Dojcsák Dániel
Kit érdekel, hogy megdobálták Steve Ballmert?
Szerencsés vagy szerencsétlen fordulat, hogy Steve Ballmert, a Microsoft vezérigazgatóját a Corvinus Egyetemen egy elvakult idióta tojásokkal dobálta meg. A szerencse talán az lehet az esetben, hogy óriási médiavisszhangot kap az esemény, a szerencsétlenség, hogy az elmondott lényegre senki sem fog emlékezni.
A május 19-i Vállalkozz! fórum legemlékezetesebb pontja egyértelműen az lett, hogy egy lánglelkű fiatalember nem tudta magában tartani a nemrégiben kiírt (valóban meredek) 25 milliárd forint értékű Microsoft termékekre vonatkozó közbeszerzéssel kapcsolatos ellenérzéseit. Ballmer épp elkezdte beszédét, azt próbálta sugallni, hogy akinek még vannak vizsgái az egyetemen, az "igyekezzen", mert a tudását a piacon kellene kamatoztatni, mikor is egy önjelölt terrorista, Nagy György informatikus hallgató felállt és azt kiáltotta Ballmernek: "Hé, Te! Te és a céged elraboltátok a magyar emberek 25 milliárd forintját. Adjátok vissza a pénzünket!" Majd 3 tojással nyomatékosította mondandóját.
A használt kellékek miatt egyértelmű az előre megfontolt szándék, de egy vasárnapi fórumbejegyzésből is látszik, hogy tényleg jó előre kitervelte a dolgot. Felesleges túlragozni, de tény, hogy a srác megkapta a 15 perc hírnevet, amiről egyébként az előadásokon is szó esett. Az megint más kérdés, hogy a Microsoft vajon mennyire bűnös abban, hogy ebben az országban megvalósulhat egy ilyen közbeszerzés. Ők egyszerűen üzletelnek, nekik az a céljuk, hogy a termékeikből minél többet adjanak el.
Ha könnyen jött állami pénzt raknak zsebre, nekik az teljesen mindegy. Ha valakinek nem tetszik az eljárás, akkor dobálja meg tojással azokat, akik a közpénz elköltése felett bábáskodnak. Ha valami rosszul sült el, az az ő felelősségük teljesen. Ballmertől később megkérdezték, hogy dobták-e már meg máskor is tojással, amire azt felelte, hogy igen, 1966-ban. akkor éppen 10 éves volt. Ez egy fanyar, de udvarias kritika arra nézve, hogy feléjük nem így szokás véleményt nyilvánítani.
Arra nyilván már kevesebben fognak emlékezni, hogy a magyar (szintén Microsoftos) Bátorfi Zsolt és a nagyfőnök SteveB előadásai mennyi hasznos vagy hasznosnak tűnő tippet adhatott a jelenleg informatikusnak tanuló vagy éppen a tojáshéjat (sic!) a hátsójukról lehámozó frissdiplomás IT illetve gazdasági szakembernek. Annak ellenére, hogy egy szokványos plenáris előadáshoz mérten inkább semmitmondó, szórakoztató volt mindkét előadás, rámutatott egy lehetséges fejlődési útra, amit nyilván a redmondiak nyomni is fognak ezerrel a következő években.
Bártfai "Merre tart a technológia?" előadásának elején a szoftveripar fejlődését egy periodikus ingához hasonlította, ami időről-időre ide-oda "innoválódik" a centralizált-decentralizált, web-desktop, online-offline, központosított-p2p fogalompárok között. A Microsoft szerepét ebben az ingamozgásban jelentősnek véli, hiszen szerinte a cég egy platform építő, aki építőkockákat ad ki a kezéből, melyeket később az őt körülvevő gazdasági/üzleti környezet kelt majd életre.
A legújabb trend, amit az elmúlt hónapokban egyre erősebben kommunikál az MS, hogy a szolgáltatás és szoftver (mondhatni online/offline) összeolvadva, egységet alkotva szolgálja majd a felhasználókat. Ezt az összeolvadást a népnek nem kell értenie, egyszerűen olyan felületek kerülnek majd eléjük, amit gyermeki egyszerűséggel tudnak majd kezelni anélkül, hogy átlátnák azt. A mai informatika egyelőre bonyolult és körülményes. Ma már sokaknak van több gépe, notebook/asztali/kézi, munkahelyi/otthoni/nyilvános, de az adataink nem bírják követni a mobilitást. A Microsoft ennek feloldására a Live Mesh fogalmát adja válaszul, ami azon túl, hogy az offline szoftvereket és az online szolgáltatásokat, az üzenetküldőket és tartalomszolgáltatókat, a multimédiát és az írott tartalmat kívánja összefésülni, egy sokkal élhetőbb és könnyebben használható interfészt is ad a kezünkbe.
