Egy bekeretezett fényképnek, vagy 10 megabájt digitális fotó-fájlnak nagyobb az esélye, hogy túléljen 50 évet? Jelenleg a papírkép tűnik a győztesnek.

A papírkép menthetetlenül halványulni és sárgulni fog az idő múlásával, a fotó-fájl azonban - a digitális világ gyors fejlődésének egy nem szándékos következményeként - olvashatatlanná válhat a jövő számítógépein, állítja Jerome P. McDonough, az Illinois Egyetem információ tudományok professzora. Az út, amin jelenleg haladunk, szerinte egy "digitális sötét középkor" irányába vezet.

Ez a fogalom nem is oly rég már feltűnt az SG.hu hasábjain, akkor Maggie Jackson, a Boston Globe publicistája használta a túlzott eldigitalizálódás káros következményeként az emberi kreativitásra és termelékenységre. McDonough nem az emberek, hanem az adatok és azok hozzáférhetősége miatt aggódik. Megfogalmazása mögött a folyamatosan növekvő információgazdaság által felduzzasztott adattömeg áll, ami a legutolsó becslés szerint 369 exabájt adatot jelent. Ide sorolandók az elektronikus rögzítések, adó fájlok, e-mailek, zenék és fényképek, hogy csak a nagyobbakat említsük. Egy exabájt 1 kvintillió bájt, a kvintillió szám formájában gyakorlatilag 1 és utána 18 nulla.

Az archiválási szakemberek és az információtudósok legnagyobb félelme, hogy a folyamatosan változó platformok és fájlformátumok miatt a ma termelődő adatok nagy része el fog tűnni a hozzáférhetetlenség digitális fekete lyukában. "Ha nem sikerül életben tartani a ma információit a jövő generációi számára, rengeteget vesztünk kultúránkból" - figyelmeztet McDonough.

A közhiedelemmel ellentétben az elektronikus adatok sokkal múlandóbbnak bizonyulnak, mint a könyvek, folyóiratok vagy a művészet kézzel fogható darabjai. "Ha csak 10 év távlatába tekintünk vissza, akkor is olyan gyors fejlődést tapasztalunk a digitális információ tárolásában és a hozzáféréshez alkalmazott programokban, ami mellett a fájlformátumok hamar elavulhatnak" - mondta McDonough.

A világ számítógépes adatainak nagy részét tároló mágneses szalagok egy évtized alatt tönkremehetnek, ami csak hatványozza a fájlformátumok cserélődése által támasztott problémát. Mielőtt felhördülnénk, hogy mindez nonszensz, érdemes néhány pillantást vetni az amerikai Nemzeti Web Archívum feljegyzéseire, melyek szerint az 1970-es évek közepére csupán két gép tudta olvasni az USA 1960-as népszámlásási adatait. Az egyik japánban, a másik a Smithsonian Intézet falai között volt fellelhető. A NASA Viking leszálló egysége által a Marsról 1976-ban begyűjtött adatok egy része ma már olvashatatlan és örökre elveszett.

Kulturális szempontból hatalmas mennyiségű tartalom létezik, ami digitális formában jött létre vagy csak digitálisan elérhető. "Ennek klasszikus példája az e-mail" - magyarázta McDonough. "Ez működteti a modern üzleti és kormányzati világot. Ha ez az információ elveszik, elveszítjük a modern világ történéseinek archívumát, és erre nem egy példát láthattunk már eddig is" - utalt a Fehér-ház e-mail archívumára, illetve annak eltűnésére, ami az iraki háború kibontakozását lett volna hivatott megvilágítani. "A technológia jelenlegi állapotával az adatok sebezhetők a véletlen és a szándékos törléssel szemben is" - mondta. "Mi egy olyan környezetet szeretnénk látni, amiben biztosíthatjuk, hogy az adatok nem tűnnek el véletlenül, rosszindulatú beavatkozás vagy akár az elhanyagolás következtében"

McDonough példaként hozta fel Barack Obama politikai hirdetéseit a népszerű videójátékok, mint a Burnout Paradise, vagy az NBA Live legújabb kiadásaiban, amit szintén meg kellene őrizni a jövő számára, azonban a játékszoftverek és platformjaik szabványosított természete miatt szintén elveszhetnek. "Itt nem csupán a játékok megőrzéséről van szó. Ezekben az alkotásokban jelentős populáris és politikai kultúra foglal helyet, amit nem fogunk tudni megóvni a játékiparban zajló folyamatok miatt" - taglalta McDonough, aki szerint a digitális sötét középkornak gazdasági hatásai is lehetnek.

A fent leírtak ugyanúgy igazak a pénzvilág digitális befektetési könyvtáraira és archívumaira, és a kormányok által súlyos összegeken elektronikus formába öntött dokumentumokra, amivel ezeket a köz, vagy nagyobb közösségek számára igyekeznek elérhetővé tenni.

McDonough több tényező együttes kialakítását szorgalmazza, melybe beletartozik az adatok új formátumokba való átvihetőségének biztosítása, a régi szoftverek működőképessé tétele az aktuális platformokon, nyílt forráskódú fájlformátumok alkalmazása, valamint "médiafüggetlen" adatok létrehozása. "A nyílt szabványok nagy szerepet játszanak, de nem csak ebben keresendő a megoldás. Ha azt akarjuk, hogy az információ fennmaradjon, el kell kerülnünk a hordozóhoz kapcsolódó formátumokat. A védelmi sémákat használó DVD-kről lehetetlen legálisan átvinni a tartalmat egy új médiára. Amikor a régi adathordozó meghal, az információ is vele hal" - tette hozzá.

A zárt szoftverek, mint a Microsoft Office irányából a nyílt forráskódú szoftverek, így az OpenOffice felé történő elmozdulás csak az utóbbi egy-két évben kezd kibontakozni az IT-körön kívül is. "A szoftvercégek jól ismerik az emberek egy adott platformhoz szögezésének előnyeit és mindent megtesznek a változás elkerülése érdekében. Csak az utóbbi időben kezd feltűnni néhány megmozdulás a nyílt irányba" - mondta McDonough, aki Brazíliát, Hollandiát és Norvégiát hozta példaként, ahol a kormányhivatalok elkötelezték magukat a nyílt fájlformátumok használata mellett.