Hunter
Áttetszővé varázsolja az átlátszatlan anyagokat egy mátrix
A párizsi Ipari Fizikai és Kémiai Felsőoktatási Intézet kísérletei szerint átlátszatlan anyagokon keresztül is fókuszálható a fény, felfedve a mögöttük elhelyezkedő tárgyakat.
A francia kutatók a Physical Review Letters-ben megjelent munkájukban kifejtik, hogy az olyan anyagok, mint a papír, a festékek és a biológiai szövetek azért átlátszatlanok, mert a rajtuk keresztülhaladó fény rendkívül bonyolult, látszólag véletlenszerű módon szóródik szét. Az átlátszatlanság azonban "dekódolható", állítják a kutatók, akik a fehér festékek egyik általános összetevőjén, egy cink-oxid rétegen küldték át a fényt. Az anyaggal találkozó fénysugár változásainak tanulmányozásával képesek voltak előállítani egy numerikus modellt, egy úgynevezett transzmissziós mátrixot, ami több mint 65 ezer számmal ugyan, de leírta azt a módot, amivel a cink-oxid-réteg megváltoztatta a fény áteresztését.
A mátrix segítségével sikerült megszerkeszteniük egy olyan fénysugarat, ami akadálytalanul halad át az anyagrétegen és fókuszálódik a réteg túloldalán. Ennek folyományaként az is lehetővé vált, hogy megmérve az átlátszatlan anyagból kiáramló fényt, a mátrix alkalmazásával összerakják a réteg mögött meghúzódó objektumok képét.
A kísérlet bebizonyítja, hogy ha egy adott anyaghoz sikerül elkészíteni egy átviteli mátrixot, akkor az az anyag magas minőségű optikai elemként is használható, ami képes felvenni a versenyt a hagyományos lencsékkel. Azon túl, hogy átláthatunk a papíron vagy a festékrétegeken, és bepillantást nyerünk a sejtekbe, a technika megnyitja annak lehetőségét, hogy az átlátszatlan anyagokat optikai elemekként használják olyan nanoméretű eszközökben, ahol az átlátszó lencséket nem, vagy csak jelentős korlátokkal tudnának alkalmazni.
A francia kutatók a Physical Review Letters-ben megjelent munkájukban kifejtik, hogy az olyan anyagok, mint a papír, a festékek és a biológiai szövetek azért átlátszatlanok, mert a rajtuk keresztülhaladó fény rendkívül bonyolult, látszólag véletlenszerű módon szóródik szét. Az átlátszatlanság azonban "dekódolható", állítják a kutatók, akik a fehér festékek egyik általános összetevőjén, egy cink-oxid rétegen küldték át a fényt. Az anyaggal találkozó fénysugár változásainak tanulmányozásával képesek voltak előállítani egy numerikus modellt, egy úgynevezett transzmissziós mátrixot, ami több mint 65 ezer számmal ugyan, de leírta azt a módot, amivel a cink-oxid-réteg megváltoztatta a fény áteresztését.
A mátrix segítségével sikerült megszerkeszteniük egy olyan fénysugarat, ami akadálytalanul halad át az anyagrétegen és fókuszálódik a réteg túloldalán. Ennek folyományaként az is lehetővé vált, hogy megmérve az átlátszatlan anyagból kiáramló fényt, a mátrix alkalmazásával összerakják a réteg mögött meghúzódó objektumok képét.A kísérlet bebizonyítja, hogy ha egy adott anyaghoz sikerül elkészíteni egy átviteli mátrixot, akkor az az anyag magas minőségű optikai elemként is használható, ami képes felvenni a versenyt a hagyományos lencsékkel. Azon túl, hogy átláthatunk a papíron vagy a festékrétegeken, és bepillantást nyerünk a sejtekbe, a technika megnyitja annak lehetőségét, hogy az átlátszatlan anyagokat optikai elemekként használják olyan nanoméretű eszközökben, ahol az átlátszó lencséket nem, vagy csak jelentős korlátokkal tudnának alkalmazni.
