Hunter

Repült a Fehér Lovag

Az első kereskedelmi űrrepülőrendszer első fokozataként szolgáló hordozó repülőgép, a WhiteKnightTwo vasárnap sikeresen teljesítette első próbarepülését.

A magánűrrepülés úttörője, a Scaled Composites által tervezett hatalmas dupla törzsű "anyahajó" Pratt and Whitney gázturbinás sugárhajtóműveivel gördült ki a Mojave Légi- és Űrrepülőtér kifutópályájára. Magyar idő szerint délután negyed hat magasságában rugaszkodott el a betoncsíktól, ahová egy óra repülés után tért vissza, tudósít a SPACE.com.


"Egy fura külsejű repülőgép, ami fel- és leszáll és a legénység is biztonságban volt a fedélzeten"

"Nagy nap ez" - nyilatkozott az újságíróknak a reptér igazgatója, Stuart Witt. "Ritkán látni ennyi embert ezen a sivár tájon decemberben egy vasárnapi reggelen. A magánszektor fejlesztése egy régóta tátongó űrt tölt be."

A WhiteKnightTwo minimális repülési személyzettel vágott neki az egyórás útnak. A fel- és leszállást a földről követte végig Dick Rutan, aki 22 évvel ezelőtt Jeana Yeager segítségével leszállás nélkül repülte körül a világot Voyager repülőgépével, amit testvére, a Scaled Composites elnöke és műszaki igazgatója, Burt Rutan tervezett, akárcsak a tesztelés alatt álló hordozógépet. "Minden rendben zajlott... minden nagyobb elem jól működött" - nyilatkozott Rutan a space.comnak. "Összességében 99 százalékban teljesültek célkitűzéseink és mindenki boldog. Van egy ilyen fura külsejű repülőgépünk, ami fel és leszáll és a legénység is biztonságban volt a fedélzeten."

A WhiteKnightTwo több hasonló tesztrepülést fog végrehajtani, mielőtt hozzácsatolnák a még összeszerelés alatt álló SpaceShipTwo űrrepülőgépet. A Richard Branson tulajdonában levő Virgin Galactic által használandó rendszer ugyanúgy fog üzemelni, mint X-díj győztes elődje. A hordozógép felviszi a megfelelő magasságba a rakéta hajtású űrrepülőt, ahol az lecsatlakozik és nekivág a szuborbitális magasságoknak.


A WhiteKnightTwo egy korábbi felvételen. Ekkor még csak a kifutópályával ismerkedett

A Virgin Galactic induló flottájához öt SpaceShipTwo rakéta-repülőgépre és két hordozó repülőgépre adott megbízást a Scaled Compositesnek. Az űrrepülő rendszert a sikeres tesztsorozat végén átszállítják a jelenleg még szintén építés alatt álló, a függőleges fel- és leszállásokra azonban az engedélyt már megszerző Amerika Űrkikötőbe, Új-Mexikóba. A járatokra egy menetjegy 200 000 dollárba kerül.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • pimplike #37
    Valaki tudja, hogy milyen magasságban és mekkora sebességnél történik a leválás?
  • dara #36
    A SpaceShuttle esetén eredetileg az olcsóság volt az egyik elsődleges szempont. Innentől kezdve nem meglepő, hogy alacsony költségű rendszereket próbáltak használni. Végül persze ebből az olcsóságból semmi sem lett, lényegében csak a boosterek feleltek meg az elvárásoknak.

    Szilárd hajtóanyagú rakéta tolóereje is szabályozható a kiömlő keresztmetszet változtatásával (ennek egyik legegyszerűbb módja a Sidewinder esetén alkalmazott leolvadó fúvóka, de ez is csak egy bizonyos célra jó). Leállítani tényleg nem lehet, de egy boostert vészhelyzetben inkább le kell választani.
  • NEXUS6 #35
    Attól függ, hogy mit tekintünk konstrukciós hibának.

