Szekeres Viktor
Juno - 2007 legnagyobb meglepetése
Iszonyatosan ritka, amikor egy kritikailag elismert filmért a közönség is odavan - a Juno tipikus példája a mindenki által szeretett filmeknek.
Persze szigorúan csak Amerikára értjük kijelentésünket, hiszen a Juno elsősorban az USA-t hódította meg és vette le a lábáról. Valahogy az amcsiknak jobban feküdt a sztriptíztáncosból lett forgatókönyvíró teherbeesős története és Diablo Cody sztoriját olyannyira felkapta a sajtó, hogy még az Oscart is hozzávágták. Nesze neked, amerikai álom!
Pedig a Juno egy meglehetősen túlértékelt film; nem rossz, de nem is annyira jó, mint ahogy beállítják. Inkább az ügyes jelzővel lehet leírni: mondhatni jókor volt jó helyen és a megfelelő körülmények között. Pedig az ember azt hinné, hogy a hasonló témával operáló Felkoppintva sikere után a közönség nem tódul be egy újabb véletlen teherbeesés történetére. Betódult, mese nincs, a Juno eddig elért 142 milliós bevételével 2007-ben Amerika 15. legsikeresebb filmje lett, éppen a Felkoppintva mögött, kvázi független filmként megelőzve olyan überpróbálkozásokat, mint a Die Hard 4, a Csúcsformában 3. vagy a Fantasztikus Négyes 2.
Ez is mutatja, hogy nemcsak a magas költségvetéssel lehet pénzt termelni, hanem némi gondolkodással és jó dumákkal is. Mert Diablo Cody nem a Juno eredeti sztorijának köszönheti az Oscart, hiszen az 10-nél kevesebb szóban összefoglalható: "16 éves lány teherbe esik, mi legyen a babával, csók". A Juno sztorija tehát rém egyszerű, azonban az író saját életéből vett körítés, a karakterek és elsősorban a párbeszédek frissessége valóban megér egy misét.
A párbeszédek frissessége kitételen igazából a pejoratív hangzású trendiséget értem. Való igaz, hogy ötletes dialógusokat hallunk a karakterek szájából, azonban ezek - főleg a film elején - sajnos cseppet sem hihetőek, de idézhetőek. Nagyjából a Tarantino-féle Halálbiztos szőke nőinek értelmiségi párbeszédei szintjén mozognak odanemillőségüket tekintve. Illetve nem is az odanemillőség okoz gondot a Juno esetében, hiszen bármikor elhisszük, hogy egy 16 éves lány és barátnője ennyire nagy dumás, akkor viszont nem lenne szabad a sok cserfes és vitriolos sziporka után őzike szemekkel megkérdezni, hogy "apa és mi az a szerelem?". És akkor az egyéb banális nyafogásokról nem is szóltunk. (Hasonlóképpen kevésbé hiteles a két 16 éves főszereplő igencsak trendire vett hálószobájának díszítettsége és annak tematikája, főleg a fiú főszereplő "Forma-1"-es ágyikójának fényében.)
Túlírtság ide vagy oda, a forgatókönyv friss szellőként járja át a filmet, a színészgárda pedig remekül alájátszik. Akinek a főszereplő Ellen Page aranyossága és cinizmusa sok, az vigasztalódhat a többiekkel, akiket leginkább tévésorozatokból ismerhetünk (Alias, Elnök emberei, Arrested Development). Az érdekes, bár sokszor feszegetett "jön a baba" problémára eredeti megoldást talál a Juno és a megoldás kidolgozása, vagyis a film vége sem fullad kliséhalomba, hiszen a csavar ezúttal nem a százszor látott és megemésztett fordulatot tartalmazza.
Milyen érzés lehet egy gimnazistának egyre növekvő hassal járkálnia az iskola folyosóin, kvázi közutálatnak vagy inkább közkíváncsiságnak kitéve? Még szerencse, hogy egy kellően öntudatos és viszonylag felületes, magvas gondolatoktól mentes lánykának adatik meg ez a sors, akinek a cselekedeteit nem kérdőjelezzük meg és még a váratlan lépéseit is hihetőnek tartjuk.
A Juno lehetett volna egy kesernyés, tanulságokkal teli történet is, de szerencsére egy vidám, csak pár könnycseppet ejtő modern mese lett belőle, mely a végére abszolút belejön és a néző jó szájízzel hagyja el a vetítőtermet. A bibi az, hogy a hivalkodó kezdés már az elejétől fogva nyomot hagy benne, így mindez csak szépségtapasz, nem ez lesz a 2007-es év Család kicsi kincse. Talán ennek kulturális különbségek az okai, de nagyon amerikainak kell lennie annak, aki 100%-osan élvezni tudja a Junót - mi olykor szájhúzva nézzük a filmet, ami azonban még így is 2007 egyik kellemes meglepetése.
Az utolsó mondatokkal pedig adózzunk a Juno zenéjének, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ha nem lenne ilyen erős a soundtrack, feleennyire sem lenne jó a film. Ez pedig sokatmondó megállapítás.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Persze szigorúan csak Amerikára értjük kijelentésünket, hiszen a Juno elsősorban az USA-t hódította meg és vette le a lábáról. Valahogy az amcsiknak jobban feküdt a sztriptíztáncosból lett forgatókönyvíró teherbeesős története és Diablo Cody sztoriját olyannyira felkapta a sajtó, hogy még az Oscart is hozzávágták. Nesze neked, amerikai álom!
Pedig a Juno egy meglehetősen túlértékelt film; nem rossz, de nem is annyira jó, mint ahogy beállítják. Inkább az ügyes jelzővel lehet leírni: mondhatni jókor volt jó helyen és a megfelelő körülmények között. Pedig az ember azt hinné, hogy a hasonló témával operáló Felkoppintva sikere után a közönség nem tódul be egy újabb véletlen teherbeesés történetére. Betódult, mese nincs, a Juno eddig elért 142 milliós bevételével 2007-ben Amerika 15. legsikeresebb filmje lett, éppen a Felkoppintva mögött, kvázi független filmként megelőzve olyan überpróbálkozásokat, mint a Die Hard 4, a Csúcsformában 3. vagy a Fantasztikus Négyes 2.
Ez is mutatja, hogy nemcsak a magas költségvetéssel lehet pénzt termelni, hanem némi gondolkodással és jó dumákkal is. Mert Diablo Cody nem a Juno eredeti sztorijának köszönheti az Oscart, hiszen az 10-nél kevesebb szóban összefoglalható: "16 éves lány teherbe esik, mi legyen a babával, csók". A Juno sztorija tehát rém egyszerű, azonban az író saját életéből vett körítés, a karakterek és elsősorban a párbeszédek frissessége valóban megér egy misét.
A párbeszédek frissessége kitételen igazából a pejoratív hangzású trendiséget értem. Való igaz, hogy ötletes dialógusokat hallunk a karakterek szájából, azonban ezek - főleg a film elején - sajnos cseppet sem hihetőek, de idézhetőek. Nagyjából a Tarantino-féle Halálbiztos szőke nőinek értelmiségi párbeszédei szintjén mozognak odanemillőségüket tekintve. Illetve nem is az odanemillőség okoz gondot a Juno esetében, hiszen bármikor elhisszük, hogy egy 16 éves lány és barátnője ennyire nagy dumás, akkor viszont nem lenne szabad a sok cserfes és vitriolos sziporka után őzike szemekkel megkérdezni, hogy "apa és mi az a szerelem?". És akkor az egyéb banális nyafogásokról nem is szóltunk. (Hasonlóképpen kevésbé hiteles a két 16 éves főszereplő igencsak trendire vett hálószobájának díszítettsége és annak tematikája, főleg a fiú főszereplő "Forma-1"-es ágyikójának fényében.)
Túlírtság ide vagy oda, a forgatókönyv friss szellőként járja át a filmet, a színészgárda pedig remekül alájátszik. Akinek a főszereplő Ellen Page aranyossága és cinizmusa sok, az vigasztalódhat a többiekkel, akiket leginkább tévésorozatokból ismerhetünk (Alias, Elnök emberei, Arrested Development). Az érdekes, bár sokszor feszegetett "jön a baba" problémára eredeti megoldást talál a Juno és a megoldás kidolgozása, vagyis a film vége sem fullad kliséhalomba, hiszen a csavar ezúttal nem a százszor látott és megemésztett fordulatot tartalmazza.
Milyen érzés lehet egy gimnazistának egyre növekvő hassal járkálnia az iskola folyosóin, kvázi közutálatnak vagy inkább közkíváncsiságnak kitéve? Még szerencse, hogy egy kellően öntudatos és viszonylag felületes, magvas gondolatoktól mentes lánykának adatik meg ez a sors, akinek a cselekedeteit nem kérdőjelezzük meg és még a váratlan lépéseit is hihetőnek tartjuk.
A Juno lehetett volna egy kesernyés, tanulságokkal teli történet is, de szerencsére egy vidám, csak pár könnycseppet ejtő modern mese lett belőle, mely a végére abszolút belejön és a néző jó szájízzel hagyja el a vetítőtermet. A bibi az, hogy a hivalkodó kezdés már az elejétől fogva nyomot hagy benne, így mindez csak szépségtapasz, nem ez lesz a 2007-es év Család kicsi kincse. Talán ennek kulturális különbségek az okai, de nagyon amerikainak kell lennie annak, aki 100%-osan élvezni tudja a Junót - mi olykor szájhúzva nézzük a filmet, ami azonban még így is 2007 egyik kellemes meglepetése.
Az utolsó mondatokkal pedig adózzunk a Juno zenéjének, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ha nem lenne ilyen erős a soundtrack, feleennyire sem lenne jó a film. Ez pedig sokatmondó megállapítás.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Juno feliratos amerikai-kanadai vígjáték, 96 perc, 2007 Rendező: Jason Reitman Forgatókönyvíró: Diablo Cody Zeneszerző: Matt Messina Operatőr: Eric Steelberg Producer: Lianne Halfon, Russell Smith Ellen Page (Juno MacGuff) Michael Cera (Paulie Bleeker) Jennifer Garner (Vanessa Loring) Jason Bateman (Mark Loring) Allison Janney (Bren MacGuff) J.K. Simmons (Mac MacGuff) Olivia Thirlby (Leah) |