Mit is jelent ez?
Jelenleg a szoftverfejlesztés főként technológia alapú: feltalálnak valami zseniális dolgot és megpróbálják lenyomni az emberek torkán, ha tetszik nekik ha nem. Bártfai szerint alig néhány éven belül ez megváltozik, és az autóiparhoz vagy a szórakoztató elektronikához hasonlóan áthatja a szoftveripart is a dizájn. A tömegek vonzásához elkerülhetetlen, hogy egyfajta "fokozott felhasználói élményt" nyújtsanak a szolgáltatások. Csak keveseket érdekel, hogy mekkora egy autónak a CO2 kibocsájtása vagy hogy mennyit fogyaszt pontosan, az a lényeg, hogy jól nézzen ki és jól menjen.
Ugyanez az IT-ben már idén az olimpia idején tapintható lesz, hiszen a sokcsatornás HD adás nem egyszerű közvetítés lesz, hanem összefonódik a többi szolgáltatással. Így a képernyőn megjelenhet egy riasztás, ha egy másik versenyen valami számunkra érdekes történik, egy kis ablakban feltűnhet egy kronologikus közvetítői blog, aminek segítségével már az adás alatt ide-oda lehet ugrálni az érdekesebb részek között, stb. Ma a tévét a fotelben fekve, távirányítót szorongatva nézzük, kezünket a csatornaváltó gombra tapasztva, míg a számítógépet asztalnál, billentyűzet-egér kombóval használjuk. A Microsoft víziója szerint ez már nem sokáig lesz így.
A jelenleg ismert webes tartalom is elavulttá vált mára, ráadásul egy bénán tördelt, természetellenes elrendezésű weboldal sosem adja vissza a papír által nyújtott kényelmet a szemnek, ami miatt nehéz hosszú időre lekötni egy látogatót egy adott szöveges online tartalomhoz. A papír viszont lassú, drága és "nehezen" frissíthető, ezért ki kell eszelni valami olyan elektronikus megoldást, ami a kettő előnyeit ötvözi. Erre egyfajta adaptív tördelési mechanizmust képzelt el a szoftveróriás, amit egy új offline olvasóba épített bele. A szöveg nem lesz többé fixált tartalom, a képernyő vagy a kiválasztott betű méretének függvényében változik a hasábok száma, a lapméret és minden. Érdekes megoldás, mindenesetre ha jól működik, akkor lesz egy halom munkanélküli tördelő és a nyomtatott lapok szerelmesei is szívesebben ülnek majd gép elé. Vagy ePapír elé.
Steve Ballmer: laza sztorik
A nagyfőnök előadása inkább motiváló, figyelemfelkeltő volt, mint informatív. Nem számolt be eget rengető újdonságokról, nem találta fel a spanyol viaszt, nem számolt be a Yahoo üzletről, egyszerűen torkaszakadtából tanított. Anno, mikor a Stanford padjait koptatta, korábbi haverja Bill Gates felhívta és megkérdezte tőle, hogy mit csinál? Még mindig a sulit nyomja? Kár, mert nagyon kéne az üzletbe az ő arca is. A beszélgetés fókuszába a számítógépek kerültek, az ötletből egy együttműködés lett, az együttműködésből pedig a világ legnagyobb üzlete. Nem volt pénzük, nem voltak tehetséges embereik, nem volt semmijük csak egy ötlet és a szenvedély. Ekkoriban szippantotta be Ballmer a magyar származású Charles Simonyit, aki akkor még Károlyként mutatkozott be, majd egy ideig Ballmer házában lakott. Amíg meg nem kereste a saját házra való pénzt.
Steve Ballmer szerint ha van ötlet és szenvedély, akkor optimistának kell lenni és csinálni kell, bármi is legyen az. Annak ellenére, hogy ez a sztori már negyed évszázados, szerinte nemhogy nem késő most belefogni egy IT alapú üzletbe, de ebben az évszázadban lesz igazán ennek keletje. Még mindig van 4-5 milliárd ember, akinek köze nincs az informatikához a világon és a mostani "nagy teljesítményű számítógépek világa" lehet, hogy lenyűgöző, de ez csak a kezdet. Egy egyetemen zajló előadásról szó lévén, bíztatta a fiatalokat, hogy valósítsák meg önmagukat, találják meg egyedi karakterüket, hozzanak létre valami újat. Ezek a szavak persze már az általános iskolai tanítónéni szájából is bizonyára ismerősek mindenki számára, de Steve bátyó szájából csak hihetőbben hangzik mindez.
Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy szerinte nincs fix megfejtés arra a kérdésre, hogy inkább egy multihoz csatlakozva vagy egy teljesen új, de apró vállalkozást alapítva érdemes-e nekivágni az életnek. Saját példáját hozta vissza: csatlakozott valamihez, ami pici volt és egyedi, mégis egy óriási multi lett belőle. És valóban, az elmúlt év nagy durranásai mind egyszerű start-up vállalkozások voltak, de a lendület megtartásához mindegyiknek szüksége volt a friss és mélyen barázdált agyakra, lásd Google, YouTube, Skype, Facebook.
Ballmer beszédének végén kontrasztba helyezte a papír és a mai monitor világát is. Szerinte "a könyvek és könyvtárak tényleg nagyon szépek, de a tutit megmondva, a jövő az online fogyasztásban van!" Sok-sok sci-fi szerű megoldást vizionálnak, idén éppen a közösségek, a tartalom, a szolgáltatás és a klasszikus médiafogyasztás összekapcsolása a trendi. Pár évvel ezelőtt még a hardverben látták a kiugrási lehetőséget, Bill Gates a lelkét is kitette a Tablet PC népszerűsítésért, ami valljuk be nem váltotta meg a világot. Ballmer szerint egyszerűen azért, mert a népek jobban szeretnek ma már billentyűzettel írni, mint kézzel.
A teremben jelen lévő több száz közgazdász és informatikus pár éven belül diplomát szerez és karriert kezd, valószínűleg az ő generációjuk kezében lesz a Web 3-tól kezdve az interaktív multimédiáig minden csudajó dolog sorsa. Talán 26 év múlva éppen valamelyikük tart majd hasonló előadást a galaktikus internet lehetőségeiről.
A május 19-i Vállalkozz! fórum legemlékezetesebb pontja egyértelműen az lett, hogy egy lánglelkű fiatalember nem tudta magában tartani a nemrégiben kiírt (valóban meredek) 25 milliárd forint értékű Microsoft termékekre vonatkozó közbeszerzéssel kapcsolatos ellenérzéseit. Ballmer épp elkezdte beszédét, azt próbálta sugallni, hogy akinek még vannak vizsgái az egyetemen, az "igyekezzen", mert a tudását a piacon kellene kamatoztatni, mikor is egy önjelölt terrorista, Nagy György informatikus hallgató felállt és azt kiáltotta Ballmernek: "Hé, Te! Te és a céged elraboltátok a magyar emberek 25 milliárd forintját. Adjátok vissza a pénzünket!" Majd 3 tojással nyomatékosította mondandóját.
A használt kellékek miatt egyértelmű az előre megfontolt szándék, de egy vasárnapi fórumbejegyzésből is látszik, hogy tényleg jó előre kitervelte a dolgot. Felesleges túlragozni, de tény, hogy a srác megkapta a 15 perc hírnevet, amiről egyébként az előadásokon is szó esett. Az megint más kérdés, hogy a Microsoft vajon mennyire bűnös abban, hogy ebben az országban megvalósulhat egy ilyen közbeszerzés. Ők egyszerűen üzletelnek, nekik az a céljuk, hogy a termékeikből minél többet adjanak el.
Ha könnyen jött állami pénzt raknak zsebre, nekik az teljesen mindegy. Ha valakinek nem tetszik az eljárás, akkor dobálja meg tojással azokat, akik a közpénz elköltése felett bábáskodnak. Ha valami rosszul sült el, az az ő felelősségük teljesen. Ballmertől később megkérdezték, hogy dobták-e már meg máskor is tojással, amire azt felelte, hogy igen, 1966-ban. akkor éppen 10 éves volt. Ez egy fanyar, de udvarias kritika arra nézve, hogy feléjük nem így szokás véleményt nyilvánítani.
Arra nyilván már kevesebben fognak emlékezni, hogy a magyar (szintén Microsoftos) Bátorfi Zsolt és a nagyfőnök SteveB előadásai mennyi hasznos vagy hasznosnak tűnő tippet adhatott a jelenleg informatikusnak tanuló vagy éppen a tojáshéjat (sic!) a hátsójukról lehámozó frissdiplomás IT illetve gazdasági szakembernek. Annak ellenére, hogy egy szokványos plenáris előadáshoz mérten inkább semmitmondó, szórakoztató volt mindkét előadás, rámutatott egy lehetséges fejlődési útra, amit nyilván a redmondiak nyomni is fognak ezerrel a következő években.
Bártfai "Merre tart a technológia?" előadásának elején a szoftveripar fejlődését egy periodikus ingához hasonlította, ami időről-időre ide-oda "innoválódik" a centralizált-decentralizált, web-desktop, online-offline, központosított-p2p fogalompárok között. A Microsoft szerepét ebben az ingamozgásban jelentősnek véli, hiszen szerinte a cég egy platform építő, aki építőkockákat ad ki a kezéből, melyeket később az őt körülvevő gazdasági/üzleti környezet kelt majd életre.
A legújabb trend, amit az elmúlt hónapokban egyre erősebben kommunikál az MS, hogy a szolgáltatás és szoftver (mondhatni online/offline) összeolvadva, egységet alkotva szolgálja majd a felhasználókat. Ezt az összeolvadást a népnek nem kell értenie, egyszerűen olyan felületek kerülnek majd eléjük, amit gyermeki egyszerűséggel tudnak majd kezelni anélkül, hogy átlátnák azt. A mai informatika egyelőre bonyolult és körülményes. Ma már sokaknak van több gépe, notebook/asztali/kézi, munkahelyi/otthoni/nyilvános, de az adataink nem bírják követni a mobilitást. A Microsoft ennek feloldására a Live Mesh fogalmát adja válaszul, ami azon túl, hogy az offline szoftvereket és az online szolgáltatásokat, az üzenetküldőket és tartalomszolgáltatókat, a multimédiát és az írott tartalmat kívánja összefésülni, egy sokkal élhetőbb és könnyebben használható interfészt is ad a kezünkbe.
Mit is jelent ez?
Jelenleg a szoftverfejlesztés főként technológia alapú: feltalálnak valami zseniális dolgot és megpróbálják lenyomni az emberek torkán, ha tetszik nekik ha nem. Bártfai szerint alig néhány éven belül ez megváltozik, és az autóiparhoz vagy a szórakoztató elektronikához hasonlóan áthatja a szoftveripart is a dizájn. A tömegek vonzásához elkerülhetetlen, hogy egyfajta "fokozott felhasználói élményt" nyújtsanak a szolgáltatások. Csak keveseket érdekel, hogy mekkora egy autónak a CO2 kibocsájtása vagy hogy mennyit fogyaszt pontosan, az a lényeg, hogy jól nézzen ki és jól menjen.
Ugyanez az IT-ben már idén az olimpia idején tapintható lesz, hiszen a sokcsatornás HD adás nem egyszerű közvetítés lesz, hanem összefonódik a többi szolgáltatással. Így a képernyőn megjelenhet egy riasztás, ha egy másik versenyen valami számunkra érdekes történik, egy kis ablakban feltűnhet egy kronologikus közvetítői blog, aminek segítségével már az adás alatt ide-oda lehet ugrálni az érdekesebb részek között, stb. Ma a tévét a fotelben fekve, távirányítót szorongatva nézzük, kezünket a csatornaváltó gombra tapasztva, míg a számítógépet asztalnál, billentyűzet-egér kombóval használjuk. A Microsoft víziója szerint ez már nem sokáig lesz így.
A jelenleg ismert webes tartalom is elavulttá vált mára, ráadásul egy bénán tördelt, természetellenes elrendezésű weboldal sosem adja vissza a papír által nyújtott kényelmet a szemnek, ami miatt nehéz hosszú időre lekötni egy látogatót egy adott szöveges online tartalomhoz. A papír viszont lassú, drága és "nehezen" frissíthető, ezért ki kell eszelni valami olyan elektronikus megoldást, ami a kettő előnyeit ötvözi. Erre egyfajta adaptív tördelési mechanizmust képzelt el a szoftveróriás, amit egy új offline olvasóba épített bele. A szöveg nem lesz többé fixált tartalom, a képernyő vagy a kiválasztott betű méretének függvényében változik a hasábok száma, a lapméret és minden. Érdekes megoldás, mindenesetre ha jól működik, akkor lesz egy halom munkanélküli tördelő és a nyomtatott lapok szerelmesei is szívesebben ülnek majd gép elé. Vagy ePapír elé.
Steve Ballmer: laza sztorik
A nagyfőnök előadása inkább motiváló, figyelemfelkeltő volt, mint informatív. Nem számolt be eget rengető újdonságokról, nem találta fel a spanyol viaszt, nem számolt be a Yahoo üzletről, egyszerűen torkaszakadtából tanított. Anno, mikor a Stanford padjait koptatta, korábbi haverja Bill Gates felhívta és megkérdezte tőle, hogy mit csinál? Még mindig a sulit nyomja? Kár, mert nagyon kéne az üzletbe az ő arca is. A beszélgetés fókuszába a számítógépek kerültek, az ötletből egy együttműködés lett, az együttműködésből pedig a világ legnagyobb üzlete. Nem volt pénzük, nem voltak tehetséges embereik, nem volt semmijük csak egy ötlet és a szenvedély. Ekkoriban szippantotta be Ballmer a magyar származású Charles Simonyit, aki akkor még Károlyként mutatkozott be, majd egy ideig Ballmer házában lakott. Amíg meg nem kereste a saját házra való pénzt.
Steve Ballmer szerint ha van ötlet és szenvedély, akkor optimistának kell lenni és csinálni kell, bármi is legyen az. Annak ellenére, hogy ez a sztori már negyed évszázados, szerinte nemhogy nem késő most belefogni egy IT alapú üzletbe, de ebben az évszázadban lesz igazán ennek keletje. Még mindig van 4-5 milliárd ember, akinek köze nincs az informatikához a világon és a mostani "nagy teljesítményű számítógépek világa" lehet, hogy lenyűgöző, de ez csak a kezdet. Egy egyetemen zajló előadásról szó lévén, bíztatta a fiatalokat, hogy valósítsák meg önmagukat, találják meg egyedi karakterüket, hozzanak létre valami újat. Ezek a szavak persze már az általános iskolai tanítónéni szájából is bizonyára ismerősek mindenki számára, de Steve bátyó szájából csak hihetőbben hangzik mindez.
Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy szerinte nincs fix megfejtés arra a kérdésre, hogy inkább egy multihoz csatlakozva vagy egy teljesen új, de apró vállalkozást alapítva érdemes-e nekivágni az életnek. Saját példáját hozta vissza: csatlakozott valamihez, ami pici volt és egyedi, mégis egy óriási multi lett belőle. És valóban, az elmúlt év nagy durranásai mind egyszerű start-up vállalkozások voltak, de a lendület megtartásához mindegyiknek szüksége volt a friss és mélyen barázdált agyakra, lásd Google, YouTube, Skype, Facebook.
Ballmer beszédének végén kontrasztba helyezte a papír és a mai monitor világát is. Szerinte "a könyvek és könyvtárak tényleg nagyon szépek, de a tutit megmondva, a jövő az online fogyasztásban van!" Sok-sok sci-fi szerű megoldást vizionálnak, idén éppen a közösségek, a tartalom, a szolgáltatás és a klasszikus médiafogyasztás összekapcsolása a trendi. Pár évvel ezelőtt még a hardverben látták a kiugrási lehetőséget, Bill Gates a lelkét is kitette a Tablet PC népszerűsítésért, ami valljuk be nem váltotta meg a világot. Ballmer szerint egyszerűen azért, mert a népek jobban szeretnek ma már billentyűzettel írni, mint kézzel.
A teremben jelen lévő több száz közgazdász és informatikus pár éven belül diplomát szerez és karriert kezd, valószínűleg az ő generációjuk kezében lesz a Web 3-tól kezdve az interaktív multimédiáig minden csudajó dolog sorsa. Talán 26 év múlva éppen valamelyikük tart majd hasonló előadást a galaktikus internet lehetőségeiről.
