Leonardo talán legnagyobb műve lehetett volna az "Il Cavallo", egy hatalmas szobor, ami sokak szerint már a tervezésnél elbukott, egy több szakterületet érintő kutatás azonban bebizonyította, hogy da Vinci ezúttal is remek munkát végzett.

A hatalmas, lovat ábrázoló szobrot 1482-ben rendelte meg Ludovico Sforza, Milánó hercege, édesapja, Francesco emlékére. A bronzszoborba Leonardo 17 év munkáját fektette, ugyanis azt tervezte, hogy a szobrot egyetlen tömbben öntsék. A kidolgozott eljárás lehetővé tette volna, hogy az öntvény könnyebb, ugyanakkor vastag falú legyen. A Kolosszusként is emlegetett bronzló soha nem készült el, közbeszólt ugyanis a háború. Amikor a reneszánsz mester 1499-ben végre elkészült a szobor teljes méretű agyag modelljével, a műhöz szükséges bronzot Sforza kénytelen volt a franciákkal kibontakozó háború ágyúihoz felhasználni. Az öntőformák odavesztek, az agyag modellt pedig a megszálló francia katonák tették tönkre.

Bár Leonardo élete végéig siratta a "soha el nem készült lovat", a mérnökök mindig is azt tartották, hogy a valaha készített legnagyobb egyetlen tömbben öntött szobor merész terve műszaki problémák miatt nem valósulhatott meg. "Hogyan kezelhettek volna ekkora mennyiségű forró bronzot és hogyan egyensúlyozták volna ki azt a hatalmas, több tonnát nyomó szerkezetet mindössze három lábon? A fejlett számítástechnika és Leonardo kéziratainak pontos adatai most megadják a választ" - nyilatkozott Paolo Galluzzi, a firenzei Tudományos Történelmi Intézet és Múzeum igazgatója a Discovery News-nak.


Da Vinci lószobrának üvegszálas másolata Debrecenben, az "Igazi da Vinci" kiállítás egyik főszereplője
Leonardo jegyzetei és egy számítógépes folyadékdinamikai szoftver összeházasításával Galluzzi és munkatársai bebizonyították, hogy a közel 7,5 méter magas, 70 tonna súlyú bronz lovat valóban meg lehetett volna valósítani egyetlen öntéssel, az egész művelet pedig mindössze 165 másodpercet vett volna igénybe. "A terv teljes egészében kivitelezhető lett volna, mindkét da Vinci által kieszelt módon, legyen a ló-öntvény vízszintes vagy függőleges helyzetben. A lábbal felfelé való elhelyezkedésről azonban le kellett volna mondania, mivel egy 20 méter mély öntőgödör nem lett volna biztonságos" - magyarázta Galluzzi.

A ló megalkotásához Leonardo egy úgynevezett közvetett öntési technikát használt, ami lehetővé teszi az öntőmag elkészítéséhez előállított negatívok újra felhasználását. Ezt a módszert már az i.e. 7. században alkalmazták a görögök, azonban a reneszánsz művészeknek újra fel kellett találniuk, mivel semmilyen emlék nem maradt fenn erről a technikáról. A szobor egyszerre volt művészi és műszaki kihívás Leonaro zsenijének, melynek eredményeként egy időzített olvasztókemence-rendszer is született. "Az olvasztókemencéket meghatározott sorrendben nyitották meg. A vezérlést pirotechnikai érzékelőkkel oldotta meg, amik begyulladtak, amikor az olvadt bronz elérte őket, jelt adva a következő kemence megnyitására" - taglalta Galluzzi.

A reneszánsz mester a szobor összes kritikus pontját számításba vette, figyelembe véve az olvadt bronz az olvasztókemencékből az öntőformába folyásának kényes időzítését is, ami a tökéletes hőmérsékletet biztosította a forma egyes részeinek kitöltéséhez. "A modellből kiderült, hogy mindent alaposan megtervezett, az öntés legkritikusabb részei - ahol a bronz gyorsabban hűl, a legkevésbé fontosak a ló egyensúlya szempontjából" - tette hozzá Alessandro Incognito, az öntési szimulációt végrehajtó XC Engineering cég vezetője.

A háromdimenziós modellek szerint az olvadt bronz kevesebb, mint 165 másodperc alatt töltötte volna fel az öntőformát, amihez 70 tonna fémre lenne szükség, pontosan annyi, amennyit Leonardo kiszámított. Galluzzi tervei szerint a 2015-ös milánói világkiállításra megpróbálják Leonardo terveinek megfelelően megvalósítani a szobrot.