illetve az érdekesnek talált linkek közléséhez - ez még akkor is így van, ha egyesek túlságosan kaotikusnak, zavarosnak találják a csicsergőt. Mindez látványosan szemben áll a Hitwise 2008 közepén közölt felmérésével, amelyben még jelentős növekedésről adtak hírt.

Azt, hogy ezután mi következik, viszonylag könnyű megjósolni - nincs is nagy szükség különösebb jóstehetségre, hiszen az utódokat már most is széles körben használják a mindennapokban. Az internetes keresők jelentősége megmarad, sőt minden bizonnyal tovább emelkedik, a közösségi platformok pedig folytatják eddig szárnyalásukat - kivéve természetesen azokat, amelyek nem tudnak igazán lépést tartani a felhasználói igényekkel és a szokások változásával (lásd MySpace), illetve már indulásuk előtt és alatt komoly kritikát és ellenállást váltanak ki (lásd Google Buzz).

Már csak egy kérdés maradt, ez azonban leginkább a Google belügyének számít: tovább él-e a lassan de biztosan hasonló pályát befutó Reader, avagy ez is a Bloglines és társai sorsára jut? Valószínűleg nem kell sokáig várnunk arra, hogy megkapjuk a választ.