Hunter
Egyre súlyosabb következményeket jósol az IPCC
Újabb komor hangvételű figyelmeztetést adtak közre a Nobel-díjas Kormányközi Éghajlat Változási Bizottság, az IPCC tudósai.
A reményt még mindig nem adták fel, persze ennek az is feltétele, hogy végre valami érdemi elmozdulásra is sor kerüljön, az intézkedéseknek az idő múlásával azonban egyre drasztikusabbaknak kell lenniük. "Társadalmilag nagyobb, és nehezebben kezelhető klímaváltozással nézünk szembe, mint az bárki gondolta volna. A légkör üvegház gázai gyorsabban szaporodnak mint vártuk, megnövelve a veszélyt, hogy az éghajlati rendszert érő szennyezések csökkentését célzó agresszív fellépés nélkül az évszázad végére átléphetjük a kritikus küszöböt" - közölte Chris Field az IPCC 2. Munkacsoportjának társelnöke, a Carnegie Intézet globális ökológiai tanszékének igazgatója. Field felügyeli a 2. Munkacsoport jelentését, ami az IPPC 2014-re tervezett 5. értékelésére fogja előrejelezni az éghajlat változás hatásait.
"Az adatok most azt mutatják, hogy az üvegházgáz kibocsátás sokkal nagyobb tempóban gyorsul, mint gondoltuk" - mondta Field. "Az elmúlt évtized során a fejlődő országok, mint Kína és India az elégetett szénmennyiség növelésével fedezték növekvő elektromos energia szükségletüket. A fejlődő világ gazdaságai egyre szénintenzívebbé válnak, ahelyett hogy csökkentenék ezt a tendenciát. Felderítetlen területre léptünk a klímaváltozás irányát illetően, egy olyan területre aminek kierőszakolt és szinte biztosra vehető hatásai sokkal rosszabbak, mint amit a 4. értékelés jósolt."
Ami talán még ennél is aggasztóbb, az új tanulmányok vészjósló visszajelzéseket észlelnek az éghajlati rendszerben, melyek az eddigi széntemetőket szénforrásokká változtathatják. Field elsődleges példaként a trópusi esőerdőket emeli ki. Hatalmas szénmennyiség tárolódik el a nedves trópusi erdők vegetációjában, melyek ellenállnak a futótüzeknek. A melegedő hőmérséklet és az eltolódó esőzések következtében ezek az erdők egyre szárazabbá válhatnak, ami növeli az erdőtüzek kockázatát A kutatók becslése szerint a következő évszázad erdőtüzei és az ezek következtében elpusztuló növényzet a jelenlegi 386 ppm-ről 100 ppm-mel megemelheti a légköri széndioxid koncentrációt, aminek pusztító következményei lehetnek a globális éghajlatra.
Ugyanakkor az Északi-sarkvidék felmelegedése is felgyorsul a növényi anyagok bomlásának következtében, ami az elmúlt évezredekben mélyfagyasztva pihent az altalajban. "Ezekben a talajrétegekben körülbelül 1000 milliárd tonna szén van" - tette hozzá Field. "Figyelembe véve, hogy az ipari forradalom óta a fosszilis üzemanyagokból kibocsátott szén összmennyisége 350 milliárd tonna körül mozog, ennek a készletnek a felszabadulása megrázó hatású lesz a globális éghajlatra."
Field elmondása szerint azért festhettek az eddigieknél is sötétebb képet, mivel korábban még nem álltak rendelkezésre kellő ismeretek a rendszerekről, így az IPCC előző értékelése még nem vette részleteiben figyelembe a tundrák olvadását és az esőerdők visszajelzéseit. "Az új tanulmányok azonban kiszélesítették a tényezők és az éghajlatra mért lehetséges következményeikre való rálátásunkat" - összegzett Field, aki szerint egy dolog mindenesetre biztosnak tűnik: nagyobb és súlyosabb problémákkal kell szembenéznünk, mint azt bárki gondolhatta volna. "Minél hamarabb teszünk döntő lépéseket, annál jobbak az esélyeink."
