Hunter
Megdőlhet a szárazföldi sebességrekord
Egy brit csapat saját szárazföldi sebességrekordját próbálja megdönteni. A rakétaautónak a bűvös óránkénti 1000 mérföldes sebességet kellene túllépnie, ehhez azonban komoly tervező munkára volt szükség.
A Bloodhound névre keresztelt autó Bristolban épül és 2011-ben rugaszkodhat neki a csúcsdöntésnek. A tervezési fázis utolsó mozzanataiként a stabilitás érdekében megcserélték a jármű két erőforrását, az Eurofighter sugárhajtóművet és egy hibrid rakétát, hogy a gép biztonságban suhanhasson a Dél-Afrikában található Hakskeen Pan végeláthatatlan síkságán.
A kiszáradt tómeder tökéletes terepet biztosít a kísérlethez, nyilatkozott a Bloodhound pilótája, Andy Green repülőalezredes. "Elég szilárd, hogy elbírjon egy fém kerekeken gördülő hat tonnás autót, ugyanakkor elég puha ahhoz, hogy a kerekek 10 milliméterre süllyedjenek" - magyarázta a BBC-nek. "Ez biztosítja a szükséges csillapítást, de emellett ad egy oldaltapadást is, ami lehetővé teszi számomra a kormányzást lassú és közepes sebességen. Nagy sebességen ez nem annyira fontos, mivel a jármű alól kinyúló hátsó kerekek elemei biztosítják a kormányzást."
Green tartja a jelenlegi szárazföldi sebességrekordot. Ezt még 1997-ben állította fel a Thrust SSC sugárhajtású autóval, amivel 763 mph (1228 km/h) sebességet ért el. A Királyi Légierő (RAF) pilótája most visszatér, hogy újabb csúcsot állítson fel korábbi csapatvezetőjével, Richard Noble-lel, aki maga is birtokolta már a szárazföldi sebességcsúcsot. Noble mellett jónéhány tervező és mérnök is csatlakozott az 1997-es Thrust csapatból a Bloodhound projekthez. Az új formáció reméli, a 1000 mph (1610 km/h) sebességhatár átlépését célzó vállalkozásuk inspiráló lesz, főként a fiatalok számára, akik kedvet kaphatnak a tudomány és a technika világához.
A 2008 októberében indult projekt eredetileg egy kis méretű, 200 kilogramm súlyú rakétát helyezett volna a nagyobb, 1000 kilogrammos EJ200 Eurofighter Typhoon hajtómű fölé, amit a brit Hadügyminisztérium biztosít a csapatnak. A modellezési munkálatok előrehaladtával egyértelművé vált, hogy további tolóerő szükséges a légellenállás leküzdéséhez, ezért a 200 kilós rakétát egy 400 kilósra cserélték. A csere azonban stabilitási problémákat okozott, amire végül a két egység átpozicionálása jelentett megoldást.
"Megfordítottuk a rakéta és a sugárhajtómű elhelyezkedését, mivel nagyon erős felhajtóerőt észleltünk az autó hátsó részénél" - magyarázta a főtervező, John Piper. "A változtatásnak volt néhány előnyös mellékhatása is, így ugyanis kiváló rögzítőpontot kaptunk a jármű tetején egy vezérsíknak, ahol eddig a rakéta útban volt. Emiatt a jármű két oldalán próbálkoztunk egy-egy vezérsíkkal, azok azonban elvették a helyet a fékezőernyők elől." A módosítással lezárult a tervezés, így hamarosan kezdetét veheti a rakétaautó építése.
A Bloodhound egy magánvállalkozás, és bár a hadügy jelentős mértékben hozzájárul két EJ200-as kölcsönzésével, a csapatnak 10 millió angol fonttal meg kell toldania a költségvetését, ha be akarja fejezni a csúcsdöntési kísérletet. A szponzorok között megtaláljuk a Bloodhound alumínium kerekeinek megtervezésében segédkező a Lockheed Martint, valamint az Intelt, ami a modellezési munkálatokhoz biztosította a szükséges számítástechnikai hátteret.
A Bloodhound névre keresztelt autó Bristolban épül és 2011-ben rugaszkodhat neki a csúcsdöntésnek. A tervezési fázis utolsó mozzanataiként a stabilitás érdekében megcserélték a jármű két erőforrását, az Eurofighter sugárhajtóművet és egy hibrid rakétát, hogy a gép biztonságban suhanhasson a Dél-Afrikában található Hakskeen Pan végeláthatatlan síkságán.
A kiszáradt tómeder tökéletes terepet biztosít a kísérlethez, nyilatkozott a Bloodhound pilótája, Andy Green repülőalezredes. "Elég szilárd, hogy elbírjon egy fém kerekeken gördülő hat tonnás autót, ugyanakkor elég puha ahhoz, hogy a kerekek 10 milliméterre süllyedjenek" - magyarázta a BBC-nek. "Ez biztosítja a szükséges csillapítást, de emellett ad egy oldaltapadást is, ami lehetővé teszi számomra a kormányzást lassú és közepes sebességen. Nagy sebességen ez nem annyira fontos, mivel a jármű alól kinyúló hátsó kerekek elemei biztosítják a kormányzást."
Green tartja a jelenlegi szárazföldi sebességrekordot. Ezt még 1997-ben állította fel a Thrust SSC sugárhajtású autóval, amivel 763 mph (1228 km/h) sebességet ért el. A Királyi Légierő (RAF) pilótája most visszatér, hogy újabb csúcsot állítson fel korábbi csapatvezetőjével, Richard Noble-lel, aki maga is birtokolta már a szárazföldi sebességcsúcsot. Noble mellett jónéhány tervező és mérnök is csatlakozott az 1997-es Thrust csapatból a Bloodhound projekthez. Az új formáció reméli, a 1000 mph (1610 km/h) sebességhatár átlépését célzó vállalkozásuk inspiráló lesz, főként a fiatalok számára, akik kedvet kaphatnak a tudomány és a technika világához.
A 2008 októberében indult projekt eredetileg egy kis méretű, 200 kilogramm súlyú rakétát helyezett volna a nagyobb, 1000 kilogrammos EJ200 Eurofighter Typhoon hajtómű fölé, amit a brit Hadügyminisztérium biztosít a csapatnak. A modellezési munkálatok előrehaladtával egyértelművé vált, hogy további tolóerő szükséges a légellenállás leküzdéséhez, ezért a 200 kilós rakétát egy 400 kilósra cserélték. A csere azonban stabilitási problémákat okozott, amire végül a két egység átpozicionálása jelentett megoldást."Megfordítottuk a rakéta és a sugárhajtómű elhelyezkedését, mivel nagyon erős felhajtóerőt észleltünk az autó hátsó részénél" - magyarázta a főtervező, John Piper. "A változtatásnak volt néhány előnyös mellékhatása is, így ugyanis kiváló rögzítőpontot kaptunk a jármű tetején egy vezérsíknak, ahol eddig a rakéta útban volt. Emiatt a jármű két oldalán próbálkoztunk egy-egy vezérsíkkal, azok azonban elvették a helyet a fékezőernyők elől." A módosítással lezárult a tervezés, így hamarosan kezdetét veheti a rakétaautó építése.
A Bloodhound egy magánvállalkozás, és bár a hadügy jelentős mértékben hozzájárul két EJ200-as kölcsönzésével, a csapatnak 10 millió angol fonttal meg kell toldania a költségvetését, ha be akarja fejezni a csúcsdöntési kísérletet. A szponzorok között megtaláljuk a Bloodhound alumínium kerekeinek megtervezésében segédkező a Lockheed Martint, valamint az Intelt, ami a modellezési munkálatokhoz biztosította a szükséges számítástechnikai hátteret.
