Berta Sándor
Függőséget alakítanak ki az online szerepjátékok
Az internetes szerepjátékok az utóbbi években több tízmillió rajongót szereztek maguknak. A szakemberek a játékosok jórészét függőknek tekintik.
A legnagyobb problémát az online szerepjátékok jelentik. Sokan ugyanis amiatt aggódnak, hogy ha egy percre is abbahagyják a játékot, elmulasztanak valami fontos dolgot. Leginkább azok a tinédzserek veszélyeztettek, akiknek hiányzik a valódi életben az elismerés. Kai H. a virtuális siker és az ismeretségek miatt játszik naponta több órát. "Itt ugyanúgy minden megvan, mint a valódi életben: barátok, siker, elismerés. Amennyiben abbahagyod, mindez eltűnik. Éppen ezért nehezebb abbahagyni, mint például a drogokat" - jelentette ki a fiatalember.
David W. korábban naponta átlagosan 8-10 órát töltött a World of Warcrafttal. Többször próbált közben leérettségizni, sikertelenül. A szülei próbáltak hatni rá, de ő inkább elköltözött otthonról. Az indoklás az volt, hogy így több ideje jut magára és kedvenc játékára. Csak utólag, a lakásában ülve vette észre, hogy mennyire magányos és végül a szülei meg tudták győzni, hogy vegyen részt egy elvonókúrán. A fiatalember bekerült Németország első számítógépes játékfüggők számára létrehozott ambulanciájára. Az intézményt Klaus Wölfling pszichológus vezeti. A páciensek többsége 17 és 25 év közötti fiatal, 90 százalékuk férfi. Az igény hatalmas, az átlagos várakozási idő négy hónap.
David W. azt akarta elérni, hogy sikerüljön lecsökkenteni a játékidőt napi 1,5 órára. Ez a terve azonban kudarcot vallott. A megvonási tünetek miatt alig aludt, fejfájással küzdött és agresszív lett. Folyamatosan visszaesett és tovább játszott. Nem azért, mert játszani szeretett volna, hanem mert muszáj volt játszania, ha nem akart rosszul lenni. A szórakozásból függőség lett. "A függőknél ez így van, ők nem tudnak másként viselkedni, egyszerűen játszaniuk kell" - mondta Wölfling. Amennyiben nem így cselekednek, megjelennek az elvonási tünetek, amelyek azonban kizárólag az elmét érintik. Alvászavarok és idegesség, de voltak olyan esetek, amikor a játékoktól eltiltott fiatalok megtámadták emiatt a szüleiket is. Emellett a teljesen átlagos és a mindennapi élethez hozzátartozó dolgok, mint a szociális kapcsolatok, az evés vagy a higiénia is teljesen a háttérbe szorulnak. Az érintettek elhanyagolják az iskolát vagy a munkájukat.
Wölfling és kollégái a csoportterápiában hisznek, pont amiatt, hogy bebizonyítsák a függőknek: az internet nélkül is lehet kapcsolatokat ápolni, barátokat, ismerősöket szerezni. "Gyakorlatilag a virtuális világból a valódi világba akarjuk hozni őket és meg akarjuk mutatni nekik, hogy, amit online elértek, azt a világháló nélkül is el lehet érni" - szögezte le a szakember. A cél nem a játékok teljes megvonása, hanem annak megtanítása, hogy a helyükön kezeljék a játékokat és a különböző helyzeteket.
A pszichológus egyébként nemes egyszerűséggel "teljes baromságnak" nevezte a lövöldözős játékok betiltását, mondván akkor előbb az alkoholt és a szerencsejátékokat kellene betiltani. A tiltás helyett inkább fel kell ismerni a függőség kialakulására utaló jeleket és a szociális, társadalmi stb. okokat, hogy még időben közbe lehessen lépni.
A legnagyobb problémát az online szerepjátékok jelentik. Sokan ugyanis amiatt aggódnak, hogy ha egy percre is abbahagyják a játékot, elmulasztanak valami fontos dolgot. Leginkább azok a tinédzserek veszélyeztettek, akiknek hiányzik a valódi életben az elismerés. Kai H. a virtuális siker és az ismeretségek miatt játszik naponta több órát. "Itt ugyanúgy minden megvan, mint a valódi életben: barátok, siker, elismerés. Amennyiben abbahagyod, mindez eltűnik. Éppen ezért nehezebb abbahagyni, mint például a drogokat" - jelentette ki a fiatalember. David W. korábban naponta átlagosan 8-10 órát töltött a World of Warcrafttal. Többször próbált közben leérettségizni, sikertelenül. A szülei próbáltak hatni rá, de ő inkább elköltözött otthonról. Az indoklás az volt, hogy így több ideje jut magára és kedvenc játékára. Csak utólag, a lakásában ülve vette észre, hogy mennyire magányos és végül a szülei meg tudták győzni, hogy vegyen részt egy elvonókúrán. A fiatalember bekerült Németország első számítógépes játékfüggők számára létrehozott ambulanciájára. Az intézményt Klaus Wölfling pszichológus vezeti. A páciensek többsége 17 és 25 év közötti fiatal, 90 százalékuk férfi. Az igény hatalmas, az átlagos várakozási idő négy hónap.
David W. azt akarta elérni, hogy sikerüljön lecsökkenteni a játékidőt napi 1,5 órára. Ez a terve azonban kudarcot vallott. A megvonási tünetek miatt alig aludt, fejfájással küzdött és agresszív lett. Folyamatosan visszaesett és tovább játszott. Nem azért, mert játszani szeretett volna, hanem mert muszáj volt játszania, ha nem akart rosszul lenni. A szórakozásból függőség lett. "A függőknél ez így van, ők nem tudnak másként viselkedni, egyszerűen játszaniuk kell" - mondta Wölfling. Amennyiben nem így cselekednek, megjelennek az elvonási tünetek, amelyek azonban kizárólag az elmét érintik. Alvászavarok és idegesség, de voltak olyan esetek, amikor a játékoktól eltiltott fiatalok megtámadták emiatt a szüleiket is. Emellett a teljesen átlagos és a mindennapi élethez hozzátartozó dolgok, mint a szociális kapcsolatok, az evés vagy a higiénia is teljesen a háttérbe szorulnak. Az érintettek elhanyagolják az iskolát vagy a munkájukat.
Wölfling és kollégái a csoportterápiában hisznek, pont amiatt, hogy bebizonyítsák a függőknek: az internet nélkül is lehet kapcsolatokat ápolni, barátokat, ismerősöket szerezni. "Gyakorlatilag a virtuális világból a valódi világba akarjuk hozni őket és meg akarjuk mutatni nekik, hogy, amit online elértek, azt a világháló nélkül is el lehet érni" - szögezte le a szakember. A cél nem a játékok teljes megvonása, hanem annak megtanítása, hogy a helyükön kezeljék a játékokat és a különböző helyzeteket.
A pszichológus egyébként nemes egyszerűséggel "teljes baromságnak" nevezte a lövöldözős játékok betiltását, mondván akkor előbb az alkoholt és a szerencsejátékokat kellene betiltani. A tiltás helyett inkább fel kell ismerni a függőség kialakulására utaló jeleket és a szociális, társadalmi stb. okokat, hogy még időben közbe lehessen lépni.