Szekeres Viktor
Amikor megállt a Föld
Ennyire rétegműfaj lenne a tudományos fantasztikum, hogy Hollywood decemberben mutatja be az idei első élőszereplős scifit? Ezért valakinek felelnie kell.
A scifi halott. Illetve, egy fenét halott, csak mozifilmként gyilkolta meg orvul Hollywood. Illetve egy fenét gyilkolta meg, hiszen mégis csak ott a Wall-E, a Csimpilóták, a Star Wars: Klónok háborúja, a Fly Me To The Moon (mind animáció - jövőre is jön 3), inkább az élőszereplős scifinek lett annyi, hiszen az idétlen Üresfejűt jobb, ha elfeledjük, a Hipervándor pedig a műfajok határán vergődött, de tudjuk, hogy mi lett a végeredmény (a szerencsésebbek nem).
Tehát kijelenthetjük, hogy decemberben elérkezett hozzánk az első idei mozis scifi (a tavalyi termést sem túlozták el, azt is nagyjából egy ujjunkon összeszámoltuk, de a remek Napfény nagyon megosztotta a közönséget, volt, ki ujjongott, más nem tudott hova üríteni), ami a Legenda vagyok szellemében ismét csak feldolgozás, ezúttal egy 1951-es fekete-fehér klasszikusnak. Az Amikor megállt a Föld története szerint egy asztrobiológus egyedülálló (mostoha)anyát egy nap felkeres a Nemzetbiztonság és azonnali hatállyal elviszik otthonából, hogy egy olyan válogatott tudósokból álló csapathoz csatlakozzon, amelynek egy nagy sebességgel a Föld felé tartó tárgy megállítása lenne a feladata. A bibi az egészben az, hogy minderre csak alig másfél órájuk van.
Az egypoénos mondanivalóra kihegyezett film annak idején, az 50-es években kitűnően működhetett, manapság viszont, és ezt szörnyű kimondani, inkább nevetségesnek hat, ilyen szintű szájbarágás egyszerűen már nem engedhető meg. A filozófia vonal egyébként igencsak egybecseng az egyik nagy nyári bukásfilm által közvetített gondolatokkal - nem áruljuk el (a kulcsszó hárombetűs), melyikkel, de mindenki számára egyértelművé fog válni, hiszen még hasonló jelenetben is lesz részünk.
S, ha nem lenne elég, hogy földbe döngöljük a film bárgyú módon naiv szellemiségét (jó lenne tudni, hogy Keanu Reeves miért vállalt el egy ilyen robotikus szerepet...), könnyfakasztó párbeszédeket, a készítők még minden hatásvadász elemet is megpróbáltak bevetni. Természetes, hogy a kisgyerek-szálról van szó: szegény Jaden Smith marha tehetséges kissrác, de még abban a korban van, amikor azt teszi, amit mond neki a rendező, s így hasonló hatást ért el, mint a még nála is többre hivatottabb Dakota Fanning a Világok harcában. A nyafogás és a tudálékosság tulajdonságát szinte skizofrén szinten váltogató fiatalembert karaktere hamar eléri azt, hogy a néző azt kívánja, menten részesüljön dezintegráció általi halálban.
Persze nem akció-scifivel van dolgunk, ezt tudtuk, de a kezdés után lesből lecsapó gaboni méla unalomra még mi sem számítottunk. Az előzetesek szokás szerint félrevezetőek (az effekteket is letudhattuk előzetesen, plusz bónuszban kapunk pár nagy golyót), de ha már ennyire a mondanivaló, a tanítás (és a pénzkeresés) munkált a film kreatívjaiba, illett volna jobban felépíteni azt a főkonfliktust, melyet nagyjából annyival sikerül elintézni, hogy "- Légyszi, légyszi, légyszi! - Na, jó.", így vetve véget a filmnek egyik pillanatról a másikra a majd egy órás építkezés után.