    Szabályozhatatlan/kikapcsolhatatlan, hibás működés esetén az egész járműre veszélyes gyorsító rakétákat alkalmazni, minden jelentősebb mentőrendszer nélkül szerintem konstrukciós hibának tekinthető. Nem lehet minden kezdeti feltételt úgy megválasztani, hogy tudható, hogy abból 100%, hogy nem lesz baj. Ha a felszállás közben kell beavatkozni, pl asszimetrikus tolóerő miatt, akkor a szilárd hajtóanyagú gyorsító fokozatnál nem sok lehetőség van. Egyedül a viszonylagos olcsóság indokolta a szilárd boosterek alkalmazását. (Jó vicc, amikor az egész ürrepülő rendszer üzemeltetése, amúgy is kiba drága)

    Ha jól tudom a kerozinos rakéta még mindig hatékonyabb, mint általában a szilárd hatóanyagúak. A hajtóanyag kezelése sokkal kevésbé igényes, mint pl a hidrogéné, és nem is mérgező, vagy korrodeáló, mint pl a Proton hordozó rakétánál alkalmazott dimetil-hidrazin.

    Az említett RD-170 hajtómű elvileg újra felhasználható 10-20 alkalommal, vagy 20 éve létezik.
  • dara #34
    A Challenger katasztrófáját nem a boosterek konstrukciós hibája okozta, hanem a nem megfelelő ellenőrzésük az újratöltés után.

    Lehet jobb lett volna kerozinos rakétahajtóművel, csak újrafelhasználható folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművet nem éppen egyszerű építeni. (Egyáltalán van ilyen a SpaceShuttle főhajtóművein kívül? És normális teljesítménnyel.)

    Az oroszok esetén a kerozin használata nem meglepő. Van elég komoly olajkészletük. Ők sem a hatékonysága miatt használják, hanem az olcsó mivolta miatt.
  • NEXUS6 #33
    Bódogkaráxonyt mindenkinek!;D
  • NEXUS6 #32
    Az Energia óriásrakéta gyorsító fokozataiban levő RD-170 is kerozinos (volt), gyak ezt használják a Zenit nevű rakétákban, sőt ennek modifikációját az Amcsik az Atlas V-ben. Szintén erre a hajtómű családra épülnek az oroszok Angara rakétái.

    Szal a kerozint nem kell elfelejteni!

    Amúgy az amcsi űrrepülőgép rendszer, azzal hogy a hidrogénes fő hajtóművek mellé annak idején odabiggyesztettek 2 szilárd hajtóanyagú (kevésbé szabályozható) gyorsítót, összességében olyan jóságú lett mintha az egészet mondjuk kerozinos hajtóművekkel csinálják.
    (Ráadásul azok valszeg biztonságosabbak lehettek volna, és a Challenger katasztrófa így nagy valószínűséggel megúszható lehetett volna).
  • dara #31
    Az se ma volt. Nem mondtam, hogy soha nem is használták. Csak éppen vannak helyette sokkal jobbak. Ha messzire akarsz eljutni, akkor biztosan nem azt fogod használni. Ha hosszú ideig akarsz készenlétben tartani egy rakétát, akkor megint nem.

    Ha az összes rakétahajtóanyag-felhasználást nézzük, akkor a kerozin eléggé a sor végén lesz. És egyre jobban háttérbe fog szorulni.

    A tévedés jogát fenntartom.
  • Thrawn #30
    A Saturn V első fokozata kerozint használt.
  • valamit #29
    kösz, baba nagyon
  • NEXUS6 #28
    Vannak olyan urban legendák, hogy a TR-3B jelű gép, gyakorlatilag azonos a háromszögletű ufo észlelések nagy részével, és ez egy atommeghajtású, antigravitációs, ionhajtóműves repülőgépet takar.

    De szerintem egyelőre maradjunk a kereskedelmi ürrepülés talján, ott egyelőre ilyen technológiákról még nincs szó;DDD