Egy H2-A rakétával elstartolt Japán első Vénusz-szondája, az Akatsuki, valamint sikeresen pályára állt az Ikaros napvitorla, ami ugyancsak elsőként jutott ki a világűrbe, így a tudósok végre letesztelhetik ezt a meghajtási elvet is.

Az 53 méter hosszú rakéta akkor emelkedett el, amikor megfelelő együttállásba került a Dél-Japánban fekvő Tanegashima Űrközpont a Vénusz felé vezető tervezett pályával. A rakéta pillanatok alatt eltűnt a felhős égbolton, majd néhány perc múlva kilépve a légkörből leválasztotta két szilárd hajtóanyagú gyorsító rakétáját valamint az Akatsuki szondát, a napvitorlát és számos más kisebb műholdat borító orrkúpját. A kis műholdak japán egyetemi hallgatók munkái.

Az 500 kilogrammos Vénusz-szonda a kilövéstől számított 27. percben vált le a rakétáról, amit néhány perc elteltével az Ikaros napvitorla követett. A NASA goldstone-i nyomkövető állomása három órával később már észlelte az Akatsuki első jelzéseit. Az űrszonda hat hónap alatt éri el a bolygót, öt kamerájával páratlan képet adhat a Vénusz vastag szén-dioxid- és kénsavfelhőkből álló légköréről, ami hatalmas sebességű légörvények tarkítanak. A szelek elérik a 360 km/h sebességet is.


"Bár a Vénusz elméletileg hasonló körülmények között alakult ki, mint a Föld, a szén-dioxid üvegházhatásának köszönhető szélsőségesen magas hőmérsékleteivel és heves légköri mozgásaival teljes egészében különbözik bolygónktól" - nyilatkozott Takeshi Imamura, az Akatsuki projekt tudósa, hozzátéve, hogy a Vénusz légkörének rendkívül gyors mozgása a bolygó forgásához viszonyítva nagyon szokatlan folyadékmechanikai viselkedés. A légkört egy hosszúhullámú infravörös kamera és egy ultraibolya műszer fogja vizsgálni. A tudósok remélik, hogy a japán szondával sikerül megállapítani, hogyan vált ennyire különbözővé két kialakulását tekintve hasonló égitest.

Az Ikaros napvitorla ugyanazon a pályán halad, mint az Akatsuki, azonban útitársával ellentétben túlrepül majd a Vénuszon, és Nap körüli pályára áll. A 20 méter átlójú vitorla a tervek szerint júniusban bontja ki magát. Amennyiben a beüzemelése zökkenőmentes lesz, a tudósok nyomon követhetik a szonda pályáját, melyből lemérhetik azt a parányi gyorsulást, amit a napfény fotonjaitól kapott nyomásból nyer a napvitorla rendkívül vékony hártyája. A tervezők remélik, hogy az Ikaros végre bizonyítani fogja a napvitorla koncepcióját, ami új, megújuló erőforrása lehet a jövő mélyűr-expedícióinak. A korábbi napvitorlás kísérletek, mint a Cosmos 1 vagy a Nanosail-D a hordozórakéták meghibásodása miatt nem tudták elhagyni a Földet.