Az Amikor megállt a Föld egy döbbenetesen gyengén, elképzelés nélkül elkészített film, mely a cseppet is cinikusabbját heveny röhögésre fogja késztetni olyannyira komolyan veszi magát. A legnagyobb hibája, hogy egyszerűen semmi érdekeset nem tartalmaz annak, aki ismeri az eredeti történetet vagy megnézi az előzetest (melyből egyébként egy 5 perces is felkerült a netre, amit megnézve szinte teljes filmélményt kapunk.)
A nézőt ugyanis maximum akkor töltheti el kellemes bizsergés, mikor az elején bemutatják a szereplőket és a baljós konfliktus felé terelik őket, ekkor még működik a suspense, termelődik a feszültség, hiszen nem tudjuk, hogy mi vár ránk, miért szedte össze a hadsereg és a Nemzetbiztonság tudósok hadát. Sőt, miután fény derül az első rejtélyre, továbbra sem tudjuk jó ideig a végső célt - illetve azok nem tudják, akik burokban élnék, hiszen a film közepe táján elhelyezett csavart is lelövi jó érzékkel a trailer.
Marad tehát az ásítozás és az azon való elmélkedés a film unalmasabb tízperceiben (bőven van belőle, pedig az alig másfél órás játékidő igazán felhasználóbarát), hogy honnan nyúlta le vajon Hollywood a veszett jó marketingeseket, hogy egy tűzrevaló alapanyag alapján ekkora érdeklődést sikerült generálni a fiatalok, vagyis a legfontosabb célcsoport körében.
A válasz nem ismert, csak az, hogy az Amikor megállt a Föld súlyos csalódás, ami főleg annak a fényében szomorú, hogy, mint említettük, nagyjából egyetlen scifiként nagyon akartuk szeretni a filmet, így nem marad más választásunk, mint hogy szurkoljunk annak, hogy nézzék meg nagyon sokan, mert az egy dolog, hogy a trauma a nézőket megviselheti, de egy esetleges anyagi siker a feléleszthetné az egyelőre tetszhalálban leledző műfajt. (Azt meg utolsó mondatban nem tudjuk nem kiemelni, hogy ennél ósdibb product placementet, termékelhelyezést amerikai filmben rég láttunk, iszonyatosan kilóg az Amikor megállt a Földben található reklámoknál a lóláb.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A scifi halott. Illetve, egy fenét halott, csak mozifilmként gyilkolta meg orvul Hollywood. Illetve egy fenét gyilkolta meg, hiszen mégis csak ott a Wall-E, a Csimpilóták, a Star Wars: Klónok háborúja, a Fly Me To The Moon (mind animáció - jövőre is jön 3), inkább az élőszereplős scifinek lett annyi, hiszen az idétlen Üresfejűt jobb, ha elfeledjük, a Hipervándor pedig a műfajok határán vergődött, de tudjuk, hogy mi lett a végeredmény (a szerencsésebbek nem).
Tehát kijelenthetjük, hogy decemberben elérkezett hozzánk az első idei mozis scifi (a tavalyi termést sem túlozták el, azt is nagyjából egy ujjunkon összeszámoltuk, de a remek Napfény nagyon megosztotta a közönséget, volt, ki ujjongott, más nem tudott hova üríteni), ami a Legenda vagyok szellemében ismét csak feldolgozás, ezúttal egy 1951-es fekete-fehér klasszikusnak. Az Amikor megállt a Föld története szerint egy asztrobiológus egyedülálló (mostoha)anyát egy nap felkeres a Nemzetbiztonság és azonnali hatállyal elviszik otthonából, hogy egy olyan válogatott tudósokból álló csapathoz csatlakozzon, amelynek egy nagy sebességgel a Föld felé tartó tárgy megállítása lenne a feladata. A bibi az egészben az, hogy minderre csak alig másfél órájuk van.
Az egypoénos mondanivalóra kihegyezett film annak idején, az 50-es években kitűnően működhetett, manapság viszont, és ezt szörnyű kimondani, inkább nevetségesnek hat, ilyen szintű szájbarágás egyszerűen már nem engedhető meg. A filozófia vonal egyébként igencsak egybecseng az egyik nagy nyári bukásfilm által közvetített gondolatokkal - nem áruljuk el (a kulcsszó hárombetűs), melyikkel, de mindenki számára egyértelművé fog válni, hiszen még hasonló jelenetben is lesz részünk.
