Hunter
A Mars múltját tárhatja fel az Opportunity meteoritja
A NASA Opportunity marsjárója által felfedezett görögdinnye méretű fémes meteorit vizsgálataiból újabb részleteket tudhatunk meg a Mars környezeti változásainak történetéből.
A marsjáró két hete készített egy felvételt a Meridian Planum éppen aktuális tájképéről, amin a földi csapat felfedezett egy, az első becslések szerint 60 centiméter széles és 30 centiméter magas kékes színű kőzetet, ami kiemelkedett a többi felszíni jegy közül. Az Opportunity irányítói elhatározták, hogy közelebbről is szemügyre veszik a meteoritnak sejtett objektumot, illetve a robotegység műszereivel geológiai vizsgálatokat végeznek rajta.
A meteorit az Opportunity panoráma kamerájának felvételén. Ez az eddig talált legnagyobb marsi meteorit.
A "Block Island" névre keresztelt kőzet egyértelműen meteorit, méghozzá egy vas-nikkel meteorit, tájékoztatott Ralf Gellert, az összetétel vizsgálatához használt alfa részecske röntgen sugarú spektrométer vezető tudósa, a kanadai Guelph Egyetem tanára. "Több foltot is megvizsgáltunk, melyek az elemek váltakozását sugallták. Ezek elárulhatják, hogyan változott a meteoritban található fém a Marsra érkezése óta."
Az Opportunity robotkarján elhelyezkedő mikroszkóppal egy jellegzetes háromszögletű mintát is észleltek a Block Island felületén, ami megegyezik a Földön talált vas-nikkel meteoritok mintázatával. "Általában ez a mintázat akkor tűnik elő, ha a meteoritot kettévágjuk, csiszoljuk és savval maratjuk" - mondta Tim McCoy, a marsjárócsapat tagja. "Néha a sivatag szélfútta homokja által erodált meteoritokon is megjelenik, a Block Island esetében is ez a folyamat mehetett végbe."
Az Opportunity még 2004-ben talált egy jóval kisebb vas-nikkel meteoritot az úgynevezett "hőpajzs kőzetet". A Block Island közel fél tonnás súlyával tízszerese a korábbi leletnek, nagyobb mint bármely más ismert marsi meteorit. A tudósok számításai szerint ahhoz, hogy ilyen méretben túlélje a landolást, a Marsnak sokkal sűrűbb légkörrel kellett rendelkeznie abban az időben, amikor az űrkőzet talajt ért, a légkör ugyanis lassítja a meteoritok esését. "A jelenlegi modell figyelembe vételével megállapítható, hogy ekkora meteorithoz sűrűbb légkörre van szükség" - magyarázta Matt Golombek, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának kutatója. "Két eshetőség van, az egyik egy olyan rejtett széndioxid jég készlet, ami képes nagyobb mennyiségű széndioxid gázt juttatni a marsi légkörbe az éghajlati ciklusok melegebb periódusaiban, a másik, hogy a Block Island évmilliárdokkal ezelőtt zuhant le."
A Block Island-ről készült mikroszkópos felvételen megfigyelhetők a vas-nikkel meteoritokra jellemző háromszög alakú minták.
A spektrométeres megfigyelések már azonosították a meteorit összetételének váltakozásait. A különbségek származhatnak a kőzet és a marsi környezet kölcsönhatásaiból, melyekben a fém jóval rozsdásabbá válik vízpára, vagy folyadék hatására. Ez ugyancsak egy vizes múltat támaszthat alá, amit egy sűrűbb légkör is segíthetett. A még elvégzendő vizsgálatok több új részlettel szolgálhatnak a Mars egykori környezetéről. "Rengeteg vas-nikkel meteorit található a Földön. Ezt a meteoritot a Mars tanulmányozásának szenteljük" - mondta Albert Yen, a JPL marjáró csapatának tagja. "Mielőtt magunk mögött hagynánk a Block Island-et, több olyan részletet is meg akarunk vizsgálni a kőzeten, ahol a felvételek eltéréseket mutatnak színben és felületszerkezetben. Szeretnénk nyomon követni ezeket a felületi változásokat, amivel betekintést nyerhetünk a marsi éghajlat történetébe a meteorit megérkezése óta."
