Úgy tűnik befejezte marsi pályafutását a Phoenix leszálló egység, utolsó kommunikációja a Földdel november 2-án zajlott le, azóta minden kapcsolatteremtési kísérletre csak néma csend a válasz.

A NASA egység májusban szállt le a vörös bolygó északi részén. Jelenleg a marsi téllel, az egyre hosszabb sötét periódusokkal és az egyre alacsonyabb hőmérsékletekkel kellene megküzdenie, az űrügynökség szerint erre azonban nincs gyakorlati esélye. "Jelenleg a műveletek beszüntetésén dolgozunk" - mondta Barry Goldstein projekt vezető, a NASA Sugárhajtómű Laboratórium munkatársa. "Mindazonáltal, mivel tisztában vagyunk a jármű nagy ellenálló képességével, továbbra is figyeljük a jeleit. Két óránként repülnek el felette műholdjaink, ezért folyamatosan próbáljuk vele felvenni a kapcsolatot"


A robot 2007 augusztusában hagyta el a Földet, és idén május 25-én érkezett meg a Marsra, minden korábbi küldetésnél északabbra szállva le a felszínen. A küldetést három hónapra tervezték, azonban ennek szinte a dupláját sikerült elérniük. Működése alatt a robot ásott, lapátolt, mintákat égetett, beleszagolt és belekóstolt a Mars talajába, hogy adatokat gyűjtsön, vajon alkalmas lehetett-e valaha is az élet számára.

Legnagyobb eredménye, hogy elsőként érinthette meg a felszíni talajréteg alatt néhány centire, jég formájában található marsi vizet. "Ez mindenkit lázba hozott, az utolsó öt hónapunkat ennek a jégnek a tanulmányozásával töltöttük" - mondta Peter Smith, a Phoenix főfelügyelője, az Arizona Egyetem tudósa. "Kiástuk a jeget, ismerjük a mélységét, tudjuk hogyan változik a felszínen, és különböző típusait is láthattuk."

A Phoenix vizsgálatai szerint a területen található talaj enyhén lúgos, jelentősen eltérve a korábbi küldetések által a bolygó más részein észlelt savas talajoktól. Egy másik lényeges eredmény a talaj kalcium-karbonát tartalmának azonosítása volt, ami a Földön a mészkő fő alkotóeleme. A leszállóegység emellett lapszerű részecskéket is észlelt, ami valamilyen agyag lehet. Mindkét ásvány jelentősége abban rejlik, hogy csak víz jelenlétében alakul ki, ami annyit jelent, hogy a terület alkalmas lehetett az élet számára. A Phoenix perklorátot is talált, egy oxidáló kémiai anyagot, ami a Földön több mikrobát is életben tart.

"A Mars történetének jelenlegi korszakában túl alacsony a hőmérséklet az organizmusok életben maradásához, legalábbis földi mércével nézve" - tette hozzá Smith. "Úgy véljük azonban, hogy idővel, ahogy a Mars éghajlata változik, elég meleg lehet ahhoz, hogy a talaj nedvessé váljon, ami létrehozhat egy életre alkalmas környezetet. Hasonlóra néhány millió évvel ezelőtt lehetett példa, a Mars egészen közeli múltjában."

Az egység több mint 25 000 képet készített, számos dolgot örökítve meg a marsi hóeséstől kezdve sarkvidéki leszálló helyén át egészen a vizsgált talaj porszemcséiig atomi méreteken. A felvételek mellett rengeteg adatot is átsugárzott a Földre a bolygó körül keringő műholdak segítségével. Ez évtizedeken át ellátja munkával a tudósokat, akik remélik, hogy találnak valamilyen jelet szénben gazdag molekulákra, melyeket a biokémia "éléstáraként" értékelhetnek.

A küldetés nem volt mentes a kudarcoktól, a minták eljuttatása rendeltetési helyeikre rengeteg bosszúságot okozott a küldetés mérnökei számára. A legutóbbi csalódás akkor érte a küldetésen dolgozókat, amikor október utolsó napjaiban nem sikerült beüzemelniük az egység mikrofonját, amivel az első hangokat hallhattuk volna a bolygó felszínéről.

Összességében természetesen a NASA elégedett a küldetés eredményeivel. A Phoenix esetében az északi 68. szélességi fok miatt nem reménykedhettek hasonló csodában, mint amit a MER marsjárókkal sikerült elérniük élettartamban. A Phoenix végzetét még egy porvihar is siettette, ami még a kevéske napfényt is elzárta az egység elől, meggátolva a robotot, hogy felmelegítse rendszereit az esetenként -100 Celsius fokot is elérő hidegben. A tél előrehaladtával a Phoenixet széndioxid dér fogja beburkolni, vastag jég képződik a nappaneljein, amik nagy valószínűséggel megrepedeznek és letörnek az egységről. Az elektronika szintén a tél martaléka lesz a -180 fokos hidegben.

Ezalatt a másik két felszíni egység a Spirit és az Opportunity öt év után is folytatja munkáját a bolygón. Azonban jelenleg a Spiritet szintén egy porvihar fenyegeti, nappaneljei csupán 89 wattóra energiát termeltek november 9-én, ami a MER egységek eddigi legalacsonyabb teljesítményét jelentette. Ez jóval a robotok napi energiaszükséglete alatt van. A Spirit akkuinak töltöttségi szintje napról napra esik, veszélyeztetve a további működést. A földi irányítás több műszer fűtését is kikapcsolta takarékossági okokból. Az előrejelzések szerint a vihar hamarosan elvonul, a lehulló por azonban súlyos problémákat okozhat az elektromosság termelésben.

A következő felszíni küldetés 2009-ben indul a Földről. A Mars Science Laboratory 850 kilós súlyával és közel három méteres hosszával jóval nagyobb lesz, mint az eddigi marsjárók.