S, ha nem lenne elég, hogy földbe döngöljük a film bárgyú módon naiv szellemiségét (jó lenne tudni, hogy Keanu Reeves miért vállalt el egy ilyen robotikus szerepet...), könnyfakasztó párbeszédeket, a készítők még minden hatásvadász elemet is megpróbáltak bevetni. Természetes, hogy a kisgyerek-szálról van szó: szegény Jaden Smith marha tehetséges kissrác, de még abban a korban van, amikor azt teszi, amit mond neki a rendező, s így hasonló hatást ért el, mint a még nála is többre hivatottabb Dakota Fanning a Világok harcában. A nyafogás és a tudálékosság tulajdonságát szinte skizofrén szinten váltogató fiatalembert karaktere hamar eléri azt, hogy a néző azt kívánja, menten részesüljön dezintegráció általi halálban.
Persze nem akció-scifivel van dolgunk, ezt tudtuk, de a kezdés után lesből lecsapó gaboni méla unalomra még mi sem számítottunk. Az előzetesek szokás szerint félrevezetőek (az effekteket is letudhattuk előzetesen, plusz bónuszban kapunk pár nagy golyót), de ha már ennyire a mondanivaló, a tanítás (és a pénzkeresés) munkált a film kreatívjaiba, illett volna jobban felépíteni azt a főkonfliktust, melyet nagyjából annyival sikerül elintézni, hogy "- Légyszi, légyszi, légyszi! - Na, jó.", így vetve véget a filmnek egyik pillanatról a másikra a majd egy órás építkezés után.
Az Amikor megállt a Föld egy döbbenetesen gyengén, elképzelés nélkül elkészített film, mely a cseppet is cinikusabbját heveny röhögésre fogja késztetni olyannyira komolyan veszi magát. A legnagyobb hibája, hogy egyszerűen semmi érdekeset nem tartalmaz annak, aki ismeri az eredeti történetet vagy megnézi az előzetest (melyből egyébként egy 5 perces is felkerült a netre, amit megnézve szinte teljes filmélményt kapunk.)
A nézőt ugyanis maximum akkor töltheti el kellemes bizsergés, mikor az elején bemutatják a szereplőket és a baljós konfliktus felé terelik őket, ekkor még működik a suspense, termelődik a feszültség, hiszen nem tudjuk, hogy mi vár ránk, miért szedte össze a hadsereg és a Nemzetbiztonság tudósok hadát. Sőt, miután fény derül az első rejtélyre, továbbra sem tudjuk jó ideig a végső célt - illetve azok nem tudják, akik burokban élnék, hiszen a film közepe táján elhelyezett csavart is lelövi jó érzékkel a trailer.
Marad tehát az ásítozás és az azon való elmélkedés a film unalmasabb tízperceiben (bőven van belőle, pedig az alig másfél órás játékidő igazán felhasználóbarát), hogy honnan nyúlta le vajon Hollywood a veszett jó marketingeseket, hogy egy tűzrevaló alapanyag alapján ekkora érdeklődést sikerült generálni a fiatalok, vagyis a legfontosabb célcsoport körében.
A válasz nem ismert, csak az, hogy az Amikor megállt a Föld súlyos csalódás, ami főleg annak a fényében szomorú, hogy, mint említettük, nagyjából egyetlen scifiként nagyon akartuk szeretni a filmet, így nem marad más választásunk, mint hogy szurkoljunk annak, hogy nézzék meg nagyon sokan, mert az egy dolog, hogy a trauma a nézőket megviselheti, de egy esetleges anyagi siker a feléleszthetné az egyelőre tetszhalálban leledző műfajt. (Azt meg utolsó mondatban nem tudjuk nem kiemelni, hogy ennél ósdibb product placementet, termékelhelyezést amerikai filmben rég láttunk, iszonyatosan kilóg az Amikor megállt a Földben található reklámoknál a lóláb.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése