Kiadó: EA Games
Fejlesztő: EA LA
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 11 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel 3 GHz-es Intel Pentium IV, 1024 MB RAM, Geforce 6600+
Hasonló játékok: Universe at War, Supreme Commander
Kategória: sci-fi RTS

A legutóbbi, gyenge eresztésű stratégia után egy szintén kultikus sorozat, a Command and Conquer legújabb darabja érkezett el hozzánk. A tavalyi harmadik rész első kiegészítője a Kane haragja címet viseli. A mi haragunk pedig abból fakad, hogy a sok új multi térkép mellett csak egy Nod kampány fért bele a csomagba.

Egy Command and Conquer játék alapjában véve nem lehet rossz, sőt az egyjátékos kampány rész, még ha némileg szegényesebb is, a multi számít igazán. A Kane�'s Wrath kiegészítő sztori szempontjából egy kis hiánypótló szerepet tölt be. Az alapjátékban kissé fura volt anno, hogy a jó öreg GDI-NOD vitába fura földönkívüliek szálltak be, bár az is igaz, hogy ebben a történetben már nem sok más lehetőség maradt új oldal beemelésére. Akkor az idegenek nem kaptak komoly történeti szerepet, ezért jómagam azt vártam, hogy a kiegészítő ebben erősít majd.


Mégsem így lett. A történet a második tibérium háború után kezdődik, majd a későbbi fejezetek során össze-vissza ugrálunk időben és térben is. A csaták során a GDI és a Scrim erők mellett gyakorta a Nod-on belüli rendezetlen erőviszonyokkal kell foglalatoskodnunk és móresre tanítani mindenkit, aki Kane bácsi (esetleg Alexa) útjába áll.

Küldetésből 13 darab áll rendelkezésre, ami nagyon kevésnek tűnik, főleg, hogy nincs csak egyetlen kampány. A legtöbb pálya 15-35 perc alatt könnyedén teljesíthető, a feladat többnyire bázis elpusztítás, épület elfoglalás, kommandó akció, kísérgetés és a többi szokásos. Alig néhány óra alatt végig lehet szaladni a teljes történeten, amit a nehézségi szint állítása sem lassít túlzottan. Az egységek, épületek, területek nem mentek át komoly változáson, de legalább nem kell senkinek nagyon megerőltetnie magát ahhoz, hogy belerázódjon.


Továbbra is gyalogság, járművek és légi egységek alkotják haderőnket. A tibérium még mindig az értékes nyersanyag, az épületek üzemeltetéséhez pedig most sem kell más, mint néhány erőmű. A balansz némileg változott, így még komolyabban át kell gondolni, hogy milyen összetételű csapatokkal vágunk neki az ellenséges bázisnak. A kedvenc helikopteres gyors csapásmérő taktikának például a GDI légpárnás légvédelmi tankja vethet véget, ami másodpercek alatt darál le egy egész légi osztagot.

A kampány részben ezzel még annyira nem kell foglalkozni, mert a gép túl buta ahhoz, hogy áthatolhatatlannak tűnő mixet hozzon létre lézeres, rakétás, vegyi tölteteket lőni képes egységekből. Ezért nagyon egyszerűen járművek ellen hatékony egységekkel kell előretörni, miközben helikopterek vagy a buggy-k írtják a gyalogságot és a páncélozatlan távolról nagyokat lövő tüzérséget. Nem mondom, hogy unalmas, de nem is tartogat komoly kihívásokat. A multi részhez viszont már most szerveződnek hazánkban is a csapatok. Online hivatalosan természetesen csak az tud játszani, aki rászánja a 7 ezer forintot és megvásárolja szépen a boltban a játékot. Aki viszont nem, az a Hamachi nevű megoldással tud összekapcsolódni a többi warezkirállyal, hogy kipróbálhassa szeretné-e ezt igazán.

A kiegészítő legnagyobb vívmánya a 25 teljesen új multi térkép, melyek közül igen sok 1 vs 1-re készült, ami tekintve a játék ritmusát, tempóját nagyon helyes. Gyors pörgős akciók, megérzések és szerencse kérdése, hogy ki nyer kicsi vagy közepes pályákon játszva. Emellett a variációk számát növeli az, hogy új alfajok jelentek meg mindhárom oldalhoz. Ezek alapjában véve a GDI, NOD vagy Scrin fajhoz tartoznak, de néhány egységükben, épületükben különböznek a többiektől.


Némelyik álcázásban lesz mesteri, a Black Hand Nod alfaj pedig lángszórós tankot kapott, de nincs repülő egységük. Továbbá mindegyik faj kapott egy teljesen új szuperjárgányt, amivel apríthatja az ellenséget. A GDI oldalára a MARV szupertank, a Nodhoz a Redeemer, a Scrimhez pedig egy burtális hexapod csatlakozott.

Multiban viszont csodának kell történnie ahhoz, hogy ezeket be lehessen vetni, hiszen sok zseton és idő kell ahhoz, hogy kifejlesszük őket, addigra viszont szinte biztos, hogy az ellenfél már réges-régen lerohanta a bázisunkat. Még a kedvenc új egységem, a Scrin Mechapede sem mindig jó választás. A nyolc csigolyából álló kis féreg viszonylag olcsón jön ki a gyárból és ez után 100 kreditért lehet újabb részeket vásárolni hozzá. Attól függően, hogy milyen a terep, milyen az ellenfél választhatunk, hogy mennyi gyalogság-, jármű-, épület- vagy repülő elleni részt csatolunk rá, de az a biztos, ha van mindegyikből legalább egy. Három ilyennel és némi kísérettel viszont a legkomolyabb védelmek is megtörnek hamar. Talán egy kicsit túl erősre sikerült ez az egység.


Van még egy utolsó meglepetés, mégpedig egy Dawn of War ihletésű rizikószerű játékmód, ahol növelni kell a befolyásunkat városaink körül, megszálló csapatokat kell vásárolgatni, be is vetni őket és lehetőség szerint minél hamarabb világuralomra törni és lezúzni a másik két fajt. A játék felhívja a figyelmet arra, hogy ebbe a játékmódba a tutorial után érdemes belépni, amit nem is árt megszívlelni, mert elsőre nem biztos, hogy kiderül, mi történik és mit kéne csinálni.

A térkép természetesen a Föld, persze kb. úgy, ahogy egy közepesen tehetséges általános iskolás rajzolná meg. Ja persze, a háború kicsit meggyötörte. Előfordulhat, hogy valakinek örömet okoz majd ez a mód, de inkább tűnik feleslegesnek. Ennek a fejlesztése helyett inkább még egy kampányt kellett volna összelapátolni, aki ismétlődő csatákat szeretne az meg menjen netre vagy skirmishezzen. Grafika:
Kiegészítő lévén nem sok újdonságra kell számolni, talán némi új textúra anyag, kissé feljavított effektek, de semmi extra. Hálás viszont, hogy eltelt egy év, és az akkor sem brutális gépigényű játék mára egy teljesen átlagos éhségűnek számít, így akik azóta nagy monitorra váltottak, de videókártyát nem vettek hozzá, vagy akik egyáltalán nem fejlesztettek az utóbbi években, azok is élvezhetnek egy "vadiúj" játékot. A videóbetétek ez alkalommal sem lesznek Oscar díjra jelölve, de sokkal életszerűbbek, mint a korábbi jelenetek. Néhol igazi érzelmek tűnnek fel a karakterek arcán, Kane pedig gyűlölködőbb és gonoszabb, mint valaha.

Játszhatóság:
Sajnálatos, hogy az ufók nem kaptak kampányt, sajnálatos, hogy csak 13 pálya van és az is kellemetlen, hogy azt ezt ellensúlyozni próbáló rizikó játékmód sem üt olyan nagyot. Lehet a tavasz tett türelmetlenné a lakáson belüli elfoglaltságokkal kapcsolatban, de ennél még az Universe at War rizikó módja is jobban lekötött. Multira viszont nagyon is alkalmas a kiegészítő. Az alfajok variációi és a sok új pálya biztosan leülteti a fanokat pár hónapra.

Kezelőfelület:
A grafikához hasonlóan itt sem érdemes beszámolni a dolgokról, hiszen a jól bevált felület maradt, ami már részeken keresztül bizonyított. Biztos, ami biztos lássuk mit írtam egy évvel ezelőtt az alapjátékról ide: A jobb oldali konzol viszonylag ergonómikus lett, minden elérhető egy kattintással, a legfontosabb elemek pedig kicsit sem szakadnak el a klasszikus, jól bevált sémáktól. Az aktuális üzenetek linket tartalmaznak, rákattintva pedig olvasgathatjuk a küldetés részleteit vagy a hírszerzés legújabb eredményeit stb. Igaz, első pillantásra nem volt minden tiszta és világos, de pár játék után bele lehet jönni és kiderül, valóban minden kézre esik a gyors játékhoz. Az ikonokat nem árt megtanulni, hogy melyik kép melyik épületet rejti, mert egy multi játékban nincsenek hosszú másodpercek a keresgélésre.

AI, nehézség:
Fokozatokból itt is három darab van az egyjátékos módban, de gyakorlott RTS játékosnak a legnehezebb sem jelenthet akadályt. A Skirmish módban az AI viszont jól hozza a ráragasztott személyiségeket. Több gép ellen játszva lehet variálni, kombinálni. Mondjuk beállítunk egy rush gépet, mellé pedig egy gőzhengert és egy teknőst. És legyen mindegyik legnehezebb fokozaton random fajként. Kihívásokat lehet tehát találni, de fenntartom, hogy ez még mindig csak gyerekjáték bármelyik 17 éves vérpistékéhez képest.

Összegzés:
Kicsit sajnálom, hogy egy év alatt a fejlesztők nem bírtak összehozni valami gazdagabb tartalmat, bár lévén EA játékról, még az is örömteli, hogy egyáltalán volt a kiegészítő pakkban valami. Új egységek, új alfajok, új pályák. Az igazi érték viszont az új lendület, ami az online szervereken lesz tapasztalható. Bizonyára egy év alatt kifulladnak a legnagyobb rajongók is, de ennyi éppen elég nekik ahhoz, hogy vissza szállingózzanak. Gondolom az EA marketingesei is pontosan így gondolták. Aki eddig távol tartotta magát a CNC3-tól, annak most sem biztos, hogy érdemes beugrania, hiszen az alapjáték természetesen kell a telepítéshez (vagyis az alapjáték regisztrációs kulcsai). Ha még egy évet kell várni a Scrin kampányra, akkor én lehet, hogy már nem is szeretem a Command and Conquert annyira.

Kapcsolódó letöltések:

Video