A vizsgálatok befejeztével az Opportunity tovább folytatja útját a Victoria-krátertől - ahol két évig dolgozott - a jóval nagyobb Endeavour-kráterhez. A marsjáró közel egy év alatt a 19 kilométeres út egyötödét tette meg.
A marsjáró két hete készített egy felvételt a Meridian Planum éppen aktuális tájképéről, amin a földi csapat felfedezett egy, az első becslések szerint 60 centiméter széles és 30 centiméter magas kékes színű kőzetet, ami kiemelkedett a többi felszíni jegy közül. Az Opportunity irányítói elhatározták, hogy közelebbről is szemügyre veszik a meteoritnak sejtett objektumot, illetve a robotegység műszereivel geológiai vizsgálatokat végeznek rajta.
A meteorit az Opportunity panoráma kamerájának felvételén. Ez az eddig talált legnagyobb marsi meteorit.
A "Block Island" névre keresztelt kőzet egyértelműen meteorit, méghozzá egy vas-nikkel meteorit, tájékoztatott Ralf Gellert, az összetétel vizsgálatához használt alfa részecske röntgen sugarú spektrométer vezető tudósa, a kanadai Guelph Egyetem tanára. "Több foltot is megvizsgáltunk, melyek az elemek váltakozását sugallták. Ezek elárulhatják, hogyan változott a meteoritban található fém a Marsra érkezése óta."
Az Opportunity robotkarján elhelyezkedő mikroszkóppal egy jellegzetes háromszögletű mintát is észleltek a Block Island felületén, ami megegyezik a Földön talált vas-nikkel meteoritok mintázatával. "Általában ez a mintázat akkor tűnik elő, ha a meteoritot kettévágjuk, csiszoljuk és savval maratjuk" - mondta Tim McCoy, a marsjárócsapat tagja. "Néha a sivatag szélfútta homokja által erodált meteoritokon is megjelenik, a Block Island esetében is ez a folyamat mehetett végbe."
Az Opportunity még 2004-ben talált egy jóval kisebb vas-nikkel meteoritot az úgynevezett "hőpajzs kőzetet". A Block Island közel fél tonnás súlyával tízszerese a korábbi leletnek, nagyobb mint bármely más ismert marsi meteorit. A tudósok számításai szerint ahhoz, hogy ilyen méretben túlélje a landolást, a Marsnak sokkal sűrűbb légkörrel kellett rendelkeznie abban az időben, amikor az űrkőzet talajt ért, a légkör ugyanis lassítja a meteoritok esését. "A jelenlegi modell figyelembe vételével megállapítható, hogy ekkora meteorithoz sűrűbb légkörre van szükség" - magyarázta Matt Golombek, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának kutatója. "Két eshetőség van, az egyik egy olyan rejtett széndioxid jég készlet, ami képes nagyobb mennyiségű széndioxid gázt juttatni a marsi légkörbe az éghajlati ciklusok melegebb periódusaiban, a másik, hogy a Block Island évmilliárdokkal ezelőtt zuhant le."
A Block Island-ről készült mikroszkópos felvételen megfigyelhetők a vas-nikkel meteoritokra jellemző háromszög alakú minták.
A spektrométeres megfigyelések már azonosították a meteorit összetételének váltakozásait. A különbségek származhatnak a kőzet és a marsi környezet kölcsönhatásaiból, melyekben a fém jóval rozsdásabbá válik vízpára, vagy folyadék hatására. Ez ugyancsak egy vizes múltat támaszthat alá, amit egy sűrűbb légkör is segíthetett. A még elvégzendő vizsgálatok több új részlettel szolgálhatnak a Mars egykori környezetéről. "Rengeteg vas-nikkel meteorit található a Földön. Ezt a meteoritot a Mars tanulmányozásának szenteljük" - mondta Albert Yen, a JPL marjáró csapatának tagja. "Mielőtt magunk mögött hagynánk a Block Island-et, több olyan részletet is meg akarunk vizsgálni a kőzeten, ahol a felvételek eltéréseket mutatnak színben és felületszerkezetben. Szeretnénk nyomon követni ezeket a felületi változásokat, amivel betekintést nyerhetünk a marsi éghajlat történetébe a meteorit megérkezése óta."
A vizsgálatok befejeztével az Opportunity tovább folytatja útját a Victoria-krátertől - ahol két évig dolgozott - a jóval nagyobb Endeavour-kráterhez. A marsjáró közel egy év alatt a 19 kilométeres út egyötödét tette meg.