A reményt még mindig nem adták fel, persze ennek az is feltétele, hogy végre valami érdemi elmozdulásra is sor kerüljön, az intézkedéseknek az idő múlásával azonban egyre drasztikusabbaknak kell lenniük. "Társadalmilag nagyobb, és nehezebben kezelhető klímaváltozással nézünk szembe, mint az bárki gondolta volna. A légkör üvegház gázai gyorsabban szaporodnak mint vártuk, megnövelve a veszélyt, hogy az éghajlati rendszert érő szennyezések csökkentését célzó agresszív fellépés nélkül az évszázad végére átléphetjük a kritikus küszöböt" - közölte Chris Field az IPCC 2. Munkacsoportjának társelnöke, a Carnegie Intézet globális ökológiai tanszékének igazgatója. Field felügyeli a 2. Munkacsoport jelentését, ami az IPPC 2014-re tervezett 5. értékelésére fogja előrejelezni az éghajlat változás hatásait.
"Az adatok most azt mutatják, hogy az üvegházgáz kibocsátás sokkal nagyobb tempóban gyorsul, mint gondoltuk" - mondta Field. "Az elmúlt évtized során a fejlődő országok, mint Kína és India az elégetett szénmennyiség növelésével fedezték növekvő elektromos energia szükségletüket. A fejlődő világ gazdaságai egyre szénintenzívebbé válnak, ahelyett hogy csökkentenék ezt a tendenciát. Felderítetlen területre léptünk a klímaváltozás irányát illetően, egy olyan területre aminek kierőszakolt és szinte biztosra vehető hatásai sokkal rosszabbak, mint amit a 4. értékelés jósolt."
Ami talán még ennél is aggasztóbb, az új tanulmányok vészjósló visszajelzéseket észlelnek az éghajlati rendszerben, melyek az eddigi széntemetőket szénforrásokká változtathatják. Field elsődleges példaként a trópusi esőerdőket emeli ki. Hatalmas szénmennyiség tárolódik el a nedves trópusi erdők vegetációjában, melyek ellenállnak a futótüzeknek. A melegedő hőmérséklet és az eltolódó esőzések következtében ezek az erdők egyre szárazabbá válhatnak, ami növeli az erdőtüzek kockázatát A kutatók becslése szerint a következő évszázad erdőtüzei és az ezek következtében elpusztuló növényzet a jelenlegi 386 ppm-ről 100 ppm-mel megemelheti a légköri széndioxid koncentrációt, aminek pusztító következményei lehetnek a globális éghajlatra.
Ugyanakkor az Északi-sarkvidék felmelegedése is felgyorsul a növényi anyagok bomlásának következtében, ami az elmúlt évezredekben mélyfagyasztva pihent az altalajban. "Ezekben a talajrétegekben körülbelül 1000 milliárd tonna szén van" - tette hozzá Field. "Figyelembe véve, hogy az ipari forradalom óta a fosszilis üzemanyagokból kibocsátott szén összmennyisége 350 milliárd tonna körül mozog, ennek a készletnek a felszabadulása megrázó hatású lesz a globális éghajlatra."
Field elmondása szerint azért festhettek az eddigieknél is sötétebb képet, mivel korábban még nem álltak rendelkezésre kellő ismeretek a rendszerekről, így az IPCC előző értékelése még nem vette részleteiben figyelembe a tundrák olvadását és az esőerdők visszajelzéseit. "Az új tanulmányok azonban kiszélesítették a tényezők és az éghajlatra mért lehetséges következményeikre való rálátásunkat" - összegzett Field, aki szerint egy dolog mindenesetre biztosnak tűnik: nagyobb és súlyosabb problémákkal kell szembenéznünk, mint azt bárki gondolhatta volna. "Minél hamarabb teszünk döntő lépéseket, annál jobbak az esélyeink."